Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…


Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…

Szeretném, hogy szebben élj,
de nem elég a szenvedély,
nem elég vágyni, ami jár,
tanulni kéne adni már!
Tenni a dolgunk. Jobb legyen!
Ne üljünk fenn a gond-hegyen,
változtassunk, amin lehet,
ne lógasd hát dolgos kezed!

Építsd fel új világodat,
váltsd csak valóra álmodat,
és tűzz ki célt, mert élni szép!
Legyen előtted tiszta kép!
Én szeretném, ha ébrednél,
s többre is vágyom én ennél,
szeretném felnyitni szemed,
hogy jelened hová vezet!

Mert itt egy nagy elágazás,
az egyik út a változás,
a másik csak pokolra visz,
de aki szebb világban hisz,
felvállalja, hogy tenni kell,
az utat járva, menni kell,
keresni a miérteket,
s megérteni az életet!

Megtudni mi végből vagyunk,
az utókorra mit hagyunk?
Értelmet nyer-e életünk,
gazdagabb lesz a lét velünk?
Csipegetünk szét szórt magot,
amit a lét elénk rakott,
vagy keressük az igazat,
vagy a világ hazug marad.

Én szeretném, hogy jobb legyen,
hogy a lét boldoggá tegyen!
Ne gépek éljék életem,
ne egy terv történjen velem!
Az legyen, amit  akarok,
igazak legyünk, s szabadok!
Élhessünk valós életet,
mit megszépít a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2020-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel etetni


Aranyosi Ervin: Szeretettel etetni

Szeretettel sok-sok szívet
meg lehet etetni!
Mutatni kell a többinek,
hogyan kell szeretni!
Ez a világ, a szeretet
példájára épül,
hagyd hát szíved kiragyogni,
napod ettől szépül!
A szeretet visszaszáll majd
arra, aki adja,
s megszépülhet számára
a világ kis darabja!

Aranyosi Ervin © 2020-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…


Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…

Tőled kaptam a legnagyobb csodát,
az életem, és annak első mosolyát.
Hála neked, hogy élek, s itt vagyok,
valamit ebből tán vissza is adhatok!
Gondoskodtál, hogy emberré legyek,
mutattad azt, hogy mikor mit tegyek,
tőled kaptam az anyanyelvemet,
hogy elmondjam érzéseim neked!

Élő vagyok, neked köszönhetem!
Egy szép világot adtál énnekem.
Széltől is óvtál, féltettél nagyon,
ezt visszaadni, tán sohasem tudom!
De kaptam én tőled sok más csodát,
mit szívemből neked adhatok át,
mert elültetted a szeretet-magot,
most kivirágzott, s tőlem megkapod!

Szeretetem, s a hálám mind tiéd,
az életem kincsét teszem eléd,
mert jár neked, melegíti szíved,
s bárhova mész, ezt magaddal viszed!
Megköszönöm, hogy te vagy az ANYÁM,
az életet, s hogy volt gondod reám!
Teszek róla, hogy boldog, s büszke légy,
a szívemet, hálám teszem eléd!

Tőled lettem, én általad vagyok,
s érted ragyognak ott fenn a csillagok,
neked nyílik minden élő virág,
csak tőled szép és teljes a világ!
Köszönöm hát a mesés életet,
hogy létezem, s itt lehetek veled,
a boldogságom, álmom, örömöm,
mindazt mit adtál, szívemből köszönöm!

Aranyosi Ervin © 2020-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Képzeld el, hogy lesz egy háború,
háború, hová senki sem megy el!
Senki nem lesz többé szomorú,
s az ember úgy dönt: – Inkább élni kell!

Béke száll a földre és reánk.
a szívekbe a szeretet költözik.
Velünk együtt örül jó Atyánk,
s a világ fényruhába öltözik.

Képzeld el, minden harc véget ér,
a fény győz majd a sötétség felett.
Az ember végre boldog révbe ér,
nem harcol, mégis győz a szeretet!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Ne csatározz, hisz nem legyőzni kell!
A világunk békére szomjazik!
Szeress inkább, s egy szebb jövő jön el!
a béke már a lelkünkben lakik!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszteld az élőt!


Aranyosi Ervin: Tiszteld az élőt!

Letéptél egy kis virágot?
Elvettél egy életet!
Elhervadt kezedben, látod?
Boldog volt, míg élhetett!
Világnak szépségét adta,
nem bántott senkit sosem.
Angyalok sírnak miatta,
éldegélt a porban lent…

Mi lesz, ha egy nap rád taposnak,
kitépik érző szívedet?
Nem adnak esélyt holnapodnak,
s éreztetik a kínt veled!
Ha holnap te válhatsz virággá,
és mások írják sorsodat?
Ha száműznek, hogy menj világgá,
vagy elvágják a torkodat!

Mi lesz, ha gyökered veszted,
s nem marad élő kapcsolat.
Ha rád adnak súlyos keresztet,
s mások írják sorsodat.
Ha mások döntenek feletted,
s elvész az élő, szép világ,
ha visszaüt majd súlyos tetted,
s te leszel az a kis virág.

Letéptél egy kis virágot?
Mától kezdve ezt ne tedd!
Hadd maradjon élőn áldott,
tiszteld meg az életet!
Ott csodáld meg kinn a réten,
hadd viruljon színesen,
hogy az élők közeledben
maradjanak szívesen!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva