Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!
(1848-49 emlékére)

Sosem fogunk már talpra állni,
sosem leszünk már szabadok?
Amíg hiszek a választásban,
nem döntök én, csak szavazok!

Országhatáron kívül élők,
tesznek majd zsarnokot fölém,
s mi nyögjük búsan balgaságunk
az anyaország lágy ölén.

Vakságot terjeszt száz hazugság,
a népnek lelke rég beteg.
Csipkerózsa álmát alusszák
a megvezetett emberek.

Mi változott százhetven éve?
A nép zsarnoka is magyar!
Bankok bábuja és pribékje,
s csak meggazdagodni akar!

Eladta lelkét az ördögnek,
s pokollá teszi szép hazánk!
S mi lovat adunk még alája,
s a törvény mocskát szórja ránk!

Nem veszed észre drága népem,
a saját szolgád megvezet!
Kilopta földed alólad régen,
s lassan mérgezi nemzeted!

S ne hidd, hogy volna ellenzéke,
aki majd téged képvisel,
az is csak lopni kíván végre,
s nem más, csak más ruhát visel.

Ugyanazok rángatják dróton,
mint megkötözött, rossz kutyát,
s pórázra fogva kaparják ki
a jövőnk útját, kátyúját!

Petőfi is forog sírjában,
eszmékből semmi sem maradt!
Hiába hullott hősök vére,
a sírkövünkké vált Arad.

Beolvadtunk az Unióba,
csatlóssá váltunk, jogtalan.
Nyakunkon ülnek, s kormányoznak,
és mind hazug, s dologtalan.

S a nép, az isten adta népem
hiszi, választhat szebb jövőt,
pedig csak ott van választása,
ki tegyen reá szemfödőt.

Hiszem, hogy végre tenni kéne,
ha így is, úgy is meghalunk.
Csak össze kéne végre fogni,
nekünk, kik magyarok vagyunk!

Építhetnénk egy új világot,
de csak együtt és közösen.
Ne üljön többé nyakunkon zsarnok,
ne legyen hozzánk köze sem!

Keljen ki végre itt, e fészken,
egy éltető, szabad madár!
Ez az egyetlen választásunk,
hidd el, nincs más kiút ma már.

Állj talpra magyar! Ne ásd a sírod,
tedd végre naggyá nemzeted!
Ha sorsod végre magad írod,
hazánk megint naggyá lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva