Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Van egy barátom


Aranyosi Ervin: Van egy barátom

Pici vagyok, nagy a szívem,
elférsz benne bőven.
Szeretetet, gondoskodást,
mindig kaphatsz tőlem.
örülök, ha viszonozod,
s az arcodon látom:
– Mától kezdve örülhetek,
mert van egy barátom!

Aranyosi Ervin © 2015-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetésre ingerelve

Nevetésre ingerelve
Aranyosi Ervin: Nevetésre ingerelve

Vidám vagyok, jó a kedvem,
nevetésre van okom.
Ám ne hidd, hogy kigúnyollak,
ne vedd tőlem ezt zokon.
Inkább hívlak, nevess vélem!
Tapasztald meg a csodát!
Nevetéssel érdemeld ki
reggelid és vacsorád!
Furcsa dolog a nevetés,
mert másokra átragad,
és ha együtt nevetgélünk,
jobban érzed már magad.
A rossz kedvet elkergetjük,
élvezzük a világot.
Nevetésre ingerelünk
mindenkit, aki látott…

Aranyosi Ervin © 2015-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa (Veress Hajnalka Andrea meséje nyomán)

aranyosi_ervin-a_farkas_es_a_feher_rozsa
Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa

(Veress Hajnalka Andrea meséje nyomán)

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!
– Olyan közönséges – mondta a keselyű
– csupa szomorúság, se vígság, se derű!
Az öreg, csúf madár lenézően mondta,
kopaszsága virult, ahogy rikácsolta:
– Nézzétek, hogy néz ki, nem szégyelli magát?
Nem elég a látvány, érzitek a szagát?

Farkas a fák közül figyelte csak őket,
a gúnyolódókat, az incselkedőket.
– Mind ilyenek vagytok – gondolta magában
– nem értékelitek a csodát a világban.
Nem veszítek észre a kecsest, a szépet,
nem viselitek el, lám, a szerénységet.
Féltek mind a világ szép tükrébe nézni,
nem hagyva lelketek széptől megigézni.

 Megjött a vaddisznó, megjelent a róka,
s képét a medve is végül odatolta,
s mindnek volt rossz szava a szegény rózsára,
gúnyesőben ázott, bizony, szegény pára.
– Hát ez meg micsoda? – fanyalgott a róka
– ily rondát nem láttam születésem óta!
És mit keres pont itt? Ki engedte ide?
Azt hiszi magáról, lesz neki irigye?
S horkant a vaddisznó – Csúnya és útban van!
Csak kerülgethetjük minden pillanatban. –
S lám a szegény rózsa fejét lehajtotta,
a bánat a szívét búval borította.
A szirmai közül, mintha könnycsepp lenne,
vízcsepp hullt a földre, bánatként peregve.
És a farkas nézte, s gondolta magában:
– Nem veszitek észre, hogy sír fájdalmában?
Miért kell bántani, minden rossz szót érez.
A gúny összepiszkít, mindent összevérez.

– Nem tudom szeretni – dörmögte a medve,
s nyúlt a rózsa felé – legyen letépkedve!
Le is hajolt hozzá, kitépje a „csúnyát”,
ám, ekkor egy tövis megszúrta az ujját.
Nézzétek csak mit tett! – s mutatta a mancsát,
s kimondta a harag halálos parancsát:
– Ki kell ezt irtani, mert szörnyen veszélyes,
tapossuk a földbe, most már esedékes! –
Vaddisznó rárontott, megtaposva testét,
és a többi tapsolt, nagy boldogan lesték,
ahogy azt, ki más volt, tán szebb, mint a többi,
nem hagyták már tovább fényben tündökölni!

 És a farkas nézte, s üvölteni vágyott:
– Elpusztították e gyönge, kis virágot!
Csak, mert más volt mint ők, különleges lélek!
Mert, ami szokatlan, attól egyként félnek?!
S mikor azok később elhagyták a rétet,
a halott rózsához még közelebb lépett,
a megölt virágot lassan felemelte,
gyengéden, kímélve a szájába vette,
s elügetett véle, saját odújához,
szerény, titkot rejtő, árva hajlékához.
Egy kis gödröt kapart, majd belefektette,
egy szép imádságot mondott el felette.
– Isten veled rózsa, nem érdemeltek meg,
hiába virultál, nemigen szerettek…
Miközben temette, sírt érte a lelke,
mintha önmagából egy részt eltemetne.

Másnap szomorúan, egy új napra ébredt,
hajlékát elhagyta, s aztán nagyot nézett.
Nem hitt a szemének, lám csak csoda várta,
mitől álmos szemét még nagyobbra tárta.
Mert a fehér rózsa, ott pompázott szépen,
ahová temette, háza közelében,
Oly csodálatos volt, milyet még nem látott,
rajta harmatcseppek formáltak gyémántot,
szirmain csillogtak a reggeli fényben,
ámulatot keltve a farkas szívében.
A farkas csak állt ott, némán, meghatottan,
egy isteni csoda vált valóra ottan.
Most történt először vele életében,
hogy sírt, s örömkönnyek gyűltek a szemében.

 Lám, az együttérzés, mily csodára képes.
Örömökre lelni, mindig lehetséges.
Ha nem csordaösztön, s nem érdek szabályoz,
ha nem igazodsz a többség „igazához”.
Mikor engeded, hogy a szíved vezessen,
hagyod, hogy önzetlen másokat szeressen,
akkor csoda érhet, mikor nem is várod,
így teremt a vágyad csodás, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2015-05-28.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Bizalom és gondoskodás


Aranyosi Ervin: Bizalom és gondoskodás

Bizalom él szép szívében,
hiszen érzi, jó lehetsz…
Rád bízza az életét is,
ha jót teszel, s jól szeretsz.

Bizony érzi, s talán tudja,
rosszat véle nem tehetsz,
ha egy csepp lelket elfogadsz,
hát rossz ember sem lehetsz!

Ne engedd hát, hogy csalódjon,
hisz miattad, érted él.
Csak azt várja tőled el,
hogy kedves gazdája legyél.

Bizalom él szép szívében,
odaadás, szeretet.
A jó Isten reád bízta
ezt a kutyagyereket!

Aranyosi Ervin © 2015-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hagyd az orrom!


Aranyosi Ervin: Hagyd az orrom!

Ejnye, az orromat nyomógombnak nézted?
Hát akkor kezdjük el újra az egészet!
Én nem így működöm, nem egy gombnyomásra,
amikor velem vagy, ne is gondolj másra!
Engem nem az áram, a szeretet vezérel,
csak a gazdám nyúlhat hozzám a kezével,
mert ő megsimogat és sohasem nyomkod,
a távirányítón keress inkább gombot!
A dorombolásom csak akkor fog szólni,
ha simogatásra kell majd válaszolni.
Az orromtól pedig tartsd távol magadat,
mert még kiderülhet: – Ez a cica harap!

Aranyosi Ervin © 2015-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csókolj meg és macska leszek!

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: Csókolj meg és macska leszek!

Szeretnél egy csodát, úgy, mint a mesében?
Szívesen lennél egy hercegnő helyében?
Látod ezt a békát? Meg kéne csókolnod,
s meglátod, az Isten felviszi a dolgod!

Ha hercegre nem is, egy cicára lelhetsz,
ha a zöld békára csókokat lehelgetsz!
Macskává változik, béka nem maradhat,
legalább egy esélyt adhatnál magadnak!

Mert ugye egy béka, csak unalmas “holmi”,
nem képes szeretni, nem tud dorombolni!
A cicával könnyebb a hercegre várni,
vagy egy másik cicát könnyebb megtalálni!

Ha megcsókolsz, ígérem, macskává változom,
s álmaid hercegét neked majd elhozom,
hogy ő szerelmével téged kényeztessen,
álmodó szívedbe szép szerelmet fessen!

De egyet ígérj meg, ha eljön a herceg,
a cicád örömét naponta megszerzed,
ugyanúgy szeretgetsz, ahogy eddig tetted,
én meg itt maradok örökre melletted!

Sőt lesz másik cicád, nekem is lesz párom,
akivel napközben, a palotád járom,
akivel játszhatok, akit szerethetek,
amíg a figyelmed leköti herceged.

Szeretnél egy csodát? Csókold meg a békát,
és amit meséltem, egytől egyig éld át.
Mert jó tett helyében, megjutalmaz macskád,
jól kitervelt terve bűverővel hat rád!

Aranyosi Ervin © 2015-05-17.és 2021. 06.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tépőzáras cicák

tépőzáras cicák
Aranyosi Ervin: Tépőzáras cicák

Öntapadós cica, tépőzáras holmi,
nem kell gombolgatni, nem kell vacakolni,
ahova felteszed ott rögzíti magát,
– bár egy kicsit rontja a fotel anyagát.
Nem-igen mosható, a vizet utálja,
de ha macskatáppal telik meg a tálja,
magától is lejön, onnan ahol hagytad.
Jobb, ha a fotelban nem marad alattad!

Aranyosi Ervin © 2015-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan lettem óvodás


Aranyosi Ervin: Hogyan lettem óvodás

Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: – Itt az idő,
óvodába mennem.

Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
– Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! – szóltam.

Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
– tán magamat látnám?

Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek
Óvodába járni.

Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék,
sorakozott rendben.

Aztán Anyu mondta,
– neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor,
kis óvódás lenni.

Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg,
a finom ebédem.

Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.

Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.

Aranyosi Ervin © 2015-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátság szeretet-nyelve

a barátság szeretet-nyelve
Aranyosi Ervin: A barátság szeretet-nyelve

Hallgasd meg, mit érez, halld meg, mire gondol,
így építs ünnepet a hétköznapokból!
Érezze, hogy fontos, legyen jó a kedve,
ne legyen a bánat szintjén megrekedve!
Mindig kell biztatás, minden jó barátnak,
érezze, hogy fontos része a világnak.
Adj neki figyelmet, a perc róla szóljon,
borúja, bánata végleg eloszoljon!
Mosolyt csalj arcára! Derűt és nyugalmat!
Csillogjon szemében örömtől könnyharmat.
Ébredjen szívében megnyugvás és hála!
Légy örömöt hozó, kedves vendég nála!
Hidd el a szíved is örömmel lesz telve,
mert ez a barátság szép szeretet-nyelve!

Aranyosi Ervin © 2015-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers az álmodozóhoz

vers az álmodozóhoz
Aranyosi Ervin: Vers az álmodozóhoz

Ne álmodozz, szállj végre le a földre!
A valóság is roppant érdekes.
Nem maradhatsz az álmokban örökre,
– az hiba lenne, még hozzá végzetes!
Megtanítlak a valóságban élni,
az élet szép, csodálatos kaland.
Élvezd a percet, és sosem kell félni,
az élet múlik, a világ halad…

Aranyosi Ervin © 2013-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva