eső | Aranyosi Ervin versei

szept
27

Aranyosi Ervin: Őszi szél

Category: Állatok, természet Tags: avar, eső, fák, fütyül, levél, Nyár, Ősz, őszi, sűvít, szél 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszi szél

Eljött az Ősz, eljött megint,
a Nyár, mint vándor búcsút int,
átadja most kihűlt helyét.
Kitöltötte az idejét.
Elsápadnak a levelek,
kis életük most lepereg,
színük fakul s kitudja, tán
egy sem marad ott fenn a fán.

Rajtuk tapos az őszi szél,
körtáncba kezd pár holt levél,
s ahogy a bús, vén ősz fütyül,
táncot ropnak a fák körül.
Az útra szép szőnyeg kerül,
amint az avar szétterül.
Süvítve fut a szél tovább,
s hajbókolnak az őszi fák.

Az őszi szél, bizony nagyúr,
hol elcsitul, hol megvadul.
Néha felhőket tol fölénk,
lucskos esőt loccsant közénk,
néha még langyan simogat,
vagy napokon át sír sokat.
Mikor kifárad megpihen,
fodrot simítva a vízen.

Aranyosi Ervin © 2016-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Category: Állatok, természet Tags: avar, eső, filmrészlet, föld, levél, nap, Ősz, szél, szín, tánc 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Az őszi Nap filmet vetít,
fénypásztát küld a Földre.
Belepirul a sok levél,
s ezer színt fest a zöldre.
Megannyi szín és árnyalat,
vetül a rőt avarra,
s csodálja mind, ki erre jár,
s az őszt ez nem zavarja.

A szél is szép körtáncba kezd,
levél alkotja párját,
Körbe-körbe a fák körül,
keringőjüket járják.
Fölkapja, amott leteszi,
– körtánc – akár az élet.
Susogva, halkan kérdezi:
– az ifjúság mivé lett?

Susogva száll a sok levél,
aztán lelassul tánca,
arcukon ott az elmúlás,
a múlt megannyi ránca.
Emlékek ők a szép tavaszt,
nyarat idézik vissza,
s ha szemerkél a bús eső,
könnyét a föld beissza…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Category: Állatok, természet Tags: bús, esik, eső, felhők, könnyek, magányos, nap, termés, vigadalom 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,
vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.
Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,
új színeket kever, s festi rá a tájra.
A százszínű zöldet, más színűre festi,
sárgával, barnával szépen beereszti.
Így csinál karnevált, színpompásat szépet,
így válik színessé a csodás természet.

Bús, borongós felhők takarják Napunkat,
sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.
Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:
– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!
Legyen vigadalom, a termés beérett,
terítsünk lakomát, most a bőség végett!
Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,
legyenek étellel jól felingerelve.

Még mielőtt telet mutatna a naptár,
teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,
van mindenből bőven, van hát miből adjunk,
legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!
Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,
locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,
és a világ, látod, könnyeiktől ázik,
s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.

Aranyosi Ervin © 2016-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: csillámló, eső, felhők, nap, szeretem, szivárvány, teljes, varázslat 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, eső, hangulat, Lélek, mosoly, nap, ragyog, szivárvány 1 Comment

Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány

Ha az eső esik, rossz, borús a kedved?
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned?
Vajon a külvilág, miért befolyásol,
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától!

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre,
legyen mindig mosoly szép arcodon végre!
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon,
a boldog percekből napod ki ne fogyjon!

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod,
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod!
Fess hát szép szivárványt a lelked fényével,
s ne törődj a felhők szomorú könnyével!

A mosoly szivárvány, színekből áll össze,
hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze!
Mikor látják rajtad, másokra is hasson,
engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson!

Mert a hangulatod mindent meghatároz,
éhező lelkeket vonzhat önmagához,
akiknek a mosoly olyan, mint a manna,
s kívánják arcukon bárcsak ott maradna.

Itass meg lelkeket mosolyod vizével,
tedd boldoggá napjuk a derű ízével!
Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány,
oly varázslatos, mint égen a szivárvány.

Aranyosi Ervin © 2016-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kis virágom…

Category: dalszöveg Tags: eső, Holdfény, kincs, kis virágom, kiskertemben, locsolgatlak, mag, nap, szeretettel Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kis virágom…

Kis virágom, szép virágom,
szebbé teszed a világom.
Szirmaid Nap simogatja,
színeidet Holdfény adja.

Locsolgatlak szeretettel,
ébresztgetlek minden reggel.
Kiskertemben csodás kincs vagy,
Pedig nekem kertem sincs nagy.

Eső áztat, vízzel itat,
ha elhervadsz felhő sirat.
Ha elhervadsz megsiratlak,
teremtődnek visszaadlak.

Szolgálatért magot kapok,
magam is egy magból vagyok.
Kis virágom, szép virágom,
Tedd hát szebbé a világom.

Aranyosi Ervin © 2015-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nagyon hétfő

Category: 1 kép 1 vers Tags: csepeg, eső, hétfő, kedvem, Kutyus, lelkesen Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nagyon hétfő

Hétfő van és zord a kedvem,
az eső is csak csepeg.
Pedig álmomban reméltem,
vidám napra ébredek.
Hancúroznék kint a kertben,
ahogy szoktam lelkesen,
de így szomorú a kutyus,
s nem vidám a lelke sem!

Aranyosi Ervin © 2015-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Esik eső…

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, árad, Aranyosi Ervin, arcuk, esik, eső, kedvem, nevet, vendég, vers, vigyorog Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Esik eső…

Esik eső, mégis jó a kedvem,
nem zavar, hogy szomorú az ég!
Nekem mégis – most is – kell nevetnem,
mert jó kedvből sohasem elég!
Vidámságom másokra is árad,
a jókedvem arcukra csorog.
Kíváncsiság lesz a vendég nálad:
– Hát ez vajon mitől vigyorog?

Aranyosi Ervin © 2013-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Esőcsepp játék

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ablakomon, Aranyosi Ervin, csík, csorog, eső, Esőcsepp játék, játszik, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Esőcsepp játék

Eső csorog az ablakon,
játékosan, incselkedőn.
Azt hittem, könnyen elkapom,
de tovább futott, meglepőn.
Hiába tettem rá kezem,
alatta könnyen átszaladt,
– fityiszt mutatott csak nekem,
s helyén egy hosszú csík maradt!

Aranyosi Ervin © 2013-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A Mag népéhez, Aranyosi Ervin, égben, eső, Hazám, szívünk, szolgaság, vers, világteremtő Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Eső ömlik, mert sírnak fenn az égben.
Siratnak téged drága, jó hazám.
A jónak kell, hogy ismét visszatérjen!
Jöjj tisztulás, mert várunk már! Az ám!
Mossa az ár a régi szennyesünket,
sárfoltokat, mi lelkünkhöz tapad.
Mert nem mehet tovább, a szívünk tüntet!
A szolgaság örökünk nem marad!
Emeld fel népem, fejed büszkeségben,
vezesse lelkünk jóság, szeretet!
Mert feladatot írtak ránk az égben,
egy szép, világteremtő szerepet!

Aranyosi Ervin © 2013-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi szél

Eljött az Ősz, eljött megint, a Nyár, mint vándor búcsút int, átadja most kihűlt helyét. Kitöltötte az idejét. Elsápadnak a levelek, kis életük most lepereg, színük fakul s kitudja, tán egy sem marad ott fenn a fán.

Rajtuk tapos az őszi szél, körtáncba kezd pár holt levél, s ahogy a bús, vén ősz fütyül, táncot ropnak a fák körül. Az útra szép szőnyeg kerül, amint az avar szétterül. Süvítve fut a szél tovább, s hajbókolnak az őszi fák.

Az őszi szél, bizony nagyúr, hol elcsitul, hol megvadul. Néha felhőket tol fölénk, lucskos esőt loccsant közénk, néha még langyan simogat, vagy napokon át sír sokat. Mikor kifárad megpihen, fodrot simítva a vízen.

Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Az őszi Nap filmet vetít, fénypásztát küld a Földre. Belepirul a sok levél, s ezer színt fest a zöldre. Megannyi szín és árnyalat, vetül a rőt avarra, s csodálja mind, ki erre jár, s az őszt ez nem zavarja.

A szél is szép körtáncba kezd, levél alkotja párját, Körbe-körbe a fák körül, keringőjüket járják. Fölkapja, amott leteszi, – körtánc – akár az élet. Susogva, halkan kérdezi: – az ifjúság mivé lett?

Susogva száll a sok levél, aztán lelassul tánca, arcukon ott az elmúlás, a múlt megannyi ránca. Emlékek ők a szép tavaszt, nyarat idézik vissza, s ha szemerkél a bús eső, könnyét a föld beissza…

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle! A növények erőt merítnek belőle. Szeretem, csodálom, és szívesen nézem, ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni, ritmikus dalával képes megigézni. Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat, a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét. Földáztató búját, amit átad önként. Szeretem az esőt, mikor belefárad, mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része, általa lesz teljes a világ egésze. Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna, ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes, ha a nehézségtől olykor a lét terhes. Hidd el, az esőtől teljesebb az élet, jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány

Ha az eső esik, rossz, borús a kedved? Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned? Vajon a külvilág, miért befolyásol, hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától!

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre, legyen mindig mosoly szép arcodon végre! Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon, a boldog percekből napod ki ne fogyjon!

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod, úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod! Fess hát szép szivárványt a lelked fényével, s ne törődj a felhők szomorú könnyével!

A mosoly szivárvány, színekből áll össze, hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze! Mikor látják rajtad, másokra is hasson, engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson!

Mert a hangulatod mindent meghatároz, éhező lelkeket vonzhat önmagához, akiknek a mosoly olyan, mint a manna, s kívánják arcukon bárcsak ott maradna.

Itass meg lelkeket mosolyod vizével, tedd boldoggá napjuk a derű ízével! Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány, oly varázslatos, mint égen a szivárvány.

Aranyosi Ervin: Kis virágom…

Kis virágom, szép virágom, szebbé teszed a világom. Szirmaid Nap simogatja, színeidet Holdfény adja.

Locsolgatlak szeretettel, ébresztgetlek minden reggel. Kiskertemben csodás kincs vagy, Pedig nekem kertem sincs nagy.

Eső áztat, vízzel itat, ha elhervadsz felhő sirat. Ha elhervadsz megsiratlak, teremtődnek visszaadlak.

Szolgálatért magot kapok, magam is egy magból vagyok. Kis virágom, szép virágom, Tedd hát szebbé a világom.

Aranyosi Ervin: Nagyon hétfő

Hétfő van és zord a kedvem, az eső is csak csepeg. Pedig álmomban reméltem, vidám napra ébredek. Hancúroznék kint a kertben, ahogy szoktam lelkesen, de így szomorú a kutyus, s nem vidám a lelke sem!

Aranyosi Ervin © 2015-03-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin​: Esik eső…

Esik eső, mégis jó a kedvem, nem zavar, hogy szomorú az ég! Nekem mégis – most is – kell nevetnem, mert jó kedvből sohasem elég! Vidámságom másokra is árad, a jókedvem arcukra csorog. Kíváncsiság lesz a vendég nálad: – Hát ez vajon mitől vigyorog?

Aranyosi Ervin: Esőcsepp játék

Eső csorog az ablakon, játékosan, incselkedőn. Azt hittem, könnyen elkapom, de tovább futott, meglepőn. Hiába tettem rá kezem, alatta könnyen átszaladt, – fityiszt mutatott csak nekem, s helyén egy hosszú csík maradt!

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Eljött az Ősz, eljött megint,
a Nyár, mint vándor búcsút int,
átadja most kihűlt helyét.
Kitöltötte az idejét.
Elsápadnak a levelek,
kis életük most lepereg,
színük fakul s kitudja, tán
egy sem marad ott fenn a fán.

Rajtuk tapos az őszi szél,
körtáncba kezd pár holt levél,
s ahogy a bús, vén ősz fütyül,
táncot ropnak a fák körül.
Az útra szép szőnyeg kerül,
amint az avar szétterül.
Süvítve fut a szél tovább,
s hajbókolnak az őszi fák.

Az őszi szél, bizony nagyúr,
hol elcsitul, hol megvadul.
Néha felhőket tol fölénk,
lucskos esőt loccsant közénk,
néha még langyan simogat,
vagy napokon át sír sokat.
Mikor kifárad megpihen,
fodrot simítva a vízen.

Az őszi Nap filmet vetít,
fénypásztát küld a Földre.
Belepirul a sok levél,
s ezer színt fest a zöldre.
Megannyi szín és árnyalat,
vetül a rőt avarra,
s csodálja mind, ki erre jár,
s az őszt ez nem zavarja.

A szél is szép körtáncba kezd,
levél alkotja párját,
Körbe-körbe a fák körül,
keringőjüket járják.
Fölkapja, amott leteszi,
– körtánc – akár az élet.
Susogva, halkan kérdezi:
– az ifjúság mivé lett?

Susogva száll a sok levél,
aztán lelassul tánca,
arcukon ott az elmúlás,
a múlt megannyi ránca.
Emlékek ők a szép tavaszt,
nyarat idézik vissza,
s ha szemerkél a bús eső,
könnyét a föld beissza…

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Ha az eső esik, rossz, borús a kedved?
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned?
Vajon a külvilág, miért befolyásol,
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától!

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre,
legyen mindig mosoly szép arcodon végre!
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon,
a boldog percekből napod ki ne fogyjon!

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod,
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod!
Fess hát szép szivárványt a lelked fényével,
s ne törődj a felhők szomorú könnyével!

A mosoly szivárvány, színekből áll össze,
hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze!
Mikor látják rajtad, másokra is hasson,
engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson!

Mert a hangulatod mindent meghatároz,
éhező lelkeket vonzhat önmagához,
akiknek a mosoly olyan, mint a manna,
s kívánják arcukon bárcsak ott maradna.

Itass meg lelkeket mosolyod vizével,
tedd boldoggá napjuk a derű ízével!
Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány,
oly varázslatos, mint égen a szivárvány.

Kis virágom, szép virágom,
szebbé teszed a világom.
Szirmaid Nap simogatja,
színeidet Holdfény adja.

Locsolgatlak szeretettel,
ébresztgetlek minden reggel.
Kiskertemben csodás kincs vagy,
Pedig nekem kertem sincs nagy.

Eső áztat, vízzel itat,
ha elhervadsz felhő sirat.
Ha elhervadsz megsiratlak,
teremtődnek visszaadlak.

Szolgálatért magot kapok,
magam is egy magból vagyok.
Kis virágom, szép virágom,
Tedd hát szebbé a világom.

Hétfő van és zord a kedvem,
az eső is csak csepeg.
Pedig álmomban reméltem,
vidám napra ébredek.
Hancúroznék kint a kertben,
ahogy szoktam lelkesen,
de így szomorú a kutyus,
s nem vidám a lelke sem!

Aranyosi Ervin © 2015-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Esik eső…

Esik eső, mégis jó a kedvem,
nem zavar, hogy szomorú az ég!
Nekem mégis – most is – kell nevetnem,
mert jó kedvből sohasem elég!
Vidámságom másokra is árad,
a jókedvem arcukra csorog.
Kíváncsiság lesz a vendég nálad:
– Hát ez vajon mitől vigyorog?

Eső csorog az ablakon,
játékosan, incselkedőn.
Azt hittem, könnyen elkapom,
de tovább futott, meglepőn.
Hiába tettem rá kezem,
alatta könnyen átszaladt,
– fityiszt mutatott csak nekem,
s helyén egy hosszú csík maradt!