Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A látszat csal

Aranyosi Ervin: A látszat csal

Ennek a koldusnak, ez csak álruhája,
mert szerető szívet rejt szakadt kabátja.
Többet képes adni, mint amennyit kérnek,
sose mérlegeli, neki, mennyit ér meg.
Nem magának koldul, ilyet sose tenne,
összegyűlt kincsével Ő adni szeretne.
Neki nem is sok kell, kevéssel beéri,
a sok alamizsnát, mások miatt kéri.
Mert, mit összekoldul, tovább fogja adni,
koldusként is képes jóember maradni.
Mert a szeretetnél szebb gazdagság nincsen,
lélekben szegény, ki rajta ül a kincsen!
Nem tudja javait jóra felhasználni,
hagyja üres szívét kődarabbá válni.
Ócska kacatok közt tengeti életét,
mert nem hallja meg a lélek üzenetét.

Aranyosi Ervin © 2013-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Fura szatyor


Aranyosi Ervin: Fura szatyor

Két farka van a szatyornak,
találd ki, hogy mi lehet?
Talán, bizony két valaki
kerget benne egeret?
Vagy az egér nem is fontos,
csak a játék eleve?
Az sem baj, ha ez a zsák itt,
eledellel van tele?

Bene ott van a sötétség,
és valami jó szagú,
cicatápot ebből öntött
nekünk tegnap az Anyu!
Hátha maradt még belőle,
néhány finom jó falat,
azt a picit megkeresni,
egy kitűnő feladat!

Ja, hogy tele van a tálunk,
abban nincs különleges,
a két cica a sötétben,
jó szagú kincset keres.
Mert ez olyan macskajáték,
az eldugott jobb lehet,
más íze van a csodának,
mikor végre megleled!

Aranyosi Ervin © 2013-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit rejt e bőrönd?

Aranyosi Ervin: Mit rejt e bőrönd?

Vajon mit rejthet ez a bőrönd?
Tán féltve őrzött kincseket?
Talán néhány szép gondolatot,
mely kinyithat bilincseket?

Valakinek a fénylő múltja,
idedugva, tán itt lehet?
Vagy egy költőnek néhány tárgya,
– mert tőle kapott ihletet?

Vajon mit rejthet ez a bőrönd?
Nem sokára, majd megtudom.
Élményeimnek kincsestárát,
bíz’ én is ilyenbe dugom.

Ha majd egyszer az unokám,
a bőröndömre rátalál.
Megtudja, hogy e kincseket,
a nagypapája látta már.

És a tudást majd tovább adja,
mert a tudás az drága kincs.
Papírpénzzel nem mérhető,
és értékének párja nincs.

Ám a tudás olyan hatalom,
hogy bárkinek van rá joga.
Ezért szedem a verseimbe,
s így adom neked is oda…

Aranyosi Ervin © 2013-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

aranyosi_ervin-valtoztass_vilagodon2Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

Gyerek korodban arra tanítottak:
– harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
– Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az „olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
– a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a „lélek iskolát”!

Aranyosi Ervin © 2013-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem sajnálod?

Aranyosi Ervin: Nem sajnálod?

Kacsa vagyok, avagy liba?
Látod, ez itt a galiba!
Jó anyámat sose láttam,
gyermekévé sosem váltam.
Nem szeretnek, nem vigyáznak,
nem vagyok kincse a háznak.
Nincs más dolgom, nőni, enni,
aztán pecsenyévé lenni…

Aranyosi Ervin © 2013-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsi kezem üres, látod?

Aranyosi Ervin: Kicsi kezem üres, látod?

Kicsi kezem üres, látod?
Mégis adhatok neked!
Kicsi szívem összes kincse,
az áradó szeretet!
Szeretném, ha elfogadnád,
s visszaküldenéd nekem.
A világ is szebbé válna,
s általa az életem.

Kicsi szívem összes kincsét,
ha kéred, neked adom!
Ez az összes gazdagságom,
s ez a legnagyobb vagyon!
Mikor adom gazdagítlak,
szegényebb mégsem leszek,
nemcsak téged emellek fel,
magammal is jót teszek!

A jó érzés most a lényeg,
érezd tőle jól magad,
amikor majd ezt megérted,
attól leszel gazdagabb!
Öröm árad szép szívedbe,
s visszaragyog én reám.
oly jó lenne, ha e szépet,
mint egy ékszert hordanám.

Kicsi kezem üres, látod?
Még sincs nálam gazdagabb!
Szeretetem szórom széjjel,
mégis egyre több marad!
A szeretet, mit kiküldök,
a lelkembe visszatér,
túlárad és fénylőn csordul,
s hálás vagyok mindezért!

Jó lenne, ha megértenék
végre már az emberek,
hogy szeretet nélkül élni
egyszerűen nem lehet!
Ha a kezünk üres is még,
a szívünkből adhatunk,
s ha a másik viszonozza,
máris boldogok vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2013-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kincsesláda


Aranyosi Ervin: Kincsesláda

Kincsesláda, bűvös koffer,
mit rejt vajon a mélye?
Lényeges a tulajdonos
különleges személye?
Találunk-e benne kincset,
olyan macskának valót,
gömbbé tekert gombolyagot,
össze-vissza nyargalót?
Nagyon üres ez a bőrönd,
mit játszhatnánk hát vele?
Hogyha én is belemászok,
cicákkal lesz majd tele.

Aranyosi Ervin © 2012-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne „kincseket” gyűjts!

Aranyosi Ervin: Ne „kincseket” gyűjts!

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Szeress, tanulj, élj, boldogulj, mivel ezért születtél!
Ez gazdagítja szellemed, s mikor már porrá lettél,
és földi léted véget ért, s tovább lépsz égi útra,
a kérdés az lesz, szellemed, – mit kellett, – megtanulta?
Sorsod és karmád rendezted? Tudatosabban éltél?
Haragod, dühöd elveszett? A rosszal megbékéltél?
Megtanultál teremteni? A szépet vonzod már csak?
Képes vagy szívből örülni a csoda szép világnak?

Ne „aranyat” gyűjts, ne „kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

Aranyosi Ervin © 2012-06-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs vissza út belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha elszeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik,
elmúlt a „szép” varázsa
bár szíved ezen ügyködik,
– ne légy felette strázsa.
Ebből már jó úgysem lehet,
csak szenvedés az ára.
Tüskék szúrják a lelkedet,
s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz,
ám mégis lépj túl rajta,
nem létezőt „markol a kéz”,
ha Ő már nem akarja.
Csalóka már minden remény,
önmagad áltatása.
Az elválás ugyan kemény,
ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb
mit szem lát, – szív nem érez,
de lelked rabként éli át,
és hidd el, mit sem ér ez.
Úgy tartsd markodban kincsedet,
mintha csak vízből volna.
Ha összeszorítod kezed,
eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed,
többé már nem virágzik.
Ám ha szabadon engeded,
örökké visszavágyik.
Ha menni akar engedd el,
mert szabad minden lélek,
kit börtön rácsa nem fed el,
szabad világban élhet…

Aranyosi Ervin © 2012-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Higgy Önmagadban…

Aranyosi Ervin: Higgy Önmagadban…

Bárhova is mennél széles e világon,
mi a te emléked, az tiéd marad.
Lelkedben él, mint egy élő mozivásznon,
míg az élet filmje ketté nem szakad.

Ám tudod, a múltad nem csak széptől ékes,
történtek már dolgok, búsak is veled.
Cipeled  a terhét,  s  újra fájni képes,
végleg elengedni, letenni nem mered.

Gondold át! A múltad  jövődnek alapja,
s nem mindegy, hogy mire épül fel egy „vár”.
Szikla orom lesz a stabil alapzatja,
vagy mély, ingoványos talaj várja már.

Emlékezz hát arra, mi szép volt életedben!
A jövődet jobb, ha erre építed.
A siker emléke, legyen a kezedben,
ez mozgassa elméd, s legyen szép hited.

Ami pedig rossz volt múltadban, temesd e!,
takarja el azt, jótékony szemfedél!
Mert hidd el a jóra született az ember,
s akármit elérhet, ha hajtja szenvedély!

Higgy hát önmagadban, mint „Isten gyermekében”!
Atyád megad mindent, akármire vágysz.
Ha akarod, úgy lesz, amint a mesében,
saját kincseidre ily módon találsz.

Aranyosi Ervin © 2011-11-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva