Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Szőr-szárítás

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szőr-szárítás

Amikor megázom,
nedves leszek, s fázom,
az egész bundámat
kicentrifugázom.
Az egész testemet
jobbra-balra rázom,
a teljes burkolat
elfordul a vázon.
A víz a bundámból
ezer felé árad,
közben nedves szőröm
gyönyörűen szárad.
Ettől érzem magam
igazán remekül,
mégis körülöttem
mindenki menekül…

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
1

By

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Hanicz Rita Paverpol textilszobra – Rohanó időben

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
31

By

Aranyosi Ervin: Csodálkozol?

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csodálkozol?

Csodálkozol, mért nézek rád
ily kérdő szemekkel?
Nem is értem, miért kapcsol
ily lassan az ember.
Nem azt várom: – Döntsd a fejed,
te is ferdén lessél,
sokkal inkább játsszál velem
és nagyon szeressél!
Neked adom szívem, lelkem,
őrizem a házad.
Amikor nem velem törődsz,
szívem akkor lázad!
Szeretetem múlhatatlan,
vidámítom léted,
Csodálkozol, mért nézek rád?
Talán most már érted.

Aranyosi Ervin © 2017-08-31.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
30

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
29

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
28

By

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni…

Aranyosi Ervin © 2017-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
27

By

Aranyosi Ervin: Sivatagi róka

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Sivatagi róka

Sivatagi róka, füle, mint a radar,
vajon a fülével csak hallani akar?
Nem! A nagy fülei hasznos célt szolgálnak,
a nagy forróságban test-hűtőkké válnak.
Mert bizony e két fül tele van erekkel,
így tud megbirkózni fene nagy meleggel.
Persze, nem véletlen, hogy jó a hallása,
hogy az ugró egér neszezését „lássa”!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
26

By

Aranyosi Ervin: Van nekem egy pipikém

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Van nekem egy pipikém

Van nekem egy pipikém,
ragaszkodik hozzám.
Ha eljövök hozzátok,
őt szívesen hoznám.
Kint marad az udvaron,
csak úgy kapirgálgat.
Felszedi a széthagyott,
hosszú gilisztákat.
Megcsipkedi a füvet,
ne nőjön nagyobbra.
Szerencsét hoz, sorsotok
most fordul majd jobbra!
Tudod, ő a barátom,
s repülni is képes.
de szeretne közel lenni
a gazdi szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
26

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »