Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Incselkednek…

Aranyosi Ervin: Incselkednek…

Incselkednek fent az ágon,
pedig velem nem lehet.
Előbb utóbb kitalálom,
hogy egy cica mit tehet.
Megtalálom majd a módját,
egyet biztos elkapok.
Nem tűröm, hogy lenézzenek,
mert Ők fent, s én lent vagyok…

Aranyosi Ervin © 2013-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Elefánt segítség

Aranyosi Ervin: Elefánt segítség

Kicsi vagyok és ügyetlen,
botladozva járok még.
Tanulgatom az életet,
s elkel némi segítség.
Szerencsére, a világon
én sem vagyok egyedül.
Ha van, kire számíthatok,
előbb utóbb sikerül…

Aranyosi Ervin © 2013-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyomat küldöm…

 


Aranyosi Ervin: Mosolyomat küldöm…

Álarc helyett a mosolyomat hordom,
tükörből rám a mosolyom kacsint.
E mosolyt küldöm szerte a világba,
s mások arcáról vissza-visszaint!
A mosolyom, a szeretetem része,
kis, fénylő csillag, mely fényesen ragyog.
Szeretet lángját gyújtja más szívekbe,
és ahogy terjed, úgy érzem, ott vagyok…

Aranyosi Ervin © 2013-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talány

Aranyosi Ervin: Talány

Összefogni a végtelent,
ez a mai feladat!
Van eleje, és van vége?
Visszatérő pillanat?
Honnan indul, hova érhet,
és én épp most, hol vagyok?
A világ nagy kérdésére
válaszokat hogy kapok?

Aranyosi Ervin © 2013-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én el tudom hinni

aranyosi_ervin_en_eltudom_hinniAranyosi Ervin: Én el tudom hinni

Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,
és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.
Bennem megvan feléd a teljes bizalom.
Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.

Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,
Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,
S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,
s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.

Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,
nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.
Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelem
nem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.

A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,
s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.
Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.
Magam után a földön még nyomokat hagyok.

Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,
és szeretnék így élni, egész a holtomig,
hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.
Ez kéne a világnak, nekem és te neked…

Aranyosi Ervin © 2012-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találtam egy jó barátot


Aranyosi Ervin: Találtam egy jó barátot

Találtam egy jó barátot,
nincs is nálam boldogabb.
Remélem a barátságunk
mindörökre megmarad.
Beéri a szeretettel,
szép szemében fény ragyog,
pont olyannak szeret engem,
mint amilyen én vagyok!

Aranyosi Ervin © 2012-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodom

Aranyosi Ervin: Gondolkodom

Gondolkodom, tehát vagyok,
vagy azt hiszem, lehetek.
Ne vegyél hát túl komolyan,
én is gyakran nevetek.
Karmom éles mint a penge,
mint az eszem, s meglehet,
ha nem vigyáz, csőbe húzom
a butuska egeret…

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Határtalan csend vesz körül.
Tudod, a lelkem így örül.
A végtelenbe süllyedek,
lelkem mélyére így megyek.
Elmém megáll, – nincs gondolat.
Kiürítem a gondokat.
Szellemem fénye felragyog,
– a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
– s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
– világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Aranyosi Ervin © 2012-05-08.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én?

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én?

Én vagyok az érzés
a szíved rejtekén.
Én vagyok az árnyék
és én vagyok a fény.

Én vagyok a bánat,
mi homlokodra ül.
Én vagyok az öröm
lelkedben legbelül.

Én vagyok a bántás,
a düh és a harag.
A nyugalom világa,
hát engedd el magad!

Én vagyok a kín is,
a gyötrő félelem,
de én vagyok a tudás,
ha együtt élsz velem.

Minden jó, s rossz érzés
és minden gondolat,
minden, ami fontos,
mi tilos, vagy szabad.

Az egész világod,
mind-mind csak én vagyok.
Tudatnak is neveznek,
s világot alkotok.

Aranyosi Ervin © 2011-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem jönnek a válaszok…


Aranyosi Ervin: Nem jönnek a válaszok…

Bár annyi év elszállt felettem,
nem érzem úgy, hogy bölcsebb lettem.
Nem jönnek még a válaszok.
Lelkemben kis gyerek vagyok.

Sok tudást kéne még szereznem,
tanulás közben észrevettem:
Nem jönnek még a válaszok!
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Nem értem még a nagyvilágot,
ismerek fát, füvet, virágot.
De nem jönnek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Megismertem már mindkét oldalt.
Dúdoltam harsány altatódalt.
S nem jöttek meg a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Felnőtt vagyok, mert nagyra nőttem,
nyom is maradt talán mögöttem,
Ám nem jöttek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

A világunk oly mérhetetlen,
elveszünk itt a végtelenben.
Rájövünk, oly kicsik vagyunk,
és nem ad választ bölcs agyunk.

Testünkbe hálni jár a lélek,
Gondolkodom, vagyok, s tán élek.
A világnak mit adhatok,
ha lelkemben gyerek vagyok?

Talán embert szolgálni jöttem,
akik itt élnek körülöttem.
Talán majd választ is kapok,
miért így telnek a napok?

Mert tudnom kell, mi végből lettem?
Miért dolgoztam és szerettem?
Egyáltalán, miért vagyok?
Bölcs választ erre hol kapok?

Aranyosi Ervin © 2011-06-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva