Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem


Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Keresem az okot,
hogy miért születtem,
milyen céllal jöttem,
ember miért lettem?

Keresem az utam,
mit végig kell járnom,
ki fog segíteni,
ki lesz a barátom?

Keresem a módját,
hogy kell szépen élni,
hogyan lehet sorsot
átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes
jó emberré válni,
tanítani mást is
másokat szolgálni?

Megérteni mindazt,
ami nincs megírva,
s amit megtanulok
nem vinni a sírba.

Próbálok a létben
értelmet keresni,
néhány rejtett titkot,
feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok
és néha találok,
egy-egy gondolattal
gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom,
mind megosztom mással,
egyedül mit kezdjek
megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok,
hiszen más is kutat,
mások is keresik
a járható utat.

Talán éppen ezért
születik az ember,
hogy az útját járja
szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson,
mással együtt élni,
tervezni, okulni,
szép szívet cserélni.

Adni önmagából
néhány csepp emléket,
amiből összeáll
majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék,
millió darabbal,
s a végén a halál,
tán a torta habbal.

Addigra áll össze,
miért is születtem?
Együtt lesz a nagy terv
akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész,
vajon mi hiányzik?
Hisz az útja során
az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes
visszatérhet újra,
új életet kezdhet,
amíg megtanulja.

Bejárja világát,
végig éli létét,
egy csokorba szedi
sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll
a kirakós játék,
és az örök élet
lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed
amit összeraktál,
ha már visszakaptad,
mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod,
mi is volt a lényeg.
hisz fel fog ragyogni
belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd
az egész világot,
mert a szép játékot
végre, egyben látod!

Aranyosi Ervin © 2018-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca


Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca

Lennék a világ bohóca,
ki nevetésre ingerel.
Mosolyt csalnék minden arcra
és nem mennék innen el.
Szeretettel megmutatnám,
hogyan éld az életed,
mosolyodban megfürödnék,
legyen szép a lét neked!

Szeretettel adnék szárnyat
repülj te is, mint madár,
kitágulna a világod,
megnőne a láthatár.
Neked adnám minden kincsem,
nevetésed többet ér,
megmutatnám, hogy kell élned,
hogy mindig boldogabb legyél.

Megtanítlak szívet adni,
szerető, szép szavakat,
szállni fennen, képzeletben,
utolérni madarat.
Másnak adni, tiszta szívvel,
mástól sosem venni el!
De ha adnak, elfogadni,
az örömhöz ennyi kell!

Lennék bohóc a világban,
lelkeket felvidító,
Hold fénye az éjszakában,
s tükre, sima vizű tó.
Lennék visszhang, mely a szépet,
visszaadja mind neked.
Lennék fény a lelked mélyén,
mely a jó felé vezet.

Aranyosi Ervin © 2018-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?


Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?

Borús az ég, rossz a kedvünk,
felhő takar el eget.
Nem jutott ránk elég napfény,
nem ragyogtunk eleget.

Hogyan tudnál vidám lenni?
Utánozd le a Napot!
Még ha felhő is takarja,
a háttérben ott ragyog.

Így hát, mikor rossz a kedved,
erőltesd a mosolyod,
hiszen kaptál egy új napot,
s ez mosolyra komoly ok!

Nézz bele egy nagy tükörbe,
vidítsd fel, ki visszanéz!
Éld is át a mosolygásod
úgy, ahogy egy nagy színész!

Legyél hálás, mert a hála
máris jókedvre derít,
mosolyra hajlítja szájad,
ragyogtatja szemeid.

Felejtsd el a gondjaidat,
lelked töltse meg a fény!
Minden napod kezdd vidáman,
minden új nap, új remény!

Nem sokára látni fogod,
a világod változik.
Ha mosolyogsz, a lelkedből
minden bús eltávozik.

A helyére a jókedv lép,
bú helyére szeretet,
s meg látod, az egész világ
fordul egy kört teveled!

Nézz kedvesen mindenkire,
szórd mosolyod szerteszét!
Használd szíved szeretetét,
hisz az másnak eleség.

Meglátod, hogy a borús ég,
hamar jó kedvre derül,
előbújik a Napocska
s minden jó előkerül…

Aranyosi Ervin © 2018-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jobb lenne, ha rám figyelnél!


Aranyosi Ervin: Jobb lenne, ha rám figyelnél!

Nyomkodod a mobilodat,
kíváncsiság vezérel?
Azt hiszed, hogy így érint meg
a világ a kezével?
Pedig csak az orrod fogja
és annál fogva vezet.
Művilágban elmerülni,
mondd, mekkora élvezet?

Én meg hiába is várom,
hogy rám figyelj és szeress,
ha nálad a bamba nézés
állandó és kényszeres.
Nem minden, hogy etetsz-itatsz,
élő társad vagyok én!
Igényelném a figyelmed,
de úgy látom, nincs remény!

Tedd már le, és láss világot!
Vedd észre azt, ki szeret!
Tőlem nem jön mobilodra
kedveskedő üzenet.
Térj már vissza a világba,
simogatást akarok!
Vegyél észre, szeretgess meg!
Hisz én érző lény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anya és gyermeke – kötődés


Aranyosi Ervin: Anya és gyermeke – kötődés

Kötődünk egymáshoz, tán a képen látszik.
Anya gyermekével ormányosdit játszik.
Ám nem csak az ormány húz közelebb minket,
szeretettől lágyul mind a két tekintet!
Oly erős kötelék, el sosem szakadhat.
Távolságot legyőz, talán sosem lankad.
Oly jól eső érzés, ami bennünk támad,
szívet melengető, csodaszép varázslat!

Aranyosi Ervin © 2018-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked?
Hisz nem változik attól életed!
Nem lesz szebbé és jobbá a napod,
ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat,
mért nem becsülöd többre magadat?
Hát nem jobb az, ha valós szó vezet,
ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást,
harcba küldő, éles vijjogást,
mért vágyod, hogy megvezesselek,
engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél.
Igaz szóval, mely csak hozzád beszél,
mely eltakarja néha a Napod,
de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel?
Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel?
Megszédít siker, csalás és a pénz,
az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat,
hol az öröm oly ritkán látogat,
ha leomlik a kristálypalotád,
a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik,
s rájössz, az élet nem így működik,
mert szép kertedet felveri a gaz,
és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak,
ha szép álmokat is elrontanak?
Ha összetörik lelked szép hitét,
hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked,
nem válik szebbé attól életed!
Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok,
s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked,
hogy szíved mélyén van-e szeretet?
Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad,
hogy vajon hitem, benned megmarad?

Aranyosi Ervin © 2018-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennel együtt!


Aranyosi Ervin: Istennel együtt!

Drága jó Istenünk, áldd meg a nemzetünk,
jó kedvvel megáldott legyen az életünk!
Napi dolgainkban szeretet vezessen,
minden gondolatunk teremtő lehessen!
Kérjük, szeresd jobbá, s bölcsebbé a néped,
alkosson világot, csodaszép egységet!
Hiszen egyek vagyunk, egy tőről fakadtunk,
minden sorscsapás közt emberek maradtunk!

Vedd le vállainkról a pénzhitel terhét,
tanítsd meg népednek az élet értelmét!
Öröm legyen élni ebben a hazában.
s minden ember higgyen saját igazában!
A jog legyen példás és ne legyen érdek!
A jót cselekedni, akad ok temérdek.
Egymásért kiállva, együtt boldoguljunk,
lélekben és testben végre megújuljunk!

Legyenek céljaink, közös úton járjunk,
a boldog ösvényre együtt rátaláljunk!
Az élő földünkkel szép harmóniában,
munkánkkal teremtsünk szebb jövőt a mában!
Minden honfitársunk, testvérünk is egyben,
éljünk összefogva, éljünk szeretetben,
A Föld többi népe rólunk vegyen példát,
és ezt a csodás kort velük együtt éld át!

Magyarok, mi vagyunk őrzői a létnek,
mutassunk hát példát az új nemzedéknek!
Mutassuk az utat, min érdemes járni,
mert földi mennyország fog itt reánk várni!
Legyen hát nemzetünk boldoggá és naggyá,
kérünk, Urunk hozzá egészséget adjál,
na meg lelki erőt, kitartást és hitet!
Szeresd jobb emberré végre mindegyiket!

Áldd meg a nemzetünk, szeretett Istenünk,
nincsen ellenérdek, ha te itt vagy velünk!
Nincs is ellenségünk, nincs okunk a harcra,
ne ítéljük magunk eleve kudarcra!
Hiszen összefogva minden felvirágzik,
egymásért vagyunk itt, ez a szándék látszik!
Együtt, hidd el, mindent véghez tudunk vinni,
s nem kell, csak szeretni, s az élet vízét inni!

Aranyosi Ervin © 2018-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából


Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Vannak, akik mindent tudnak!
– A többiek tanulnak!
Vannak persze, akik mások
előtt térdre hullnak.
Elhiszik a “mindent tudást”,
s árnyékában élnek.
Ők azok, kik önmagukat
megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb,
különleges ember!
Csak, ki nem hisz önmagában,
aki élni sem mer.
Van, ki megtalálja útját,
és “naggyá lesz” végül.
Van, ki hiszi, ez jut neki,
s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben
dédelgetett álmod.
Addig nem lehetsz “nagy ember”,
míg ki nem próbálod.
Mások előtt hajlongsz, pedig
lelked sokra képes!
Tehetséged megtalálva
jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk
erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk,
dicséretre várva.
Valójában nem dicséret,
szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk,
mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés,
más energiája,
megszerezni, minden embernek
csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk,
hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív
árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni,
s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is
nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat,
hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja
gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot,
adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna
megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel,
hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged,
s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod,
más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád
új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat,
hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat
szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! –
önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod
öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet,
s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes,
s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk,
vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz,
kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben,
mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva