pénz | Aranyosi Ervin versei

júl
25

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ár, élő mag, élom, emberséges, érték, föld, kincs, pénz, szeretet, szeretettel, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Category: A nap gondolata Tags: gazdag, ország, pénz, petárda, tűzijáték 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk!
Petárdában gazdag!
Sokat durrogtatunk,
sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye
vetít színes álmot,
mitől szegénységet
a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.
Fel akartok nőni?
Nem kéne a sok pénzt
az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,
jusson enni, másnak!
A fejed sem fájna,
mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: dísz, fény, hála, Jézus, karácsonyi, lelkünk, létünk, pénz, szép, szív, üzenet 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Karácsonyi napforduló fényt hoz életünkre.
Vajon ezt a fényt tükrözi a mi lelkünk tükre?
Gyertyát gyújtunk, énekelünk, „kisdedhez” beszélünk,
ám életünk akkor lesz szebb, ha majd szebben élünk.
Nem csak a fenyőfánk csillog, nem csak a dísz fénylik,
az emberek napjaikat fénylő szívvel élik.
Ám a jobb lét nem gazdagság, nem csillogás, ékszer,
Jézus utat is mutatott – példával – elégszer.
A szeretet útját járva, hiszem, jobb a létünk,
ha a szeretetünk terjed, már jobb útra léptünk.
De míg itt a pénz az isten, sosem lesz karácsony!
Ha a jó szándék hiányzik: – A szív jobbra váltson!
Öltöztesd fel a lelkedet szívvel-szeretettel,
legyen boldog, s egészséges végre minden ember!
Mosoly adja csillogását, az ünnepünk fényét,
öleljük át képzeletben a világ minden lényét!
S öleljük át két karunkkal, akiket elérünk!
Adjunk hálát teremtőnknek, hogy vagyunk, hogy élünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: annyi, csódák, ember, gazdagság, Isten, kincs, lelke, pénz, világon 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.

A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.

A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.

A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
„két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.

A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…

Aranyosi Ervin © 2016-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Alkalmi munka., Aranyosi Ervin, dolgozom, élelem, kaja, pénz, szélvédő, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Lemosom a szélvédőd,
ha megkínálsz kajával!
Aki pénzzel adakozik,
az buta, s ez rávall.
Mert a pénz az nem ehető,
nekem élelem kell,
nem élhetek éhesen,
sem halálfélelemmel!
A kajámért megdolgozom,
nyugi, ki fogsz látni,
van már benne gyakorlatom.
meg tudom csinálni!

Aranyosi Ervin © 2016-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Apát, barátok, dolgozni, érsz, gyermeked, kell, pénz, szeretet, szórakozol 1 Comment

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Dolgozni kell, mert kell a pénz!
Fáradtan este hazaérsz,
s onnantól nem vagy önmagad,
nem lát szíved, nem fog agyad…
Családod van, kiket szeretsz,
s jó is mikor velük lehetsz,
de nem egy fáradt nap után!
Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Nincs türelmed, már elveszett,
leragad fáradt, bús szemed,
s ha gyermeked szól, csak morogsz,
berozsdásodtál, nem forogsz.
Te mindent megadsz – azt hiszed –
s hiába kell a hű szíved,
inkább veszel majd valamit,
mivel a gyermek jól lakik,
vagy jól elfoglalja magát…
– Csak hagyja békén az Apát!

Hétvége jön, s te most pihensz,
családtól nyugtot érdemelsz,
mert ez a két nap jár neked.
Hát hagyjon békén gyereked!
Barátok várnak lelkesen,
– van kinek nincs gyereke sem –
de jó velük, s szórakozol,
és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év,
megadtál mindent, tán elég?
Nem tisztel mégsem gyereked,
„rááldoztad” az életed,
mert dolgoztál, kellett a pénz,
és elfogyott, hát sokra mész.
Se életed, se gyereked,
üres a szív, a szeretet,
a közös élet elmaradt,
s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul,
s hiszed, a példádból tanul,
mert szorgalomra neveled.
Jó mintát lát a gyereked.
Az élet ennyi volna csak?
A léted csupa munkanap?
Dolgozz tehát, mert kell a pénz,
s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Balettos szösszenet

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: balett, balettos, pénz, szösszenet, táncos, villamos Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Balettos szösszenet

Mindennél fontosabb
számára a balett.
Eltáncolta pénzét,
mindene oda lett.
Nem gondolt jövőre,
nem figyelt a most-ra.
Lecsúszott táncosként
vár a villamosra.

Aranyosi Ervin © 2016-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: benned, imádkozol, Isten, kincsek, lét, megbocsátó, példát, pénz 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

Category: Állatok, természet Tags: bálvány, ember, esze, föld, Isten, kütyü, majom, pénz, rokon, természet Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

Ne sírj kisgyermekem,
elhinned ezt nem kell!
Dehogy is rokonunk
az a buta ember!
Nincsen annyi esze,
mint egy kis majomnak:
– nézd a legbutábbért
mind hogyan rajongnak!

Szennyezik a földet,
kivágják az erdőt,
vegyszerekből húznak
a kék égre felhőt,
mérgezik a vizet,
műanyagot isznak,
egész nap csak ülnek,
szép kerekre híznak.

A pénz a bálványuk,
harcolnak is érte,
istenként imádják,
s leborulnak térdre.
Egymást keserítik,
lelkük sajog belé,
képernyőt bámulnak
és leülnek elé.

Mint az égi mannát,
úgy szívják magukba
a sok hazugságot.
Kárt tesz az agyukba’.
Gondolkozni talán
mind-mind elfelejtett,
a sok apró kütyü
megöli a lelket!

Ne sírj hát gyermekem,
nincsen okod félni.
Amíg nem vagy ember,
van értelme élni!
Majd én megtanítlak,
hogy tiszteld a Földet,
és hidd el, ha felnősz,
majom lesz belőled!

Aranyosi Ervin © 2016-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: állam, éhezik, hatalom, hontalan, nép, pénz, szolga, tél, Úr 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Szeretettel többre vinnénk, ha magunkban jobban hinnénk. Nem úsznánk szembe az árral, megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk, szebbé tenné minden álmunk, teremtenénk képzelettel, s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom, létem célját hol találom? Honnan fogok többet tudni, s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték, pénzben, kincsben sosem mérték! Amit adsz, azt kapod vissza, lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges, jobbá válni lehetséges! Szeretettel többre vinnénk, ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad, szép jövőt csak élő mag ad! A szeretet benned éled, ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk! Petárdában gazdag! Sokat durrogtatunk, sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye vetít színes álmot, mitől szegénységet a földön nem láttok!

Csak eget bámultok. Fel akartok nőni? Nem kéne a sok pénzt az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni, jusson enni, másnak! A fejed sem fájna, mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Aranyosi Ervin © 2016-12-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember nem hisz a csodákban. Nem látja meg a szépséget, a nyíló virágban. Nem képes a pillanatban szívből elmerülni. Nem képes a természethez közelebb kerülni.

A világon annyi ember vár a nagy csodára, bár ott van az orra előtt, észlelésre várva! Bezárt lelke pénzre, kincsre, gazdagságra vágyna, ahelyett, hogy napjaiban örömet találna.

A világon annyi ember nem képes szeretni, a szépséget, a jóságot, szívvel észre venni. A jót, jóval viszonozni, tiszta szívvel adni, élvezni a percek súlyát, jelenben maradni.

A világon annyi ember másképp éli létét. Könyörögve kéri Isten kegyes segítségét. A teremtő pedig teremt, „két kezével” adja, ám hit nélkül az adományt zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember nem érti a dolgot. Miért szakad rá szenvedés, és miért nem boldog? Nem érti az életét, hogy mi lehet a nyitja, így aztán e kétes tudást másnak is tanítja.

A világon annyi ember tanulhatna élni, mert a holnap lehet szép is, nem kell tőle félni. A tegnapon túl kell lépni, mindent megbocsájtva, csak az örömöt keresni, csak a szépet látva…

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Lemosom a szélvédőd, ha megkínálsz kajával! Aki pénzzel adakozik, az buta, s ez rávall. Mert a pénz az nem ehető, nekem élelem kell, nem élhetek éhesen, sem halálfélelemmel! A kajámért megdolgozom, nyugi, ki fogsz látni, van már benne gyakorlatom. meg tudom csinálni!

Aranyosi Ervin © 2016-06-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Dolgozni kell, mert kell a pénz! Fáradtan este hazaérsz, s onnantól nem vagy önmagad, nem lát szíved, nem fog agyad… Családod van, kiket szeretsz, s jó is mikor velük lehetsz, de nem egy fáradt nap után! Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Hétvége jön, s te most pihensz, családtól nyugtot érdemelsz, mert ez a két nap jár neked. Hát hagyjon békén gyereked! Barátok várnak lelkesen, – van kinek nincs gyereke sem – de jó velük, s szórakozol, és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év, megadtál mindent, tán elég? Nem tisztel mégsem gyereked, „rááldoztad” az életed, mert dolgoztál, kellett a pénz, és elfogyott, hát sokra mész. Se életed, se gyereked, üres a szív, a szeretet, a közös élet elmaradt, s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul, s hiszed, a példádból tanul, mert szorgalomra neveled. Jó mintát lát a gyereked. Az élet ennyi volna csak? A léted csupa munkanap? Dolgozz tehát, mert kell a pénz, s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Balettos szösszenet

Mindennél fontosabb számára a balett. Eltáncolta pénzét, mindene oda lett. Nem gondolt jövőre, nem figyelt a most-ra. Lecsúszott táncosként vár a villamosra.

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel, reményekkel telten, összekulcsolt kézzel. Pedig a jó Isten mindenfelé ott van, s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában, ott él a világnak minden kis zugában. És, ha felismernéd, bizony, ott él benned! Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság, és általa terem Földön a valóság, és ha megtalálnád, szíved rejtekében, túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned, a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned! S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni, Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál, minden pillanatban örömöt találnál, s megszerzett tudásod tovább tudnád adni, s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned, és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned! Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád, s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne, s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne, nem szorulnál többé vigasztaló szóra, s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre, aztán számon kérve nézel fel az égre. Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó, csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak, akik szemed elé bántó Istent tolnak! Mikor imádkozol, nézz inkább magadba, hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

Ne sírj kisgyermekem, elhinned ezt nem kell! Dehogy is rokonunk az a buta ember! Nincsen annyi esze, mint egy kis majomnak: – nézd a legbutábbért mind hogyan rajongnak!

Szennyezik a földet, kivágják az erdőt, vegyszerekből húznak a kék égre felhőt, mérgezik a vizet, műanyagot isznak, egész nap csak ülnek, szép kerekre híznak.

A pénz a bálványuk, harcolnak is érte, istenként imádják, s leborulnak térdre. Egymást keserítik, lelkük sajog belé, képernyőt bámulnak és leülnek elé.

Mint az égi mannát, úgy szívják magukba a sok hazugságot. Kárt tesz az agyukba’. Gondolkozni talán mind-mind elfelejtett, a sok apró kütyü megöli a lelket!

Ne sírj hát gyermekem, nincsen okod félni. Amíg nem vagy ember, van értelme élni! Majd én megtanítlak, hogy tiszteld a Földet, és hidd el, ha felnősz, majom lesz belőled!

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr, a szorítása nem lazul, fagyos kezében tart vadul, sokan megfagynak lent, alul! Jaj annak, aki hontalan, s hazájában dologtalan, mert nincs lakása, nincs hite. Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír, kezében ott a toll, s papír, törvényt hoz, bontja szárnyait, valóra váltja álmait. Kezében óriás pénzhalom, övé a jog, a hatalom. De mi a pénz? Halom papír, mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen, s hozzá tapad a félelem. És vajon mi a hatalom? Erőszak, véres „akarom”! Ott, bíz’ állam nem létezik, ahol a nép még éhezik! Az állam szolga, semmi más, sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad, szolgál, hogy jól érezd magad! Te érted van, a nemzetért! S nem, hogy szolgáljon pár vezért! Ami most van, az tékozol! S amíg Te döntést nem hozol, két kézzel szórja pénzedet, s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét, megosztás van, hazug beszéd! Bankban a pénz tornyokban áll, s a népre vár a fagyhalál! Odakint, bíz’, a tél az úr, rajtad áll, meddig vagy alul, hazádban élve, hontalan. Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Gazdag ország vagyunk!
Petárdában gazdag!
Sokat durrogtatunk,
sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye
vetít színes álmot,
mitől szegénységet
a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.
Fel akartok nőni?
Nem kéne a sok pénzt
az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,
jusson enni, másnak!
A fejed sem fájna,
mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2016-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.

A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.

A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.

A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
„két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.

A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…

Lemosom a szélvédőd,
ha megkínálsz kajával!
Aki pénzzel adakozik,
az buta, s ez rávall.
Mert a pénz az nem ehető,
nekem élelem kell,
nem élhetek éhesen,
sem halálfélelemmel!
A kajámért megdolgozom,
nyugi, ki fogsz látni,
van már benne gyakorlatom.
meg tudom csinálni!

Aranyosi Ervin © 2016-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Dolgozni kell, mert kell a pénz!
Fáradtan este hazaérsz,
s onnantól nem vagy önmagad,
nem lát szíved, nem fog agyad…
Családod van, kiket szeretsz,
s jó is mikor velük lehetsz,
de nem egy fáradt nap után!
Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Hétvége jön, s te most pihensz,
családtól nyugtot érdemelsz,
mert ez a két nap jár neked.
Hát hagyjon békén gyereked!
Barátok várnak lelkesen,
– van kinek nincs gyereke sem –
de jó velük, s szórakozol,
és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év,
megadtál mindent, tán elég?
Nem tisztel mégsem gyereked,
„rááldoztad” az életed,
mert dolgoztál, kellett a pénz,
és elfogyott, hát sokra mész.
Se életed, se gyereked,
üres a szív, a szeretet,
a közös élet elmaradt,
s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul,
s hiszed, a példádból tanul,
mert szorgalomra neveled.
Jó mintát lát a gyereked.
Az élet ennyi volna csak?
A léted csupa munkanap?
Dolgozz tehát, mert kell a pénz,
s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mindennél fontosabb
számára a balett.
Eltáncolta pénzét,
mindene oda lett.
Nem gondolt jövőre,
nem figyelt a most-ra.
Lecsúszott táncosként
vár a villamosra.

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Ne sírj kisgyermekem,
elhinned ezt nem kell!
Dehogy is rokonunk
az a buta ember!
Nincsen annyi esze,
mint egy kis majomnak:
– nézd a legbutábbért
mind hogyan rajongnak!

Szennyezik a földet,
kivágják az erdőt,
vegyszerekből húznak
a kék égre felhőt,
mérgezik a vizet,
műanyagot isznak,
egész nap csak ülnek,
szép kerekre híznak.

A pénz a bálványuk,
harcolnak is érte,
istenként imádják,
s leborulnak térdre.
Egymást keserítik,
lelkük sajog belé,
képernyőt bámulnak
és leülnek elé.

Mint az égi mannát,
úgy szívják magukba
a sok hazugságot.
Kárt tesz az agyukba’.
Gondolkozni talán
mind-mind elfelejtett,
a sok apró kütyü
megöli a lelket!

Ne sírj hát gyermekem,
nincsen okod félni.
Amíg nem vagy ember,
van értelme élni!
Majd én megtanítlak,
hogy tiszteld a Földet,
és hidd el, ha felnősz,
majom lesz belőled!

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva