Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?


Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?

Csodákra vársz, s nem veszed észre őket.
Látsz bús férfiakat, szeretetlen nőket,
s elhiszed, hogy neked ugyanúgy kell élni,
nem mered az utad másikra cserélni.

Pedig annyi csoda lézeng körülötted,
csak a figyelmedet hamishoz kötötted.
Gondolat kátyúban kereked elakad,
mások rossz nyomában vezetteted magad.

Nem is mersz álmodni nagyot vagy merészet,
előre lejátszod szinte az egészet,
kétségek közt vergődsz, magadat legyőzöd,
hamis próféciák térképeit őrzöd.

Pedig csak múltadból kellene kilépned,
s végre az önálló életedet élned,
hagyni, hogy a lelked szabad legyen újra,
saját útját járni végre megtanulja!

Hunyd be a szemedet, teremts a hiteddel,
ne küszködj a léttel, mint megannyi ember!
Engedd, hogy a lelked szép célokat lásson,
ne rágódjon többé múlton, elmúláson!

Légy csak gyermek újra, akarj nagyra nőni,
holdfényben fürödni, Napban tündökölni,
szabadon táncolni életed szép táncát,
lerázni magadról a magány rút láncát.

Keresd a lelkednek szerethető felét,
s hidd el a sorsod majd tálcán hozza eléd,
keress komoly, szép célt, s indulj el feléje,
s hagyd, hogy éhes lelked önmagát megélje!

Újra gyermek szemmel figyeld a világot,
s élvezz minden percet, mellyel Isten áldott!
Ébredjen szívedben boldogságos hála,
s érezd, minden percben a mennyben vagy, nála!

Aranyosi Ervin © 2017-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A boldogság megérkezett!


Aranyosi Ervin: A boldogság megérkezett!

Amikor a csend beszédes,
mikor melletted ül az ÉDES,
mikor a világ elvarázsol,
s megóv a világ száz zajától.

Mikor a lélek összeolvad,
s megéled örök önvalódat,
mikor lelketek eggyé válik,
s együtt maradtok mindhalálig.

Megéled a csodás szerelmet,
önfeledt leszel mint egy gyermek,
az Univerzum is kitágul,
s az Isten hírt ad önmagáról.

Akkor megtudod mi az élet,
s többé máséra nem cseréled,
csak a perceket élvezed:
a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2017-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A NŐ köszöntése

A nő köszöntése
Aranyosi Ervin: A NŐ köszöntése

Téged köszönt a világ,
érted nyílik a virág.
Rólad szól a vers, a dal,
lelkem tőled fiatal.

Lényed teremt, éltet ad,
angyalléptű lélek vagy.
Tőled szépül a világ,
te dalolod ritmusát.

Fészket építsz, melegítsz,
szebben élni megtanítsz,
babusgatod gyermeked,
jobb emberré neveled.

Magad vagy a szerelem,
eggyé válva te velem.
Tőled színes a világ,
érted nyílik a virág…

Aranyosi Ervin © 2017-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindegyik ember boldog akar lenni

Aranyosi Ervin-Mindegyik ember boldog akar lenni
Aranyosi Ervin:
Mindegyik ember boldog akar lenni

Mindegyik ember boldog akar lenni,
s hiszi, hogy vágya csak akkor teljesülhet,
ha képes lesz pár vágyott holmit venni,
s szemétből épült dombjára felülhet.

De pénzért nem kapsz valós boldogságot,
amit veszel, az sosem boldogít.
Rossz szemüvegen nézed a világot,
ha csillogás és gazdagság vakít.

Leéled léted halálfélelemben,
mert nem tudod, hogy utána mi vár.
Hiszed e létnek célja értelmetlen,
hogy boldogít a pezsgő, s kaviár.

Boldog lehet egy apró, tiszta gyermek,
ki végig játssza minden napjait,
kit békén hagynak, s vele ünnepelnek,
mert lelkében még boldogság lakik.

Rácsodálkozik az elmúló világra,
és láss csodát, nem tegnapon mereng,
mert mászni akar fára, ágról-ágra,
hogy megcsodálja a színes végtelent.

Tücsök, bogár mind felkelti figyelmét,
apró kis szíve boldogan dobog.
Nem számító, nem használ éles elmét,
de boldogítja számtalan dolog.

Képes magától szépet észrevenni,
ujjongni bármin, ami új neki,
szívből tud mindent őszintén szeretni,
s perceit egyként így élvezni ki.

Aztán a felnőtt szépen megtanítja,
hogy kéne élni boldogtalanul.
Maga sem érti, mi az élet nyitja,
s a gyermek tőle mindent megtanul.

De nekünk kéne tőlük megtanulni,
hogy élhetnénk élőn az életet.
Kitárt lélekkel végtelenbe hullni,
s élvezni mindazt, amit csak lehet!

Hány vágyunk tűnik félelemhomályba,
és oly kevés, aki nyíltan álmodni mer.
Mert halandót a Földhöz köti lába,
s az élet súlyos, végtelen teher!

Mindegyik ember boldog akar lenni,
többségük mégis rabságot tanul.
Nem tud a mában boldogan megjelenni,
csak rója útját boldogtalanul.

Gondolkozz el, az utad miképp járod,
találsz-e benne, békét, örömöt?
Mi okoz néked valóban boldogságot?
Van-e a léthez egyáltalán közöd?

Légy újra gyermek, szeresd a világod,
fedezd fel újra, érted létezik!
Találd meg végre az igaz boldogságot,
mire a lelked régóta éhezik…

Aranyosi Ervin © 2017-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csúfolódunk

Csúfolódunk
Aranyosi Ervin: Csúfolódunk

Csúfolódunk, csúfolódunk,
de ez még csak játék.
Nincsen benne rossz akarat,
vagy lenéző szándék.

Ezt láttuk  a felnőttektől,
s látod, mi is tudjuk!
Életünket a példához,
hozzáigazítjuk.

Ezért fontos a jó példa,
mert a gyermek másol,
nem mindegy, hogy milyen felnőtt
lesz az óvodásból!

Csúfolódunk, csúfolódunk,
– maradjon ez játék!
Ebben nincs még a másikat,
megbélyegző szándék!

Aranyosi Ervin © 2017-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korokon át

korokon át
Aranyosi Ervin: Korokon át

Mikor gyermek vagy, kisgyerek,
tanítgatják az illemet,
szabályok rácsa vesz körül,
s ennek a lelked nem örül!
Nem érezheted jól magad,
megmondják mi jó, mit szabad!
Amire vágysz, azt nem lehet,
gúzsba kötik a lelkedet!
Csak egy dolog lesz már a cél,
hogy jó hamar felnőtt legyél!
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet!

Kamaszként lázadsz, mert hiszed,
a gyermek, aki hisztizett,
ma már beérett és komoly,
ritkább az önfeledt mosoly.
Feljebb léptél létrád fokán,
tudásod nőtt, s ennek okán,
már felnőttnek érzed magad,
s elnyomod, mi benned maradt,
a tisztán-látó gyermeket,
mert akkor elbántak veled.
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet.

Felnőtt leszel, s csodálkozol,
ugyan te nősz és változol,
de nem tűnnek el rácsaid,
s a kisgyermek belül lakik.
Nem teheted, mi jól esik,
undok szemek csak azt lesik,
betartod-e a sok szabályt,
vagy kerülöd az akadályt?
Élsz-e szabályos életet?
Ritka a perc, hogy élvezed.
A felnőttnek mindent lehet?
Amit akar, ő azt tehet?

Mikor a munkát leteszed,
már remeg lábad és kezed,
s látod, hogy rab voltál csupán,
sorokba álltál be bután.
Lelked sohasem volt szabad,
s kevés a boldog pillanat,
elvárt tettek vezettek rég,
és oly jó lenne élni még!
Újra lennél apró gyerek,
ki mindent ért, dalol, nevet,
mert nagyként semmit nem lehet,
ha így élted az életet.

Mondd csak, mi lenne még veled,
ha másképp élnéd életed,
s felrúgnál minden rút szabályt,
legyőznél minden akadályt
és álmaidat mentenéd,
új célok jönnének eléd,
s lebontanád a rácsaid?
Gyermek-lelked benned lakik!
Vár még reád a nagyvilág,
engedd hát újra hatni rád!
Hidd el, neked mindent szabad!
Másképp a lét csak elszalad…

Aranyosi Ervin © 2017-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Olyan boldoggá tett a szép pillanatban.
Édesanyám karja ölelt éppen körbe,
úgy néztem szemébe, mint egy szép tükörbe.
Ott, a két szemében, csodás dolgot láttam,
én voltam a legszebb neki a világban.
Különleges voltam – édes kicsi angyal –
nagyra nyílt szemekkel, kedves gyermekhanggal.

Ma már felnőtt lettem, mégis, képzeljétek,
az anyám szeméből ugyanaz a lélek,
ugyanaz a gyermek nézz vissza mint régen,
s anyámnak rajongás ül tekintetében.
Az ő szép szívében gyermek leszek mindig,
mert az édesanyák gyermeknek tekintik
akit felneveltek, óvtak, szívvel védtek,
kikre büszkék voltak, kikért szívvel éltek!

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Édesanyám ölelt, s én gyermek maradtam.
Ugyanúgy becézett, mint ahogyan régen,
ahogy megmaradtam kedves, jó szívében.
Ugyanaz a büszke mosoly ragyogott rám,
amit bárki kérne, másnak sosem adnám,
amit csodás kincsként őrzök a szívemben,
büszkén, arra hogy az ő gyermeke lettem!

Aranyosi Ervin © 2016-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ars poetica

ars-poetica
Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Hála az anyáknak
Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra,
nem csak ezért méltó egy csokor virágra.
Mert a feladata csak akkor kezdődik,
mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek,
innen a szíveik egymásra figyelnek,
ezüstös selyemszál köti össze őket,
közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna,
és ha megtehetné, csak anya maradna.
Fészkét kibélelve óvná csemetéjét,
tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne,
tigrisként harcolna, csakis érte félne.
Életét od’adná, hogy mentse porontyát,
s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat,
öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt.
Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel,
csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin © 2016-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszinte tükrök

őszinte tükrök
Aranyosi Ervin: Őszinte tükrök

A gyermek öröme az arcára van írva.
Nem játszik el mosolyt, lelke mélyén sírva.
Őszinte tükrei ők a nagy világnak,
s azt tükrözik vissza, mit éreznek, s látnak!
Hazugság és ármány nem fér a lelkükhöz,
két ragyogó szemük valóságot tükröz.
Hagyd hát, hogy arcukra vidám mosoly nőjön,
kedvüktől a világ fényben tündököljön!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva