Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Tehozzád szól mindegyik versem,
– vagy éppen rólad – azt hiszem.
Teszem a dolgom, amire leltem,
s értetek dobban a szívem.

Kaptam egy furcsa adottságot,
s az égiektől szavakat…
Nem fájdalmaim dobom reátok,
nem rólam szól a szavalat.
Más lelkek szólnak odafentről,
ahonnan jöttünk egykoron,
s üzennek lelkemen keresztül,
hiszen a lélek mind rokon!

Honnan jövünk, hová is tartunk,
mi végből vagyunk ma is itt?
Azt kaptuk mind, amit akartunk?
Vagy tévutakra vitt a hit?
Ezer ösvény, amit bejárunk,
s ha kell, hát találkozhatunk.
Lehet bárki a jó barátunk,
s egymásra mindenképp hatunk.

Egyek vagyunk mindenki mással,
lélek tésztából szaggatott,
csak van, ki anyagba merülve,
nem látja sosem a Napot.
A felszín nem kincsektől gazdag,
ott fent fontos: a létet értsd,
ne akarj semmit csak magadnak,
azzal mások lelkét ne sértsd!

Hiszem, hogy mind szolgálni jöttünk,
tanítani más lelkeket.
Nem állhat senki sem fölöttünk,
senki nem bánhat el veled.
Az életünk ezer tanulság,
s mi vállaltuk magunkra fel,
s attól válik gazdaggá sorsunk,
ha a lélek útjára lel.

Ezt az utat kell megtalálnunk,
s ha nincs meg, majd megint jövünk,
amíg egyszer csak megtanuljuk,
míg felnőtt lelkekké növünk.
Mi írtunk sorsot önmagunknak,
s amíg csak mást hibáztatunk,
addig utunkat nem találjuk,
csak elveszett lelkek vagyunk.

De fel a fejjel, ez az élet,
s akkor lesz szép, ha élvezed!
Ha néha önmagadba nézel,
s a lét okát felfedezed.
Saját lelkemben elmerülve,
ott várnak rám a válaszok.
Mikor értőn magamba szállok,
már értem azt, miért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2019-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva