Aranyosi Ervin versei

júl
10

Aranyosi Ervin: Ha nyár van és nagy a hőség – ez egy prima lehetőség!

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: barlang, Gong, hahota, hőség, lehetőség, meditáció, meleg, nevetés, vidámság 1 Comment

Gyere el ha nagyon meleged van,
ha a rosszból nagyon eleged van.
Hűvös élmény csalogat a mélybe,
csak a rosszkedv kerülhet veszélybe.

Szemlő-hegyi-barlang hűvös mélyén,
merengj el a gongok lágy zenéjén.
Ám mielőtt ezen meditálnál,
jó lenne, ha velünk körbe állnál.

Nevetésünk visszhangozzon végre,
szálljon fel a barlang tetejébe.
Érzéseid emeljék a lelked,
változások induljanak benned!

E kis helyen sok jó ember elfér,
ha kedved van, te is eljöhetnél.
A barlangban hűsölhet az ember,
idevárunk, sok sok szeretettel!

További részletek és jelentkezés

júl
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: gyermek, mosoly, Mosoly-Manó. manó, Napod, nevetés, vidámság 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Mosoly-Manó, vidám lélek.
bennem lakik, vele élek.
Vidám kópé, csak mókázgat.
Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget,
vidám vagyok, mint egy gyermek.
Szomorúság el nem érhet,
ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik,
lelkedben is megtelepszik,
Vidámmá teszi a napod.
Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Aranyosi Ervin © 2012-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Éld a napot

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ember, fa virág, fű, gyermek, Lélek, megbocsát, Múlt, nap, szeretet 20 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha „délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2012-07-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: ajtó, dicsőség, egészség, élet, ember, erő, Fiatal, kedves, osztályfőnök, siker, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin:
Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Az életed során bezárult egy ajtó…
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.

Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki –
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.

Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.
Nyomot magad után a lelkekben hagytál,
felnövők kezébe tisztes szakmát adtál.

Volt, akit szigorod néhanapján bántott,
de tudd meg, a szívük régen megbocsátott.
Tudom a szívedben maradt néhány tüske,
szeretettel gondolj most mindegyikükre.

A szép emlékeket őrizd meg szívedben,
s mindenre mi rossz volt setét fátyol lebben,
ami elmúlt – elmúlt, hát tekints előre,
az előtted álló szabad esztendőkre.

Egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: – „Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?”

Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba’
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!

Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Élj mától vidáman, engedd el mi bántott,
dédelgess magadban boldogabb világot.

Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott!

Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel régi tanítványod.

Aranyosi Ervin © 2012-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin – KÉPGALÉRIA – és az „Érints meg” című versem, saját előadásomban

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: bemutató, galéria, képek, slideshow 1 Comment

Elkészült egy slideshow válogatott képeimből. Alatta az „Érints meg” című versem hallható, saját előadásomban:

jún
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne „kincseket” gyűjts!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: arany, csoda, kincs, sorsod, szép, szív, tudatos, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ne „kincseket” gyűjts!

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Szeress, tanulj, élj, boldogulj, mivel ezért születtél!
Ez gazdagítja szellemed, s mikor már porrá lettél,
és földi léted véget ért, s tovább lépsz égi útra,
a kérdés az lesz, szellemed, – mit kellett, – megtanulta?
Sorsod és karmád rendezted? Tudatosabban éltél?
Haragod, dühöd elveszett? A rosszal megbékéltél?
Megtanultál teremteni? A szépet vonzod már csak?
Képes vagy szívből örülni a csoda szép világnak?

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Aranyosi Ervin © 2012-06-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: birtokod, kapcsolat, kedvesed, kincs, könny, megélni, működik, okod, remény, szabad, szerelem, varázsa 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs vissza út belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha elszeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik,
elmúlt a „szép” varázsa
bár szíved ezen ügyködik,
– ne légy felette strázsa.
Ebből már jó úgysem lehet,
csak szenvedés az ára.
Tüskék szúrják a lelkedet,
s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz,
ám mégis lépj túl rajta,
nem létezőt „markol a kéz”,
ha Ő már nem akarja.
Csalóka már minden remény,
önmagad áltatása.
Az elválás ugyan kemény,
ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb
mit szem lát, – szív nem érez,
de lelked rabként éli át,
és hidd el, mit sem ér ez.
Úgy tartsd markodban kincsedet,
mintha csak vízből volna.
Ha összeszorítod kezed,
eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed,
többé már nem virágzik.
Ám ha szabadon engeded,
örökké visszavágyik.
Ha menni akar engedd el,
mert szabad minden lélek,
kit börtön rácsa nem fed el,
szabad világban élhet…

Aranyosi Ervin © 2012-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bocsáss meg!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: bocsáss meg, boldog, élet, halott, képzelet, lelked, madár, Múlt, szabad 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Bocsáss meg!

A múlt halott,
s mit rád rakott,
mázsás súlyát ereszd csak el…
Míg rád szakad,
nem vagy szabad,
légy megbocsátó, hogyha kell…
Vigasztalódj,
nevess, dalolj,
engedd szállni a lelkedet.
Ha húz a súly,
hogy porba hullj,
fennen szárnyalni nem lehet.
Lelked, ha száll
szabad madár,
valót teremt a képzelet.
Bocsáss meg hát,
minden hibát,
s élj boldog, teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2012-05-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Öregség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: halál, idő, Isten, öregség, teremtés, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Öregség

Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, mi várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
– Nem csak „trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó „öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

Aranyosi Ervin © 2012-05-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A ló elismerése

Category: Állatok, természet Tags: állat, életem, lelkem, Ló, remény, szabadság, szeretet, szívem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A ló elismerése

Ó drága Ló! Te csodás, nemes állat,
akit az Isten örömmel teremtett.
Szívembe égett az elbűvölt csodálat,
ahogy tanítod, példáddal az embert.

Lelkem megtöltöd méltó szeretettel,
megbántást tőled sose kaptam én.
Ha bánat ér, más vigasztalás nem kell,
– elhiteted, – hogy mindig van remény.

Testedből égi, szilaj erő sugárzik,
szemedből lágyság, szelíd, tiszta fény.
Szívedben tűz ég, kit szeretsz sose fázik,
– honnan meríted? – bárcsak érteném.

Megérzed azt, ha bánat nyomja szívem,
s ha boldogságtól lelkem égbe száll.
Együtt örülsz, vagy együtt búsulsz vélem,
s lelkem szabad lesz, mint szárnyaló madár.

Gyengédséget, és alázatot tanultam,
tisztességet, – hogy éljem életem.
Történelmet, a véled közös múltam,
mi meghatároz, utat mutat nekem.

Nem is kell szó, mi egymást jól megértjük,
közös sóhajunk, mint köldökzsinór.
Egymásba olvad lelkünk, hogy megéljük,
a szeretet a szívünkig hatol.

Ó drága Ló! Te csodás, nemes lélek,
lélek-testvérem, önzetlen barát.
Eggyé válunk, s már semmitől se félek,
már nem harcolok, nem vívok több csatát.

Aranyosi Ervin © 2012-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó

Mosoly-Manó, vidám lélek. bennem lakik, vele élek. Vidám kópé, csak mókázgat. Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget, vidám vagyok, mint egy gyermek. Szomorúság el nem érhet, ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik, lelkedben is megtelepszik, Vidámmá teszi a napod. Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Aranyosi Ervin: Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája, – és az embernek is számtalan hibája, – ám ha minden korod tiszta szívvel éled, minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra! Mától érted ketyeg, múlik minden óra. Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél, lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved? A betegség jelzés, könnyebb elviselned, ha megérted azt, mit lelked üzen véle: – csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott. Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott? Elengedted-e már a haragos múltat? Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál? Önmagadnak ezért meg is bocsátottál? Patyolat tiszta már lelkiismereted? Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran, szereteted szórd szét, szerte a határban, szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára, napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked, szeretet szikrája gyúljon lángra benned! Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon, szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek! Mindegyik másképpen keresi a szépet. Az sem tehet róla, aki még nem érti, hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik, ám az élet néha „délibábot” játszik. Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked, a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját, és ne keresd többé a mások hibáját. Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek, akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin: Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Az életed során bezárult egy ajtó… Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó, ki elvenné tőled, a sok kedves évet, munkád során gyűjtött ezer szép emléket.

Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki – helyed az életben meg kellett találni. Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot, sikert, dicsőséget és keserű harcot.

Amit elterveztél, nem tudtad feladni, megpróbáltál mégis jó ember maradni. Nyomot magad után a lelkekben hagytál, felnövők kezébe tisztes szakmát adtál.

Volt, akit szigorod néhanapján bántott, de tudd meg, a szívük régen megbocsátott. Tudom a szívedben maradt néhány tüske, szeretettel gondolj most mindegyikükre.

A szép emlékeket őrizd meg szívedben, s mindenre mi rossz volt setét fátyol lebben, ami elmúlt – elmúlt, hát tekints előre, az előtted álló szabad esztendőkre.

Egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még! Gondoltál már arra: – „Vajon mit csinálnék, ha pont azt tehetném, amire csak vágyom, megváltozna vajon megszokott világom?”

Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka, váltsd valóra végre, amit álmaidba’ elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél. Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!

Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal, kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal! Élj mától vidáman, engedd el mi bántott, dédelgess magadban boldogabb világot.

Minden napjaidba erőt, egészséget, szerető családot, örömöt, szépséget, Válts valóra eztán minden olyan álmod, mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott!

Sok tartalmas évet maradj itt e földön! Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm. Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod! Szeretettel ölel régi tanítványod.

Aranyosi Ervin © 2012-06-28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne „kincseket” gyűjts!

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon, maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon, maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Ha véget ért egy kapcsolat, nincs vissza út belőle. Ne láncold le a másikat, hanem tanuld meg tőle, hogy kedvesed nem birtokod, ha elszeretne menni, magadhoz kötni nincs okod, ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik, elmúlt a „szép” varázsa bár szíved ezen ügyködik, – ne légy felette strázsa. Ebből már jó úgysem lehet, csak szenvedés az ára. Tüskék szúrják a lelkedet, s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz, ám mégis lépj túl rajta, nem létezőt „markol a kéz”, ha Ő már nem akarja. Csalóka már minden remény, önmagad áltatása. Az elválás ugyan kemény, ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb mit szem lát, – szív nem érez, de lelked rabként éli át, és hidd el, mit sem ér ez. Úgy tartsd markodban kincsedet, mintha csak vízből volna. Ha összeszorítod kezed, eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed, többé már nem virágzik. Ám ha szabadon engeded, örökké visszavágyik. Ha menni akar engedd el, mert szabad minden lélek, kit börtön rácsa nem fed el, szabad világban élhet…

Aranyosi Ervin © 2012-06-05. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Bocsáss meg!

Aranyosi Ervin © 2012-05-28. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Öregség

Aranyosi Ervin © 2012-05-27. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A ló elismerése

Ó drága Ló! Te csodás, nemes állat, akit az Isten örömmel teremtett. Szívembe égett az elbűvölt csodálat, ahogy tanítod, példáddal az embert.

Lelkem megtöltöd méltó szeretettel, megbántást tőled sose kaptam én. Ha bánat ér, más vigasztalás nem kell, – elhiteted, – hogy mindig van remény.

Testedből égi, szilaj erő sugárzik, szemedből lágyság, szelíd, tiszta fény. Szívedben tűz ég, kit szeretsz sose fázik, – honnan meríted? – bárcsak érteném.

Megérzed azt, ha bánat nyomja szívem, s ha boldogságtól lelkem égbe száll. Együtt örülsz, vagy együtt búsulsz vélem, s lelkem szabad lesz, mint szárnyaló madár.

Gyengédséget, és alázatot tanultam, tisztességet, – hogy éljem életem. Történelmet, a véled közös múltam, mi meghatároz, utat mutat nekem.

Nem is kell szó, mi egymást jól megértjük, közös sóhajunk, mint köldökzsinór. Egymásba olvad lelkünk, hogy megéljük, a szeretet a szívünkig hatol.

Ó drága Ló! Te csodás, nemes lélek, lélek-testvérem, önzetlen barát. Eggyé válunk, s már semmitől se félek, már nem harcolok, nem vívok több csatát.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Mosoly-Manó, vidám lélek.
bennem lakik, vele élek.
Vidám kópé, csak mókázgat.
Hogy én lennék? Ez csak látszat.

Nevetésre ingerelget,
vidám vagyok, mint egy gyermek.
Szomorúság el nem érhet,
ezért manót nem cserélek.

Ám, ha Mosoly-Manó tetszik,
lelkedben is megtelepszik,
Vidámmá teszi a napod.
Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha „délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin:
Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Az életed során bezárult egy ajtó…
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.

Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki –
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.

Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.
Nyomot magad után a lelkekben hagytál,
felnövők kezébe tisztes szakmát adtál.

Volt, akit szigorod néhanapján bántott,
de tudd meg, a szívük régen megbocsátott.
Tudom a szívedben maradt néhány tüske,
szeretettel gondolj most mindegyikükre.

A szép emlékeket őrizd meg szívedben,
s mindenre mi rossz volt setét fátyol lebben,
ami elmúlt – elmúlt, hát tekints előre,
az előtted álló szabad esztendőkre.

Egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: – „Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?”

Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba’
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!

Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Élj mától vidáman, engedd el mi bántott,
dédelgess magadban boldogabb világot.

Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott!

Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel régi tanítványod.

Aranyosi Ervin © 2012-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs vissza út belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha elszeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik,
elmúlt a „szép” varázsa
bár szíved ezen ügyködik,
– ne légy felette strázsa.
Ebből már jó úgysem lehet,
csak szenvedés az ára.
Tüskék szúrják a lelkedet,
s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz,
ám mégis lépj túl rajta,
nem létezőt „markol a kéz”,
ha Ő már nem akarja.
Csalóka már minden remény,
önmagad áltatása.
Az elválás ugyan kemény,
ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb
mit szem lát, – szív nem érez,
de lelked rabként éli át,
és hidd el, mit sem ér ez.
Úgy tartsd markodban kincsedet,
mintha csak vízből volna.
Ha összeszorítod kezed,
eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed,
többé már nem virágzik.
Ám ha szabadon engeded,
örökké visszavágyik.
Ha menni akar engedd el,
mert szabad minden lélek,
kit börtön rácsa nem fed el,
szabad világban élhet…

Aranyosi Ervin © 2012-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2012-05-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2012-05-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ó drága Ló! Te csodás, nemes állat,
akit az Isten örömmel teremtett.
Szívembe égett az elbűvölt csodálat,
ahogy tanítod, példáddal az embert.

Lelkem megtöltöd méltó szeretettel,
megbántást tőled sose kaptam én.
Ha bánat ér, más vigasztalás nem kell,
– elhiteted, – hogy mindig van remény.

Testedből égi, szilaj erő sugárzik,
szemedből lágyság, szelíd, tiszta fény.
Szívedben tűz ég, kit szeretsz sose fázik,
– honnan meríted? – bárcsak érteném.

Megérzed azt, ha bánat nyomja szívem,
s ha boldogságtól lelkem égbe száll.
Együtt örülsz, vagy együtt búsulsz vélem,
s lelkem szabad lesz, mint szárnyaló madár.

Gyengédséget, és alázatot tanultam,
tisztességet, – hogy éljem életem.
Történelmet, a véled közös múltam,
mi meghatároz, utat mutat nekem.

Nem is kell szó, mi egymást jól megértjük,
közös sóhajunk, mint köldökzsinór.
Egymásba olvad lelkünk, hogy megéljük,
a szeretet a szívünkig hatol.

Ó drága Ló! Te csodás, nemes lélek,
lélek-testvérem, önzetlen barát.
Eggyé válunk, s már semmitől se félek,
már nem harcolok, nem vívok több csatát.