Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Még ragyog a Nap,
még nevet az ég,
még gyümölcseit lerakja eléd,
még nem ez a vég,
a fény is elég,
még érzed a világ szeretetét.

Még rólad is szól,
a szív válaszol,
még kicsúszhatsz karmai alól,
még lehet esély,
hogy boldogan élj,
az álmokra még talán válaszol.

Még ősz van csak,
de a világ belefárad,
már nem virul,
nyomasztón nyomja vállad,
de képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Még nevet az ég,
és ragyog a Nap,
még megélhetsz csodás álmokat,
Még van rá esély,
hogy szépet remélj,
csak már a szíved fáj sokat!

Még szólhat a dal,
még lehet zenéd,
még lehet az álom gyönyörű szép.
Még ne add hát fel,
mert még élni kell,
még érzed a világ szeretetét.

Eljött az ősz,
s a lelked belefáradt,
az élet súlya
nyomasztón nyomja vállad,
még képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Azt hiszem, hogy kár volt lejönni a fáról,
megfeledkezni egy élhető világról!
Hagytuk, hogy szép földünk rút pokollá váljon,
s kivágtuk a fát, hogy utunkba ne álljon!
Én úgy visszamásznék az égig érő fára,
hogy onnan nézek a pusztuló világra,
s aki még menthető, szívvel felemelném,
hogy a Mennyországban, hadd kerüljön mellém!

Persze, volt egy kígyó, ami megmérgezett,
tudatlanság mérgét itatta meg veled,
s velem is, hiszen mi mindig egyek voltunk,
s őseink fájától messze kóboroltunk.
Kiszáradt forrásunk, s nem tudjuk, hol eredt,
de nem is keressük már az eredetet.
Nincsen saját utunk, háttérből vezetnek
kígyóféle lények, s méreggel etetnek.

Temetjük földünket, ránk pénzcsizma tapos,
háttérben a kígyó, igencsak alapos.
Bábukat döntöget, terepasztalt játszik,
hazugság fegyverrel, igazra vadászik.
Médián át mérgez, élőt, s elmét rombol,
hogy menekülhetnénk ebből a pokolból?
Merre van őseink hatalmas tudása,
lesz-e még népünknek hajnal-hasadása?

Van-e még rá idő, fánkat megtalálni,
összekapaszkodva, tetejére mászni?
Vár-e még az ÉDEN, ott van-e az égben,
vagy maradjunk itt lent, talpig feketében?
Haldokolva élünk, és várjuk halálunk?
Világunkkal együtt örök porrá válunk,
mit a sátán keze gúnyosan elmorzsol?
Marad MAG utánunk, mely kikel a porból?

Aranyosi Ervin © 2024-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Felnyitnám a szemedet,
ha szeretnél már látni,
súgnék, hogyha akarnál
a sarkadra állni!
Tanítanám a tudást,
mit elvettek tőled,
tisztánlátó földi lény,
válhatna belőled!

Mondanám, ha értenéd,
megnyitnám a szíved,
szeretetet küldenék,
mely beléd magot ültet.
A magban ott a tudás,
a jövődnek terve,
locsolnám, mert kell, hogy láss,
létet ünnepelve!

Ébredj, nyisd ki szemedet,
úgy nézz a világra,
hangolódj az életre,
ne a hazugságra!
Tárd ki végre ablakod,
nyiss a tiszta fényre,
lásd tisztán a világod,
Napvilágra lépve!

Hagyd hátra az árnyékot,
engedd el a múltat,
vizsgáld csak meg hitedet,
a rosszul tanultat!
Keresd csak az igazat,
mert szabaddá az tesz,
az igazság gazdagít,
s benned új tavasz lesz!

Zárd le, mi nem működött,
adj esélyt a mának,
ne higgy többé hatalom
kétes „igazának”!
Le kell végre bontanunk
a hazugság várat,
hisz addig a javulás,
mint alvó mag, várat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adunk, kapunk, szeretünk

Aranyosi Ervin: Adunk, kapunk, szeretünk

Megérintjük egymás lelkét,
közel hoz a szeretet.
Nagy dolog, hogy álmaimban,
ott is veled lehetek.
Nem bánjuk a tegnapunkat,
a holnaptól nem rettegünk.
Együtt élünk, itt, a mában:
Adunk, kapunk, szeretünk…

Refrén:
Tárd ki szíved,
erre kérlek,
hadd költözzem
most bele,
hadd tegyem azt
jóérzéssel,
szeretettel
most tele!

Tárd ki szíved,
hadd lehessek
benne boldog
bentlakó,
Hadd érezzem,
veled lenni,
igazán
nekem való!

Megérintjük egymás lelkét,
közel hoz a szeretet.
Megérintjük egymás lelkét,
így a világ szép veled!
Együtt várjuk holnapunkat,
hol boldogok lehetünk,
Együtt élünk, itt, a mában:
Adunk, kapunk, szeretünk…

Refrén:
Tárd ki szíved,
erre kérlek,
hadd költözzem
most bele,
hadd tegyem azt
jóérzéssel,
szeretettel
most tele!

Tárd ki szíved,
hadd lehessek
benne boldog
bentlakó,
Hadd érezzem,
veled lenni,
igazán
nekem való!

Aranyosi Ervin © 2024-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Úgy élj, hogy lábnyomodba
léphessen gyereked!
Úgy élj, hogy melegítsen
az érző szeretet!
Úgy élj, hogy tudásod,
hasznára legyen,
hogy tovább tudja adni,
és boldoggá tegyen!

Úgy élj, hogy sose szégyelld,
napjaid, tetteid,
hogy tiszta forrás legyen,
miből lelked merít!
Úgy élj, hogy emelt fővel,
járhasd be az utad,
hogy igaz emberséged,
jó irányt mutat!

Úgy élj, hogy váljon szebbé
tetőled a világ,
hogy jó legyen majd egyszer
emlékezni rád!
Úgy élj, hogy legyen tiszta,
lelked szép vászonja,
úgy élj, hogy fennmaradjon
az őseid hona!

Úgy élj, hogy földgolyódon
ne hagyj  fájó nyomot,
hogy fiad elmondhassa,
ilyenről álmodott!
Úgy élj, hogy ne bánj semmit,
vállald fel tettedet,
hogy bűntudat ne nyomja,
később se lelkedet!

Ha egyszer visszanézel,
legyél elégedett,
hogy megtetted, mi tellett,
amit csak lehetett.
S ha csak egy cseppnyi részben
szebb lett a világ,
az utókor szépen fog majd
emlékezni rád!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltalak magamnak

Aranyosi Ervin: Megtaláltalak magamnak

Megtaláltalak magamnak,
nincsen nálam boldogabb!
Mától én vigyázok majd rád,
szebbé teszem sorsodat!
Többé sosem leszel árva,
most már hozzám tartozol,
s tudom, hogy az életembe,
te is annyi jót hozol.
Mindent megkapsz, ami fontos,
lesz játék, meg szeretet,
lesz egy gondoskodó gazdid,
ki simogat, s megetet!
Mától nálam lesz lakásod,
nem bánthat már senki sem,
szebbé teszem a világod,
s melegíted a szívem!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Egyszer volt,hol nem volt,
volt egyszer… az ember!
S voltak, kik kimondták,
ennyi nép itt nem kell!
Különben is mind-mind
egyre többre vágyna,
mindent tönkretéve,
folyton csak zabálna!

Nem elég az étel,
anyagi világát,
erősen fogyasztva,
teljesíti vágyát.
Felemészti földjét,
eladja a lelkét,
pénzre váltja múltját,
jelenét, jövőjét.

Kényelem, élvezet,
lelkének póráza,
rohan, mint vakegér,
és a rongyot rázza.
A gyengét, az éhest,
lazán eltapossa,
bűnét másra fogja,
s a kezeit mossa.

Egy maréknyi senki
irányítja mindet,
életről halálról döntve,
versenyt hirdet.
Akár, mint a múltban,
cirkuszt ad a népnek,
hogy ne vegyék észre,
hogy börtönben élnek.

Meghasonlottakat
vezetővé téve,
választást színlelve,
jut szavuk érvényre.
Látszat politika,
butítottat vakít,
törvények veszik el,
az ember jogait.

Majd a jogok után,
a tulajdont lopják,
míg a zsoldosok a
víg táncukat ropják.
Ők majd csak a végén
kerülhetnek sorra,
ha beteljesedett,
a világunk sorsa.

Okos lesz a világ
mindegyik eszköze,
és az embereknek
nem lesz hozzá köze.
Csak mikor fejükbe,
chipként beépítik,
mondván, az embernek
egészségét védik.

Mozdulni sem kell majd,
minden ott lesz helyben,
s ott dől el majd minden,
az emberi fejben.
Az agy képernyőjén
lesz vetített világ.
Technokrata élet
fog ott majd várni rád.

Megszűnik a lélek,
érzés és szeretet,
és amit akarnak
azt csinálnak veled.
Élő zombi leszel,
számítógép aggyal,
aki mit sem gondol,
semmit sem tapasztal!

Engem nem érdekel
e rút mese vége,
van még néhány évünk,
így nézzünk elébe!
Az emberiség még
nagyon mélyen alszik,
s uralja elméjét,
elbutító vak hit!

Várjuk a megoldást,
s nincs, aki segítsen!
Tehetetleneken
nem segít az Isten!
A pokolnak tüze
perzseli már arcunk,
megfőznek, mint békát,
miközben mi alszunk.

Aranyosi Ervin © 2024-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Énekelj és táncolj!

Aranyosi Ervin: Énekelj és táncolj!

Legyen jó a kedved,
nevess mindenen!
Engedd, hogy az érzés
szabaddá tegyen!

Derülj a világon,
és legyél szabad,
válts valóra végre,
elképzelt dolgokat!

Refrén:
Énekelj és táncolj,
őszintén nevess,
homlokot ne ráncolj,
hogy boldog lehess!
Énekelj és táncolj,
s tedd a dolgodat,
legyen szép világod,
tetőled boldogabb!

Légy teremtő ember,
holnapot hozó,
búslakodnod nem kell,
csak légy álmodozó!

Lásd csak meg a szépet,
hisz tiéd a világ,
ne kelljen hát mától
többé várni rád!

Refrén:
Énekelj és táncolj,
őszintén nevess,
homlokot ne ráncolj,
hogy boldog lehess!
Énekelj és táncolj,
s tedd a dolgodat,
legyen szép világod,
tetőled boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2024-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Koronacsakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Koronacsakra

Aranyosi Ervin: Koronacsakra

Nem kapcsolódik elemhez, nem köti földi sík,
színe fehér, arany, bíbor, s olykor változik.
Lehet akár szivárványszín, a száma ezer.
Félelem nélküli élet benne fényre lel.
Felelősségvállalásunk fő központja ő,
égiekhez kapcsolódó, megtartó erő.
Meditációban nyíló, érzékeny kapu,
a tudatunk felett álló, fénylény alapú.
Itt érzed, hogy minden rendben, nem vagy egyedül,
szeretetre méltó vagy és megsegít belül.
Ezen keresztül az Univerzum támogat,
és ha figyelsz, szebbé teszi a világodat!

Aranyosi Ervin © 2024-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva