Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.
Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?
Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?
Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.
Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.
Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!
Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ


Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ

Mikor megszülettél, kaptál egy világot,
amit előtted már annyi ember látott.
Mind másképpen látta, máshogy értékelte,
aszerint, hogy lelkét használni hogy merte.

Sajnos kézikönyvet hozzá még nem adtak,
felfedezni neked kell mindent, magadnak.
Hogyan is működik, nem is nagyon érted,
te vagy a világért, vagy épp az van érted?

Az emberek között sincsen két egyforma,
– mintha túlcsordulna a kiöntőforma –
de a sokszínűség tényleg gyönyörködtet,
az egyforma untat, te is félre lökted!

Mert jobban szereted a változatosságot,
ez teszi színessé az egész világot.
Ám a külső képek belsődet tükrözik,
mert hogy a teremtőnk ekképpen trükközik.

Ami kicsiben megy, ugyanaz megy nagyban,
változik a világ minden pillanatban.
Az idő felgyorsul, a világ kitágul,
s a még láthatatlan szemed elé tárul.

Napról-napra csodák vesznek körbe-körbe,
és ha belenézel a görbetükörbe,
önmagad is mindig megváltozni látod,
és csak csodálkozol, s a szájadat tátod.

Rájössz, szinte semmit nem tudsz a világról,
és mások sem tudnak mindent igazából.
Bizony, a tudós is elképzel, találgat,
s tényként adja elő a jól kitaláltat.

Volt, amikor vonzott még az ismeretlen,
s másokkal ágáltál még az Isten ellen.
Kerested helyedet, úgy akartál hinni,
s elhitted így lehet később többre vinni!

De miért születtél le a Földre? Élni?
Ámde legelőször megtanultál félni!
Szabályok serege nem enged kitérni,
nem leled a választ, hogyan kéne élni?

Mikor gyermek voltál, megnyitottad lelked,
csodás világodat szépen megfigyelted.
Hidd el, hogy legtöbbet épp abból tanultál,
mikor a világhoz önként hasonultál.

Aztán körülötted furcsa ketrec épült,
a hitrendszereddel szépen kiegészült.
Elhitették veled, hogy minden érted lett,
minden téged szolgál, így alakít rendet.

Gúzsba kötötték hát szellemed és lelked,
és meggyőztek róla: – Utadat meglelted,
hogy ezen haladva jutsz a boldogsághoz,
és a pénz az Isten, s mindent meghatároz.

Ma már félsz haláltól és nincstelenségtől.
Gyermeki lelkedet nem hoztad el régről.
Az a tudás kínoz, amit megtanultál,
s hiszed, az hiányzik, amit sose tudtál.

Ám jó atyád ott él, lelked mélyén, benned,
és ha figyelnél rá, tudnád mit kell tenned.
Nem hallgatnál többé a világ zajára,
és nem érdekelne: minek, mi az ára?

Nem adnád el lelked, nem lennél rabszolga!
Lennél világodért és az érted volna.
Lennének céljaid, álmaidban élnél,
teremtőd ölébe végre visszatérnél.

Te inkább erőlködsz, s hordod a keresztet,
amit Jézus egykor végleg eleresztett.
Pénzhez imádkozol és várod halálod,
az igazi utat sehol sem találod!

Mikor megszülettél, egy világot kaptál,
olyan nyüzsgőssé vált mára, mint egy kaptár.
Eladtad lelkedet kétes biztonságért,
olyannak, ki egykor félelmeket rádmért.

Jó lenne ébredni, s megszületni újra,
hátha lelked végre, végre megtanulja:
– Rólad szól a világ, te érted van minden,
nem kell marakodni, holmi földi kincsen!

Csak a boldogságot, örömöt keresni,
szívedet kitárni, őszintén szeretni.
Minden embertársad saját tükörképed,
amit te adsz nekik, azt adják majd néked.

Rólad szól a világ és nem holmi kincsről,
nem is gazdagságról, s nem hiányról, nincsről.
Lelked az iránytű, s ha figyelsz reája,
szíved a jó utat végre megtalálja!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Volt egyszer egy hercegnő,
ki dacolt a világgal,
szembeszegült mindenkivel,
szívében a lánggal.
Baj csak az volt, a dac miatt
nem szerette senki.
Ő pedig a viharral is
szembe akart menni!

Így az emberek kerülték,
kitértek előle,
együttérző viselkedést
nem várhattak tőle.
A világon mindent jobban
tudott bárki másnál!
Nem is próbálkozott sosem
mástól tanulásnál.

A király és a királynő
egy darabig tűrték,
megoldásként lányuk ellen
a levet összeszűrték.
Kitalálták, mennie kell,
járjon be világot,
hadd tanuljon alázatot,
és egyéb tudást ott!

Felmálházták hát a lovát,
és útnak engedték,
fájó szívvel messze küldték,
bár nagyon szerették.
Öreg szolgát adtak mellé,
útján elkísérje,
kiszolgálja és ha baj van,
épségét megvédje!

Ez a szolga egy mágus volt,
még ha nem is látszott,
egyszerűen öltözködött,
csak szolgának játszott.
Ráhagyott a hercegnőre
minden, amit mondott,
engedte, hogy hadd csináljon
magából bolondot.

Elindultak és estére
fogadóhoz értek.
Ha ott voltak, éjszakára
azonnal betértek.
A hercegnő szokás szerint
adott ki parancsot:
– Hozzanak a vendéglősök
tíz érett narancsot.

Mert ő éppen megkívánta,
hát azt akart enni,
ám a környéken nem termett,
nem volt hát mit tenni.
A fogadós sajnálkozott.
A hercegnő tombolt,
mérgében a fogadóban
tőrt, zúzott és rombolt.

Azután meg nagy mérgesen
felült a lovára,
s elindult az éjszakába.
Aztán nem sokára
sötét erdő állta útját,
ahová az ember,
besétálni, által menni,
könnyű szívvel nem mer!

A szolgája csak követte,
nem szolgált tanáccsal,
mert nem akart szembeszállni
a dacoló lánnyal.
Léptettek hát át az erdőn,
s közben, mint harangok,
innen-onnan hallatszottak
félelmetes hangok!

– Fordulj vissza! Fordulj vissza!
Különben megbánod!
Ha az úton tovább haladsz
itt leled halálod!
De a hercegnő nem bánta,
dacolt a veszéllyel.
Fényes szemek villogtak rá
körben szerte-széjjel.

A lovak már ágaskodtak,
nyerítettek, sírtak,
a vándorok a hátukon
ülni alig bírtak.
Aztán lángok gyulladtak fel
fák ágain körben,
és a leány megláthatta
magát egy tükörben.

Leugrott a ló hátáról,
– szörnyű dühöt érzett –
Élő tükörképhez futott,
s a szemébe nézett.
A vállánál megragadta,
rúgni, tépni kezdte,
ám ugyanazt kapta vissza,
ez volt hát a veszte.

Minden ütést, minden bántást
önmagán is érzett,
átérezte, hogy tettével
elő mit idézett.
Visszakapta minden szavát,
millió gúny érte,
tükörmása minden dacát,
ugyanúgy rámérte.

Harcoltak kifulladásig,
sikítottak, fájtak,
és a végén összeestek,
ájultakká váltak.
A háttérből nyugodt szívvel
nézte ezt a szolga,
valójában a varázslás
volt a mágus dolga.

Másnap reggel a hercegnő
meggyötörten ébredt,
fájdalmasan izzó szeme
a mágusra tévedt.
– Tudsz-e nekem válaszolni
mi történt az éjjel?
Akaratom szörnyű súlyát
ki törhette széjjel?

– Felség, nem történt itt semmi,
önmagad bántottad,
szörnyű dacod magad ellen
szembefordítottad!
Talán érzed, hogy mit okoz
másokban a bántás,
s talán láttad, hogy mennyire
megbántónak lát más!

El kellene gondolkodnod,
mikor dac vezérel,
milyen érzés, amikor mást
ez az érzés ér el!
Jó lenne tán megtanulni,
hogyan is bánj mással,
átérezni, hogy a tetted
hogy van rá hatással!

A hercegnő megváltozott,
kedveskedni kezdett,
mosolyával felvidított,
s ez volt csak a kezdet!
Igyekezett jóvá tenni
korábbi hibáit,
remélve, hogy szerethető
hercegnővé válik…

Aranyosi Ervin © 2017-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös kép


Aranyosi Ervin: Közös kép

Barátságunk emlékére készítsünk egy közös képet!
Bár, amikor nem vagy velem, a szívemben látlak téged!
És én mégis azt szeretném, hogy a barátságunk látsszon,
készítsünk hát közös képet, lássák, te vagy a barátom!

Megmutatom a világnak, hogy mi számítunk egymásnak!
Hogy szíveink, hó alatt is egymás felé utat ásnak!
Vigyázunk egymás lelkére, szavunk, tettünk sose bántson,
s ha ez mégsem sikerülne, szívünk mindig megbocsásson.

Készítsünk egy közös képet, ne azért, hogy összekössön!
Inkább azért, hogy a szemünk, néha rajta elidőzzön,
s visszatérjünk újraélni újabb kedves, szép perceket,
vágyjunk újabb közös képre, amin rajta vagyok veled!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai


Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
ki leszek a jövő héten?
– Beállhatok Mikulásnak?
– Csomagot vihetek másnak?

Szeretetbe csomagolva,
a karácsony is szebb volna!
Szíved te is öltöztesd fel,
töltsd meg széppel, szeretettel!

Érzésekkel, minden jóval,
szórd meg egy kis hideg hóval!
Aztán vidámíts lelkeket,
nevessenek a gyerekek!

A felnőttek kacagjanak,
aztán dalra fakadjanak.
Így teljen majd a karácsony,
gyertya égjen fenyőágon!

Csillagszóró szikrát szórjon,
szeretetről sok dal szóljon!
Gyújtson szívben érző lángot,
szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor


Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor

Ha én egyszer nekivágok
felfedezni a világot,
elindulok, megyek, megyek,
szembe jönnek völgyek, hegyek.

Vár a világ, vár az élet,
de én szívet nem cserélek!
Találkozunk álmainkban,
tarisznyámban drága kincs van!

Keszkenődet nekem adtad,
a szép szíved belevarrtad,
elkísér a hosszú útra,
addig, amíg látlak újra.

Ha én egyszer elindulok,
biztos nagyon messzi jutok,
ha van kedved gyere velem,
ha nem, akkor várd levelem!

Mert majd ír egyszer a vándor,
másik helyről, másik tájról,
csak, hogy tudd, hogy gondolok rád,
szívem mélyén őrzöm orcád.

S ha majd én hiányzom neked,
akkor te küldj egy levelet,
és én akkor visszatérek,
tartom szavam – lásd – mit érek!

Akkor együtt indulunk el…
Ha marasztalsz maradnunk kell!
A hazámba visszatérek,
s onnan fogva veled élek!

Aranyosi Ervin © 2017-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önbecsülés


Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…


Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…

A világon nincs szebb dolog
tán a szeretetnél!
Mi lenne, ha minden szívet
szépen megetetnél!
Mi lenne, ha jól lakatnál
minden éhes szájat?
Csupa elégedett lélek
maradna utánad!
Mi lenne, ha érző szíved
melegségre lelne,
mi lenne, ha jóságodra,
hálával felelne?
Szeresd jobbá a világot,
s legyél boldog tőle,
engedd szívedet szeretni,
s nyerj erőt belőle!

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyusok, eladósorban


Aranyosi Ervin: Kutyusok, eladósorban

Varázsolunk, varázsolunk, így:
– Abraka dabra!
Na kutyusok fotózáshoz
ugrás fel a padra!
Figyeljetek a gazdira,
hogy csinál fényképet.
Vágjatok most a fotóhoz,
vidám, kedves képet.
Az a fénykép üzenet lesz
az új gazdátoknak,
ki megszeret, s értetek jön,
s tiétek a holnap.
Szolgáljátok szeretettel,
ő is fog szeretni,
gondoskodik, ápol, képez,
és meg fog etetni.
Járhattok majd iskolába,
tanulhattok bátran,
megálljátok a helyetek
a zajos világban…

Aranyosi Ervin © 2017-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátok…


Aranyosi Ervin: A barátok…

A barátok támogatnak,
felemelnek, erőt adnak.
Közelebb visznek a célhoz,
ami téged megacéloz.
Segítenek célba jutni,
önmagadat többnek tudni.
Támogatnak és szeretnek,
a lelkedhez közelednek,
hogy könnyebben legyél boldog,
véghez vihess sok szép dolgot!

Becsüld hát meg a barátod,
segíts rajta, hogyha látod,
szüksége van segítségre,
te is tehetsz érte végre.
A barátság így működhet,
kölcsönösség összeköthet.
Ha van néhány jó barátod,
velük szépül a világod,
lelkük velük gazdagodhat,
életedbe sok fényt hozhat!

Aranyosi Ervin © 2017-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva