Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Feltétel nélkül szeretve


Aranyosi Ervin: Feltétel nélkül szeretve

Nem azt nézed milyen vagyok,
nem ítélsz meg, csupán szeretsz!
Ha szép érzéseket adok,
már örülsz, hogy velem lehetsz!
Taníts hát élni másokat,
mutass példát, így is lehet!
Barátként kaptam már sokat,
az élet így teljes veled!

Aranyosi Ervin © 2021-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szemed tükrébe nézve

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Szemed tükrébe nézve

Szemed tükrébe, hogyha nézek,
megláthatom, ki is vagyok.
Visszahull rám, mindaz, mit érzek,
ha engem látva felragyog!
Szemeden át lelkedbe látok,
olvashatom érzéseid,
s eltűnik rólam minden átok,
mert feloldoznak szemeid!

Lelked, az érzésekben bízva,
engem többnek és jobbnak lát,
gondjaimtól megszabadítva,
kijavít minden rút hibát.
Vagy csak rám hagyod megbékélve,
elfogadva: az is enyém!
Értékeimmel együtt élve,
szép jövőnkre van még remény.

Talán, te is az én szememben,
tükörben látod önmagad,
s mikor a fátyol majd lelebben,
várod, hogy szép, mennyi marad?
Egymás szemében jobbnak látszunk,
s elhisszük jobbá válhatunk!
Megváltoztatjuk a világunk,
mikor lelkünkön át hatunk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félénk szerelem


Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Fiú:
Szinte naponta látlak,
de szólni nem merek,
valahogy közeledben
bután viselkedek.
Szeretnék hozzád szólni,
mondani szépeket,
de mit is mondhatnék,
mi felérne veled!

Tudom, már észre vettél,
szemed rám csillogott,
de elhinnéd-e nékem,
hogy lopnék csillagot?
Mert lehoznám az égről,
hogy ékszered legyen,
hogy érezd, nekem fontos,
hogy boldoggá tegyen.

Lány:
Szinte naponta látlak,
és biztatnám szíved,
hogy tégy felém egy lépést,
éltetném a hited.
De nem mersz hozzám szólni,
hogy bátorítsalak,
szólíts meg egyszer végre,
hisz nincsenek falak.

Én mégsem mondhatom ki,
várom csak, jöjj felém,
egy kedves szó, egy gesztus,
ezt várom tőled én.
Hiszen, te vagy a férfi,
én gyenge nő vagyok,
de látnod kell szememben,
hogy bennem tűz ragyog!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Fiú:
Holnap, ha újra látlak,
lépni fogok feléd,
kiteszem az érző szívem,
megnyitva, eléd.

Lány:
Biztatni foglak,
lépj hát felém,
legyen a létünk
egy boldog regény!
Kell, hogy meghalljad
a szívem szavát,
daloljuk együtt
az élet dalát!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Aranyosi Ervin © 2021-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Fabian Perez: Embrace

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen „te vagy”, nincs „én vagyok”!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt – mosolyogva –
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Békítés

Aranyosi Ervin: Békítés

Muszáj folyton veszekedni?
Nem erről szól az élet!
Jobb lenne a lelketeknek,
ha inkább szeretnétek!
Figyelnétek egymásra,
a szívetek szavára!
Higgyétek el, csodás lenne,
javatokra válna!
Szerethető lények vagytok,
ezt vegyétek észre!
Hallgassatok szívetekre,
ne a hűvös észre!

Aranyosi Ervin © 2021-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!


Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!

Ébredj,
kérlek,
hadd nyissam fel szemed!
Ébredj,
s értsd meg,
így tovább nem mehet!
Mert az ember a mélyben,
térden csúszva jár,
egy időtlen térben
megváltóra vár!

Halld hát
és lásd,
létednek súlya van.
Ha csak vársz,
az idő,
és a lét elrohan!
Fel kell, hogy ébredj,
meglelned önmagad!
A világ tükör,
s a megváltó te vagy!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni megtanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Ébredj,
végre,
és lásd az új csodád!
Tőled
lehet több
és szebb ez a világ!
Csak tedd, mit a szíved
diktál neked,
emeld fel nemzeted,
és a léted szebb lehet!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni is tanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Aranyosi Ervin © 2021-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet képes…


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet képes…

Álmodj,
álmodj,
álmodj szebb világot!
Látod,
látod?
A régi csont lerágott!

Ámulj,
bámulj,
egy szebb jövőbe ájulj!
A máló
háló,
hagyja, hogy alá hullj!

Refrén:
Csak a szeretet képes a Naphoz felemelni,
csak a más szívében, tudsz örömre lelni!
Csak a szeretet tud boldogságot adni,
akarj hát szeretni, jó úton haladni!
Figyeld hát a szíved, öleld át világod,
járd a helyes utat, légy Istentől áldott!
Nyújtsd a kezed másnak, minél szebben éljünk,
ez ad erőt, hitet, hogy holnapot reméljünk!

Élvezd,
s érezd,
a szíved kedvessé tesz!
Éld meg,
tényleg,
s érj mások szívéhez!

Lásd csak,
másnak,
életed csodásnak,
hidd el,
itt kell,
adnod hited másnak!

Refrén:
Csak a szeretet képes a Naphoz felemelni,
csak a más szívében, tudsz örömre lelni!
Csak a szeretet tud boldogságot adni,
akarj hát szeretni, jó úton haladni!
Figyeld hát a szíved, öleld át világod,
járd a helyes utat, légy Istentől áldott!
Nyújtsd a kezed másnak, minél szebben éljünk,
ez ad erőt, hitet, hogy holnapot reméljünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes


Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes

Tudod, nem haldokolni jöttünk,
csupán egy szerződést kötöttünk,
hogy jobbá tesszük a világot,
legyen a Föld mitőlünk áldott!

Vannak, kik játékszernek tartják,
s kincseit sajátként uralják,
s a mások kínját élvezik
és mi nem értjük, miért teszik!

Hiszen élhetnénk jobban, szebben,
egymást becsülve, szeretetben,
és mégis jutna minden bőven,
egy élhetővé tett jövőben!

Nem lenne úr, nem lenne szolga
mindenki tudná mi a dolga,
s hagynánk a drága Földet élni,
s nem kéne senkinek sem félni.

Kiélvezhetnénk minden percet,
s együtt örülne felnőtt, s gyermek,
megélve végre önvalóját,
hogy leszületve, bizony jól járt!

Egy nagy családdá kéne válnunk,
s nem félni, nem lévő halálunk,
hanem örülnünk földi létnek,
mert szeretnénk és szeretnének.

Nem jutna több, pár óra munka,
annyi várna mindannyiunkra,
s a többi időt kihasználva,
az ember Isten fiává válna!

Csak játszanánk az életet,
akár egy önfeledt gyerek,
ébresztenénk alkotó vágyunk,
fejleszthetnénk közös tudásunk!

Egymással és egymásért élnénk
és boldog perceket cserélnénk!
A gazdag sosem unatkozna!
A közös lét örömöt hozna!

Csak azt kéne tudni nagyon,
nem boldogít a nagy vagyon!
Uralni mást az beteges,
nem boldog az ki pénzt keres!

Helyette másra kéne lelni,
és nem másoknak megfelelni,
hanem szép álmaink megélni,
a fájdalmat, szépre cserélni!

Egymás kedvében járni folyton,
boldog legyen, hogy mosolyogjon,
az életét csak jobbá téve,
öröm gyúlhasson a szívébe’!

Le kéne tenni minden fegyvert,
mivel a gonosz minket megvert,
s nem versengeni kétes célért,
tenni kéne az emberiségért!

Mit szólsz hozzá? Én élni hívlak,
közös célt látni megtanítlak!
Minden megvan a boldog léthez,
ha az ember szeretni képes!

Aranyosi Ervin © 2021-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva