Aranyosi Ervin: Függőség, elengedés
Aranyosi Ervin: Függőség, elengedés
Hiányzik az életedből,
a dicséret, a szeretet?
Megjutalmazod önmagad,
s erre használsz szereket?
Dopamin ad boldogságot,
amit termel „bölcs” agyad,
Így válsz végülis függővé,
megjutalmazva magad.
Boldoggá tesz egy darabig
dohányzás, vagy alkohol,
s nem látod meg, hogy eközben
te elvesztél valahol.
Vásárlásban, játék lázban,
csak örömöt keresel,
vagy éppen társas-magányban,
kapcsolatban elveszel.
Lépj hát ki a függőségből,
ettől többről szól a lét!
Ne szívj füstöt, ne szívj mérget,
ne idd folyton csak a lét!
Leld meg inkább életednek
mosolygós, szebbik felét!
Dobd le lelked bilincseit,
hadd jöjjön szebb út eléd!
Engedd el a késztetésed,
tárd ki inkább a szíved,
élvezd ki a szép világod,
hiszem, jobb, ha elhiszed!
Keresd meg az életcélod,
találd meg azt, ami szebb!
El ne hidd a hazugságot,
hogy te többre nem viszed!
Engedd el az életedből
a gúzsba kötő vágyakat.
Alkoss, s élvezd, hogy mit érez,
eddig bölcsnek hitt agyad.
Fedezd fel, mit nem ismersz még,
szőjj mesésebb álmokat,
szabadítsd fel magad végre,
lelked ebben támogat.
Engedd el a függőséget,
keresd azt, mi boldogít!
Kezdd más szemmel nézni végre
szép világod dolgait!
Merülj el a néma csendben,
és ismerd meg önmagad,
dobd le végre minden láncod,
s függőséged sem marad!
Aranyosi Ervin © 2019-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások