Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Királyfi


Aranyosi Ervin: Királyfi

Lehet, kicsi vagyok,
mégis félnek tőlem!
Talán ők már látják,
hogy mi lesz belőlem?
Látják a fejemen
fényes koronámat,
amit a vadvilág
egyszer úgyis rám ad?
Ma még nem is értem,
tőlem miért félnek,
én még pici vagyok,
még árnyékban élek,
de anyám árnyéka
mindenhová követ,
tán ezért rettegik
fenséges jöttömet?
Ezért nem mer velem
senki szembeszállni,
anyám árnyékában
naggyá tudok válni!

Aranyosi Ervin © 2021-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai

Egy királyfi vagyok, béka testbe zárva,
a szívem magányos, szeretetlen, árva.
De ha megcsókolnál, szívedből szeretnél,
királyfivá válnék, a megmentőm lennél!

Mert tudod, amíg a békát látod bennem,
nem tudom, hogy kéne neked megfelelnem,
de ha szép szíveddel mutatod az utat,
herceggé varázsol engem majd a tudat!

Mert a hited lépcső, s magasra emelhet,
kiszabadítja a börtönbe zárt lelket.
Képessé tesz végre jó emberré válni,
célokat keresni, magamra találni.

Mint ahogy a bábból kibújik a lepke,
úgy nyílik értelmem, meg leszel majd lepve!
Mint a gyémánt, amit fényesre csiszolnak,
úgy ragyog ki lelkem, s szebb lesz így a holnap.

Ha felemelsz engem hálás leszek neked,
s én is felemelem tiszta, szép lelkedet!
Ha nem tudsz szeretni, hát maradok béka,
egy céltalan világ megtűrt ivadéka.

Aranyosi Ervin © 2017-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

Újra leszállt a nap,
nyugovóra készül,
remélem a mesém
ma is kiegészül!

A könyv szép tündére
majd tovább meséli,
s aki meghallgatja,
az tovább is éli.

Ebbe a szobába,
csak három dalia
jutott be, s az egyik
a szomszéd király fia.

Sudár termetével
minden leány álma,
bár csak az övé is
szép valóra válna.

Ám a nemes külső
önmagában semmi,
mert a királylányhoz
méltónak kell lenni.

És bár a királyfi
jó kérőnek látszott,
ahogy beszélgettek,
valami hiányzott…

Mert milyen frigy is lesz,
ha a szív nem dobban,
s ezt a tündér leány
sem tartja titokban.

Ha nincs benne cukor,
savanyú az étel,
s ritkán válik jobbá,
kevés a kivétel.

Így hát a legénytől
elbúcsúzott szépen,
kívánva sok sikert
majd az életében,

s kívánta, találja
meg élete párját,
kivel a szeretet
boldog útját járják.

Elment a királyfi,
hazaeresztették,
senki sem kívánta
halálát, vagy vesztét.

S jött az újabb jelölt,
egy derék katona,
aki elmesélte
miképp jutott oda.

Mesélt háborúkról,
mikbe belefáradt,
s unta az öldöklést,
az érdekcsatákat.

Szeretett volna hát
végre megpihenni,
az életből részét
szeretve kivenni.

Ám, a tündér szívet
ő sem hozta lázba,
így hát hazaküldte,
egykori honába.

Komoly feladatot
súgott a fülébe:
Tegyen a jövőért,
legyen végre béke!

Hát ezt a kérőt is
szélnek eresztették,
kinyitva az ajtót,
a kapuhoz vezették.

A tündér királylány
a fejét vakarta,
jövendőbelijét
már látni akarta.

A jó házassághoz
igaz szerelem kell,
szépen lángoló szív,
s a tündér is ember.

Mikor nem teremthet
vágyik a csodára,
s talán a szerelem
eljön vacsorára.

A gyönyörű lányka
attól kezdett félni,
hátra lévő létét
így fogja leélni.

Hiányzik belőle
majd az élet sója,
valódi értelme,
út kitaposója.

Úgy várta a párját,
lelke jobbik felét,
aki szebbé teszi,
boldoggá életét.

Kivel alakíthat
tündérszép családot,
olyat, melyet ember
eddig sosem látott.

És, hogy sikerült-e,
a holnap ad választ.
Engem az álmomtól
semmi el nem választ…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva