Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a szó


Aranyosi Ervin: Elszáll a szó

Ha imádkozol, magadban beszélsz,
saját lelkedben Istenedhez érsz.
Hidd el, a válasz, majd tőle érkezik,
– e kapcsolat örökké létezik.

Ha jó szíved másoknak adni kész,
szeretettel sok szép érzést cserélsz,
nem idegennek, saját magadnak adsz,
Isten szép útján, a fény felé haladsz.

Mind az mit adsz, hálává alakul,
áldásként egyszer fejedre visszahull.
Mind, amit elvetsz, egyszer learatod,
elkerül tőled, de sosem marad ott.

Ha jót teszel, fejedre visszaszáll,
ám ugyanúgy a rossz is megtalál,
s te döntöd el, hogy jövőd hogy legyen,
boldoggá válsz, vagy ülsz a gondhegyen?

Tárd ki szíved, szeretve jobb neked,
jobb ha éled, és sorsod élvezed.
Bárkinek adsz, azt magadnak adod,
mert egy napon mindezt visszakapod.

Ha bajban vagy, mormolj el egy imát!
Segít majd rajtad – hidd el – aki lát!
Ki átkísér az egész életen,
s ha veled van, oszlik a félelem.

De ott van veled mindig, benned él,
s ha nem figyelsz rá, akkor is kísér.
És mindenkiben ott él, legbelül,
hát nem maradhatsz sosem egyedül.

Mert mindannyian testvérek vagyunk,
egymás lelkében nyomokat hagyunk.
Keresett utunk az élő szeretet,
mely a világban a fény felé vezet.

Hát imádkozz és magadban beszélj,
a lelkedben a teremtődhöz érj,
s mindegy, hogy kérsz, vagy hálát mondsz neki,
mert benned él, s a lelked ismeri.

Ha lélekben is eggyé válsz vele,
a napjaid jóval rakod tele.
A saját fényed szórod szerteszét,
és meghallod a szeretet neszét.

Elszáll a szó, és vissza is talál,
nincsen gonosz, nincsen bűn, nincs halál!
Mi létezünk, s bennünk az Istenünk,
s ha szeretünk, hát boldogok leszünk.

Aranyosi Ervin © 2019-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lassítsunk!


Aranyosi Ervin: Lassítsunk!

Minek az a nagy sietség?
Érdemes megállni,
a világban körülnézni,
mindent megcsodálni!
Az életet élvezni kell,
lassan, megfigyelve,
keveset lát aki rohan
és kilóg a nyelve!
Álljunk csak meg egyre többször,
figyeljünk egymásra!
Szeretetre is van idő,
s juthat minden másra!
Csodálatos út az élet,
körül kéne nézni,
engedni a lelkünket
a széptől megigézni!
Átsétálni az életen,
kézen fogva szépen.
Bejárni egy hosszú pályát,
mint a Nap az égen!

Aranyosi Ervin © 2019-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Édes csókodra vágyom én!
Nélküled élő versem sincsen,
belém hal minden költemény!

Méz íze szádon minden szép szó,
szívből jövő a gondolat.
Mosolyod megfestésre méltó,
s minden merengés hódolat.

Letörölsz gondot homlokomról,
felvidítod éhes szívem.
Nem csoda hát, ha versem hódol,
s amikor kész van, s eléd viszem.

Dicséret, néha biztatás kell,
remény, hogy lesz még holnapunk!
Lelkem lelkedben megnyugvást lel,
hogy jól vagyunk, ahol vagyunk.

Fűszerezed hát a napjainkat,
ízedtől szebbül a világ.
Közben körülleng virágillat,
s könnyebb a léten menni át.

Kísérőm vagy, s így kéz a kézben,
amint szép lelkünk összeér,
ott vagy egészben és a részben,
s minden szavam téged dicsér!

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Veled teljes az életem.
Verssé tetőled válik minden,
hozzád szól minden énekem.

Téged dicsér az álmos hajnal,
ha kinézek az ablakon,
szívem dalol a madárdallal,
tudd hát, hogy szeretlek nagyon.

Nap fénye benned tükröződik,
szemedből árad vissza rám,
lelkem a lelkedhez kötődik,
tőled való a glóriám.

Történjen bármi a világban,
sosem leszek így védtelen,
s megtalállak bármely virágban,
s csak annyi kell, hogy légy velem.

Iker-szívünk rég együtt dobban,
gondolatunk egy srófra jár.
Benne élsz hát a verssorokban,
s ha más olvas ott megtalál.

És mégis jó, hogy nem vagy másé,
örökre hozzám tartozol,
sosem lehetsz az elmúlásé,
s naponta új reggelt hozol.

Együtt feküdve, együtt kelve,
nem múlhat éjem nélküled,
lelkünk a szeretettel telve,
égőn tartja e szép tüzet.

Aranyosi Ervin © 2019-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.

Bejárhattam volna tán,
az egész világot,
és most mindazt leírnám,
mit két szemem látott!

Elmondhatnám magamról,
hogy sokat pihentem,
büszke lennék arra is,
hogy végül mi lettem.

Jobban adnék magamra,
s a környezetemre,
ám, valahogy a világ
nagyon üres lenne!

Mára már az életem
unalmasabb volna,
rájönnék, hogy az a lét
nem is rólam szólna.

De, mivel van gyermekem,
sokkal szebben éltem,
kevesebb és több jutott,
mint, amit reméltem.

Hiszen többet nevettem,
s néha persze sírtam,
de tettem a dolgomat,
ahogyan csak bírtam!

Aggódtam és rohantam,
ha valami történt,
éjszakákat hagytam ki,
s ébren voltam önként!

Kevesebbet aludtam,
de szebb volt az álmom,
s tudtam, hogy a folytatást
másnap megtalálom.

Vidámság és szeretet
társam volt a napban.
Csoda volt az életem
minden pillanatban!

Tanítottam, s tanultam,
és bölcsebbé váltam,
s ha megkérdik elmondhatom,
hogy hogyan csináltam.

Látható az eredmény,
büszke vagyok rájuk!
Azt, ami nem sikerült,
szépen korrigáljuk.

Ha nem volna gyermekem,
hát szegényebb lennék,
hiányozna életemből
a rengeteg emlék.

Hiányozna az öröm,
boldogság, vidámság.
Arcomon az unalmat,
s lógó orrom látnák.

Én kaptam a legtöbbet,
hisz szülő lehettem.
Boldogságban éltem én,
s őszintén szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Festmény: Reiss Ilona – Jézus

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Nem tüskekoronám,
nem a szögek fájtak,
amik a kereszten
tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte
a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett
a sok “istenfélőt”!

Akkor értettem meg,
hogy minden hiába,
hazugság kerül majd
a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek,
amit tanítottam,
s írást olvastok majd,
de átjavítottan.

Azt meg azok írták,
kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok,
s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében
uralják a lelket,
gyomjaik magjának
termőföldre leltek!

Nevemben hazudnak,
Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak,
pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak,
s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát
eleikbe visztek.

Csak a ti lelketek,
az marad így szegény,
szeretetlen lelkek,
bennetek hittem én!
Mutattam csodával,
szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes
minden élő ember.

Isten gyermekei,
testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok,
anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még
lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek,
tagadva a karmát.

Nem álltok a hithez
tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek,
amit tanítottam.
Szeretetről ma már
fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok,
ma már pénz az isten!

Kétezer éve már
alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké
vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam,
ami tőlem tellett,
mégsem találjátok
meg a földi mennyet.

Féltek a haláltól,
ami nem létezik,
hiszen minden lélek
sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk,
létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk,
ahhoz kell meghalni.

Ledobjuk magunkról
a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk
lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni
szeretni és élni,
s nem kéne az istent
rettegni, vagy félni!

Váljatok emberré,
tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták,
s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak,
amire ti vágytok,
erről szóltam én is,
és tanít Atyátok!

Isten nem ver bottal,
semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét
kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed,
hogy az adja vissza,
aki a mérgedet
poharadból issza.

De, hogy visszakapod,
abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz,
vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon
hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád el
és el sem ítélnek!

Hogyha mást bántottál,
áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz,
mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen
tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád,
vissza fogod kapni!

Egyetlen egy fának
vagyunk az ágai,
ezért nem kellene
egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét
élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk,
boldogabbak lennénk!

Láthatatlan tüskék
szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok
bánnak el veletek.
Szemeitek csukva,
a csodára vártok,
s nem múlik a vakság,
az ősrégi átok.

Keresztet cipeltek?
Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán
áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen
élitek a létet…
Születés – halál közt
hiányzik az élet?!

Tanuljatok végre
őszintén szeretni.
Szívetekből adva
boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk
Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk
az egész világgal!

Természeti törvény,
mit Isten teremtett,
aszerint kell élni,
így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz,
az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét
hívő lelkünk issza!

Eszközöd is van rá:
gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod
vele a végtelent!
Csak ezt a világot
jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod
őszintén szeretni!

Útjelződ is akad,
fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak,
mit üzen a lelked?
Hangját azonban
a belső csendben leled,
mikor eggyé válik
a lelked teveled.

A zúgó világban
nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked
belső utat választ.
Önmagadba nézz hát,
s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre
a jó választ nyújtja.

Imádkozz énhozzám,
Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel,
közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel
minden bölcsességnek,
ismerője Földnek,
világmindenségnek.

Megismered azt is,
ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell
más emberré lenned.
Atyánk tökéletest
alkotott lényedben,
csak annyi a fontos,
hogy biztos légy ebben.

Légy hát erre büszke,
akármilyen fura:
Légy az egész része
és a magad ura!
Tanuld a teremtést,
s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs,
a bölcs tapasztalat.

Ha a belsőd szépül,
megszépül világod,
kívül végül te is
lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény
hasonlóan érez,
visszatalál végre
a jó Istenéhez!

Akkor, s csupán akkor,
nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem,
amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába
tanító szép szavam,
ha  eljut lelkedhez,
nem lesz visszhangtalan.

Nyisd hát meg a lelked,
teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd
szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy,
magából teremtett,
hozd el a világnak
az isteni rendet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés


Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés

A mosolyod fesse szebbé a világot!
Ne tudja feledni többé, aki látott!
Képzeld el, hogy milyen csodás dolog volna,
ha a világ tőled folyton mosolyogna!
Adj hát kedvességet, javíts kedvet másnál,
hiszen a jókedvre te is rászolgáltál,
ha mosolyod adod, visszatalál hozzád,
felvidítja lelked, belső derűt hoz rád!

Az érintés szintén kell a boldogsághoz,
hasonlít melege a nyári napsugárhoz.
Szebbé teszi napod, elmúlik a bánat,
általa az élet is hosszabbá válhat.
Öleld, akit szeretsz és hagyd, hogy öleljen,
mindkettőtök lelke megnyugvásra leljen!
Mosoly és ölelés, mind a kettő gyógyít,
nem találsz a Földön hatásosabb gyógyírt!

Mosoly ragyogása, ölelés mélysége,
megláttatja milyen az élet szépsége.
A szívek általuk még közelebb érnek,
boldogan dobognak, teljesebben élnek.
Legyen kitüntetett része minden napnak,
hiszen kik ölelést, szeretetet kapnak,
könnyebben viselik el az élet súlyát,
meglátják a báját, feledik a búját!

Aranyosi Ervin © 2019-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem az utat


Aranyosi Ervin: Keresem az utat

Születtem Pesten, egy októberi esten.
A földi létnek értelmét kerestem.
A vágyam, az nagy volt, apró volt a testem,
eleinte gyakran még a földre estem.
Aztán megtanultam két lábamon járni,
önmagát kereső kis emberré válni.
A világ legszebbik ősnyelvén beszélni,
magam kifejezni, emberek közt élni.

Sorban kijártam hát jó pár iskolámat,
leltem örömöket, megtalált a bánat.
Éltem úgy, mint mások, szinte napról napra,
tömegbe szürkülve, önmagam kutatva.
Ötven kerek évig sehogy sem találtam.
A világ értelmét megfejteni vágytam.
Aztán mégis meglett az, amire vártam:
versíró lélekké, tán költővé váltam.

Talán képes leszek másokra is hatni,
mert fontos az élet értelmét kutatni!
Megérteni együtt, hogy mi végett lettünk?
Ne csak elszálljanak az évek felettünk!
Keressünk jó választ millió kérdésre,
az életünk célját vegyük végre észre!
Ebben segíthetek, hát kérdezek sokat,
hátha talál választ rájuk a gondolat.

Hiszem, nem szenvedni és meghalni jöttünk,
vagy, hogy néhány lábnyom maradjon mögöttünk!
Kell hogy életünknek értelmet találjunk,
igaz teremtőkké, istenekké váljunk!
Ehhez egy út vezet, a szeretet útja,
hiszem, hogy a lelkünk folyton ezt tanulja,
mindig ezt keresi, ám mégis eltéved,
mennyországba vágyik és pokolban ébred.

Hát én azt kutatom egész életemben,
hogy élhetnénk jobban és értelmesebben.
Hogy tehetnénk szebbé e csodás világot,
virágzó szép kertté, a rút pusztaságot?
Talán, ha szavaim másokhoz elérnek,
tán, ha felébrednek, kik holnaptól félnek,
talán, ha az ember a lelkére hallgat,
nem keres kincseket, s nem akar hatalmat.

Ha majd köddé válik egyszer minden fegyver,
s nem akar harcolni többé már az ember.
Nem akar elvenni, mástól megszerezni,
egymást letaposva folyton versenyezni,
talán akkor rájön, miről szól az élet,
lelkében a vágy a jóságra feléled,
akkor elmondhatjuk, végre volt értelme,
s a mindentudást is megkapja az elme.

Talán azért jöttem: ébresszem a népet!
Nem politikáról, s harcról szól az élet!
Egymást kéne együtt magasra emelnünk,
közös életünket boldogabbá tennünk.
Talán verseimmel utat mutathatok,
szeretet-szikrákkal lángokat gyújthatok,
Talán azért kellett egykor földre szállnom,
hogy a versek útján szebbítsem világom!

Keresem az utat az emberek szívéhez,
figyeljen oda rá, mit, és miért érez!
Nagy-nagy szeretettel végzem hát a dolgom,
s hiszem ezt a rejtvényt lassacskán megoldom.
Évezredek óta harcos úton járunk,
értelmet a létben addig nem találunk,
míg félelem ural, s nem merünk szeretni,
a szeretet útján együtt végigmenni!

Ez az egyetlen út, hát haladjunk rajta,
hiszem, a Teremtőnk egykor ezt akarta!
Hiszem boldogokká így válhatunk együtt,
nem nyomjuk el egymást, csak jobbá szeretjük.
Mert az ember bűne butaságból ered,
s ha a lét értelmét valóban ismered,
rájössz, a szeretet tehet gazdagabbá,
mint ahogy a kincsek, sérült lelkű rabbá!

Aranyosi Ervin © 2019-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az igazak álma


Aranyosi Ervin: Az igazak álma

Amikor elalszom, más világba lépek.
Napi fáradtságát leveti a lélek.
Álmok vesznek körül, ott lehetek nyomban,
az annyira vágyott szép “Paradicsomban”.
Leteszem terheim, felszabadul testem,
nem fáj az, amitől ébren térdre estem.
Mintha mindig a jót, az igazat látnám,
s teljesülne minden, anélkül, hogy várnám.

Haragom és dühöm, itt szélnek eresztem,
nem cipelem tovább fájdalmas keresztem.
Nem talál meg rossz hír, megbékül a lélek,
azt hiszem, álmomban, csak a szépnek élek.
De mitől is lesznek igazak az álmok?
Mielőtt elalszom, mindent megbocsátok!
Annak aki bántott, vagy kiről úgy véltem,
annak ki bosszantott, vagy akitől féltem!

Amikor lerakom egy nehéz nap súlyát,
nem viszem magammal szívem baját-búját!
Megtisztul a lelkem, önmagammá válok,
ezért szeretettel fogadnak az álmok.
Azon gondolkodtam, mit kellene tennem,
hogy az álmom nappal tovább éljen bennem?
Hogyan hozhatnám át ebbe a világba?
Hogyan épülhetne be a valóságba?

Mi lenne, ha álmom, itt életre kelne,
lelkünk a világban mennyországra lelne?
Nem folytatnánk tovább a sok lélek harcot,
szeretettel néznénk eztán minden arcot!
Ébren is álmodnánk, álmainkban élnénk,
egy egész életet boldogra cserélnénk?
Az eszünk is mindig jó dolgokon járna,
cserélnénk létünket élhetőbb világra!

Ahhoz, hogy így legyen, minden ember kéne,
aki minden rosszat örömre cserélne,
aki az álmokból áthozná a szépet,
amitől boldoggá válhatna az élet.
De, amíg úgy érzed, neked más az álmod,
addig itt a Földön azt te sem találod.
Addig csak azt hiszed, sorsod mások írják,
s ezzel nappal ásod álmaidnak sírját.

Azt hiszed, hogy reggel életre kell kelned,
az elvárásoknak muszáj megfelelned.
Cipeled haragod, másokat megbántasz,
s nem látod, hogy ezzel önmagadnak ártasz!
Hiszem, ha az ember tudatossá válna,
élete változna, s teljesülne álma.
Le kellene vetni a hétköznapok jármát,
s közösen álmodni az igazak álmát!

Aranyosi Ervin © 2019-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék arcodra…


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék arcodra…

Úgy szeretnék arcodra mosolyt csalni,
s látni, hogy vígan csillog két szemed.
S ha sikerült, szeretném rajta hagyni,
tudva, a létet, végre élvezed.

Képessé váltál hinni száz csodában,
hogy a világot csak szeretni kell!
Mindig tanulsz, akár az iskolában,
és csak a bántót kell feledni el.

Vigyázz hitedre, őrizd meg a mában!
Ne húzzon vissza múltad mocsara!
Engedd a lelked az élet áramában,
mit nem mocskolhat a múlt idő sara.

Élvezd a létet, tegyen gazdagabbá,
hited vízétől válhass szabadabbá!

Aranyosi Ervin © 2019-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni


Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva