Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Fotó: http://szepjovot.blogspot.hu

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Különös egy mágnes az emberi elme.
Azt vonzza, amire fókuszál figyelme,
amire a vágya, félelme sugárzik:
attól melegszik fel, vagy épp attól fázik!
Kicsinyes vágyakkal csodát nem hoz létre,
oly keveset fizet az alacsony tétre!
Ám, ha működését egyszer majd megérted,
s mersz nagyot álmodni, dolgozni kezd érted!

A világon minden, MINDEN tiéd lehet,
amit képes látni színes képzeleted.
Az elérésében csak a hited gátol,
mert a teremtésed működik magától.
Mert tudatalattid buktatókat állít,
– hogy ez nem jár neked – s megkapja egy másik!
Vagy: – Nem vagy elég jó! – vagy: – Nem érdemled meg! –
vagy: – Az ilyen dolgok mesékben teremnek.

Ha irigyled mástól, sosem lehet tiéd,
sohase kívánd hát, magadnak senkiét.
Buta az a mondás: „hiszem, majd, ha látom!”,
mert így sosem tudod meglátni barátom!
Előbb meg kell látnod elméd mozivásznán,
mert: – „ha hinnék benne, előbb-utóbb látnám”!
Mert a hited, vágyad mindent meghatároz,
ekképp vonz az elme jót, s rosszat magához.

Használd hát mágnesed, s jól használd az elmét,
vágyott céljaidra fókuszáld figyelmét.
Nem kell erőlködnöd, mert az inkább fékez,
s támogatja célod, mit a szíved érez.
Ha a vágyad tisztán képes vagy már látni,
már csak az a dolgod: – hagyd valóra válni!
Nem kell megharcolnod, megküzdened érte,
nem is kell gondolnod hogyanra, miértre!

A létrehozása, az nem a te dolgod,
te csak várd a csodát, attól legyél boldog,
mikor megjelenik végre életedben.
Rájössz: – világomat, csakis én teremtem.
Mikor egy kis magot elültetsz a földbe,
s várod, hogy kikeljen és boruljon zöldbe,
elméd vásznán látod, hogyan hoz virágot,
akkor épp teremted, s éled a világod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva