Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Fogjunk össze magyarok
Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Össze kéne fognunk, eggyé kéne válnunk,
egyetlen hazánkért közös célt találnunk.
A széthúzás helyett, egy irányba menni,
közös akarattal felemelőt tenni.

Elszórni a jövő szép, termékeny magját,
elűzni szívünkből a múltunk haragját!
Megnyitni a szívünk, vágyunk motiváljon,
a kiváló mindig az élünkre álljon!

Ám ne a hatalom vezesse a léptét,
magyar Kánaánba kísérje a népét!
Csak az járjon élen, ki szolgálni képes,
ki pártatlanul is szólni tud a néphez.

Legyünk önállóak, függetlenek, büszkék,
kik a szabadságot zászlajukra tűzték.
Ne legyünk másoknak alárendelt nemzet,
akit más hatalmak könnyen megvezetnek!

Csodás ez az ország, megvan benne minden,
segítsünk magunkon, s megsegít az Isten!
Össze kell csak fognunk, egymásért kell élnünk,
elhibázott múltat, holnapra cserélnünk!

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő költészet

élő költészet
Aranyosi Ervin: Élő költészet

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe,
s gondolat szárnyán lelkesedni bír!
Amíg magyar szó száll a magas égbe,
s szóképeket a kéz leírni bír,
addig, bizony, a költészetünk élő,
s temetni hazát, s népet sem lehet!
Addig a magyar paszuly égig érő,
s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

összefogásAranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hajlék nélküliek


Aranyosi Ervin: Hajlék nélküliek

Egyszer, régen még bizakodva éltek,
reménnyel telve vártak holnapot.
Volt családjuk, a dologtól sem féltek.
– Egyik talán a szomszédban lakott!
Szebb jövőt vártak,- s változtak az évek.
amit alkottak, azt „felélte” más.
Már helyük sincs, bolyongó, vesztes lények.
kikre nem vár már új feltámadás…

Egy egész nemzetnek lehet ez a sorsa,
csupán azért, mert vannak árulók,
s nem jut a népnek jóból cseppnyi morzsa,
mert más népek lopják el tőlük a jót.
Amíg nem fájt, ezt közönyösen nézted,
de félő az, hogy rád is sor kerül,
ha hagyod még, hogy nyomorítsák néped,
túlélned tán neked sem sikerül…

A nemzet egy részét kitúrták hajlékából,
több, mint száz éves, történelmi tény,
a maradék, már itthon csak téblábol,
és egyre fogy bennük is a remény!
Hajléktalanná válik így a nemzet,
van, ki jólétért külföldre menekül,
s helyükre majd idegenek érkeznek,
s nem lesz magyar az országon belül!

A hajléktalan az utcán sem lakhat,
a közterület, rég nem a közé!
Ki jót vetett, az többé nem arathat,
a hatalom, törvénnyel legyőzé.
Széjjel szórták nemzeti kincseinket,
s nem a magyar adta nekik oda,
nem a miénk már ami minket illet,
s nem segít rajtunk semmilyen csoda.

Lopják a gázt, aranyat, hat marékkal,
elvezetik földünkből a vizet.
Nem számít már, hogy a magyar miért hal,
addig marad, ameddig még fizet.
Egyszer, régen még bizakodva éltünk,
reménnyel telve vártunk holnapot.
Egy nemzet voltunk és okkal reméltünk,
s őrizték földünk igaz magyarok!

Aranyosi Ervin © 2013-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.

A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
„Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.

Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.

Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk Istenünk előtt.

Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!

Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?

Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen „király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.

Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva