Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Aranyosi Ervin: Teli a Hold

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Teli a Hold, telis-tele,
Nap öntötte fényét bele,
ám hiába a bőség vágya,
mert csalóka a gazdagsága.
Igaz, a lét kereknek látszik,
ahogy az égen büszkén mászik,
amint a kincsét mutogatja,
miként sikerét learatja.

Peckesen, büszkén jár az égen,
mi ronthatna e büszkeségen,
hisz nincs, aki szemébe mondja,
hogy ő a mindenség bolondja!
Mert Napja nélkül láthatatlan,
sötétben sétál, árnyalakban,
hisz lelke mélyén ő is tudja,
hogy saját fényét csak hazudja.

Kérkedik hát a lopott kinccsel,
magához láncolja bilincsel,
amíg egy felhő tolvaj karja,
ellopja, sandán eltakarja.
Olyankor sír, hiszen magányos.
A kérkedés gyakran magányt hoz,
mégis e kincs a mindene…
Saját fényt adni illene!

Ám kit a fény így elvakít,
ki csak szerepet alakít,
aki nem képes szívből adni,
nem tud elégedett maradni.
Kráterei sötéttel teltek,
nem nyílnak rajta pompás kertek,
felhő mögött csak fénytelen,
s az élete reménytelen.

Üres fénnyel telik világa,
lelke nem borulhat virágba…
Nagy úr a Hold, lenézi Földünk,
ahol mi élünk, fészkelődünk,
s képesek vagyunk egymást szolgálni,
s ha kell javulni, jobbá válni.
Szeretet-ruhánk másokra adni,
s a hálát érte elfogadni.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Szemetel az ősz és mégsem
haragszunk meg érte,
szeretettel nézünk a sok
elsárgult levélre.
Színt visznek az elmúlásba,
jobb kedvre derítve,
a világnak körforgását
lelkünkbe vetítve.
Ne borongj az elmúláson,
legyen jó a kedved,
találd meg a lét csodáit,
már csíráznak benned.
Lelked mélyén megújulva,
láss egy újabb álmot,
vidámsággal keltsd életre
a sírós világot!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,
ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.
Olyan energia, ami sosem fogy el,
s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!
Szeretettől a szív, mind örömre lelne,
boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!
Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,
és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,
utad megtaláltad, amikor szerettél,
és ha másoknak is mutatod az utat,
jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.
Gyógyíts szeretettel, s taníts másokat is,
mert gyógyul a lélek, mikor másokban hisz!
Hiszem, ha örömöd másokban megleled,
lelked is gyógyítja majd a szereteted.

Ami kiáramlik, az visszatér hozzád,
ha az szeretet volt, szeretetet hoz rád!
Ezzel a tudattal sokkal könnyebb élni:
ahol szeretet van, nincsen okunk félni!
A szeretet ezért képes gyógyításra,
szórjuk hát szívünkből, a lelkünkből másra!
Gyógyuljon a világ, éljen a szeretet,
váljon gazdagabbá a hétköznap veled!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Itt van a vége, nincs tovább,
kijártam minden iskolát.
Megtanultam, mit tudhatok,
hát menekülhetek, futhatok.

Megtanultam, amit lehet,
amit nem látnak az emberek.
Szemeket nyitnék, szíveket,
mutathatnám, mit a szív tehet.

Hiába mindaz, amit tudok,
attól még mennybe nem jutok,
Hisz nem hisznek bennem és semmiben,
ezért a lelkem nem pihen.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Itt állok szótlan, mert nincs tovább,
nem nyitok újabb iskolát,
csak szavaim szórom szerteszét,
nem kenyerem kínos szent beszéd.

Az én igazam nem értheted,
értetlen nézlek, hogy mért teszed?
Ha ugyanúgy élsz, s nem változol,
ha nem lépsz előre, s nem álmodol.

Hiába teszem a dolgomat,
ha nem lesz a világom boldogabb.
Mit is tehetnék még te érted,
ha azt, amit mondok nem érted.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Az ember bevégzi itt korát,
bezárnak majd minden iskolát,
nem él majd többé boldogan,
s nem érzi már hogy dolga van.

Kiáltom még az igazamat,
ébreszteném az igazakat.
Szemeket nyitnék szíveken át,
s kitárnám a világ szép ajtaját.

Az alagút végén egy gyertya ég,
de csonkká olvadt a gyertyavég.
Ha nem érünk oda, míg ég a láng,
sötétbe borulhat a világ.

Refrén2:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
én most a jót akarom,
de rég nem az a világ,
lelkünkbe félelem rág!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
égbe emelni akar,
lelkekbe még belemar,
haldokló álmaival.

Bennem egy nyughatatlan lélek,
csak álmaimban élek,
egy szebb korról mesélek,
és várom, hogy végre jöjjön el!

Aranyosi Ervin © 2019-10-06.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Miért csak másokon akarsz változtatni?
Miért nem magadra akarsz végre hatni?
Miért kell rettegned folyton a jövőtől?
Minek a félelmed, mikor csak jövőt öl?
Mért nem önmagadban teszel végre rendet?
Hisz a változásod világot teremthet.
Változz hát, s változik majd veled a Föld is,
virulj ki, s meglátod több lesz majd a zöld is!
Ne azon borongj, hogy mások mit csinálnak,
hisz ha ők vezetnek, feletted is állnak.
Ne légy játszmáiknak az elszenvedője,
hazugság, az élet szürke szemfedője!
Változz, szabadítsd ki fogságból a lelked,
életed mindennap meg kell ünnepelned!
Ha majd frekvenciád az égbe felemel,
szabadabbá válsz, s akkor önmagaddá leszel!
Végre megélheted, amiért születtél…
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél!
El ne hidd, hogy nem tudsz hatni a világra!
Világíts, s fény derül minden hazugságra!
A fényben a gonosz elveszti hatalmát,
szeretve a lelked elnyeri jutalmát!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

A Hold kikerekedett
a Nap szeretetétől.
Arca mosolygósabb lett
a ráragyogott fénytől.
Lám, hogy hat a szeretet,
megszépít, varázsol!
Rád is így hat egy mosoly
egy kedves baráttól.

Mért nem szórjuk mosolyunk,
ezerszám naponta?
Csak akkor, ha van okunk,
mert lelkünk ragyogna?
Felemelnénk másokat,
jobb világ lehetne,
mi lenne, ha a szívünk
gyakrabban szeretne?

Mi lenne, ha életünk
szép kerekké válna?
Több fény jutna minekünk,
s az mind visszaszállna?
Miért fösvény a világ?
Miért nem mer adni?
A szíveken ami rág,
mért tud ott maradni?

Szórjuk hát a mosolyunk,
teremtsünk jobb kedvet!
Világunkban így fogunk
megalkotni rendet.
Szeretettől ez a Föld
élhetőbbé válna.
Szórjuk fényünk, mosolyunk
a ma még bús világra!

Lám, a Hold is mosolyog,
Naptól kapott fénytől.
Ragyogjon hát mosolyod,
mától az enyémtől!
Te se tartsd meg, add tovább,
adj belőle bőven,
terjedjen a szeretet
tőled is, meg tőlem!

Aranyosi Ervin © 2019-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd a szívedet kihűlni!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd a szívedet kihűlni!

Ne hagyd a szívedet, sose hagyd kihűlni!
ne hagyd csalódásod arcodra kiülni!
Annyi kedvességet, csodát nyújt az élet,
engedd, hogy világod táncba hívjon téged!

Nyílt szívvel, derűsen csodáld a világot!
Vedd észre szépségét, mit a szíved látott,
mit csak szíved érzett, s ami boldoggá tett,
amitől az élet megváltozva, más lett!

Hord hát szép mosolyod, mint egy díszes ékszert,
ragyogtasd nyugodtan naponta elégszer!
Ez a kisugárzás úgy hat más szívekre,
mintha csalogató gyertya fénye lenne.

Talán lepke a szív, melyet a fény vonzhat,
fényed közelébe más szíveket hozhat.
Hisz a szív kíváncsi, keresi a szépet,
így a ragyogástól megtalálhat téged.

Szeretettel csiholj lángot hát szívedbe,
fénye hadd költözzön arcodra, szemedbe!
Aki pedig rád néz, rögtön látja rajtad,
fényed szétosztani, szét szórni akartad.

Ám, hogy kiragyoghass, magad kell szeretned,
keresd meg, mi lehet szerethető benned?
Ha azt megtalálod, szíved felmelegszik,
melegséget érzel majd reggeltől-estig!

Hisz akkor szeretnek, ha képes vagy szeretni,
ha jó önmagaddal a bőrödben lenni,
ha a lelked örül, hogy jól érzed magad,
mikor szépen élni ezer okod akad.

Ne hagyd a szívedet, sohasem kihűlni!
Engedd boldogulni, a mennybe kerülni!
Hiszen ezért jöttél a földi világba,
merj szeretni mindig, ne légy ahhoz gyáva!

Aranyosi Ervin © 2019-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor írok


Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretet


Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretetet

Küldj ki a világba egy kis szeretetet,
ami más szíveket jósággal megetet.
Adj, amikor adhatsz, nem is várva hálát,
így tedd picit szebbé, mások torz világát.
Hisz akinek nem jut, tán nem tehet róla,
csupán a szőnyeget húzták ki alóla…
Talán, ha segítesz, jó példát mutatva,
mikor egy elesett kerül az utadba,
akkor a világ is cseppnyit szebbé válik,
hisz a jóság mindig szívünkben tanyázik.
S talán, kin segítesz, az majd segít másnak,
nagyon kell a jóság a meggyötört világnak.

Aranyosi Ervin © 2019-08-29
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva