hit | Aranyosi Ervin versei

aug
9

Aranyosi Ervin: Mosolyod legyen az ékszered!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ékszer, hit, mosoly, öröm, remény, szeretet, szív, világ 3 hozzászólás

Fotó: www.pinterest.com

Aranyosi Ervin: Mosolyod legyen az ékszered!

Ha mosolyod csillog, szebbé teszi arcod,
feledtet bánatot, szenvedést, kudarcot.
Megtisztítja szíved, hitet, reményt adva,
másokra is átszáll, könnyedén haladva.
Felemeli lelked, kerekíti szájad,
segít, hogy örömöd könnyen megtaláljad.

Ha mindennap hordod, szép ékszered lehet,
így sokan akarnak találkozni veled.
Ez a te mosolyod és mégis add másnak!
Nem fogy, nem kopik el, újra ragyog másnap.
Ha ügyesen szórod szerte a világba,
vissza is tér hozzád, gyakran rád találva.

Mert, ha minden napod mosollyal díszíted,
könnyen megjavíthatsz pár összetört szívet.
Majd a te szíved is tele lesz örömmel,
nem kell megküzdened foggal és körömmel,
mert a mosoly ékszer, Isten által áldott,
derítsd hát mosolyra az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2015-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: cél, érted, érzés, hit, kilátástalanság, remény, szeretet, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Amikor már ott állsz a szakadék szélén,
s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén,
rémült tekinteted a mélységbe réved,
s keresel valakit, aki arra téved.
Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja.
Szomorú arcodat mossa könnyek árja.
Rútnak és gonosznak látod a világot,
s benne méltó helyed sehol nem találod.
Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra,
s nincsen ki csepp hited újra visszaadja!
Az utolsó percet, az út végét várod,
s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod!
Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni?
És ha nincs értelme, minek megszületni?
Ha az egész élet csak út a halálba,
akkor miért viszi az embert a lába?
Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni?
Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni?
Ha senki nem figyel elhaló szavadra,
ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra!
Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod,
sikerhez az utat sehogy sem találod,
csak az akadályok nőnek meg előtted,
s ha már minden poént lelőttek előled,
vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés,
ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés,
semminek a földön értelmét nem leled,
már végképp nem érted, mit akarnak veled?
Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet,
hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet,
próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad,
ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad!
Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni,
merd magad egészen, szívvel odatenni!
Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked,
eljött a Te időd! Magad ünnepeljed!
Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog,
épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog!
Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
minden egyes kétség, egy mély kútba essen,
s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő,
vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső!
Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat!
Hidd el, a lényeget máris megtanultad!
És talán már érted.
A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: elme, hit, látom, Minden, teremtés, vágy, világ 2 hozzászólás

Fotó: http://szepjovot.blogspot.hu

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Különös egy mágnes az emberi elme.
Azt vonzza, amire fókuszál figyelme,
amire a vágya, félelme sugárzik:
attól melegszik fel, vagy épp attól fázik!
Kicsinyes vágyakkal csodát nem hoz létre,
oly keveset fizet az alacsony tétre!
Ám, ha működését egyszer majd megérted,
s mersz nagyot álmodni, dolgozni kezd érted!

A világon minden, MINDEN tiéd lehet,
amit képes látni színes képzeleted.
Az elérésében csak a hited gátol,
mert a teremtésed működik magától.
Mert tudatalattid buktatókat állít,
– hogy ez nem jár neked – s megkapja egy másik!
Vagy: – Nem vagy elég jó! – vagy: – Nem érdemled meg! –
vagy: – Az ilyen dolgok mesékben teremnek.

Ha irigyled mástól, sosem lehet tiéd,
sohase kívánd hát, magadnak senkiét.
Buta az a mondás: „hiszem, majd, ha látom!”,
mert így sosem tudod meglátni barátom!
Előbb meg kell látnod elméd mozivásznán,
mert: – „ha hinnék benne, előbb-utóbb látnám”!
Mert a hited, vágyad mindent meghatároz,
ekképp vonz az elme jót, s rosszat magához.

Használd hát mágnesed, s jól használd az elmét,
vágyott céljaidra fókuszáld figyelmét.
Nem kell erőlködnöd, mert az inkább fékez,
s támogatja célod, mit a szíved érez.
Ha a vágyad tisztán képes vagy már látni,
már csak az a dolgod: – hagyd valóra válni!
Nem kell megharcolnod, megküzdened érte,
nem is kell gondolnod hogyanra, miértre!

A létrehozása, az nem a te dolgod,
te csak várd a csodát, attól legyél boldog,
mikor megjelenik végre életedben.
Rájössz: – világomat, csakis én teremtem.
Mikor egy kis magot elültetsz a földbe,
s várod, hogy kikeljen és boruljon zöldbe,
elméd vásznán látod, hogyan hoz virágot,
akkor épp teremted, s éled a világod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tehetség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: földi, hit, képzelet, tehetség, teremt 1 Comment

Ogasawara Ildi kalligráfiája

Aranyosi Ervin: Tehetség

A tehetség ott szunnyad benned,
s hidd, varázsolni sem nehéz!
Ha tudod azt, hogy mit kell tenned,
segít a szív, s a józan ész!
Kezed munkája látható lesz,
s előcsalva, már fényben áll.
Tedd, hát a dolgod, mihez értesz,
s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben,
fedezd hát fel értékeid!
Ne bolyongj elvakult sötétben,
hited vezesse lépteid!
Mert hinned kell egy új világban,
amit a képzelet teremt!
S megtestesül az izzó vágyban,
hogy felfedezd a végtelent!

Aranyosi Ervin © 2015-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
A kalligráfia másolása, megosztása
engedélyhez kötött
Minden jog fenntartva

márc
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Különleges vagy!

Category: A nap gondolata Tags: ember, hit, kincs, különleges, sors, vágy 1 Comment

Aranyosi Ervin: Különleges vagy!

Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot.

Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez.

Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.
Kialakult hitrendszere
lehet a korlátja.
Önmagában sem mer hinni,
árnyképekkel harcol,
nem teremt a vágyaival,
mert fél a kudarctól!

Minden ember különleges,
hidd el, Te is az vagy!
Csak csapdádból kikerülni,
hitvilágod nem hagy.
Amíg nem ismered magad,
nem találsz a kincsre,
elvakultan koncentrálsz
a nem létező „nincs-re”!

Figyeld hát meg félelmeid,
mely szárnyalni gátol,
a lelked szorító bilincs
oldódik magától.
Szárnyalj, mint egy szabad madár,
láss egy nagyobb képet,
a jó Isten teremteni
alkotott meg téged!

Aranyosi Ervin © 2015-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Boldognak lenni

Category: A nap gondolata Tags: Aranyosi Ervin, Boldognak lenni, boldogság, élő, hit, képzelet, mosoly, szeretet, vers 28 hozzászólás

A verseskötet a képre kattintva megrendelhető a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Boldognak lenni

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik – „Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Verses Könyváruházam, ahol a versesköteteim megrendelhetők:
https://shop.aranyosiervin.com/verseskotetek

Aranyosi Ervin © 2015-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, hit, ítélet, kapuja, lelked, Nyisd ki szíved kapuját!, szeretet, szíved, vágy, vers, világod 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!

Tudod, mi jó abban, ha szeretet éltet?
Nem vakítja szemed megrontó ítélet.
Eleve kitárod szíved szép kapuját,
s beengedsz másokat, a nyitott kapun át!
Akkor látod, milyen sok hely akad benne,
mintha a szíved, egy nagy palota lenne.
Figyeld, a szívüket mások is kitárják,
látogatásodat napról napra várják.

Ám, mi van, ha szíved zárját kulcsra zárod,
mások közeledtét, zárt kapuval várod?
Mikor elzárkózol, mert bizalmad nincsen.
Senki sem babrál, majd a lógó kilincsen.
Lelked sírdogál a magány börtönében,
sorsod hibáztatod, mit megírtak régen.
Mindig mást hibáztatsz, mást okolsz magadban,
s nem hiszel a hitet adó feladatban.

Mert a vágyaiddal, holnapot teremthetsz,
s ha felfognád súlyát, azt, hogy mit jelent ez,
kitárnád a szíved, s várnál minden élőt,
s elfogadnád őket, mint méltó kísérőt.
Mert, ha a kapuról lehull a lakatja,
lesz, aki hitedet, s a reményt visszaadja.
Ha vágyad hiteddel valóra is váltod,
teremtővé válik szép belső világod.

Mert, tudod a szíved nem börtön, nem ketrec,
minden benne lévőt szabadon ereszthetsz,
mert, ha a szeretet ízét megismerték,
ismét vágyni fogják, tudva, hogy milyen szép.
Újra vágyni fogják minden tiszta szavad,
akit nem köt rablánc, az valóban szabad!
Nyisd hát meg a szíved, szép kapuját tárd ki,
hogy ne kelljen többé a szeretetre várni!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: advent, Aranyosi Ervin, béke, hit, negyedik, remény, szeretet, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!

Aranyosi Ervin © 2014-12-10.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bizalom

Category: A nap gondolata Tags: Aranyosi Ervin, bizalom, hit, remény, szeretet, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Bizalom

Tudod, ha bizalmad másokban elveszted,
a békéd galambját végleg elereszted.
Hit, remény, szeretet nála marad végül,
és te földhöz ragadsz, boldog álmok nélkül!
Ha nem hagyod vágyad szél szárnyán repülni,
a lét mocsarában fogsz majd elmerülni,
mert bizalom nélkül, az ember tehetetlen,
mindent elveszítve, marad szeretetlen.
Csukott szemmel nem látsz, nyisd hát ki szívedet!
Az út a sötétből a fény útján vezet.
A szeretet a fény, gyertya a bizalom,
soha nem veszthetem, tiszta szívvel adom!

Aranyosi Ervin © 2014-08-27.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A folyó

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, cél, folyó, harc, hit, mágnes, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A folyó

A folyó nem vitatkozik,
csobogva fut, szalad tovább!
Nem állja útját sziklatömb,
nem kényszeríti puszta gát.

Vitára, harcra nincs oka,
kitér, átfolyik, megkerül,
habjai között él hite:
tudja, hogy bármi sikerül!

Mert hajtja útján a remény,
Kitűzött célja, a mágnese!
Hisz magában, s nem kérdezi,
– hogy eljut-e, hogy képes-e?

Nem küzd, és nem is adja fel,
tudja, a harc, az nem segít!
Nem akar győzni más felett,
„legyűrni ellenségeit”.

Inkább éli az életét,
játékosan szalad tovább,
végig simítva partjait.
megélve annyi szép csodát.

S az út végén, ha visszanéz,
emléke játékos kaland.
Megannyi emlék-csobbanás,
amerre folyva elhaladt.

S nem kérdezi megérte-e,
megbánni semmit nincs oka!
Tengernyi célja várja már,
s boldogan érkezik oda…

Aranyosi Ervin © 2014-08-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosolyod legyen az ékszered!

Ha mosolyod csillog, szebbé teszi arcod, feledtet bánatot, szenvedést, kudarcot. Megtisztítja szíved, hitet, reményt adva, másokra is átszáll, könnyedén haladva. Felemeli lelked, kerekíti szájad, segít, hogy örömöd könnyen megtaláljad.

Ha mindennap hordod, szép ékszered lehet, így sokan akarnak találkozni veled. Ez a te mosolyod és mégis add másnak! Nem fogy, nem kopik el, újra ragyog másnap. Ha ügyesen szórod szerte a világba, vissza is tér hozzád, gyakran rád találva.

Mert, ha minden napod mosollyal díszíted, könnyen megjavíthatsz pár összetört szívet. Majd a te szíved is tele lesz örömmel, nem kell megküzdened foggal és körömmel, mert a mosoly ékszer, Isten által áldott, derítsd hát mosolyra az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2015-08-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Amikor már ott állsz a szakadék szélén, s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén, rémült tekinteted a mélységbe réved, s keresel valakit, aki arra téved. Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja. Szomorú arcodat mossa könnyek árja. Rútnak és gonosznak látod a világot, s benne méltó helyed sehol nem találod. Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra, s nincsen ki csepp hited újra visszaadja! Az utolsó percet, az út végét várod, s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod! Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni? És ha nincs értelme, minek megszületni? Ha az egész élet csak út a halálba, akkor miért viszi az embert a lába? Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni? Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni? Ha senki nem figyel elhaló szavadra, ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra! Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod, sikerhez az utat sehogy sem találod, csak az akadályok nőnek meg előtted, s ha már minden poént lelőttek előled, vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés, ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés, semminek a földön értelmét nem leled, már végképp nem érted, mit akarnak veled? Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet, hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet, próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad, ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad! Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni, merd magad egészen, szívvel odatenni! Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked, eljött a Te időd! Magad ünnepeljed! Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog, épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog! Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen, minden egyes kétség, egy mély kútba essen, s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő, vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső! Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat! Hidd el, a lényeget máris megtanultad! És talán már érted. A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Aranyosi Ervin © 2015-04-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tehetség

A tehetség ott szunnyad benned, s hidd, varázsolni sem nehéz! Ha tudod azt, hogy mit kell tenned, segít a szív, s a józan ész! Kezed munkája látható lesz, s előcsalva, már fényben áll. Tedd, hát a dolgod, mihez értesz, s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben, fedezd hát fel értékeid! Ne bolyongj elvakult sötétben, hited vezesse lépteid! Mert hinned kell egy új világban, amit a képzelet teremt! S megtestesül az izzó vágyban, hogy felfedezd a végtelent!

Aranyosi Ervin: Különleges vagy!

Minden ember különleges, s mind a maga módján, és mind képes változtatni, hétköznapi sorsán. Mert mint a Nap, újra felkel, s teremt új világot. Hite szerint, életre kelt egy lélek-virágot.

Minden ember különleges, csak még nem tud róla. Mindnek akad tehetsége, és sütni valója. Amelyik hisz önmagában, az sikerre képes, az tud szívből hozzátenni mások életéhez.

Minden ember különleges, csak még sok nem látja. Kialakult hitrendszere lehet a korlátja. Önmagában sem mer hinni, árnyképekkel harcol, nem teremt a vágyaival, mert fél a kudarctól!

Minden ember különleges, hidd el, Te is az vagy! Csak csapdádból kikerülni, hitvilágod nem hagy. Amíg nem ismered magad, nem találsz a kincsre, elvakultan koncentrálsz a nem létező „nincs-re”!

Figyeld hát meg félelmeid, mely szárnyalni gátol, a lelked szorító bilincs oldódik magától. Szárnyalj, mint egy szabad madár, láss egy nagyobb képet, a jó Isten teremteni alkotott meg téged!

Aranyosi Ervin: Boldognak lenni

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni! Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni? Meg kell változtatni az egész világot, úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte? Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte? Mindent eltaposni, ami gyenge, élő? Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje, vagy a harag, s bánat az ember keresztje? Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük, vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád, ha a világodat nyitott szívvel járnád, és a szeretetet engednéd rád hatni, ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szívvel körülnézve meglátnád a szépet, szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret, parányi örömöt értékelni tudnál, szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak, jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak. Bátorítanád a ma még elesettet, s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál, Te magad a mosoly, a ragyogás volnál. Hitet adnál másnak, képes legyen látni: előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik – „Hiszem, hogyha látom!” – A képzelet teremt, a hit – kis barátom! Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet, s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog! Ahogy Te változol, követnek a dolgok! Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot, ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Verses Könyváruházam, ahol a versesköteteim megrendelhetők: https://shop.aranyosiervin.com/verseskotetek

Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban, kiviláglik tiszta fénye. Ott ragyog a csillagokban, s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja, HITünk ajtót nyit a jóra. Aki ránk néz, máris látja: – Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él, ott gonosznak helye nincsen. Hol a jóság jövőt remél, ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa, tudom, itt lesz, lent a Földön. Nyíljon ki szívünk virága, aki remél, készülődjön!

Aranyosi Ervin: Bizalom

Aranyosi Ervin: A folyó

A folyó nem vitatkozik, csobogva fut, szalad tovább! Nem állja útját sziklatömb, nem kényszeríti puszta gát.

Vitára, harcra nincs oka, kitér, átfolyik, megkerül, habjai között él hite: tudja, hogy bármi sikerül!

Mert hajtja útján a remény, Kitűzött célja, a mágnese! Hisz magában, s nem kérdezi, – hogy eljut-e, hogy képes-e?

Nem küzd, és nem is adja fel, tudja, a harc, az nem segít! Nem akar győzni más felett, „legyűrni ellenségeit”.

Inkább éli az életét, játékosan szalad tovább, végig simítva partjait. megélve annyi szép csodát.

S az út végén, ha visszanéz, emléke játékos kaland. Megannyi emlék-csobbanás, amerre folyva elhaladt.

S nem kérdezi megérte-e, megbánni semmit nincs oka! Tengernyi célja várja már, s boldogan érkezik oda…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Ha mosolyod csillog, szebbé teszi arcod,
feledtet bánatot, szenvedést, kudarcot.
Megtisztítja szíved, hitet, reményt adva,
másokra is átszáll, könnyedén haladva.
Felemeli lelked, kerekíti szájad,
segít, hogy örömöd könnyen megtaláljad.

Ha mindennap hordod, szép ékszered lehet,
így sokan akarnak találkozni veled.
Ez a te mosolyod és mégis add másnak!
Nem fogy, nem kopik el, újra ragyog másnap.
Ha ügyesen szórod szerte a világba,
vissza is tér hozzád, gyakran rád találva.

Mert, ha minden napod mosollyal díszíted,
könnyen megjavíthatsz pár összetört szívet.
Majd a te szíved is tele lesz örömmel,
nem kell megküzdened foggal és körömmel,
mert a mosoly ékszer, Isten által áldott,
derítsd hát mosolyra az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2015-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Amikor már ott állsz a szakadék szélén,
s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén,
rémült tekinteted a mélységbe réved,
s keresel valakit, aki arra téved.
Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja.
Szomorú arcodat mossa könnyek árja.
Rútnak és gonosznak látod a világot,
s benne méltó helyed sehol nem találod.
Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra,
s nincsen ki csepp hited újra visszaadja!
Az utolsó percet, az út végét várod,
s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod!
Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni?
És ha nincs értelme, minek megszületni?
Ha az egész élet csak út a halálba,
akkor miért viszi az embert a lába?
Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni?
Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni?
Ha senki nem figyel elhaló szavadra,
ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra!
Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod,
sikerhez az utat sehogy sem találod,
csak az akadályok nőnek meg előtted,
s ha már minden poént lelőttek előled,
vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés,
ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés,
semminek a földön értelmét nem leled,
már végképp nem érted, mit akarnak veled?
Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet,
hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet,
próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad,
ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad!
Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni,
merd magad egészen, szívvel odatenni!
Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked,
eljött a Te időd! Magad ünnepeljed!
Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog,
épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog!
Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
minden egyes kétség, egy mély kútba essen,
s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő,
vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső!
Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat!
Hidd el, a lényeget máris megtanultad!
És talán már érted.
A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A tehetség ott szunnyad benned,
s hidd, varázsolni sem nehéz!
Ha tudod azt, hogy mit kell tenned,
segít a szív, s a józan ész!
Kezed munkája látható lesz,
s előcsalva, már fényben áll.
Tedd, hát a dolgod, mihez értesz,
s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben,
fedezd hát fel értékeid!
Ne bolyongj elvakult sötétben,
hited vezesse lépteid!
Mert hinned kell egy új világban,
amit a képzelet teremt!
S megtestesül az izzó vágyban,
hogy felfedezd a végtelent!

Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot.

Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez.

Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.
Kialakult hitrendszere
lehet a korlátja.
Önmagában sem mer hinni,
árnyképekkel harcol,
nem teremt a vágyaival,
mert fél a kudarctól!

Minden ember különleges,
hidd el, Te is az vagy!
Csak csapdádból kikerülni,
hitvilágod nem hagy.
Amíg nem ismered magad,
nem találsz a kincsre,
elvakultan koncentrálsz
a nem létező „nincs-re”!

Figyeld hát meg félelmeid,
mely szárnyalni gátol,
a lelked szorító bilincs
oldódik magától.
Szárnyalj, mint egy szabad madár,
láss egy nagyobb képet,
a jó Isten teremteni
alkotott meg téged!

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik – „Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Verses Könyváruházam, ahol a versesköteteim megrendelhetők:
https://shop.aranyosiervin.com/verseskotetek

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!

A folyó nem vitatkozik,
csobogva fut, szalad tovább!
Nem állja útját sziklatömb,
nem kényszeríti puszta gát.

Vitára, harcra nincs oka,
kitér, átfolyik, megkerül,
habjai között él hite:
tudja, hogy bármi sikerül!

Mert hajtja útján a remény,
Kitűzött célja, a mágnese!
Hisz magában, s nem kérdezi,
– hogy eljut-e, hogy képes-e?

Nem küzd, és nem is adja fel,
tudja, a harc, az nem segít!
Nem akar győzni más felett,
„legyűrni ellenségeit”.

Inkább éli az életét,
játékosan szalad tovább,
végig simítva partjait.
megélve annyi szép csodát.

S az út végén, ha visszanéz,
emléke játékos kaland.
Megannyi emlék-csobbanás,
amerre folyva elhaladt.

S nem kérdezi megérte-e,
megbánni semmit nincs oka!
Tengernyi célja várja már,
s boldogan érkezik oda…