Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Pihe-puha paplan


Aranyosi Ervin: Pihe-puha paplan

Pihe, puha, meleg paplan,
mindkettőnket betakar.
Álmaiban, aki cica,
pontosan ilyet akar.
Finom álmok vannak benne,
mikor alszunk, s álmodunk.
S ha lépkedünk a tetején,
meglátszik a lábnyomunk…

Aranyosi Ervin © 2022-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Harcias egér


Aranyosi Ervin: Harcias egér

Csúnya egér, megijesztett,
ezért másztam fel ide.
Reám támadt, s nem tudhatom,
hogy mit vett a fejibe.
Vigyázz egér, nem sokára
én is nagy macska leszek,
s nem kergetnek fel a fára,
holmi harcos egerek!

Aranyosi Ervin © 2022-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követendő példa


Aranyosi Ervin: Követendő példa

Nézem hogy csinálja,
gyönyörűen táncol.
Így nem függ másoktól,
nem függ a világtól.
Lábujjhegyen forog,
köröket varázsol,
álmot vált valóra
és kilép a mából…

Egyszer talán én is
a helyébe lépek!
Mindent eltanulva,
célomhoz elérek.
Az lesz az életem,
mit szeretek csinálni,
segíts nekem, kérlek,
jó táncossá válni!

Ám, nem a sikerért
követem a példát,
nem az lesz a fontos,
amit majd a nép lát!
Hanem a megélés,
a mozdulat varázsa,
tánc gyönyörűsége,
a ritmus másolása.

A belső csodádat
kívánom megélni,
mert mikor a tánc visz,
elfelejtek félni!
Magával ragad
a zene lüktetése,
dallama, ritmusa,
a szabadság érzése.

Hiszen, ha táncolok,
felszabadul lelkem,
a világom tánccal
kell megünnepelnem!
Így az életemet
keresztül táncolom,
s lángol tiszta lelkem,
szinte ezer fokon.

Nézem hogy csinálja,
a nyomába lépek,
példáját követem,
s nem vezérel érdek!
Lábujjhegyen forgok,
köröket leírva,
mintha verssorokat
vetnék a papírra!

Aranyosi Ervin © 2022-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ikrek vagyunk!


Aranyosi Ervin: Ikrek vagyunk!

Ikrek vagyunk, mi egy percben születtünk,
csak pár nap múlva nyílt ki a szemünk.
De azóta már tisztánlátók lettünk,
s a világunkra odafigyelünk.

Ikrek vagyunk, egymásnak tükörképe,
de lelkünkben külön egyéniség,
és szabadok, miként a macskák népe,
s kényeztetésből soha nem elég!

Ikrek vagyunk, hát közös utat járunk,
hol egyikünk, hol másikunk vezet,
együtt fedezzük fel mesés világunk.
A lét csodás, s úgy jó, ha élvezed!

Aranyosi Ervin © 2022-06-13..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodálkozz rá!


Aranyosi Ervin: Csodálkozz rá!

Csodálkozz rá a nagyvilágra,
az élet kedves, csodaszép!
És többet látsz, szívet kitárva,
mint aki nem néz soha szét.
Engedd, szíved örömre leljen!
Engedd a szépet hatni rád!
Kérdésedre visszhang feleljen,
mert gyönyörű ez a világ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kétarcúság


Aranyosi Ervin: Kétarcúság

Kihűlt a lelkem, nem vagyok,
a szellemem már nem ragyog,
nincs fényem, csak fehér botom,
a fájdalmaim rád dobom!
Már rég nem keresem helyem,
nem érdekel, mi van velem,
talán már rég nem is vagyok,
csak monotonon agyalok.

Gondolkodom, hát létezem,
de nem értem, hogy mért teszem,
hisz nem érzem jobban magam,
oktalanságon jár agyam.
Gondolkodom, hát lehetek,
magamon gúnnyal nevetek!
Miről is szól az életem?
Van-e olyanom énnekem?

Agyon nyom néhány gondolat,
a terheim, csak kőfalak.
Nem tudom van-e még világ,
vagy csak a kín az, ami rág?
Úgy teszek, mintha lennék még,
csak üres perc száll, s nem elég…
Agonizálok, s jó nekem,
kiürül kongón a fejem.

Ha hozzám szólsz visszhang felel,
örül, hogy utánzóra lel.
Visszaadom a hangokat,
hidd, belőlem jött gondolat,
de jaj, nem az, nem is lehet,
szívem kihűlt, nem is szeret,
magányosan, árván dobog,
az évek benne, csak romok.

Jöttem, születtem, de minek,
lelkem senki sem érti meg,
ezért hát lassanként kihűlt,
ez az élet nem sikerült!
Írhatnék ilyen verseket,
sírhatnék együtt veletek,
de ez nem én lennék tudom,
csak eltévednék az úton.

Hisz nekem sírnom nem szabad,
nem hangolhatom le agyad,
nekem a jót mutatni kell,
érzéssel szívhez jutni el!
Dolgom, hogy felébresszelek,
verseim csak fényes szelek,
melyek szívedig szállnak el,
mitől az megnyugvásra lel.

Légy boldog! Én ezt akarom,
átlépek fájó szavakon,
kiteszem szívemet eléd,
a reményt ültetem beléd!
Egy szebb jövőben, jobb hitet,
lelkem, a lelked menti meg,
s boldog vagyok, ha sikerül,
ha minden helyére kerül!

Aranyosi Ervin © 2022-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglepett az álom


Aranyosi Ervin: Meglepett az álom

Bennünket meglepett az álom.
Friss szellő hátán érkezett.
Felkapott, s elrepített minket,
miközben fogtam két kezed.
Álmunkban együtt játszadoztunk,
nagy, virágos rét vett körül,
s éreztük szívünk dobbanásán,
ahogy a szív, szeret, s örül.
Bennünket meglepett az álom.
szerető szívünk összeért,
eggyé vált álom és valóság,
hálásak vagyunk mindezért!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…


Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Csak a béke a megoldás,
háborúzni nincs okunk,
de a drága magyar földhöz,
csak is nekünk van jogunk!
Mindenhez, mi rajta termett,
a népünknek van joga,
de a magyar értékekre,
idegennek fáj foga!

Vissza kell hát végre venni,
amit eddig ellopott,
saját kézbe kéne vennünk
a jussunkhoz, a jogot!
Kiállni az igazunkért,
békésen teremteni!
Saját földünk sorsa felett,
nekünk kéne dönteni.

A magyarok fénylő sorsa,
ne csak szóbeszéd legyen,
kapjuk vissza, mi a miénk,
és ez boldoggá tegyen!
Legyen végre egy nemzetté
összetartón a magyar,
legyen sorsa újra fényes,
mert boldogulni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva