Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva