Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
6

By

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 1 Comment

ünnep minden napra
Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
5

By

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , Leave a Comment

kinőni a szürkeségből
Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Kinőni a szürkeségből, ez az én nagy álmom!
Problémák közt, gondok között, helyem nem találom.
Ez az élet rólam szóljon, ne csak mindig másról!
– Nevetésről, vidámságról, huncut kacagásról!
Nem állok hát be a sorba, hol sok birka béget,
hol az élet rabszolgaság, s hamarabb ér véget!
Vágyaimat megélhetem akadályok nélkül,
kinövök a szürkeségből, s boldog leszek végül!

Azt javaslom, te se akarj szomorúan élni!
Ha akarod, tudok neked napfényről mesélni.
Nézd csak milyen csodálatos a Nap ragyogása,
hadd legyen hát a mi lelkünk tökéletes mása!
Mindig csak a mában élek, nem húz vissza múltam,
elfelejtem, ami bántott, azokból tanultam!
Mindenkinek megbocsátok, aki régen bántott,
haragomat úgy vetem le, mint egy nagykabátot.

Nem irigylek soha senkit, mert többje van nálam,
megkaphatok bármit, amit könnyen elbír vállam.
Ha elhiszem: – Megérdemlem, méltó vagyok rája,
a vágyam beteljesedik, s nem lesz akadálya!
Képes vagyok teremteni bármit a világon,
csak a hitem legyen erős, s vonzza, mire vágyom!
Nem szürkülök be a porba, tudod, az nem élet,
és ha figyelsz, szavaimmal felemellek téged!

Aranyosi Ervin © 2016-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás

Kell a természetes anyag az embernek.
Fát a háztartásba, vajon honnan nyernek?
Erdőkből vágjuk ki a szükséges fákat,
ezért hozták létre ezt az iparágat.
A fakitermelés a gazdálkodás része,
ennél jóval többről szól munkánk egésze.
Mert az erdők lassan meg is öregednek,
de a szemünk előtt más célok lebegnek.

Számunkra is fontos, hogy a szép természet,
ne pusztulhasson ki, ne ölje enyészet.
Hogy a környezetünk élőn megmaradjon,
ott élők számára jó otthon maradjon.
Ne bontsuk munkánkkal meg az egyensúlyát,
felmérjük a dolgunk jövőnkre mért súlyát.
Pótoljuk a hiányt, azt, amit kivágtunk,
legyen fenntartható, élő a világunk.

Biztosítjuk a fát bútor-, s faiparnak,
s támogatjuk célját, kik erdőt akarnak.
Megóvjuk az erdő ökoszisztémáját,
védjük állatait, felnövesztjük fáját.
Igyekszünk munkánkban hasznosak is lenni,
erdőnk életében jó gazdaként tenni,
hogy még nagyon soká éljen, s gazdagodjon,
s a turista szeme örömtől ragyogjon!

Aranyosi Ervin © 2016-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás

reménytelen szerelem
Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

Rólad szól minden a világban, minden mi el nem érhető.
Csillámló csermely csobogása, völgy fölé nyúló hegytető.
Szárnyaló sólyom lebegése, lelkemben kélő gondolat,
mikor a kéz nem ér el mégse, s a szó, csak bennem ott marad.
A csoda, amely csupán csak álom, és minden éjjel feldereng,
aztán napközben nem találom, s hiába vágyom, – nem lehet!
Csillag vagy nékem fenn az égen, s nekem ragyogsz ott, jól tudom,
s nyújtom kezem – téged elérjen – de elveszítlek félúton.

A remény olyan akár a lépcső, mely hozzád visz az égbe fel,
s a nap végén – tudom már késő – ma már nem érlek mégsem el!
Ám minden nappal újra kezdem, s ezt nem veheti senki el,
megfürdöm szép tekintetedben, s nekivágok, mert menni kell!
Küzdök érted, de el nem érlek, az élet játszik csak velünk,
a remény mégis újra éled, mert találkoznunk kell nekünk!
Előbb én voltam megkötözve. Házasság rabja voltam én.
Lelkem bilincsben hánykolódott, ezért hát vak volt a remény.

Mikor már végre szabadultam, te tetted rabbá lelkedet,
s hiába vágy, vagy csalfa ábránd, közös utunk mégsem lehet!
Szerelmünk így nem érhet véget! Nem porlad el, lángol tovább!
Legyőznék időt, messzeséget, bárcsak teremthetnék csodát!
Szívem, bár szinte belerokkan, szerelmem mégis élteti,
elsüllyed néma fájdalomban, de mindhiába: – Kell neki!
A boldogság elérhetetlen, hitem mégis éltet tovább,
nincs olyan pontja életemnek, ahol ne lelnék újra rád!

Mélységes fájdalomban élek, s hiszem, hogy egyszer véget ér,
mert szerelmem feladni félek, veled mindenem veszteném!
Mi marad röpke életemből, ha nem gondolhatok reád?
Járom utam, vakon, merengve, s várok, míg szemem újra lát.
Találkozunk a végtelenben, hiszem majd így lesz, érzem én,
talán a fátyol majd lelebben, szerelmünk boldog kezdetén.
Csak a remény, mi táplál engem, mely boldogsággal hiteget,
addig is őrzöm álmaimban elérhetetlen szívedet.

Aranyosi Ervin © 2016-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , Leave a Comment

teremtő mosoly
Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

Ne felejts el mosolyogni!
Legyen tőle szép napod!
Próbálj új dolgokba fogni,
teremts boldog holnapot!

Minden napod legyen ünnep,
vidámsággal töltsd tele,
s ne sajnáld, ha épp úgy tűnhet,
másnak jutott a fele!

Ha mosolyod másnak adtad,
meglásd, vissza is kapod!
Így teremthetsz önmagadnak,
s másnak boldog holnapot!

Aranyosi Ervin © 2016-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By

Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Category: Barátság, család Tags: , , , , , , , 7 hozzászólás

Az első találkozás
Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Találkoztunk, s rabul ejtett! Szívem már érte dobog.
Két tanítvány, két tanító – higgyétek el – nagy dolog!
Megszületett és általa megszületett a szülő!
Mától útját egyengetem, hisz embernek készül Ő!
Figyelem a rezdülését, vajon Ő majd mit tanít?
lesz-e, ami nehezíti kettőnk boldog napjait?
Mint egy színész, új szerepben, amit még tanulni kell,
felelősség egy életért, amíg saját útra lel.
Nem tanít meg senki arra, mikor, mit, hogyan tegyek,
s napról napra növekednek előttem a gondhegyek.

Kétségek: – Hogy jól csinálom? Jó lesz vajon? Jól tudom?
Hányszor vallok majd kudarcot, hogyan járjak jó úton?
Jó szándékkal állok hozzá, s mi lesz, hogyha tévedek?
Nekem nem szabad hibáznom, rám bíztak egy életet!
Csak a szeretet segíthet, szív szavára hallgatok,
ám kétségem kérdésére, vajon, jó választ adok?
Szeretnék jó szülő lenni, adni mindent, mit lehet,
szeretettel megtölteni arany, pici szívedet.
Figyelem a rezdülését, de oly csepp még, s nem beszél.
Óvom naptól, a világtól, meg ne bántsa lenge szél.

– Köszönöm, hogy hozzám jöttél, rám bízva a sorsodat,
kezdő vagyok, taníts engem, hibázom majd jó sokat.
Ám megteszek mindent érted, mindig jó szándék vezet,
tiszta szívvel terelgetlek, s mindig jó szülőd leszek.
Átadom, mit megtanultam, amin tudok, javítok!
Amit szüleimtől kaptam, mindazt, ami nem titok.
Továbbadom, miben hiszek, s mindazt, ami jól bevált,
s azt is, miről én sem tudtam, csak úgy, a lelkemre szállt.
Figyelek a jelzésekre, más már nem is érdekel,
remélem, a jó szándékom, nagyon ritkán téved el.

Örülök, hogy megszülettél, örülök, hogy vagy nekem,
életeddel, száz csodáddal, szebbíted az életem.
Szeretnélek támogatni, vezetgetni utadon,
érdekessé tenni léted, ne várjon rád unalom!
Szeretném, ha boldog lennél, s megélnéd az álmaid,
kitárnám a képzeleted, messze szálló szárnyait.
Amit tudok elmesélek, építs te rá holnapot,
s akármikor szükség van rám, tudd, hogy mindig ott vagyok.
Örülök, hogy találkoztunk, légy nálam is boldogabb!
én kísérlek, szívvel óvlak, te csak tedd a dolgodat!

Aranyosi Ervin © 2016-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By

Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Őszi tánc
Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Mennyi színes levél hullott le a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!

Aranyosi Ervin © 2016-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Newer Posts »