Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kis vasutas


Aranyosi Ervin: A kis vasutas

Kis gyerekként, az udvarban, én voltam a vasutas,
kutyus, cicus, sok kiscsirke lehetett ott az utas!
Felszálltak a vonatomra, utazhattak rendesen,
leszállhattak állomáson, s ügyeltem, hogy rend legyen!

Kalauzként, végigjártam a vasúti kocsikat,
lyukasztottam a jegyeket, mit az utas sem vitat.
Bodri kutya volt minálunk a jó mozdonyvezető,
piros zászlóval intettem, hátra mikor mehet ő!

Minden egyes állomáson kiáltottam: – Kiszállás!
Volt ki leszállt, volt ki felszállt, ezért volt a megállás.
Utaztunk hát a vidéken, kattogtak a kerekek,
néha vonatozni jöttek szomszédból a gyerekek.

Olykor tehervonatom volt, kert végében tolattunk,
szétszedtük a vagonokat, majd sorrendbe beraktuk.
Piros zászlóm lengedezett, jeleztem a mozdonynak,
hogy kocsikat hátrafelé, más vágányra, hogy tolhat.

Átállítottam a váltót, aztán intettem megint,
gurultak is a vagonok, az elképzelt terv szerint.
Aztán egy nap, piros zászlóm váratlanul elveszett,
anélkül meg nem irányít vonatot a képzelet.

Legutolsó utazáskor leszúrtam a földbe én,
és a magas fű benőtte, nem leltem meg könnyedén.
Nagyon hiányzott a játék, nem mozdult a vonatom,
szomorúan búslakodtam, azokon a napokon.

Majd nagyapám, kert végében, egy szép napon rátalált,
unokája örömére a közlekedés helyreállt.
Arcomról öröm sugárzott, beindult a forgalom,
újra megtelt utasokkal az elképzelt vonatom!

Aranyosi Ervin © 2024.05.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Apósom emlékére


Aranyosi Ervin: Apósom emlékére

Legnagyobb kincsed adtad énnekem!
Kislányodat. Legyen jobbik felem!
Elvettem én. Mégis tiéd maradt,
s csodálhattad, mint szálló madarat.
Menedéket is adtál nekem,
házadba fogadtál kedvesen,
és rám ruháztad barátságodat,
új apám lettél, ki mindig támogat!

Elfogadtál úgy, ahogy vagyok,
és mikor láttad, hogy nem sokat tudok,
tanítottál, hogy mit hogyan tegyek,
s én igyekeztem, mint felnőtt gyerek.
Kaptál tőlünk fiú unokát,
és úgy érezted, jó e kis család!
Ettől lettél boldog nagyapa,
kire felnézhet a kis unoka!

Sosem voltál utálatos após,
ki öncélúan, csak úgy, harapós!
És meséltél sok szép történetet,
szívünk derült, mert jó volt veletek.
A betegség is végül megtalált,
és elhozta a sosem várt halált.
Csendben mentél el, s én nem is voltam itt,
tudom, a lelked már odaát lakik.

Onnan nézel ránk, a felhők mögül,
s ha jól vagyunk, a lelked is örül.
Ha segítség kell, onnan támogatsz,
amit csak tudsz, a mennyből is megadsz.
A kert, a ház, őrzi kezed nyomát,
és reánk hagytad lelked vagyonát,
s hiszem, lelked még most is támogat,
s mert hiányzol, gondolunk rád sokat!

Aranyosi Ervin © 2023-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy krumpli manó.
Egy föld alatt lakó, krumplik közt suhanó.
Komoly feladatott kapott minden évben,
a krumplik gumóit nevelgette szépen.
Tavasszal az ember a krumplit elültette,
mert a krumplis tésztát igencsak szerette.
Aztán gondozgatta, locsolgatta szépen,
várta, hogy kikeljen kertje közepében.

A manóra pedig sok-sok feladat várt,
de krumpli manó volt, tudta hát a dolgát.
Szeretgette őket, s etetgette gyakran,
szép szavakat dúdolt minden pillanatban.
Hej, azokat pedig a krumplik szerették,
ezért a manónak kívánságát lesték.
Szépen növekedtek, mosolygóssá váltak,
és a kert közepén szépen sorba álltak.

Szárat növesztettek, levelet hajtottak,
csoda szép csoportot, krumpli sor alkottak.
A levelek mentén krumplivirág nyílott,
s hogy manójuk is van, őrizték a titkot.
Az ember meg büszke volt a krumplijára,
locsolta is szépen, gyakran megkapálta,
s azt hitte a krumpli csakis az ő műve,
dolgozott is érte, munkába merülve.

Csakhogy manó nélkül nem ment volna sokra,
de nem tudott róla, nem lelt rá az okra,
hogy a manó bizony krumpliját nevelte,
– bár a krumplis tésztát ő még nem ismerte.
Így telt múlt az idő, a virág leszáradt,
mind-mind földre hullott, elhagyva a szárat.
A szár is elszáradt, s vele a levele,
s jött az ember, hogy a gumót összeszedje.

Hozta az ásóját, hogy földből kiássa,
hogy krumpli termését végre egyben lássa.
Ám mikor a földből egyet kifordított,
valaki a mélyből jó nagyot ordított.
– Hé, te melák ott fent, mit képzelsz magadról?
– kiabált a manó, nem látva haragtól!
– Ezek az enyémek, mind-mind nekem nőttek,
tőlem lettek szépek, nekem tündököltek.

Az ember kereste, honnan jön e szólam,
és csak ásott tovább, kíváncsian, szótlan,
és pár pillanat múlva végre megtalálta,
mert a krumpli manó büszkén útját állta.
A pöttömnyi jószág vele szembe nézett,
– Hagyd azonnal abba, most, ezt az egészet!
Hiszen a sok krumpli, így mind meg fog halni,
nem lehetsz oly gonosz, hogy fel akard falni!

Az ember meglátta, s rögtön felemelte,
szeméhez emelve, tenyerére vette.
– Hát te ki vagy, mi vagy és mit akarsz tőlem?
Bohócot még te sem csinálhatsz belőlem!
A krumpli az enyém, hiszen én ültettem,
egy egész nyáron át szépen megműveltem,
ezért a gumója, mind csak engem illet,
ebbe beleszólni senkinek sem illett!

Aki elvetette és aki gondozta,
azé lesz a termés, ne gondolj hát rosszra!
Hogy megszerzed tőlem, azt én nem hagyhatom,
mert kell ez a krumpli nekem, nagyon-nagyon!
S lám a manó leült, aztán sírni kezdett,
apró kis szeméből könnyeket eresztett.
– Hát a szeretgetés, amit nekik adtam,
kárba ment a végén, egy rossz pillanatban?

– Hiába etettem nyáron egyre őket,
nekem semmi sem jut, csak bánatom nőhet?
Sírt hát keservesen a kis krumpli manó:
– A manó szeretet semmire se való?
És az ember nézte, s nagyon megsajnálta:
– Nem járhat így pórul a krumplik barátja!
– gondolta magában és ötlete támadt,
kitalált valamit, valami vidámat!

– Hej, te krumpli manó, mond, mit szólnál hozzá,
ha a kedvességed krumplid viszonozná.
Meghívnálak téged egy krumplis tésztára,
ez lenne a munkád fizetsége, ára.
A kis krumpli manó gondolkodni kezdett,
a barátkozáshoz ez lenne a kezdet?
– Hát jó, próbáljuk meg, aztán, mikor jöjjek,
mire finomságod már puhára főzted?

– Gyere holnap délben! Vendégül látnálak,
érezd meg az ízét a krumplis tésztának.
Hiszem, ha megtudod, milyen finom étel,
akkor végre mindent szépen majd megértel.
Mért ültettem krumplit és miért műveltem,
mért volt fontos helyen, odakint a kertben.
S hiszem, ha majd jól laksz, jóízű tésztával,
megérted mit művel az ember krumplijával.

Gyere be a kertből, holnap épp pont délre,
én a krumplis tésztát megfőzöm ebédre,
és ha ízlik neked, biztos megígéred,
hogy felelős munkád máskor is elvégzed.
Másnap a mi manónk illendőn megjelent,
mert tudta a hívás, tiszteletet jelent.
A krumplis tésztából oly nagyon jól lakott,
hogy ehhez a koszthoz jó nagy kedvet kapott.

Azóta is mindig krumplikat nevelget,
szeretgeti őket, és őrzi a kertet.
Tudja már, az ember miért ültet krumplit,
hogy csinál gombócot, derelyét, meg nudlit.
A manó is eszik néha krumplis tésztát.
Ám mikor krumplit szedsz a krumplikat nézd át,
mert a manó bizony úgy hasonlít rájuk,
nehogy megtévesszen szép krumpli ruhájuk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész

Hosszú napom után,
megint jött a mese,
benne a Tündérem,
s az ő szerelmese.

A tündér szülei,
kinek a testébe,
belebújtak bizony,
hogy varázsuk védje.

A szegény emberben
ott fészkelt a banya,
így lett a testéből
egy rút, gonosz tanya.

Nekem szerencsém volt,
csak magamban voltam,
és egy sarok mélyén
csendben meghúzódtam.

Jaj, nem is meséltem,
tündérpalotában,
trónszékeket rejtő,
csodakertben álltam.

Körbe szép pálmafák,
vígan hajladoztak,
a leander bokrok
virágokat hoztak.

Voltak szép gyümölcs fák,
alma, barack, füge,
tündérkirálynőnek
ez volt a szívügye.

Élő növényekkel
vette körül magát,
élvezte ezernyi
virága illatát.

És ha kedve szottyant
gyümölcsöket szedett,
kóstolta ízüket,
savanykást, édeset.

A virágok között
csermelyek csobogtak,
a virágszirmokban
méhek szorgoskodtak.

A fákon madarak
vígan énekeltek,
a gyönyörű kertben
szép békére leltek.

Pázsit puha rétet
is ide képzeltek,
ahol a tündérek
vidám táncra keltek.

Híres muzsikusok
sok dalt varázsoltak,
csodás hangú népek,
vidáman daloltak.

Minden olyan szép volt,
s minden nagyon élő,
le sem tudja írni
mindezt a mesélő.

Ám jött egy pillanat,
és az élet megállt,
a csoda szép kertre,
fájdalom köd szitált.

Ágon a madarak,
mind csendben maradtak,
hirtelen huzattól
a hangok megfagytak.

Ott állt az ajtóban,
egy csúf, szegényember,
izzó fájdalommal,
megtört, kisírt szemmel.

Kérte, hogy vezessék
a királynő elébe,
mert nem akar szűnni
szörnyű betegsége.

Kapott egy jóslatot,
és nagyon hisz benne,
a tündér királynő
biztos csodát tenne.

Levenné az átkot,
és meggyógyíthatná,
és az egészségét
biztos visszaadná.

Ám mikor a trónnak
közelébe lépett,
abba hagyta gyorsan
a sírós beszédet.

Kabátja zsebéből
pálcát húzott elő,
amelyben megbúvott
a nagy varázserő.

Legyinteni akart,
vele varázsolni,
de hirtelen messze
szállt e varázs holmi.

Mert a tündérkirály,
közben már varázsolt,
s ez egy különleges,
igazi varázs volt.

Hogy milyen varázslat,
azt ma még nem tudom,
mert pont itt sikerült
csendben elaludnom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rózsabokrok

Festmény: Virágh László – Mama rózsái

Aranyosi Ervin: Rózsabokrok

Rózsabokor, rózsabokor,
minden ágán van egy csokor.
Akad bimbó, titkot rejtve,
s kinyílt, ami meg van fejtve.

Rózsaszínnek ezer árnya,
alvó méhnek puha párna.
Tearózsa, sárga, édes,
nincs köze az irigységhez.

Illatával elvarázsol,
nem is akarsz lenni máshol.
Bűvkörébe csábít téged,
s csodálod a meseszépet.

Mind-mind a Mama rózsája,
óvja, védi, megcsodálja.
Külön helyük van a kertben,
dicsőségben, ünnepelten.

Aranyosi Ervin © 2019-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypapa

MIke Balázs: A nagypapa (Дедушка) Technika: Színes ceruza
Méret: 42 x 59 cm (A2) (2019)

Aranyosi Ervin: Nagypapa

Emlékszem még a Nagypapára,
a szívből jövő mosolyára,
mert szeme huncut csillogása,
a kedvesemé pontos mása!
Szívembe véstem azt az arcot,
a hite nem vallott kudarcot.
Naponta tisztán, jövőt látott,
és kereste a boldogságot.
Arcát a Nap megbarnította,
tán ráncait szaporította,
de lám csak, azok is vidámak.
Nem vésett gödröt rá a bánat.

Ott állt szeretett kertje mellett,
növényei jövőt üzentek.
Éppen a krumplit forgatta ki,
amit a föld adott neki.
A lég megtelt a föld szagával,
virágok bódító illatával,
A fű is lelkét hozzáadta,
s beleolvadt a pillanatba.
Madárdal szólt, örömmel telve,
mind az életet ünnepelve.
Dicsérték mind-mind Nagypapát,
aki bennünket ölelt át!

Úgy ölelt, mintha tudta volna,
mintha e perc nem másról szólna,
mint utolsó találkozásról.
Miről is szólna vajon másról?
Erdő szélén állt házikója,
öreg volt már, mint vén lakója,
fából készült és megkopott,
a létből örömöket lopott.
Volt benne nehéz, s szép az élet,
s lám lassan ő is öreggé lett!
De szolgált míg állt a fala,
– az építő diadala.

Ott álltunk hát mind a hárman,
s én a zsebemben kotorásztam.
Majd egy gyűrűt húztam elő,
szolid volt, nem túl feltűnő,
amit én a mátkámnak szántam,
csupán egy csodás percre vártam.
Néhány kedves szóba kezdtem,
s az unokáját eljegyeztem.
S lám Nagypapa ezt megkönnyezte,
szerelmünk áldása övezte.
Búcsúzóul sem mondott mást:
– Mindig szeressétek egymást!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reggeli mese a réten


Aranyosi Ervin: Reggeli mese a réten

Bársony-zöld fűben elterülve,
mackómnak szép mesét meséltem.
A történetben elmerülve,
meseország szívében éltem.

A macim szemét rám szegezte,
s itta szavam kíváncsian.
Orrára szállt egy hímes lepke,
s hallgatta ő is minden szavam.

Vajon a lepke mit szeretne,
miről is szóljon a mese?
Lehet, hogy ott, a szép mesében
eltévedt egykor kedvese?

Lehet, hogy máig visszavárja,
remélve, ott majd megleli?
Lehet csak annyira kíváncsi,
mi lesz nálunk a reggeli?

Aztán a kert jutott eszembe,
s benne a nagy málna bokor.
Macim biztos málnát szeretne,
az arca már nem is komor.

Megnyalta száját, mert a málna,
bizony, a kedvenc étele.
Rágondolva csorgott a nyála,
– a pocakját tömné tele!

S a lepke máris szállni kezdett,
tudva, majd előbb ér oda!
Megnézi biztos majd a kertet,
ahol rá is vár száz csoda.

Indultunk mi is a macimmal,
minket már várt a reggeli,
s tudtam a málnát elfelejti,
mikor a mézet megleli.

Aranyosi Ervin © 2017-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Születés


Aranyosi Ervin: Születés

Általad lettem, ím, újjá születtem,
megnyíltam végre egy új világ előtt!
Elvarázsolsz, úrrá lettél felettem,
új létet adsz ma, egy szebbet, élhetőt!

Tápláld a lelkem, mely éhezett sokáig,
üresség kongott benne, mint harang.
A dal hiánya, leláncolt rabbá máig,
nem üres csend, kiürült néma hang.

Te megtöltötted szíved énekével,
daltól virágos kedvet hozva el.
S lettem a föld, felszántva jó ekével,
melyből termő mag virágoz ma fel.

Életet adtál, hát életre keltem,
megszületésként kelt életre lelkem.

Aranyosi Ervin © 2018-02-17,.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!
Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Locsolni kell a kerteket!
Húsvétkor a nőket!
Tiszta vízzel, szeretettel,
megtisztelni őket!
Minden virág akkor virul,
ha gondoskodsz róla,
ha van neki kis kertésze,
gondos locsolója!
Öntözd hát meg a lányokat,
mondjál hozzá verset!
Nyíljon szépen minden virág,
viruljon a kerted!

Nézd a Napot, hét ágra süt,
az ő fénye áldott.
Tedd hát szíved erejével,
szebbé a világot!
Sugározzon szereteted,
minden fűre, fára!
Saját fényed így öntheted
te is a világra!
Legyél te is egy kis kertész,
s ápolj sok virágot,
szereteted friss vizével,
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin © 2016-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ezerszín levél

Aranyosi Ervin: Ezerszín levél

Aranyosi Ervin: Ezerszín levél

Tudod, mikor tegnap, „zöld erőben” jártam,
szana-szerte szórva levelet találtam.
Nagyon szépek voltak, vörös, sárga, barna,
s mintha mind én velem, eljönni akarna.
Szedegetni kezdtem – először csak egyet,
– aztán észre vettem egy szebb, színesebbet.
Csodás szépségükkel szinte megigéztek,
s beszéltek is hozzám: – vigyél haza, – kérlek!
– De hát sokan vagytok, s kicsi a lakásunk,
akkor sincs elég hely, hogyha gödröt ásunk.
Kénytelen-kelletlen választanom kellett,
s ezerszín levéllel fedtem be a kertet…

Aranyosi Ervin © 2014-09-29.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva