Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!


Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!

Álmodó reménnyel a világra hoztál,
bimbózó lelkemmel megajándékoztál.
Életem kezdetén útitársam lettél,
megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél.
Nem tudtad ki vagyok, egyszer mivé válok,
valódi utamra, vajon rátalálok?
Bíztál önmagadban, anyai szívedben,
s nem ingathatott meg semmi a hitedben.

Hisz az első perctől csodát láttál bennem,
s mutattad az utat, jóvá hogy kell lennem,
meggyújtottad bennem értelem-gyertyámat,
s őrizted lángomat, mely javamra válhat.
Főleg tőled lettem azzá, kivé váltam.
Tápláltál, figyeltél, amíg lábra álltam,
Te adtad a számba édes anyanyelvem,
hited palántái nyílhattak ki bennem.

Ha kellett őrizted sírós betegágyam,
biztattál, érjem el minden kedves vágyam!
Ápoltál, etettél, emberré te tettél,
öleltél, ha tudtál, s csendesen szerettél.
Amit életedben kaptál, tovább adtad,
minden, mivé váltam, tőled van, s miattad!
Hogy köszönhetném meg, hálával, virággal?
Te ismertettél meg az egész világgal.

Köszönöm jó anyám, hogy fiad lehettem,
s a csoda csíráját észrevetted bennem,
s hagytad kifejlődni, gondoztad lélekkel,
s megajándékoztál gyönyörű évekkel.
Hát most rajtam a sor, mindezt visszaadjam,
hogy a gyűjtött kincsem lábad elé rakjam,
hadd teljen meg szíved méltó büszkeséggel,
szívem hálájával, sok szeretetével.

Hálás az én lelkem, hogy neked születtem,
hogy a te gyermeked, utódod lehettem,
köszönöm figyelmed, angyali jóságod,
s igyekszem okozni egy kis boldogságot.
Fogadd kis virágom, apró kis jelképem,
mellyel most köszönöm tőled kapott létem.
Remélem, a szíved boldog, mikor kapja,
ez ma csak rólad szól, ma van Anyám napja!

Aranyosi Ervin © 2019-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Ez volt ám az ünnep,
május első napja!
Felvonult az ország
apraja és nagyja!

Mert hát menni kellett,
láttatni az erőt,
hogy a munkásosztály
megy a tribün előtt!

A pártvezetőknek
meg kellett mutatni:
sörrel és virslivel
is jól tudunk lakni!

Ez volt a szeretet,
s kikelet ünnepe.
Ki kellett vonulni,
s nem szerettünk bele!

Játszott arra felé
számos rezesbanda,
ez volt a mi bulink,
nem csajok, meg Fanta!

A munka ünnepén
nem kellett dolgozni,
csupán a családot
a térre kihozni.

A kezekben léggömb,
magyar papírzászló,
vonult a sok ember,
mint szabad igásló.

Aztán kultúrműsor
is jutott a népnek,
s szállt a pártvezetést
dicsőítő ének.

Május első napja,
ez volt ám az ünnep!
Lám a munka ellen
egy egész nép tüntet…

Aranyosi Ervin © 2019-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!


Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Ne csörgess láncot, kard helyett,
ne hajts a rendszernek fejet!
Legyen világod élhető,
s mindenkinek elérhető!

Ne legyen senki szebb, se jobb,
hiszen veletek egy vagyok!
Ugyanaz jár mindenkinek,
csak a gazdag nem érti meg!

És a szegény sem, azt hiszem,
hogy: – Értetek dobog szívem!
Hiszen a kincs nem boldogít,
nem kincsszerzés a dolgod itt!

Mert, ha eljön végső napod,
csak emeled a kalapod,
itt hagysz mindent, ami anyag,
csupán csupasz lelked marad…

Olvasd, miket írtál bele,
mennyi szépséggel lett tele?
Milyen érzés bélelte ki,
mennyi jóság jutott neki?

S figyeld lelked mennyit adott?
Mások lelkében mit hagyott?
Fűtött-e fázós teleken,
kaptak-e tőle elegen?

Jól lakatott-e lelkeket,
volt benne elég szeretet,
együttérzés és irgalom,
vagy biztatásból egy halom?

Tettél-e másért, vagy bután
magadnak kapartál csupán?
Vagy tetted ugyan dolgodat,
de senki nem lett boldogabb?

Volt benned némi isteni?
Tanítottál teremteni?
Elérted vágyott álmodat,
s adtál-e másnak álmokat?

Vajon hová vezet az út,
s a lelked majd a mennybe jut?
Lehet, idelent volt a menny,
csak nem engedték, hogy bemenj!

Nem tanítottak arra meg,
megélni léted hogy lehet.
Rossz minták jártak csak elöl,
s hazugság jött minden felől.

Ám készen kaptál elveket,
ekképpen bántak el veled,
hitted, mind jó, aki vezet,
s csak érted van a szervezet.

Becsaptak, ma már jól tudod,
felesleges köröd futod,
jóvá válni nincs már időd,
az útjelző is mind kidőlt.

De jó hírem van, van remény!
Rád is vetülhet még a fény.
Csak saját fényed szórd, igen,
találj másokat ott, szíven.

Mondd el nekik, hogy még lehet,
hogy gyűjthetnek emlékeket,
hogy a jóérzés drága kincs,
s üres a lét, ha vágya nincs!

Ne csörgesd tovább láncodat!
Váltsd valóra az álmokat!
Segíts másnak elérni azt,
hol fáj a szív, ott nyújts vigaszt!

Legyél a tűz, mely odavonz,
és távol tartja a gonoszt!
Legyél a fény, a szeretet,
mely felnyit álmos szemeket!

Aranyosi Ervin © 2019-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkek


Aranyosi Ervin: Tiszta lelkek

Amikor tiszta lelkek találkoznak,
a Jóisten csak mosolyog.
Ilyenkor érzi, érdemes volt,
ez volt az első komoly ok,
amiért élő világot teremtett,
amiben ott él a csoda,
amiben ott a lelki béke
s a teremtője mosolya.

Van értelme a létezésnek,
s természetes a szeretet,
amikor angyal lesz az ember,
s egész világot megetet.
Nem vár semmit, de mégis kapja,
egy érzést, amely melegít.
Élettel telik meg a napja,
a boldogsághoz ez segít!

Örömtől lesz fénylőbb az élet,
hisz adni szívből jó dolog!
Nincsenek gazdagok, szegények,
csak szívvel élő boldogok!

Aranyosi Ervin © 2019-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat


Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat

Kivívtam a csodálatát,
felnéz reám, látod?
Képes engem elfogadni
úgy, mint egy barátot.

Pedig sárga, s kicsi vagyok,
viszont szívvel élek!
Szerethető a világon
minden egyes lélek.

Csak az utat kell keresni,
s eljutni szívéhez,
átérezni, megérteni,
mit gondol, mit érez!

Megpróbálni kedves mosolyt
csalni az arcára,
visszaadni életkedvét
rossz kedve dacára!

Ha már együtt bolondozunk,
elmúlik a bánat!
Így bármikor hasznát veszed
egy kedves barátnak!

Aranyosi Ervin © 2019-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek


Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…


Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Megváltották bűneinket,
mért van bennünk bűntudat?
Mért nem mutatja meg senki
a járható szép utat?
Mért nem élünk szebb világban?
Mért haldoklunk emberek?
Siker és pénz hajszolásban,
mivé lesz a szeretet?

Cipeljük a lélek terhét,
a testünk attól beteg.
Miközben a „jóra” vágyunk,
csak gondunk lesz rengeteg.
Anyagiasak a vágyak,
egymásban már nem hiszünk,
olyan kincsekért sóvárgunk,
mit magunkkal sem viszünk.

Pedig volt, ki megtanítson,
aki példát mutatott.
aki bebizonyította,
a lelkünk sosem halott!
Hiszen feltámadni képes,
nem létezik, nincs halál!
Lelkünk addig jön tanulni,
amíg választ nem talál.

Amíg végre meg nem érti,
mit kell megtanulnia,
hogy ő nem elveszett lélek,
hanem mind Isten fia!
S mind, amit az úr teremtett,
azt pusztítja szüntelen,
de ha meggyónja a bűnét,
tiszta lesz és bűntelen?

Hej, de nem értünk mi semmit,
imádkozunk csak vakon,
majd az Istenünk megoldja,
s éltet minket gazdagon?
Ha megváltott a Megváltó,
mért lennénk még bűnösök?
Mért nem látjuk a világot
festett színfalak mögött?

Megváltották bűneinket,
a lelkünk mégsem szabad,
kalitkánk lett a világunk,
s élünk, mint rab madarak.
Hazugságok mind a rácsok,
mégis fogva tartanak,
s feledésbe merülnek már
az igaz és jó szavak…

Aranyosi Ervin © 2019-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti angyalság


Aranyosi Ervin: Húsvéti angyalság

Eljöttem a nyuszik közé,
szeretetet hoztam.
Simogattam, kedveskedtem,
s közben mosolyogtam.
Hoztam nekik sárgarépát,
legyen mit rágcsálni,
szeretnék a nyuszikáknak
barátjukká válni.
Maguk közé befogadtak,
körülvettek engem.
Érezték a jószándékot,
emberséget bennem.
Kívánom, mind legyen boldog,
élvezze világát,
s tanulja meg a szeretet
boldog tudományát!

Aranyosi Ervin © 2019-04-12
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Volt egyszer egy manó,
úgy hívták, hogy Janó,
s hitte, a világot
bejárni volna jó.

Mindennap csak menni,
mindent megfigyelni,
s ahol szükség van rá,
másokkal jót tenni.

Így hát minden reggel,
manónk kutyát nyergel,
s elindul jót tenni
felnőttel, gyerekkel.

A világot járja
viszi nagy barátja,
s ahol segítség kell,
azt ő rögtön látja.

Varázserejével,
tán semmi sem ér fel!
Szeretetvarázzsal
új csodákat ér el.

A szívek gyógyulnak,
bizony megjavulnak,
Janó szavaitól
szeretni tanulnak.

Mert, aki manót lát,
átírhatja sorsát,
s képes kenyeréből
adni egy nagy morzsát,

vagy inkább szeletet,
hiszen a szeretet,
mindig csak jósághoz,
szép célhoz vezetett.

Bejárva az utat,
Janó példát mutat,
olyat, melyért sok szív,
még hiába kutat.

Ám talán megértik!
Gondold te is végig,
hogy lentről a Földről
felláthatsz az égig.

Láthatod a Napot,
mely feletted ragyog,
vagy az éjszakában
a sok-sok csillagot.

Többet ér a fényük,
s pont ez az erényük,
bármilyen más kincsnél,
– bár el sosem érjük.

Kézbe sem foghatjuk,
nem vesszük, nem adjuk,
mégis mind egyformán,
egyaránt láthatjuk.

Ez nem olyan holmi,
hogy tudnád birtokolni,
s nem kell senkivel sem
érte megharcolni.

A fény, a szeretet,
egyformán jár neked
és ha jól használod,
csodát is tesz veled.

A Nap tanít adni,
a fényt elfogadni,
mosolyt varázsolva,
másnak tovább adni.

Manónk hát varázsol,
sok szív felparázsol,
s bizony jobbá válik,
tenni akarástól.

Amit adsz, azt kapod,
engedd hát a Napod
másokra ragyogni,
s lásd, jóságod hatott.

Holnap ez a jóság,
lesz az új valóság,
visszatér, s örömöt,
szeretetet szór rád.

Jankó és kutyája
a világot járja,
s ezt a fontos tudást
szemed elé tárja.

Ne fuss el előle,
csak tanulj belőle,
hadd legyen világod
szerethetőbb tőle.

Aranyosi Ervin © 2019-04-05.
Ujvárosi László © 2019.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. A festmény felhasználása
csak az alkotó írásos engedélyével megengedett!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem félek még…


Aranyosi Ervin: Én nem félek még…
(egy kisbaba monológja)

Én nem félek még a világtól,
az öröm gyakran rám talál.
Naponta százszor is mosolygok,
s nem rémít még a zord halál.
Ha anyu boldog azt én érzem!
Minden rezgését átveszem.
Egy közös, nagy burokban élünk,
s csak szép dolgokon jár eszem.

Én nem félek még a világtól,
mert félelemre nincs okom.
Ám átérzem, ha anyukám fél,
s vele együtt szomorkodom.
De örülök amikor boldog,
nincs annál jobb, én azt hiszem,
olyankor jó érzések jönnek,
s átmelegszik a kis szívem.

Én nem félek még a világtól,
megbízom hát mindenkiben,
aki csak jó az anyukámmal,
az nem tehet rosszat velem.
Ám érzem azt, ha őt megbántják,
a lelkem együtt fáj vele,
rögtön sírásra görbül szájam,
s könnyel lesz kis szemem tele.

Én nem félek még a világtól,
bár nem értem még dolgait.
Szeretni már nem kell tanulnom,
erre anyukám megtanít.
De jó lenne, ha kimaradna
életemből a félelem,
a lelkem folyton mosolyogna,
s anyukám együtt, énvelem.

Én nem félek még a világtól,
s remélem, ez így is marad!
Szeretnék mindent megcsodálni,
szép fákat, apró madarat…
Szót érteni az emberekkel,
hogy többé ők se féljenek,
szeressék egymást, megbecsülve,
hogy boldogabban éljenek.

Aranyosi Ervin © 2019-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva