Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
8

By

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Category: Szerelem, kedvesemnek Tags: , , , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
7

By

Aranyosi Ervin: Az őzike pettyei

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az őzike pettyei

Tiszta barna volt a hátam,
– valami rám csepegett,
ettől kaptam a bőrömre,
ilyen apró pettyeket.
Ám, bárkivel találkoztam,
azt mondta, hogy jól mutat,
ha kijönne a bundámból,
fessek én rá másikat!

Aranyosi Ervin © 2023-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!

Beleadom szívem, lelkem,
– nem tudom, hogy átmegy-e?
Kell, hogy szívem dobbanását,
szíved lassan átvegye!
A szeretet hullámhosszán,
álmok szárnyán repülünk,
hogy belássuk a világot,
felhő szélére ülünk!

Beleadom szívem, lelkem,
mert az élet így kerek,
szeretetet kapnak tőlem
mind, a kedves emberek!
Mindez ott van mosolyomban,
és simogat a szavam,
bárcsak visszamosolyognál,
vegyél végre komolyan!

Szívem, lelkem beleadom,
így írom a verseket,
lelkem minden gondolatát,
én így adom át neked!
Szeretném, ha megértenéd,
s jól éreznéd magadat,
a világot szebbé tenni,
ennyi csak a feladat!

Szívem, lelkem beleadom,
add hát te is a tiéd,
legyen tőlünk teljesebb,
és boldogabb a földi lét!
Ha mindenki beleadná,
ha győzne a szeretet,
értelmet kapna a létünk,
s látnánk, szebb is lehetett!

Beleadom szívem, lelkem,
szépüljön meg a világ!
Hadd kövesse a példámat,
minden ember, aki lát!
Adjunk esélyt holnapunknak,
élhető és szebb legyen,
s minden ember jól szeressen,
s mást is boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Dobom ütemére

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Dobom ütemére

Dobom ütemével, szívem együtt dobban,
mágikus erő van a szívben, s a dobban.
Csukott szemmel nézek, lelkemen át látok,
öröm dobolásra jöjjetek barátok!
Szeretet ütemét doboljuk a szélbe,
fákat hívjon táncba, könnyű álmon lépve.
Eső kopogását a Nap ragyogja át,
szivárvánnyá festve a képzelet falát!

Dobom ütemére dobban hát a szívem,
könnyíti terheim, napról, napra vinnem!
Behunyom hát szemem, lelkemen át látok,
doboljatok velem, ti is jóbarátok!
Hiszen a Föld szíve, a miénkkel dobban,
hangot kell, hogy adjon, nem marad titokban!
Hiszen, ha az egység véle összejönne,
lelkünk szeretetben, jóságban fürödne.

Figyeld a dobbanást, hadd járja át tested,
tudom, ezt a ritmust, már te is kerested!
Engedd ütemére lábad keljen táncra!
Öntsünk szeretetet az egész világra!
Ébresszen dobbanás minden alvó lelket,
ébredjen a világ, s velünk ünnepeljen!
Érezzük lelkünkkel, emberré kell válnunk,
élő forrásunkhoz vissza kell találnunk!

Dobom ütemére táncot jár a szívem,
hiszen felemelem, már nem keserítem!
Lüktet a vér bennem, éltetőn dobolva,
dallamosan szépen, más szívekhez szólva.
Ha majd a sok szép szív egy ritmusra dobban,
ha teremtőnk szavát, meghalljuk a dobban,
ha együtt, egymásért, közös céllal élünk,
szorongó világot, élőre cserélünk!

Aranyosi Ervin © 2023-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 15 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
3

By

Aranyosi Ervin: Befogadtak

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Befogadtak

Befogadtak, elfogadtak,
köztük jól érzem magam.
Úgy szeretnek, ahogy vagyok,
s jobbá lesznek általam.
Viszonzom a szeretetet,
mert a szívük tiszta még.
Nem hiszem, hogy jobb lenne,
ha falkavezért játszanék.

Aranyosi Ervin © 2023-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
2

By

Aranyosi Ervin: Szivárvány készül

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szivárvány készül

Az eső, maga a csoda,
ahogy a víz hullni kezd,
vízcsepp pettyek játszadoznak
odafent és idelent!
Ha a Nap is kedvet érez,
fényt vetít az égre fel.
Elkészül a szép szivárvány,
kár, hogy azt nem érem el!

Hosszú ecset kéne nékem,
keverhetnék színeket,
égre festve megmutatnám,
valamennyit így neked!
Eső miatt nem búsulnál,
csodát látva az égen,
a világot szebbé tenné
valamennyi festményem!

Odafentről mosolyogna
a földre a szeretet,
s nem is kéne már mást tenni,
csak rányitni szemedet.
Minden ember mosolyogna,
ahogy nézné az eget,
s megértenék a szivárványt:
– Az öröm megérkezett!

A zöld felett ott a kék ég,
a Napunk sárgán ragyog,
vörös szín is tündökölne,
és még két színt ott hagyok!
Indigókék, ibolyával,
így lesz teljes a csoda,
fehér fényből varázsolnám
ecsetemmel fel oda.

Milyen hosszú ecset kéne,
mily hatalmas képzelet,
befesteni szép színekkel,
megmintázni az eget.
Ha behunyom szemeimet,
szivárványom láthatom,
ha van kedved, te is alkoss,
álmaimat rád hagyom!

Aranyosi Ervin © 2023-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
1

By

Aranyosi Ervin: Szinkron hang

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szinkron hang

Én vagyok a szinkron hangja,
Ő pedig egy nagy színész.
Néha meg is játssza magát,
nem erőssége az ész.
Messzi földről szerződtették,
mert mindenki ismeri,
de a tigrist eljátszani,
nélkülem nem is meri!

Aranyosi Ervin © 2023-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Newer Posts »