Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mosoly-malac


Aranyosi Ervin: Mosoly-malac

Én vagyok a mosoly-malac!
Ha rám nézel, komoly maradsz?
Vagy nevetni támad kedved?
Büszkeséged tán nem enged?
Tudsz rám nézni szenvtelenül,
s nem ingerel jókedv belül?
Jobb, ha a szívedbe vésed,
gyógyító a nevetésed!
Legyél te is mosoly-malac,
buta vagy, ha komoly maradsz!

Aranyosi Ervin © 2016-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Szeresd a fát és legyél jó barátja!
Amíg csak él, az életet szolgálja.
Neki köszönd a tiszta levegődet,
friss oxigénje élteti a Földet.
Otthont és fészket ad sok-sok madárnak,
színfoltjai a még élő határnak.
Erdőt alkotva alakít közösséget.
Szeresd a fát! És még jobb lesz, ha véded!
Ne hagyd tehát, hogy pusztítsák a fákat,
őrizd az élő gallyat és az ágat,
Legyél gazdája, testvére, barátja,
s meghálálja életével, ha látja…
Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin © 2016-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeress, teremts!

Aranyosi Ervin: Szeress, teremts!

Az Úrtól kéred, milyenné tegyen.
Pedig csak tenned kéne azt, hogy úgy legyen.
Hisz képes vagy rá, képessé tett reá!
– Csak engedd meg, hogy legyen! – mondaná.

De te tőle várod és követeled,
nem gondolkodsz, nincs saját ötleted,
és tenni érte végképp nem akarsz.
Csak siránkozol és sebet vakarsz.

Minden vágyad, hogy szeressenek,
hogy földi kincseid lehessenek.
Ám imát mormolsz rendületlenül,
s látod, az élet messze elkerül.

Pedig az ember régen teremtésre kész,
ügyes a kéz, és oly okos az ész,
a tett, a szó varázsa isteni,
s az teremt is, aki felismeri.

Ne várj reá, segíts önmagadon!
Ha várok, csak, az Istent tagadom.
A gondolat, a szó, ami teremt,
ez tesz emberré, mindenek felett!

Fogadd el azt, hogy Urad benned él,
teremtsd világod, teremtő legyél!
Kövesd a példát, mit Jézus mutatott,
mellyel hitet és új reményt adott!

Vállald fel ezt, a méltó szerepet,
utad kísérje hit és szeretet,
s mindaz mit adsz, visszafog hatni rád:
– Szeress, örülj, és szebb lesz a világ!

Aranyosi Ervin © 2016-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kacagó Jancsi

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Kacagó Jancsi

Ha rád nézek, kacagnom kell,
vicces képed látom.
Engem minden megnevettet
ezen a világon!
A nevetés boldoggá tesz,
s mindig jó a kedvem.
Nincsen szükség új viccekre,
mert van min nevetnem.
Annyi minden adhat okot
vidám kacagásra,.
A nevetést éppen ezért,
sosem bízom másra!

Aranyosi Ervin © 2016-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni!

Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni!

Azt hiszed, a fiatalság életkor kérdése?
Az arcodra, a zord idő, ezer ráncot vés-e?
A tested sem úgy mocorog, ahogy régen mozgott?
Fájdítja az ízületet, megbántja a csontot?
És a lelked, vele mi van? Képes-e repülni?
Hétköznapok fogságából ki tudsz menekülni?
Él-e benned még a gyermek szép szabadság vágya?
Mert, ha lelked nem köt gúzsba, még tiéd a pálya!
Figyeld, mi tesz még boldoggá, mitől jó a kedved?
Az életed minden reggel meg kell ünnepelned!
Keresd meg a mosolyodat, arcod szép ruháját,
keress új célt, új álmokat, élvezd ki a báját.
Érezz hálát minden percért, mert ha jól csinálod,
gyerekesen kedvessé lesz újra a világod.
nem számít, hogy más mit gondol, hogyan kéne élned!
Élvezd ki a mai napod, nincsen mitől félned!
És ha lenne bátorságod, kezdj hát új dologba!
Lépj bátran ki a napfényre, ne ülj a sarokba!

Aranyosi Ervin © 2016-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy ifjú rád talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem bódít el csoda,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csoda szép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 23. rész

könyvtündér2Aranyosi Ervin: A könyv tündére 23. rész

Elballagott a nap,
lesétált az égről.
Hallani szeretnék
újra a meséről.

Rohantam hát hozzád,
drága könyvtündérem,
remélve, hogy a mai
meséd még elérem.

Nem csalódtam most sem,
mert most folytatódik,
meghallgatni újabb
kedves alkalom adódik.

A mai mesém már
a tündéremről szól,
az első pár sora
lassabban araszol.

De tudom, a mese
biztos el nem téved,
s lám a könyv tündére,
emlékekbe réved.

Vándorból lett király
lett az apukája,
a tündérkirálylány
meg az anyukája.

Szép Tündérországban
jól mentek a dolgok,
szeretet a kincsük
és mindenki boldog.

Így telik az idő,
és a kis tündérlány
varázslatot tanul,
s nevelkedik példán.

A jóság fészket ver
gyönyörű szívében,
és ez nem is marad
többé észrevétlen.

Tündérekkel tanul,
tündérek közt táncol,
tündér a mestere,
ki, ha téved, rászól.

Vidámság, szeretet
veszi körbe-körbe,
s örömmel néz bele
bármilyen tükörbe.

Elszállnak napjai,
elmúlnak az évek.
Egy nap, séta közben
egy  mély kúthoz téved.

Úgy, mint a nagynénjét,
a kút őt is csalja,
titkát megfejteni,
ismerni akarja.

Hát a kút aljára
ő is csak lemászott
és ahogy körülnéz,
egy vasajtót látott.

Lassan, óvatosan
lenyomta kilincsét,
talán itt találja
képzelete kincsét.

Kinyílt a vasajtó,
hát belépett rajta,
s alagutat látott,
mely világos fajta.

Az alagút szélén
fáklyafény lobogott,
a kíváncsi lánynak
ez úticélt adott.

Így hát neki vágott,
s csak akkor csalódott,
mikor a vasajtó
döngve becsapódott.

Próbált visszamenni,
s nem talált kilincset,
így csak egy irányban
kereshet ma kincset.

Elindult az alagútban,
kísérte fáklyafény,
egy társa volt útja során,
az erőt adó remény.

Hosszú, keskeny útja végén
egy terembe érkezett,
az olvasót megzavarja
itt a jó emlékezett.

A kis tündért banya várta,
ki nagynénjét egykoron,
egy ördögi rossz teremtés,
aki nem is volt rokon.

A kis tündér nem ismerte
a boszorkány varázslót,
ki nagynénjét eltüntette.
Ez egy szörnyű varázs volt.

És azóta Tündérhonban
nem tud róla senki se.
Volt is érte sírás-rívás,
imádkozás, szent mise.

A mesének mára vége,
holnap innen folytatom,
Álomország kapujában,
valóságom otthagyom!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyon benéztem!

Nagyon benéztemNagyon benéztem!

Ezt nagyon benéztem, s vizes lett a szemem.
Szerencsémre ezt én nem túl gyakran teszem.
Ám, ahogy repültem egy riválist láttam,
itt a vízen repült, egyenest utánam.
Azóta rájöttem, hogy tulajdonképpen,
ami alattam szállt, az a tükörképem…

Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Vezetni tanulok…


Aranyosi Ervin: Vezetni tanulok…

Vezetni tanulok, jogsim ugyan nincsen,
de vettem egy autót az elásott kincsen.
Tegnap a csontocskám akartam elásni,
nem hagytam a fogam, más csontjára vásni!
Ahogy kapirgáltam, sok-sok pénzt találtam,
hát vettem egy kocsit, s lásd emberré váltam.
Akad két problémám: – Messze van a pedál,
s kutya akkor lát ki, ha két lábra feláll.
Félek, a vezetés, addig nem fog menni,
míg nem leszek képes, emberibbé lenni.
Vezetni tanulok, vagyis hát próbálom,
de inkább a gazdám vezetem pórázon…

 Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

Napom végeztével
felvettem a könyvem.
Induljon az estém
szép mesével, könnyen!

A könyv tündéréhez
immár visszatértem,
– mesélje a mesém tovább,
– erre kértem.

– Hol is hagytuk abba?
Igen, már emlékszem,
hogy Tündérországban
szép esküvő lészen.

A tündér királylány
párját megtalálta
a vándorlegényben,
s esküvőjét várta.

Lett is hamarosan
olyan dínom-dánom,
amilyet nem láttak
szerte a világon.

Mert a Tündér király
megadta a módját,
fele királyságát
és az egész trónját,

a szép leányára,
s a párjára hagyta,
és ő visszavonult,
nincs már trón alatta.

Lám, egy vándorból is
tündérkirály válhat,
ha méltó a címre,
szerencsét találhat.

Ha az utad során
tudásod növekszik,
lesz, aki elismer,
lesz, akinek tetszik.

Mert a gondolatnak
teremtő varázsa,
létrehozni képes,
hogyha van parázsa.

Ha a vágy hevíti
biztos lángra lobban,
ha a tudományod
nem marad titokban.

A vándor bejárta
világ sok országát,
tanult, s fejlesztette
lelke gazdagságát.

Tudás és szeretet,
mind hasznára váltak,
ők adtak hatalmat
a csepp szikrát vágynak.

Igaz tündérkirály,
vált hát a vándorból.
a tündérek közt sem
lógott ki a sorból.

Ezért megbecsülték,
sőt, fel néztek rája,
így lett a tündérek
bölcs és nagy királya.

A feleségével,
oly boldogan éltek,
közös szép álmokat,
gyöngy létre cseréltek.

Szerettek, öleltek,
szép szavakkal szóltak,
egymás titkainak
ismerői voltak.

Egész Tündérország
példájuk követte,
egymást a tündérnép
őszintén szerette.

Így szállt hát az idő,
vidám volt a lélek,
s boldog minden tündér,
hát tovább mesélek.

Az esküvő után
alig egy év telt el,
gazdagabbak lettek
egy tündér gyerekkel.

Egy cseppnyi babával,
tündér rózsaszállal,
kit az anyja ringat
tündéri dalával.

Pici tündérlányka,
nőtt és cseperedett,
a tündér tudásból
megtanult eleget.

Ő lett a könyvtündér,
de ez a történet,
mára nem fér ide,
ezért itt ér véget.

Ám holnap eljövök,
még, ha nem is másért,
egy újabb meséért,
egy szép folytatásért.

Mert mesét hallgatva,
elaludni könnyebb:
– Jó éjszakát mára! –
Becsuktam a könyvet…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva