Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!


Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!

Álmodó reménnyel a világra hoztál,
bimbózó lelkemmel megajándékoztál.
Életem kezdetén útitársam lettél,
megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél.
Nem tudtad ki vagyok, egyszer mivé válok,
valódi utamra, vajon rátalálok?
Bíztál önmagadban, anyai szívedben,
s nem ingathatott meg semmi a hitedben.

Hisz az első perctől csodát láttál bennem,
s mutattad az utat, jóvá hogy kell lennem,
meggyújtottad bennem értelem-gyertyámat,
s őrizted lángomat, mely javamra válhat.
Főleg tőled lettem azzá, kivé váltam.
Tápláltál, figyeltél, amíg lábra álltam,
Te adtad a számba édes anyanyelvem,
hited palántái nyílhattak ki bennem.

Ha kellett őrizted sírós betegágyam,
biztattál, érjem el minden kedves vágyam!
Ápoltál, etettél, emberré te tettél,
öleltél, ha tudtál, s csendesen szerettél.
Amit életedben kaptál, tovább adtad,
minden, mivé váltam, tőled van, s miattad!
Hogy köszönhetném meg, hálával, virággal?
Te ismertettél meg az egész világgal.

Köszönöm jó anyám, hogy fiad lehettem,
s a csoda csíráját észrevetted bennem,
s hagytad kifejlődni, gondoztad lélekkel,
s megajándékoztál gyönyörű évekkel.
Hát most rajtam a sor, mindezt visszaadjam,
hogy a gyűjtött kincsem lábad elé rakjam,
hadd teljen meg szíved méltó büszkeséggel,
szívem hálájával, sok szeretetével.

Hálás az én lelkem, hogy neked születtem,
hogy a te gyermeked, utódod lehettem,
köszönöm figyelmed, angyali jóságod,
s igyekszem okozni egy kis boldogságot.
Fogadd kis virágom, apró kis jelképem,
mellyel most köszönöm tőled kapott létem.
Remélem, a szíved boldog, mikor kapja,
ez ma csak rólad szól, ma van Anyám napja!

Aranyosi Ervin © 2019-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.

Bejárhattam volna tán,
az egész világot,
és most mindazt leírnám,
mit két szemem látott!

Elmondhatnám magamról,
hogy sokat pihentem,
büszke lennék arra is,
hogy végül mi lettem.

Jobban adnék magamra,
s a környezetemre,
ám, valahogy a világ
nagyon üres lenne!

Mára már az életem
unalmasabb volna,
rájönnék, hogy az a lét
nem is rólam szólna.

De, mivel van gyermekem,
sokkal szebben éltem,
kevesebb és több jutott,
mint, amit reméltem.

Hiszen többet nevettem,
s néha persze sírtam,
de tettem a dolgomat,
ahogyan csak bírtam!

Aggódtam és rohantam,
ha valami történt,
éjszakákat hagytam ki,
s ébren voltam önként!

Kevesebbet aludtam,
de szebb volt az álmom,
s tudtam, hogy a folytatást
másnap megtalálom.

Vidámság és szeretet
társam volt a napban.
Csoda volt az életem
minden pillanatban!

Tanítottam, s tanultam,
és bölcsebbé váltam,
s ha megkérdik elmondhatom,
hogy hogyan csináltam.

Látható az eredmény,
büszke vagyok rájuk!
Azt, ami nem sikerült,
szépen korrigáljuk.

Ha nem volna gyermekem,
hát szegényebb lennék,
hiányozna életemből
a rengeteg emlék.

Hiányozna az öröm,
boldogság, vidámság.
Arcomon az unalmat,
s lógó orrom látnák.

Én kaptam a legtöbbet,
hisz szülő lehettem.
Boldogságban éltem én,
s őszintén szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni


Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élvezd a percet!


Aranyosi Ervin: Élvezd a percet!

Ülj le csendben, tedd öledbe kezed,
figyeld a dalt, hogy merre vezet?
Élvezd a percet és hunyd be a szemed,
hallgasd a szíved, mit üzen neked!

Figyeld a szíved, ritmusra dobog,
benne a szeretet lángja lobog.
Ellazul tested, s a lét mosolyog.
Ébredj a világra, van rá okod!

Refrén:
Álmodj és ébredj,
vágyaid éld meg,
gondolatoddal teremts jövőt!
Élvezd a percet,
úgy mint egy gyermek,
és engedd a lelkedből kilépni őt!

Engedd a békét áradni benned,
érezd az érzést: a szíved szeret!
Áradj el te is, töltsd ki a teret,
figyelj mert forrásod meglelheted!

Higgy önmagadban, a jó emberekben,
érezd magadban a szeretetet!
Élvezd a percet és légy újra gyermek,
ki játszani képes egy szebb életet!

Refrén:
Álmodj és ébredj,
vágyaid éld meg,
gondolatokkal teremts jövőt!
Élvezd a percet,
úgy mint egy gyermek,
engedd a lelkedből kilépni őt!

Álmodj és ébredj,
szebb úton lépkedj,
higgy önmagadban, képes leszel!
Élvezd a percet,
úgy mint egy gyermek,
valóra válik, mit szívből teszel!
valóra válik,
valóra válik,
valóra válik, mit szívből teszel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?


Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?

Felizzik a szép szerelmünk,
boldogokká válunk,
összekötjük életünket,
fenn az égben szállunk.
Gyermekünknek születése
emeli a tétet,
elhisszük, hogy ennél szebb
már nem lehet az élet!

Hétköznapok súlya alatt
nehezebb szeretni!
Felelősség terhe miatt,
kell mindent temetni?
Békésen, mond, mért nem tudunk,
külön utat járni?
Mért kell minden szerelemnek
háborúvá válni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végleg tönkretenni?

Mért használod gyermekedet,
hogy a társad bántsad?
Mit adsz neki örökségül,
milyen példát láthat?
Mért szakad meg a kapcsolat,
mért nincsen bocsánat?
Ha kihűlt a szép szerelem,
mért ural a bánat?

Miért lesz a szerelemből
gyűlölködés, bántás?
Mért nem kéred más tanácsát,
hogy milyennek lát más?
Mért nem lehet emelt fővel,
békében elválni,
mért nem lehet tisztelettel,
külön úton járni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végképp eltemetni?

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!


Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Tudják jól, ha ezt megeszem, rosszul leszek tőle!
Ha felmászok, leeshetek, s töröm kezem, lábam!
A törékenyt porrá töröm, s rom marad utánam!
Kiöntöm az innivalót, leeszem az abroszt,
ha érintem meg fog rázni, és az nekem lesz rossz!
Ha gyufázok lángra lobban, és csúnyán megégek!
Öltözzek fel, mert megfázok, s szerzek betegséget!
Mikor bántom, tönkreteszem, ne nyúljak hát hozzá!
Nem is értik: – Mért csinálom, miért váltam rosszá?

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Szólnak is és fenyegetnek, tanuljak belőle!
Na, és miért bosszankodnak, ha bejön a jóslat?
Minden felnőtt elmehetne jövőt látó jósnak?
Ebben én csak azt nem értem, a jót mért nem látják?
Ha meg látják, hogyan kéne, mért nem úgy csinálják?
Azt sem értem, mért mérgesek? Igazuk lesz végül!
Jós tudásuk mért nem hívják mindig segítségül?
Mért csak a kárt és a nagy bajt tudják megjósolni?
A felnőtt csak tiltani tud, s nem tud orvosolni?

Ha én egyszer felnőtt leszek, majd másképp csinálom,
ne legyen a gyerekemnek élete rémálom!
Kitalálom, hogyan lehet, boldogabban élni,
hogy ne kelljen a világtól jó előre félni!
Mi lenne, ha gondolatom mindig a jón járna?
Mi lenne, ha vágy-jóslatom valósággá válna?
Mi lenne, ha a gyermekem tudná már előre,
ha mindig a jót cselekszi, öröm lesz belőle!
Megmutatom, hogy csinálja, nem azt, hogy hogyan ne!
Azt szeretném, ha gyermekem inkább boldog lenne!

Az is lehet, a felnőttek mégsem tudnak mindent?
Azért, amit a sorsuk hoz, okolják az Istent!
Pedig, nekik a szüleik megmondták előre,
mit nem kéne csinálniuk, mert baj lesz belőle!
Ők már tudják, nem képesek semmilyen csodára,
na meg, hogy a boldogságnak szenvedés az ára!
A sorsuk is meg van írva, s nincs bele szólásuk,
nincs csodatévő erejük, azt nem hagyták rájuk!
Csak a szerencsében bíznak, abban sem egészen,
hisz így kapták életüket, már megírva, készen!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre?

Aranyosi Ervin © 2018-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka


Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka

Tudod, a félelem, a szeretet árnyéka,
mikor a lelkedben kialszik a fény.
A hitetlenségnek csúf bizonyítéka:
– Kiürül a szíved, elfogy a remény.

Fény, s szeretet nélkül fázik csak a lélek.
elhalnak az álmok, kihűl a világ.
Félelem, irigység, düh, harag – mind méreg,
s mint egy sötét átok, úgy tud hatni rád!

Keresd hát meg a jót, keresd csak a szépet,
árnyékban, lelkedben ragyogjon a fény!
Ezer tiszta módot kínál rá az élet,
legyél újra gyermek, mint az elején.

Ragyogtasd mosolyod szerte e világra,
légy a környezeted fénylő napsugára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem igazi férfi…


Aranyosi Ervin: Nem igazi férfi…

Nem igazi férfi, az aki egy nőt ver,
gyengeséget leplez el férfi erővel.
Fájdalmat okozva, reá ütést mérve,
bizonyítja azt, hogy nincs értelmes érve.
Vitatkozni nem tud, jól szeretni gyáva,
csak az motiválja: ő maradjon állva.
Az ilyen nem férfi, embernek is gyenge,
mégis akad oly nő ki férfit lát benne.

Hiszen van olyan nő, akit otthon vertek,
akiből szenvedő rongybábút neveltek,
s aki ragaszkodik a kínhoz nevetve,
aki ettől érzi csak magát szeretve.
Akit tanítottak kibírni és tűrni,
s hiszi, csak így lehet szépen megőszülni,
ki az ütlegeket eleve elvárja,
s ha nem kap, úgy érzi, nem szereti párja.

Ám a többieknek nincsen oka tűrni,
a rossz kapcsolatból el kell menekülni,
hiszen nagy a világ, és hosszú az élet,
nem mindegy, hogy hogyan, na és kivel éled!
Mert, hol az erőszak és a kínzás az úr,
ott a kötelék is előbb-utóbb lazul.
Rég rossz, ha csak gyerek léte tartja össze,
hogy a fájdalmakat sírása fürössze.

Fogd hát gyermeked és menekülj a háztól,
hiszen, ha nem teszed életével játszol.
Az anya fájdalmát átérzi a gyermek,
közös aurában mindegy, hogy kit vernek,
ő is terhet visel, lelke megbetegszik,
erre sosem gondol az, aki verekszik?
Senki nem ítélhet kínzó szolgaságra,
nem szenvedni jöttél erre a világra!

Bár romlik a világ, s vele a morál is,
aki másokat ver, az bíz, nem normális.
Az csak egy megkínzott, bűnös, beteg elme,
akit harcolni hajt esztelen félelme,
aki úgy gondolja, hogy a törvény laza,
s ha más lelket ural, neki van igaza!
De aki egy nőt ver, csak hitvány, s nem férfi,
és a teremtője egyszer számonkéri!

Aranyosi Ervin © 2018-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin. Apáknak napjára


Aranyosi Ervin: Apáknak napjára

Ünnepre ébredtünk:
Apák napja van ma!
Június harmadik,
vidám vasárnapja.
Ez férfias ünnep,
ne szedj hát virágot,
másképp ünnepeld meg
ezt az apaságot!

Mitől lesz egy férfi
apává a létben,
milyen nyomot hagyjon?
Hát most elmesélem:
Nem attól lesz apa,
hogy mámoros éjen,
magját szerte szórja,
hogy kikeljen, s éljen.

Még csak attól sem lesz
apává egy férfi,
hogy az életét
egy nő mellett leéli.
De még az sem apa,
aki sok pénzt keres,
ki a munkájában
igazolást keres.

Na jó, a családot
eltartani fontos,
ám a feladata
ennél még több pontos.
Ki kell vegye részét,
a család életéből,
Ott kell jelen lenni,
már a születéstől.

Az igazi apa
részt vesz a családban,
ott van ultrahangon,
a szülőszobában.
Képes pelenkázni,
altatni, etetni,
fürdetni, ölelni,
babát karba venni.

Az igazi apa
élvez minden percet,
ahogyan figyeli,
hogy fejlődik a gyermek.
Kiveszi a részét
a házi munkából,
anyával közösen
érzéseket ápol.

Látja, hogy gyermeke
hozzá is kötődik.
hiszen egy kapcsolat
sosem öröklődik!
Abban részt kell venni,
s ott lenni egészen,
hisz egy boldog család,
így épül fel szépen.

A példa, a minta
nagyon fontos lenne,
követendő példát
lát a gyermek benne.
Igen mély nyomot hagy
a mese, a játék,
a reá szánt idő
a legnagyobb ajándék.

Attól nem kell féljen,
hogy rosszul csinálja!
Így kezdi a világ
összes apukája.
Anyukák sem tudják
rögtön, mit kell tenni,
meglehet tanulni,
s jó szülővé lenni.

Ha az apák útján
a jó szándék vezet,
ha magad tudással,
s készséggel vértezed,
ha, ahogy tőled függ,
a legjobban csinálod,
hidd el boldog lesz majd
tőle a családod.

Ha a gyermekeid
szeretve figyelnek,
ha a kívülállók,
ezért irigyelnek.
Akkor jó apa vagy,
jól tetted a dolgod
és a kis családod
általad is boldog.

Vissza fogod kapni
a sok szeretetet,
ha a gyermekedet
érzéssel eteted.
Hiszen kijelölöd
előtte az utat,
amely jó irányba,
boldog létbe mutat.

Ünnepeljük meg hát
az édesapákat.
Akik adnak nekünk
élhető példákat.
Kiknek szeretete
lelkünkben virágzik,
kiknek keze nyoma
életünkön látszik…

Aranyosi Ervin © 2018-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva