föld | Aranyosi Ervin versei

febr
25

Aranyosi Ervin: Álmodozom…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmodozom, Aranyosi Ervin, élet, föld, Kedvesem, képzelet, nap, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álmodozom

Álmodozom egy élhető világról,
amit a vágy, s a képzelet teremt.
Álmodozom egy kedves arcú lányról,
aki majd egyszer a kedvesem lehet.
Álmodozom egy szép foglalkozásról,
hogy más is lássa a képességemet.
Álmodozom, és ezáltal teremtek,
hogy használhassák azt az emberek.

Ha felnövök, megóvom ezt a Földet.
Nem szórok széjjel elhalt szemetet.
Hagyom az erdők legyenek tiszták, zöldek,
s nem gyártok többé rút vegyszereket.
Napnak és szélnek erejét használom,
a vizeket is mind megtisztítom.
Legyen az élet fénylő, tiszta álom!
A jövő képét, majd én irányítom.

Álmodozom, s talán valóra válik,
és hívlak téged, kérlek, segíts nekem.
Ne kelljen félni a „megváltó” halálig,
teljen örömben szépséges életem!

Aranyosi Ervin © 2014-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy helyben

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bakancs, cibál, cica, cipő, egy helyben, ember, föld, forog, kis lépés, messze, óriás, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy helyben

„Kis lépés az embernek”,
nagy lépés egy cicának.
ha lábára ekkora,
nagy bakancsot cibálhat.
Óriási a cipő,
ám haladni nem tudok.
Alattam a Föld forog,
messzebb innen nem jutok!

Aranyosi Ervin © 2014-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, élet, föld, Ismerd meg Őt!, Isten, Ő, szeretet, szív, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
– s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, – mert Ő a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2014-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örökösök

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, boldog, fénylő, föld, földi, holnap, jövő, lét, nap, Örökösök, övék, sugár, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Örökösök

Övék a holnap, a jövő,
az éltet adó Föld.
Övék a Nap lágy sugara,
mely fénylő ruhát ölt.
Övék a boldog földi lét,
a megtapasztalás.
Ne hagyd, hogy bárki elvegye,
ne pusztítsa el más!

Aranyosi Ervin © 2014-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, föld, földünk, hit, igazsáf, Kánaán, lelemény, magyar, Magyarországot, népem, szeretet, teremtő, vagyok, víz 1 Comment

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin © 2014-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A Magyarok Istenéhez…, Aranyosi Ervin, föld, Isten, magyar, méltó, szeretetttel, teremtett, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin © 2014-01-18.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Határt szabva vágyainknak

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bent, ember, föld, Határt szabva vágyainknak, Lélek, madár, Szárny-szegett, szolga, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Határt szabva vágyainknak

Itt vagyunk bent, ez itt a mi világunk.
Ám szabadságra, tágas terekre vágyunk!
Szabályok kötnek, börtönünkbe zárnak,
bilincsei az álmoknak, a vágynak.
Szárny-szegett madár a földhöz kötött lélek.
Más mondja meg, hogy miért, s hogyan éljek.
Az ember szolga, s lezárt falakat épít,
s köztük marad, – sosem jut el az égig…

Aranyosi Ervin © 2014-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Karácsony előtt

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, élelem, félelem, fény, föld, földtekén, forrás, karácsony, lelket, lelkünk, örök, szeretet, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Karácsony előtt

Bejárhatsz áruházat, boltot,
de kapni ott, ezt nem lehet.
Oly különleges, szép ajándék,
a szívből jövő szeretet.

Kifogyhatatlan, örök forrás,
ott ered szívünk rejtekén.
Csak hagyni kéne szétáradni,
– ömöljön szét a földtekén!

Hidd el, sosem fog hiányozni,
sosem fogy el! – Sőt, visszatér!
S úgy gyógyít testet, s minden szervet,
mint a megújult, tiszta vér.

Két dolog van csak, ami árthat,
a rossz szándék, s a félelem.
A szeretet ezt mind legyőzi:
– „lelket tápláló élelem”.

Csak hinnünk kell a szeretetben,
– alapvetően jók vagyunk!
Csak látnunk kell, hogy mi irányít:
Szerető szívünk? Bölcs agyunk?

Legjobb, ha szeretet vezérel,
a jó szándék, az érzelem.
Ki hisz a jóban, igazságban,
az együtt érez én velem.

Szeressük jobbá a világot,
a sötétet, fény váltsa fel!
Legyen a Föld olyan, hol lelkünk,
több milliárdnyi társra lel!

Aranyosi Ervin © 2013-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Category: Állatok, természet Tags: állat, élők, ember, fájdalom, föld, gyilkos, természet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a nyár…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: a nyár..., álomvilág, alszik, Angyalok..., Aranyosi Ervin, az ősz, csillagok, emlék, felhő, föld, hideg, paplan, paripa, tánc, vers, virágok 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a nyár…

Az éj mint angyal szállta tó,
sötét kékjével átitat.
Felhők közt szálló, vágtató
paripa űz egy másikat.

Halványan pihen fent a hold,
pislogó csillagok között.
A bűnös régen meglakolt,
s álomvilágba költözött…

Angyalok tánca vesz körül,
suhogó szárnyon száll a szél.
A lélek pihen, – s így örül, –
s még ezer más mesét mesél.

Alszik a Föld, – az éj hideg –
s felhő paplan takarja le.
Álmában faggyal lepi meg,
s nem kérdezi, akarja-e?

Fagyott virágok szirmai,
őrzik az elmúlt, szép nyarat.
Az ősz, mint valóság, mai,
a többi szép emlék maradt.

Aranyosi Ervin © 2025-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álmodozom

Álmodozom egy élhető világról, amit a vágy, s a képzelet teremt. Álmodozom egy kedves arcú lányról, aki majd egyszer a kedvesem lehet. Álmodozom egy szép foglalkozásról, hogy más is lássa a képességemet. Álmodozom, és ezáltal teremtek, hogy használhassák azt az emberek.

Álmodozom, s talán valóra válik, és hívlak téged, kérlek, segíts nekem. Ne kelljen félni a „megváltó” halálig, teljen örömben szépséges életem!

Aranyosi Ervin: Egy helyben

„Kis lépés az embernek”, nagy lépés egy cicának. ha lábára ekkora, nagy bakancsot cibálhat. Óriási a cipő, ám haladni nem tudok. Alattam a Föld forog, messzebb innen nem jutok!

Aranyosi Ervin © 2014-02-10. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!

Ha jól figyelsz, talán te is megérted, amit a Föld, a természet tanít. Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet! Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók, s az ember végre szép rendet teremt. Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók, – s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot, amit még tudtak, ismertek őseid. Elméd helyett, a szívedet kitárod, s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra, Ő nem segíthet, ha máshol keresed! Ott ül szívedben, csakis arra várva, hogy megismerd, – mert Ő a SZERETET!

Aranyosi Ervin: Örökösök

Övék a holnap, a jövő, az éltet adó Föld. Övék a Nap lágy sugara, mely fénylő ruhát ölt. Övék a boldog földi lét, a megtapasztalás. Ne hagyd, hogy bárki elvegye, ne pusztítsa el más!

Aranyosi Ervin © 2014-02-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja, versemben élek, lelkem is ezt akarja! Reményt adok, lélekben csüggedőnek, hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot, – mit érdemel, – mert szebb napokat látott. Legyen hazánk a földnek Kánaánja, ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne: Földünk, vizünk és népünk leleménye. Annyi kell: régi hitünk visszatérjen, s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ, nem derít jó kedvre. Olyan, mintha népünk árva koldus lenne. Istentől kunyerál, – bár, régen teremtett! Nem tűrt kapzsiságot, önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják a kortes beszédek. Médián keresztül szédítik a népet. Mást mutatnak néki, „valótlan világot”, olyan bálványokat, kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk, nézz ránk szeretettel! Legyen méltó hozzád, minden MAGYAR ember. Ne engedd elveszni, add vissza a házát! Ne hagyd, – idegenek – földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat, akik szerte szórták, ősi törvényeit a porba tiporták. Add vissza a hitét, újra higgyen benned! Ne olyan istenben kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt, aki népet szolgál, kit nem az vezérel, hogy a végén jól jár. Olyat ki megleli, azt a csodás utat, mely a szolgaságból, majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk! Egykor nekünk adtad. Földje bőven termő, bőkezű miattad. Tudjuk idegennek fáj reá a foga. Bőségért cserébe „papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk, óvjad tiszta néped, ne falja fel honunk távoli enyészet. Fordulj felénk újra, fogadj szeretettel, leljen reád újra minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk, s bennünk él a lelked. A magyar sok csodát, világot teremtett! Kérlek, segíts nekünk, hogy ne kelljen félni, engedj országodban boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin: Határt szabva vágyainknak

Aranyosi Ervin: Karácsony előtt

Bejárhatsz áruházat, boltot, de kapni ott, ezt nem lehet. Oly különleges, szép ajándék, a szívből jövő szeretet.

Kifogyhatatlan, örök forrás, ott ered szívünk rejtekén. Csak hagyni kéne szétáradni, – ömöljön szét a földtekén!

Hidd el, sosem fog hiányozni, sosem fogy el! – Sőt, visszatér! S úgy gyógyít testet, s minden szervet, mint a megújult, tiszta vér.

Két dolog van csak, ami árthat, a rossz szándék, s a félelem. A szeretet ezt mind legyőzi: – „lelket tápláló élelem”.

Csak hinnünk kell a szeretetben, – alapvetően jók vagyunk! Csak látnunk kell, hogy mi irányít: Szerető szívünk? Bölcs agyunk?

Legjobb, ha szeretet vezérel, a jó szándék, az érzelem. Ki hisz a jóban, igazságban, az együtt érez én velem.

Szeressük jobbá a világot, a sötétet, fény váltsa fel! Legyen a Föld olyan, hol lelkünk, több milliárdnyi társra lel!

Aranyosi Ervin © 2013-12-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod, s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr. Ám kipusztítasz minden vad virágot, s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet! Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen. Ám nap, mint nap a barmait leölted, hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik, – betegség büntet téged mindezért. Halálos étkedben a méreg ázik, s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek, – leszületett, de nem élt sohasem. Embertelen, rossz körülményben élhet, azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet? Csak felélsz mindent, s halottá teszel? Elpusztítod magad alól a földet, s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a nyár…

Az éj mint angyal szállta tó, sötét kékjével átitat. Felhők közt szálló, vágtató paripa űz egy másikat.

Halványan pihen fent a hold, pislogó csillagok között. A bűnös régen meglakolt, s álomvilágba költözött…

Angyalok tánca vesz körül, suhogó szárnyon száll a szél. A lélek pihen, – s így örül, – s még ezer más mesét mesél.

Alszik a Föld, – az éj hideg – s felhő paplan takarja le. Álmában faggyal lepi meg, s nem kérdezi, akarja-e?

Fagyott virágok szirmai, őrzik az elmúlt, szép nyarat. Az ősz, mint valóság, mai, a többi szép emlék maradt.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Álmodozom egy élhető világról,
amit a vágy, s a képzelet teremt.
Álmodozom egy kedves arcú lányról,
aki majd egyszer a kedvesem lehet.
Álmodozom egy szép foglalkozásról,
hogy más is lássa a képességemet.
Álmodozom, és ezáltal teremtek,
hogy használhassák azt az emberek.

Álmodozom, s talán valóra válik,
és hívlak téged, kérlek, segíts nekem.
Ne kelljen félni a „megváltó” halálig,
teljen örömben szépséges életem!

„Kis lépés az embernek”,
nagy lépés egy cicának.
ha lábára ekkora,
nagy bakancsot cibálhat.
Óriási a cipő,
ám haladni nem tudok.
Alattam a Föld forog,
messzebb innen nem jutok!

Aranyosi Ervin © 2014-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
– s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, – mert Ő a SZERETET!

Övék a holnap, a jövő,
az éltet adó Föld.
Övék a Nap lágy sugara,
mely fénylő ruhát ölt.
Övék a boldog földi lét,
a megtapasztalás.
Ne hagyd, hogy bárki elvegye,
ne pusztítsa el más!

Aranyosi Ervin © 2014-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Bejárhatsz áruházat, boltot,
de kapni ott, ezt nem lehet.
Oly különleges, szép ajándék,
a szívből jövő szeretet.

Kifogyhatatlan, örök forrás,
ott ered szívünk rejtekén.
Csak hagyni kéne szétáradni,
– ömöljön szét a földtekén!

Hidd el, sosem fog hiányozni,
sosem fogy el! – Sőt, visszatér!
S úgy gyógyít testet, s minden szervet,
mint a megújult, tiszta vér.

Két dolog van csak, ami árthat,
a rossz szándék, s a félelem.
A szeretet ezt mind legyőzi:
– „lelket tápláló élelem”.

Csak hinnünk kell a szeretetben,
– alapvetően jók vagyunk!
Csak látnunk kell, hogy mi irányít:
Szerető szívünk? Bölcs agyunk?

Legjobb, ha szeretet vezérel,
a jó szándék, az érzelem.
Ki hisz a jóban, igazságban,
az együtt érez én velem.

Szeressük jobbá a világot,
a sötétet, fény váltsa fel!
Legyen a Föld olyan, hol lelkünk,
több milliárdnyi társra lel!

Aranyosi Ervin © 2013-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az éj mint angyal szállta tó,
sötét kékjével átitat.
Felhők közt szálló, vágtató
paripa űz egy másikat.

Halványan pihen fent a hold,
pislogó csillagok között.
A bűnös régen meglakolt,
s álomvilágba költözött…

Angyalok tánca vesz körül,
suhogó szárnyon száll a szél.
A lélek pihen, – s így örül, –
s még ezer más mesét mesél.

Alszik a Föld, – az éj hideg –
s felhő paplan takarja le.
Álmában faggyal lepi meg,
s nem kérdezi, akarja-e?

Fagyott virágok szirmai,
őrzik az elmúlt, szép nyarat.
Az ősz, mint valóság, mai,
a többi szép emlék maradt.