Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A játékmackó verse


Aranyosi Ervin: A játékmackó verse

Ülök a sarokban és csak arra várok,
hogy felébredjenek a kedves barátok!
Várom, hogy jöjjenek, kezdődjön a játék,
a nap minden perce, számomra ajándék.
Pici szívem telve sok-sok szeretettel,
szívesen megosztom, felnőttel, gyerekkel.
És ha tovább adják, szebbül a világunk,
teljesülhet minden, amire csak vágyunk…

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról


Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ketten együtt


Aranyosi Ervin: Ketten együtt

Ketten együtt, ketten együtt,
egymást boldoggá szeretjük.
Ketten együtt, ketten együtt,
egymást folyton felemeljük.
Ketten együtt, összefogva,
szebb világról álmodozva.
Ketten együtt, szélben szállva,
Ketten együtt, eggyé válva!
Ketten együtt, párban élünk,
a holnaptól nem kell félnünk!
Ketten együtt, egy az egyben,
elbújunk a szerelemben!

Aranyosi Ervin © 2022-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrízzük meg szerelmünket!


Aranyosi Ervin: Őrizzük meg szerelmünket!

Vajon, mit is adhatnék neked?
Mivel szebbíthetném életed?
Mitől éreznéd magad, mindennap szeretve?
Szívem szívedért – mondd el – mit tehetne?

Mi is kell, hogy boldogabb legyél?
mi a vágy, mi mélyen benned él?
Mitől is sütne rád a nap, mindennap nevetve?
A lelkem érted – mondd el – mit tehetne?

Refrén:
Őrizzük meg szerelmünket,
legyen minden napunk ünnep!
Járjunk mindig kéz a kézben,
oldódjunk fel ölelésben!
Legyen titkos, közös vágyunk,
amit majd valóra váltunk!
Őrizzük a tiszta lángot,
éljük meg a boldogságot,
éljünk meg egy szebb világot!

Vajon, mit is adhatnék neked?
Holnapunkat, hogyan képzeled?
Mitől éreznéd magad igazán boldognak?
A szép szívünknek mit hozhat a holnap?

Refrén:
Őrizzük meg szerelmünket,
legyen minden napunk ünnep!
Járjunk mindig kéz a kézben,
oldódjunk fel ölelésben!
Legyen titkos, közös vágyunk,
amit majd valóra váltunk!
Őrizzük a tiszta lángot,
éljük meg a boldogságot,
éljünk meg egy szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2022-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kölcsönös szeretet


Aranyosi Ervin: Kölcsönös szeretet

„Ki a virágot szereti,
rossz ember nem lehet”,
ezért nincs is a világon,
sehol sem rossz gyerek!
Ki a gyereket szereti,
rossz virág nem lehet,
így tesz mindenkit jóvá,
a kölcsönös szeretet…

Aranyosi Ervin © 2022-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Író-Olvasó találkozó


Aranyosi Ervin: Író-Olvasó találkozó

Amikor egy költő olvasóit várja,
felöltözik szépen, a szívét kitárja,
helyet csinál gyorsan, mindegyik elférjen,
jól érezze magát a szív közepében.
Készülődöm, s bizony szívemet kitárom,
gyere el, légy velünk, kedves, jóbarátom!
Hallgasd meg verseim, hiszen hozzád szólnak,
szívedet szolgálják, kedvedért dalolnak.

Várlak szeretettel:
Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin © 2022-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Einstein macskája


Aranyosi Ervin: Einstein macskája

Hasonlítok a gazdámra,
éppolyan okos vagyok,
és ha jól megy, meglátjátok,
Nobel-díjat is kaphatok!

Az én tudós elméletem
nem értik az egerek,
s amíg ők ezt megtanulják,
mindig lesz majd, mit egyek!

Rájöttem, hogy a világon
minden elvont, s relatív,
görbül a tér és az idő,
s közben szerethet a szív.

Ha összejön minden részlet,
mást nem is kell tudnia,
egy macskának jól kell lakni,
s eleget aludnia!

Aranyosi Ervin © 2022-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd szabaddá!


Aranyosi Ervin: Szeresd szabaddá!

Te vagy az élet szép gazdagsága,
te vagy teremtőd legbelső vágya,
te vagy a mag, mely maga az élet,
nyílj hát a Napra, s majd egyszer eléred!
Te vagy a sors és te vagy az álmod,
ha életcélodat is megtalálod,
szeretni fogod, ahogyan élhetsz,
hiszen Napodhoz kezeddel érhetsz.

Te vagy a csoda, Isten teremtett,
ismerned kéne az isteni rendet,
amitől magad is istenné válnál,
világból is Mennyet csinálnál!
Te vagy az életnek magja, egésze,
belőled nyílhat a virágzó része!
Engedd csak szabadon szárnyalni álmod,
teremts magadnak szebb valóságot!

Teremts magadnak szebb valóságot,
szeresd szabaddá ezt a világot!
Mikor az életed célját megérted,
virágját kibontja neked az élet!
Örömöd megleled zajló napokban,
felismeréseid emelnek sorban.
Rájössz az okokra, te is így lettél,
egy egész világot szabaddá tettél!

Aranyosi Ervin © 2022-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő

Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő

Tanítani jött, nem megváltani téged,
megmutatni azt, hogy miről szól az élet.
Ébresztgette lelked, szemed nyitogatta,
szívedbe a hitet – a létben – visszaadta!
Hisz, te nem vagy bűnös, nem kell megváltani,
ezt csak elhitetni próbálja valaki,
kit érdek vezérel, s nem a te érdeked,
kinek csak pénzforrás lett a te életed!

Ha meg nem vagy bűnös, nem kell a megváltás,
csak megértés kéne, meg a tisztánlátás!
Bűntelen lelkeket nem kell megmenteni,
illúziók fátylát kell fellebbenteni!
Mutatni az erényt, az igaz jóságot,
megláttatni veled igaz valóságot!
Megértetni véled az élet lényegét,
láttatni a Napot, Isten fénylő egét!

Hogy a lélek örök, tiszta, halhatatlan,
igazát keresi minden pillanatban!
Senki sem támad fel, hisz a lélek örök,
nem létezik halál, csak az élet pörög…
Kozmikus vándora vagy a nagyvilágnak,
kire megélések, feladatok várnak,
s hazugság a mondás, hogy bűnben születtél,
mivel Isten egyik szép gyermeke lettél!

Várod megváltódat, hogy újra szülessen,
majd, ha a szemedről a fátyol lelebben,
meglátod hogy benned, ott él a lelkedben,
nap, mint nap tanítja, hogy élhetnél szebben!
Hogyan is tehetnéd jobbá a világot?
Hogyan nyerhetnéd el az örök szabadságot?
Hogy találhatnád meg a Mennyország kulcsát?
A megszerzett tudást, másoknak is nyújtsd át!

Egy nagy feladat van, talán majd meglátod:
Jobbá kell szeretnünk a mai világot!
Az ember értelmét jó felé terelni,
igaz valóságban örömünket lelni.
Az illúzióktól mentesülnünk kéne,
a lét szabadságát kaphatnánk cserébe!
A szeretet minket a Mennybe emelne,
és az egész élet új értelmet nyerne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hús vét, de a lélek szabad!


Aranyosi Ervin: A Hús vét, de a lélek szabad!

Megszületünk és haldokolni kezdünk,
az elmúlástól rettegünk!
A halálunktól egyre-egyre félünk,
hogy aztán mi lesz majd velünk?

A feltámadás vajon kiváltság?
S ahhoz nem tudjuk, hogy mi kell!
Ránk verték: folyton bűnben élünk,
s a csapdát nem ismerjük fel!

Feltámadás? De furcsa szó ez,
felkelve tovább harcolunk?
Zombiként megyünk mások ellen,
míg itt a Földön megszokunk?

Vagy eltűnünk a végtelemben,
s itt hagyjuk a kihűlt helyünk,
s ha holttestünket nem találják,
élőként számolnak velünk?

Siratjuk azt, kit halni hagytunk,
s vele mindent, mi elveszett,
de mikor cipeli keresztjét,
nem nyújtunk segítő kezet!

Inkább beállunk csak a sorba,
saját kereszt a vállakon,
végigszenvedjük Golgotánkat,
s a stigma vérzik, s fáj nagyon!

Beállunk hát a csatasorba,
ez lesz a nagy feltámadás,
lelkünk vesztjük, széjjel szórva,
hitetlenül, akár Tamás!

Jézusra várunk? S újra eljön?
Hisszük, hogy újjá születik?
Hogy egy emberként tündököljön,
azoknak akik megvetik?

Vagy azoknak, kik tőle várják,
hogy újra megváltó legyen,
s amit nem tesz a gyarló lélek,
helyettük mindent ő tegyen!

A hús vét, minden a test hibája,
a lélek hallgat, s nem vezet,
megóvja majd a bibliája,
még akkor is, ha nem szeret!

Övé a lélek szabadsága,
amit ma test magába zár,
s feltámad, harcol, ez a vágya,
megszabadulva mennybe száll!

Aranyosi Ervin © 2022-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva