Most éppen az őszi álmom alszom,
elpihentem az erdő lágy ölén.
Csak szuszogástól billeg épp a bajszom,
s egy szép életről álmodozom én.
Benne megannyi szépségeset látok,
– virágot, méhet, málnabokrokat – ,
és körbe vesznek régi jó barátok
és felidézek vidám dolgokat.
Egy kis patak zenél tova rohanva,
a napfény játszik fénylő habjain,
fák veszik közre, hűs árnyékot adva,
őrködnek ők a béke napjain…
Szeretettel nézem, hogy alszik a Kedves,
álmán át közelebb húzom a szívemhez.
Néha szusszan egyet, mert lelkében érzi,
az, aki szereti, áhitattal nézi…
Milyen jó is nézni, kisimuló arcát,
nem cipeli nyűgét, hétköznapi harcát,
megszabadul lelke a gondok súlyától,
dicsfényben tündököl arca, mosolyától.
Azon gondolkodom, mit kellene tennem,
mindig ilyen legyen ébren is mellettem!
Hogy óvjam meg lelkét a sok csalódástól,
bántó félelemtől, rút bosszankodástól.
Azon gondolkodom, mit kellene tenni?
Gyakrabban ölelni? Boldoggá szeretni?
A hétköznapokat ünneppé kell tennem,
minden pillanatban jobban kell szeretnem!
Szeretettel nézem, hogy telik az álma,
bárcsak, amit most él, mind valóra válna!
Nappal csak ezt lássam, e mosolygós „orcát”,
az lenne csak nekem, az igazi mennyország.
Apró kis egérke talált egy nagy almát.
Ezzel legyőzheti éhsége hatalmát.
Néhány napig jó lesz az alma ebédre.
Minden nap jól lakik végre az egérke…
Büszkén gurította, hazafelé futva,
ám a kerek alma nem fért be a lyukba.
Kicsi volt a nyílás, hatalmas az alma,
apróra szétrágni, mikor lesz alkalma?
Mert a macska les rá, kint lenni veszélyes,
mikor a fenevad egérhúsra éhes.
Ám ha segítséget kér más egerektől,
osztozni is illik, s fogy az alma egyből!
Mit lehet hát tenni? Ezen gondolkodott,
s közben megéhezett, hát hozzá is fogott.
Így az alma héját körbe, mind lerágta,
így már betolhatta apró odújába.
Csakhogy az egérlyuk megtelt az almával,
egérke kint maradt a riadalmával.
– Jó, az alma megvan, de ő hol fog lakni,
hol fog az almával kettesben maradni.
Aztán jött egy ötlet, az jutott eszébe,
nem túl messze lakott egy kedves egérke,
aki tetszett neki, kit szívesen látna,
úgy döntött elhívja almavacsorára.
Fel is kerekedett, már a szíve hajtja,
másik egérlyukat rejt a szomszéd pajta.
Az egérleányzó ott lakott magában,
várta a hercegét egérpalotában.
Egerünk sem volt rest, bekopogott szépen,
szép szerelem lobbant, apró kis szívében.
Ha az egérlányka ezt majd viszonozza,
esküvőjük napját még közelebb hozza.
Ha egy szív felizzik, azaz lángra lobban,
jobb ha érzéseit nem tartja titokban.
Jött hát a lánykérés, az egyenes beszéd,
egerekhez méltón, megkérte a kezét.
Így lett hát valóság a kettőjük álma,
meg is volt a lagzi, nagyon gyorsan. Már ma!
Vajon mi lett volna, ha nincs az az alma?
Győzött volna úgy is a szerelem hatalma?
Így e naptól kezdve a lánykánál laktak,
almát enni pedig gyakran átszaladtak,
és ha az almából egy darab még volna,
talán ez a mese sokkal tovább szólna.
Őszi süni vagyok, az avarban járok.
Élelmet keresek, – mikor, mit találok. Apró gyümölcsöket, néha egy-egy almát. Ezzel építem fel raktáram tartalmát. Készülök a télre, mikor nem lesz semmi, akkor is legyen majd a süninek enni. Visszavonulok majd, nagyon sokat alszom. a lélegzetemtől mozog csak a bajszom. Mikor felébredek pici pocim éhes, gyümölccsel megtömni, akkor esedékes…
Szia Csíkos, merre jártál?
De jó, hogy hazataláltál.
Hiányoztál, már vártalak.
Vár rád néhány finom falat.
Vár rád néhány puha párna,
pici cicák vidám álma…
Ha elalszol, s végignézed,
csupa szépben lesz ma részed…
Tudsz a sorok közt olvasni?
Mi áll egy-egy szó mögött?
Mire gondolt, aki írta?
Falra festett ördögöt?
Vajon jót tett a világgal,
ha leírta sorait?
Egy költőnek minden álma
verseiben ott lakik?
Kíváncsi vagy a lelkére,
megismernéd életét?
Sorok között megtalálnád,
szíve szép üzenetét?
Felfedeznéd, mi a vágya,
miért is ír verseket?
Olvasd el hát a könyveit,
s az, lelkéhez elvezet!
Csere-bere? Elfogadom,
az almámat neked adom!
Csak egy csontot kérek érte,
ha cserélünk, már megérte!
Alma nem a kutya álma,
nem hiszem, hogy jobbá válna.
Kicsi gazdám, cserélj velem,
add ide az eledelem!
Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
TÁMOGATÁS Kedves Olvasóm!
Ha szívesen olvassa verseim, és szeretné támogatni a munkásságom, kérem, az alábbi számlaszámra helyezze el a nekem szánt összeget:
Legutóbbi hozzászólások