Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Memento

Aranyosi Ervin: Memento

A politika ocsmány méreg,
mely elbutít, nyomorba dönt,
mint alkohol, amit a részeg,
mámorában gyomorba önt.
Te úgy hiszed, hogy téged szolgál,
de idegen célt képvisel,
rossz törvényt hoz, amivel jól jár,
súlyos terhet a nép visel.

Már régen nincs beleszólásod,
hisz elárulta a hazád,
s ha hiszel neki, sírod ásod,
neki meg nem lesz gondja rád!
A választás csak szemfényvesztés,
árulók közt, melyik a jobb?
A döntésekből kirekeszt, és
az engedélyt, azt te adod!

Hisz bármelyiknek jár a szája,
máris tudod, hogy hazudik,
s e népnek lassan nincs hazája,
mert arra a bank alkuszik.
Rémálomban alszik a nemzet,
felébreszteni sem lehet.
A megosztásra emlékeztet,
hisz nem vagyok már egy veled…

Lám, már jövőnknek nincs alapja,
elárvult nép ma a Magyar.
Már jön a végítélet napja,
mit szemfödőnk majd eltakar?
Mert rabok voltunk mostanáig,
s szabadok tán sosem leszünk,
kidőlnek sorban kopjafáink,
s csendben süllyed el nemzetünk.

Aranyosi Ervin © 2025-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet a legnagyobb kincs!


Aranyosi Ervin: A szeretet a legnagyobb kincs!

A szeretet – akármilyen furcsa –
csak az lehet a mennyország kulcsa!
És akinek ott van a szívében,
csak az lehet boldog életében!
Ki tanítja, hogyan kell szeretni?
Szívvel élni, s megértőnek lenni,
elnézni a más ember hibáját,
s megkeresni benne, bújó báját!

Ami jót tesz, azt észre kell venni,
múlt hibáit, mind a tűzre vetni,
mintha azok nem is lettek volna,
ami csúf volt, szálljon csak pokolra!
De meglátni másokban a szépet,
s rögtön sokkal élhetőbb az élet!
A szeretet, csak ez segít rajtunk,
ha már boldoggá lenni akartunk!

A szeretet nem vehető pénzen,
s nem kell hozzá küzdelem, vagy érdem,
csupán csak a szívünkön át látni,
emberséges, érző lénnyé válni!
Minden ember szeretetre vágyna,
de azt nem rejt bank, vagy aranybánya,
olyan kincs az, amit adva több lesz,
virágot hoz, ha rá vizet öntesz!

A szeretet a legnagyobb kincsünk,
a tegnapra takarót terítsünk!
Felejtsük el mindazt, ami bántó,
ez a módszer lehet csak megváltó!
Engedd inkább szívedbe a hálát,
hadd segítse lelked minden álmát!
Ha mindenki tudna már szeretni,
világunkat rendbe tudnánk tenni!

Aranyosi Ervin © 2023-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!
(1848-49 emlékére)

Sosem fogunk már talpra állni,
sosem leszünk már szabadok?
Amíg hiszek a választásban,
nem döntök én, csak szavazok!

Országhatáron kívül élők,
tesznek majd zsarnokot fölém,
s mi nyögjük búsan balgaságunk
az anyaország lágy ölén.

Vakságot terjeszt száz hazugság,
a népnek lelke rég beteg.
Csipkerózsa álmát alusszák
a megvezetett emberek.

Mi változott százhetven éve?
A nép zsarnoka is magyar!
Bankok bábuja és pribékje,
s csak meggazdagodni akar!

Eladta lelkét az ördögnek,
s pokollá teszi szép hazánk!
S mi lovat adunk még alája,
s a törvény mocskát szórja ránk!

Nem veszed észre drága népem,
a saját szolgád megvezet!
Kilopta földed alólad régen,
s lassan mérgezi nemzeted!

S ne hidd, hogy volna ellenzéke,
aki majd téged képvisel,
az is csak lopni kíván végre,
s nem más, csak más ruhát visel.

Ugyanazok rángatják dróton,
mint megkötözött, rossz kutyát,
s pórázra fogva kaparják ki
a jövőnk útját, kátyúját!

Petőfi is forog sírjában,
eszmékből semmi sem maradt!
Hiába hullott hősök vére,
a sírkövünkké vált Arad.

Beolvadtunk az Unióba,
csatlóssá váltunk, jogtalan.
Nyakunkon ülnek, s kormányoznak,
és mind hazug, s dologtalan.

S a nép, az isten adta népem
hiszi, választhat szebb jövőt,
pedig csak ott van választása,
ki tegyen reá szemfödőt.

Hiszem, hogy végre tenni kéne,
ha így is, úgy is meghalunk.
Csak össze kéne végre fogni,
nekünk, kik magyarok vagyunk!

Építhetnénk egy új világot,
de csak együtt és közösen.
Ne üljön többé nyakunkon zsarnok,
ne legyen hozzánk köze sem!

Keljen ki végre itt, e fészken,
egy éltető, szabad madár!
Ez az egyetlen választásunk,
hidd el, nincs más kiút ma már.

Állj talpra magyar! Ne ásd a sírod,
tedd végre naggyá nemzeted!
Ha sorsod végre magad írod,
hazánk megint naggyá lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva