Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretnél?


Aranyosi Ervin: Szeretnél?

Szeretnél már egy őszinte barátot,
aki elfogad olyannak, aki vagy?
Aki figyel rád, mert te vagy a fontos,
és történjen bármi, cserben sose hagy?
Kinek egy a célja, hogy téged szolgáljon,
és nem hajtja érdek más célok felé!
Egyedül csak reád, s szeretetre vágyik,
és, hogy némi ételt is tegyél elé!

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!


Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!

Fel kellene támadnunk már,
érteni az életet!
De valahogy nem tanultunk,
s nem értjük, hogy mért lehet
ennyi embert megvezetni,
félelemben tartani,
hazugsággal riogatni.
Színt kellene vallani!

Nem változott szinte semmi
a kétezer év alatt,
ma is minden földi embert
birkasorban tartanak.
Elhitették mind a néppel,
hogy mi bűnösök vagyunk,
de véget ér a szenvedésünk,
amikor majd meghalunk.

Az örökös haldoklásból
lesz-e majd feltámadás?
Megtanulunk tán szeretni,
a szeretet, az adás!
Amíg kaparsz csak magadnak,
nem érted a lényeget!
Nem lehet pénzért megvenni
boldogságos életet!

Mért hangolnak egymás ellen?
Együtt erősek vagyunk!
Ha a lelkünk lenne fontos,
nem a káprázat agyunk!
Látnánk lelki szemeinkkel,
hogy mi a jó, mi a rossz,
nem hatna ránk érzelemmel,
nem győzne le a gonosz.

Jézus mutatta az utat,
s mi magára hagytuk őt!
Szemünk elől vesztettük
a Megváltót, a Teremtőt!
Őt keresztre feszítették,
és hittel feltámadott,
ám az ember nem követte,
mert hitetlen, agyhalott.

Nem is kéne megfeszülnünk,
hogy világunk szép legyen,
csak élni a természettel,
s hagyni, boldoggá tegyen!
Mert nincs szükség vezetőkre,
isten-emberek vagyunk!
Csak, ha egymást kézen fogjuk,
csakis akkor haladunk.

Nem szolgálja életünket
a túlfejlett technika,
nagyon bonyolult az élet,
s nem leljük, hol a hiba!
Elfelejtünk szívből adni,
elvész minden, ami szép.
az ember már szeretetre
nem használja a szívét.

Fel kellene már támadni,
élő halottak vagyunk,
felismerni, hogy rossz az út,
amin éppen haladunk!
Mint egy gépet programoznak,
kihalnak érzéseink.
Értelmetlen úgy a húsvét,
ha nem élünk hitünk szerint.

Aranyosi Ervin © 2021-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk


Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…


Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…

Mindennap szükség van
forró ölelésre,
biztató mosolyra,
lélekemelésre,
hitre, szeretetre
és gondoskodásra,
odafigyelésre
és álmodozásra.

Nem szabad az ember
hitét elrabolni,
muszáj reményt adni,
a szívekhez szólni!
Igazat beszélni,
földről felemelni,
reménytelenségből
kiutakra lelni.

Fontos megmutatni azt,
hogy hogyan éljen,
felvértezni lelkét,
hogy nincs mitől féljen.
Tiszta, igaz szóval,
jó irányt mutatni,
tudással, reménnyel
új álmokat adni!

Levenni egymásról
az ellenségképet,
fénnyel megtölteni
kongó sötétséget!
Hívni tovább élni,
együtt, kézen fogva,
szebb jövőt remélni
összemosolyogva!

Mindennap szükség van,
elgondolkodtatni,
elárvult szíveknek
élő reményt adni,
hogy majd a szükséget
bőségre cseréljük,
s újra megálmodott
életünket éljük!

Mert, ahol szükség van,
ott lesz segítség is,
hiszem, hogy világunk
szebbé válhat mégis!
Ha nem hagyjuk magunk
víz alá lenyomni,
ha képesek vagyunk
összemosolyogni!

Újra kell ölelnünk,
szívünkből szeretnünk,
éhező lelkeket
jó szóval etetnünk,
holnapot mutatnunk
igazak szavával,
új életet kezdve
több millió társsal!

Mindennap szükség van,
minden jó lélekre,
aki visszavezet
élhető életbe,
hol a félelemnek
nincsen ránk hatása,
ahol a világunk
lelkünk tiszta mása!

Aranyosi Ervin © 2021-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Leveles versike


Aranyosi Ervin: Leveles versike

Megírtam e levelem,
levelem,
s lemerült az elemem,
elemem.

Ha itt lennél te velem,
te velem,
töltődne az elemem,
elemem.

A szívemet nevelem,
nevelem,
legyen jobb, de ne velem,
ne velem!

Legyen inkább teveled,
teveled,
ezért írtam levelet,
teneked.

Benne ott a szeretet,
szeretet,
jó érzéssel megetet,
megetet.

Várom, jön-e felelet,
felelet,
írsz-e nekem levelet,
levelet?

Küldj szívembe meleget,
meleget,
jóérzésből eleget,
eleget!

Mert, tudod, a szeretet,
megetet,
szívekben gyújt meleget,
eleget.

Feltölti a lemerült,
elemet,
így lehetek remekül
teveled!

Aranyosi Ervin © 2021-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)


Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)

Álarc helyett a mosolyomat hordom,
tükörből rám a mosolyom kacsint.
E mosolyt küldöm szerte a világba,
s mások arcáról vissza-visszaint!
A mosolyom a szeretetem része,
kis, fénylő csillag, mely fényesen ragyog.
Szeretet lángját gyújtja más szívekbe,
és ahogy terjed, úgy érzem, ott vagyok…

De mosolyom ma álarc mögé dugják,
és nem látom, ki mosolyog velem.
A MŰsorok, a rettegést tanítják,
s a szemekben ott ül a félelem!
A szeretet kiürül a világból,
és eltűnik a tündöklő mosoly,
és nem marad, ki fájó lelket ápol,
s a lelkünk napról napra haldokol!

Én szeretném az álarcot levenni,
és mosolyomat büszkén hordani,
a világomat élhetővé tenni,
s a félelem tüzet eloltani!
A rettegésbe bárki belehalhat,
a szeretet meggyógyít, felemel!
Ébredni kell, a világ már nem alhat,
a hitünk belénk életet lehel!

Én szeretnék kilépni börtönömből
és beszívni a tiszta levegőt,
kirángatni a megszokott közönyből,
a hazugságtól ma még szenvedőt!
És vannak még, kik utat mutatnának,
hogy gondolkodni élőn hogy lehet,
az emberek boldog jövőre vágynak,
hol nincs betegség, de van SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2021-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem értem…


Aranyosi Ervin: Én nem értem…

Nem értem, miért kell az egyre több vagyon,
miért boldogíthat az önző hatalom?
A Föld számos kincsét boldogan szórja szét,
s adja önmagától, mindőnknek, mindenét.
Hiszem, hogy az érzés, még jobban boldogít,
ha jószándék emel, s a hit látni tanít,
mikor álmot adhatsz, békét, megélhetést,
s jó szót, amely ápol, s abból nem is kevést!
Hogy tudnánk mi végre jól elhitetni azt,
nem nyújt a gazdagság felhőtlenül vigaszt!
Hogy sokkal boldogabb az, ki mást megetet,
kinek a szívéből árad a szeretet.

Nem értem, hogy miért hazudnak annyian,
igazságból talán – mint ember – annyi van?
Az egyik emberét, másik mért nyomja el?
A gyengébbik léte, miért nem érdekel?
Ma már csak az erős hoz rút törvényeket,
amit betartani, nem is kell, csak neked!
Mert behajtják rajtunk és leverik, ha kell,
de a jóemberségünk, sosem vehetik el!
Mért nem hagyják nekünk, hogy éljünk egyszerűn?
Most szegénynek lenni, már néha-néha bűn!
Mért kötik meg folyton a dolgos kezeket,
melyeket vezérel önzetlen szeretet!

Nem értem, hogy miért lett ilyen a világ,
hiszen önként nyílik mindegyik kis virág,
a természet élőn magától működik,
csak az ember az, ki pénzéért ügyködik.
Csodálkozol rajta, hogy egyszer kihalunk?
Ki lehet a hibás? Vedd észre, mi magunk!
Mert hogy hibás célok tévútra vezetnek,
s a szívek megfagynak, oly ritkán szeretnek.
A bús fejünkre száll félelem, rettegés,
s a bölcs ember ki szól, már rettentőn kevés,
hiszen mások írják sorsunk és életünk,
lézengünk a létben, mert ez jutott nekünk!

Nem értem, mért nehéz a sarkunkra állni,
itt, e földi létben, boldogokká válni?
Ember számba venni, mindazt, aki magyar,
aki szép hazánkban boldogulni akar?
Nem értem, mért nehéz újra összefogni,
mért könnyebb egy népnek elbújni, nyafogni?
Annyit szenvedett már ez a drága nemzet,
mások bűnét hordjuk, mint súlyos keresztet!
Meg kellene fognunk végre egymás kezét,
nem hagyva világunk szóródni szerteszét!
Itt e szép országban építsünk szebb jövőt,
szeretettől élőt, szebb világra törőt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!


Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Minden reggel egy öleléssel
indítjuk el újabb napunk.
Érzéseket szívembe vésel,
szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen,
egymás karjában elbújunk.
Feloldódunk a lét vizében,
közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával,
erősödik közös hitünk,
így válunk eggyé a világgal,
lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni,
elkezdeni egy új napot,
közös létünket ünnepelni,
ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék
minden reggel e kis csodát,
a világukat szebbé tennénk,
egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet,
isteni fényt, szeretetet,
elfújhatnánk a zord felhőket,
s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni
mindazt, ki kedves teneked!
Akarj boldog örömre lelni,
hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul,
vidámabban süt ránk a Nap!
Hiszem, a sorsunk jobbra fordul,
a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni,
mosollyal díszítsd arcodat,
akarj boldog örömre lelni,
s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid,
nem szolgálják a létedet!
ha nem száll rád sötét ború itt,
gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod,
kezdetnek jó egy ölelés,
legyen napod érzéssel áldott,
ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel
indítsd hát el újabb napod!
Gazdagodj újjászületéssel,
amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva