Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
tartozni szeretnél egy gazdagabb világhoz!

Szeretnél, szeretnél
annyi mindent venni,
s nem tudod, hogy lehet sikeresnek lenni!

Szeretnél, szeretnél,
de nem tudsz szeretni!
Azt hiszed, hogy pénzért mindent lehet venni?

Azt hiszed, s elhiszed,
pénztől lehetsz boldog,
hát boldogtalanul éled meg a sorsod.

Szeretnél, szeretnél,
szeress akkor tényleg!
Lelked felfedezni, ez lenne a lényeg!

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
nem leled az utat egy boldogabb világhoz!

Aranyosi Ervin © 2017-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymást megölelni


Aranyosi Ervin: Egymást megölelni

Milyen csodás érzés egymást megölelni,
a másik karjában biztonságra lelni.
Hallgatni közösen szívünk dobbanását,
s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.
Amikor két karja körül is határol,
megszűnnek a gondok, elmúlik magától.
A helyét bizsergő, boldogság veszi át,
ilyenkor nem találsz a világban hibát.
Ajánlom barátom, tartsd hát te is észben,
ott van a megoldás minden ölelésben!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!


Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!

Ne féltsd a szívedet,
engedd csak szeretni!
Akarj a boldogság
áramában lenni!

Hagyd, hogy csak jót adjon,
jó érzéssel teljen,
visszakapott érzést
gyakran ünnepeljen!

Ne féltsd a szívedet,
még ha fáj is néha!
Engedd, hogy az érzés
gyakran érjen célba!

Engedd a szívedet,
őszintén szeretni,
engedd be a Napot,
s hagyd benned nevetni!

Hadd áradjon benned,
az örömnek fénye,
légy a világodnak
legboldogabb lénye!

Ezt a ragyogó fényt,
engedd tündökölni,
arcodról a mosolyt
ne hagyd letörölni!

Ne féltsd hát a szíved,
szeress mást is jobbá!
Váljanak másoké,
tőled boldogokká!

Tárd ki a szívedet,
hogy mások se féltsék,
engedd, hogy örökre
nevük belevéssék!

Aranyosi Ervin © 2017-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis szamár


Aranyosi Ervin: Kis szamár

Kiabál a kis szamár:
– Anya gyere vissza már!
Mért hagytál itt egyedül?
Hiányzol ám legbelül!
Hiányzik a meleged,
kihűl így a szeretet.
Hiába a sok virág,
veled teljes a világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…


Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…

Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!

Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.

Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!

És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!

De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.

Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.

Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.

Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!

A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?

E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!

Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.

Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.

A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.

Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.

Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!

Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!

Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!

Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!

Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!

Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

Aranyosi Ervin © 2017-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján


Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy “bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!


Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!

Szállni tanítlak a szeretet szárnyán,
ne töprengj tovább a tegnapok árnyán.
Ne töprengj tovább, nézz fel az égre!
Nézz fel az égre, szabad vagy végre!

Élni tanítlak, és magasan szállni,
hogy megtudsz a saját lábadon állni?
Hogy tud a gondolat teremtő lenni,
álmokat szőni, s azt birtokba venni?

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Szállni tanítlak, szabadon élni,
szeretni, örülni, szabaddá válni.
Hitetlen létet reményre cserélni,
hogy képes vagy végre emberré válni!

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Aranyosi Ervin © 2017-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva