Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet sosem lehet elcsépelt


Aranyosi Ervin: A szeretet sosem lehet elcsépelt

Lehet-e elcsépelt szó az, hogy szeretet,
miért odaadnád szinte mindenedet?
Amire a világ összes lénye vágyna,
bármily hosszú sorba boldogan beállna.

Mit mondjunk helyette: – sikert, gazdagságot –
ami megmérgezi az egész világot?
Hiszen a szeretet tiszta fény, az Isten,
ami nélkül élet itt a Földön nincsen!

Hiszem, a szeretet nem lehet elcsépelt,
hiszen ez jelenti a léleknek az ételt.
Amikor hiányzik a szívek jéggé fagynak,
s melegét sem tartod csupán önmagadnak.

Csak szeretni kéne, ez lenne a dolgunk,
ez tehet boldoggá, ettől függ a sorsunk!
Olyan energia, amit önként adva,
szeretet csodáját méred önmagadra!

Energiát mégis másképp kap az ember,
egymástól vesszük el, nagy szakértelemmel.
Játszmákat folytatunk, mind a magunk módján,
így szerzünk figyelmet, ülve szívek trónján.

Kitől erőszakkal, kitől gyengeséggel,
kitől hazugsággal, harccal, cselvetéssel,
de ez fájdalmat szül, gyengíti a lelket,
s önmagunkra mérünk karmát, súlyos terhet.

Pedig a szeretet lenne a megoldás,
a jó érzés keltés, élethossz megtoldás.
Vannak eszközeink, csak használnunk kéne,
s lenne világunknak holnapja, reménye.

Ölelés, érintés, kedvesség és jó szó,
egymást támogató, adó, szívhez szóló.
Megértés, figyelem hozhat melegséget,
vagy egy kedves mosoly felvidíthat téged.

Az adás öröme minden pillanatban,
hiszen egy-egy mosoly rögtön “visszapattan”.
Mikor szeretettel nézed a világod,
vissza is áramlik hozzád, majd meglátod!

Milyen szót használnál a “szeretet” helyett?
Nem találhatsz szebbet, törheted a fejed!
Ne tévesszük össze a szép szerelemmel,
amiben, ha élő, szeret is az ember!

Szereteten múlik világunk jövője,
hitet, reményt, álmot merítsünk belőle!
Hisz, amit kifejez, mindaz, amit takar,
boldogítva minket, jobb világot akar.

Hiszem, nincsen szebb szó ezen a világon,
legalább is én a legszebbnek találom,
nem elég leírni, vagy róla beszélni,
mindennapjainkban meg kellene élni!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Chemtrail, vagy túlzott légiközlekedés

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Haldoklik Föld-anyánk, már a végét járja,
tombolva tarolja le a pénznek árja,
elpusztít az útján mindent, ami élő,
miközben hirdeti, hogy Ő istenfélő!

Életeket mérgez a rengeteg szemét,
a technokratáknak nem bántja a szemét!
Az élővilágunk haldoklik csak tőle,
míg a pénz világa gazdagszik belőle.

Az ural világot, kinek pénz az isten,
kiben együttérzés élő iránt nincsen!
Szomorú a szíve, mindnek ki ezt látja,
de a pusztításnak vajon hol a gátja?

Haldoklik a Földünk, de túl fogja élni,
csak az embereknek van ma mitől félni,
A kihalásunkhoz szépen statisztálunk,
műanyaggá válik az egész világunk.

Persze, akadnak már helyes megoldások,
ha a tudománynál még mélyebbre ások.
Fizetett tudósok nem mentenek Földet,
ha te is elfordulsz, mit várhatnánk tőled?

Csodás találmányok széfek mélyén végzik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik.
Műanyag csillogás nyomort, halált takar,
mert pár harácsoló egyre többet akar.

Ma, ahol a pénz van, ott van a hatalom,
mérgeznek, megölnek, s nem kérdik: – Akarom?
Menetel a világ pénzzel ásott sírba,
mi meg végig nézzük rettegve és sírva.
Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát kerestetik


Aranyosi Ervin: Barát kerestetik

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Hisz napjaimat egész máshogy élem!
Mást gondolok talán a világról,
nem eredtünk ugyanazon ágról.

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Életemet, majd ha elmesélem,
értékeim el tudod fogadni?
A lényegét meg tudod ragadni?

Akarnál-e beszélgetni vélem?
Elfogadnál? Én nagyon remélem!
Nem akarnék tanácsokat adni,
csak ha kéred, s el tudod fogadni.

Meghallgatlak, öntsd csak ki a lelked,
megkapod az önzetlen figyelmet,
de lesz mikor nekem lesz szükségem,
amikor majd figyelmedet kérem!

Barátkozni – mondd csak – akarsz vélem?
Lennél néha lélekben testvérem?
Őriznél, mint önzetlen barátot,
és nem dobnál el, mint rossz kabátot.

Lennék barát, nem kell már keresni!
Az együtt töltött idő jól fog esni!
Ha barátságunk őszintén megéljük,
véleményeinket kicseréljük…

Aranyosi Ervin © 2018-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Helyed az időben


Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat


Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat

Szeretem magamat,
szeretet van bennem.
A szeretet segít
önmagammá lennem!

Akkor vagyok képes
szeretetet adni,
ha a belső lényem
el tudom fogadni.

Azzal, aki vagyok
meg tudok békélni,
s minden, mivé lettem,
engem segít élni!

Mivel egyek vagyunk,
ha magam szolgálom,
rögtön szebbé válhat
környező világom.

Mikor fény van bennem,
belőlem kiárad,
erősíti lelkem,
így az sosem fárad.

És, ha szeretettel
nézek a világra,
megadom a választ
a szeretet vágyra.

Szeretném, ha te is
megbecsülnéd magad,
hiszen erre okod
milliónyi akad!

Hiszem, a jó Isten,
mind jónak teremtett,
e tény támogatja
az isteni rendet.

Mert bennünk a lélek
a jó Isten része,
amíg ezt nem érted,
a teremtés kész-e?

Nem vagy tehetetlen,
kit a sorsa lökdös,
és nem is vagy szolga,
leláncolva röghöz.

Csupán rajtunk múlik,
akarunk-e szállni,
önmagunkért földi
angyalokká válni?

Szeresd hát magadat,
ismerd meg a lelked!
Saját magadban kell
Istenedre lelned!

Ha őt megtalálod,
megleled az utad,
ami jobb világba,
élhetőbbe mutat!

Szeretni csak az tud,
kiben van szeretet,
s addig nem találod,
míg kívül keresed!

Keresd hát magadban,
szeretet az Isten,
s addig nem találod,
amíg benned nincsen!

Amíg mástól várod,
hogy szeressen téged,
addig úgy érzed majd,
becsapott az élet.

Az isteni részünk
teremteni képes,
s mikor hiszel benne
bármi lehetséges!

Ma a teremtésben
csak a hited gátol,
higgy hát önmagadban,
s minden jön magától!

Szeresd önmagadat,
kezdj el végre élni,
fénylény lakik benned,
nincs hát mitől félni!

Csak a szeretetlen
képtelen örülni,
Isten szekerére
nap, mint nap fölülni.

Szeresd előbb magad,
s más is szeretni fog,
nehéz azt szeretni,
aki folyton nyafog.

Meg van benned minden,
ami szerethető,
szállj csak önmagadba,
s onnan keresd elő!

Szeresd önmagadat,
hagyd, hogy más szeressen,
hogy az egész világ
boldogabb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2018-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd az örömöt!


Aranyosi Ervin: Keresd az örömöt!

Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd hogy a mosolyt, mint ruhát kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!

Keresd a világnak az élhetőbb részét,
nem szenvedni jöttél, érezd jól magad!
Keresd a jó utat, emelt fővel nézz szét,
ha kéred, az Isten minden jót megad!

Bármire is vágynál, teljesülhet álmod,
képzeld el, hogy megvan áhított csodád!
Egyszer csak magaddal épp szemben találod,
ne állj meg az úton, menj felé tovább!

Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Éltető Nap ragyog benned és fölötted!

Aranyosi Ervin © 2018-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Aranyosi Ervin és eddig megjelent verseskötetei

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Volt egyszer egy költő,
embertestet öltő.
Napját versírással,
olvasással töltő!

Nézte a világot,
s nem tetszett, mit látott,
hogy az emberiség
hurcol egy nagy átkot.

Lelküket azóta,
harag bénította,
mert szeretni őket
más nem tanította.

Ha a sors így hozta,
hát elhatározta,
vállalkozik ő majd
erre a szép posztra.

Volt tehát egy költő,
földi lelket öltő,
szerető tanítást
verseibe töltő.

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam


Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet – gondoltam – mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk – fillérekért – másnak,
– a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt – itt bent – többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, minek?


Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin © 2018-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miben hiszek?


Aranyosi Ervin: Miben hiszek?

Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.

Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!

Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.

Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.

Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.

Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!

Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!

Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva