Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
5

By

Aranyosi Ervin: Kánikulában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Kánikulában

Van kit agyonnyom a hőség,
másoknak ez lehetőség!
Ventilátor, hűtő, klíma,
mindent elad, amit bír ma!

Most, hogy hét ágra süt Napunk,
jó, ha hőgutát nem kapunk!
Párakapu, ködös, vizes:
– Vidd haza, csak előbb fizess!

Valódi hó nincs még, kérem?
Tavalyival is beérem!
Vagy egy medve, olyan jeges,
– ölelgetni felesleges?

Elhidegül így a párom,
csak égünk takaréklángon,
nem is áll már szóba velem,
ezt a szerelmet jegelem.

Hőhullámból van itt bőség,
levesz lábamról a hőség.
Jaj, úgy vártuk ezt a nyarat,
ha meleg is sikert arat.

Imádkozunk valakiért,
aki végre hűvös, kimért.
aki mellett lefagyhatunk,
s lehűlhet a lázas agyunk…

Aranyosi Ervin © 2017-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
2

By

Aranyosi Ervin: Az én mesém

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
31

By

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 8 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
28

By

Aranyosi Ervin: Létkérdések…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Létkérdések…

Ismerd meg önmagad! Ki vagy valójában?
Vajon az, ki egykor voltál a pólyában?
Akkori énedtől mily messze kerültél?
Miért váltál mássá, mint mikor születtél?

Kik formálták lelked, kik hatottak rája,
milyenné változott lelked szép ruhája?
Mi keltett félelmet, vagy szorongást benned?
Mi akadályozott önmagaddá lenned?

Igaz volt-e minden, amit megtanultál,
vagy csak hiedelmek csapdájába hulltál?
Vajon milyen vágyad kísér át a léten,
vezet-e egy csillag át a sötétségen?

Tudod-e, hogy ki vagy, s lelked mire képes?
Tudsz-e változtatni? Vajon lehetséges?
Van beleszólásod, vagy csak áldozat vagy,
s abból csipegethetsz, amit mások adnak?

Mondd csak, kell-e félned élettől, haláltól?
Ha van valós célod, mi az ami gátol?
Van-e feltétele ma a szeretetnek?
Vannak segítőid, kik jó felé vezetnek?

Képes vagy-e hinni mindig önmagadban?
Saját gondolatod nyílik meg szavadban?
Úgy élsz, ahogy mások azt elvárják tőled,
mások tervezik meg várható jövődet?

Képes vagy-e arra, hogy te is teremtsél,
önmagad szeretve, vonzzon végtelen cél?
Képes vagy-e szebbé tenni a világod?
Van-e erőd hozzá, van-e bátorságod?

Ismered-e magad, hogy mire vagy képes?
Eltudsz vajon jutni mások szép szívéhez?
Képes vagy-e másnak szebbé tenni sorsát,
szeretet-kenyérből osztogatni morzsát?

Akarsz-e megélni boldogabb világot?
Szívedben nevelni szeretet-virágot?
Akarod-e magját szétszórni a szélbe,
akarod-e látni azt kikelve, élve?

Változz előnyödre, s élj meg minden percet,
keress egy szebb utat múló életednek!
Keresd az értelmét – miből, mit tanultál?
Milyennek születtél, s mivé alakultál?

Kérdésre a válasz, mind ott él tebenned.
önmagadba nézve meg kellene lelned.
Ott él a szeretet, hát szeresd önmagad,
s szórjad a világra, mert annál több marad!

Mert, amit kiküldesz, visszatükröződik,
az elvetett mag sem hullik, csak a földig,
majd szépen kikelve mutat neked szépet,
szeretet vizétől virágzik az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
27

By

Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!

Ne vedd túl komolyan ezt a szép játékot!
Fogadd életedet úgy, mint ajándékot!
Élvezd minden percét, mintha úton lennél,
mintha egyik pontból, egy másikba mennél.

Mintha tengerparton kagylók közt sétálnál,
s minden szép darabot bámulva csodálnál.
Mintha a homokban száz szétszórt kincs lenne,
hogy te felfigyelj rá és gyönyörködj benne!

Mintha Nap az égen csak neked ragyogna,
mintha még a szél is táncba érted fogna.
A madarak mind-mind érted repülnének,
mintha rád nevetne mindennap az élet!

Észre kéne venned, és folyton csodálni,
hagynod kéne lelked boldogabbá válni!
Elfogadni mindent, ami történt véled,
hiszen téged tanít általuk az élet.

Régi hiteidet, kérlek gondold végig.
Földhöz kötött madár sem szállhat az égig!
Hagyd lelked szárnyalni, mintha madár volna,
mintha ez a világ csakis rólad szólna!

Mert a te világod, neked lett teremtve,
s te vagy mindennap a főszereplő benne.
Élvezd hát a filmet, alakítsd világod,
s ha kedved szerint élsz, szép is lesz, meglátod!

Egy másik világból születtél e Földre,
leélsz egy életet tanulással töltve.
Halál nem létezik, „mennyországod” vár rád,
mi lenne, ha dolgod boldogan csinálnád?

Nem kell sosem félned, nem ronthatsz el semmit,
vágyad gondjaidon majd keresztül lendít!
Ne ragadj hát bele a hitetlenségbe,
kövesd vágyaidat, s emelkedj az égbe!

Kísérjen szeretetet, hallgass szép szívedre,
ez a szép forrásod vízét őrző vedre!
Ne hagyd kiszáradni, s tölts belőle másnak,
légy része a mindent éltető  forrásnak!

Ne vedd hát komolyan ezt a szép játékot,
sokkal kellemesebb mikor szívből játszod,
gondolataidat szépen válogasd meg,
s meglátod általuk szebb napjaid lesznek!

Aranyosi Ervin © 2017-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
11

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
9

By

Aranyosi Ervin: Küldd el ezt a verset!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Küldd el ezt a verset!

Küldd el ezt a verset és legyen szerencséd!
Teljesüljön álmod, úgy ahogy szeretnéd!
Legyen ez a vers az öröm hordozója,
boldogság teremjen, hol az útját rója!
Kívánj szép szerelmet, mesés gazdagságot,
képzeld, hogy megváltod véle a világot!
Legyen szeretetbe a hit csomagolva,
és egy megosztással mindig tovatolva!
Oszd meg szereteted, s a jó kívánságod,
tedd ma boldogabbá az egész világot!
Csak néhány mozdulat, amit várok tőled,
alapozd meg véle boldogabb jövődet!
Küldd el hát e verset minden jó barátnak,
a szeretet elől menekül a bánat,
vidámság és jó kedv vegye át a helyét,
s aki szerencsétlen emelje fel fejét!
Kívánj mindenkinek mesés gazdagságot,
építsünk szebb jövőt, élhetőbb világot!
Minden lépésünket szerencse kísérje,
szerető szívünket ezer öröm érje!
A szeretet magját vesd el, szórd a szélbe,
sok bús gondolatot vígabbra cserélve!
Figyeld meg a magok egy napon kikelnek,
s megértő szívekre, jó talajra lelnek.
Ha majd megöntözöd szeretet vízével,
megkínál az élet az öröm ízével.
Küldd tovább e verset, mint egy szép virágot,
köszönts fel általa minden jó barátot!

Aranyosi Ervin © 2017-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
6

By

Aranyosi Ervin: Hiszek magamban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hiszek magamban

Hiszek az emberben,
hiszek önmagamban,
hiszek a teremtő,
s érző hatalmamban.

Mindennapi kenyér
a szeretet bennem,
magam, s a világom
ezzel kell etetnem.

Ha én nem keresem,
pokol sem létezik.
Hiszem, hogy az ember
csak jóra éhezik.

Mindent, ami bántó
könnyen elengedem,
mert a megbocsájtás
is napi kenyerem.

Hiszek az emberben,
az emberi lényben,
jóra áhítozó
Isten gyermekében.

Hiszek önmagamban,
s szívemben a hála,
hiszek az Istenben,
így ott vagyok nála.

Gondolattal, tettel
teremtem világom.
Hitem szerint épül,
szépül valóságom!

Aranyosi Ervin © 2017-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
5

By

Aranyosi Ervin: Dr. Ryke Geerd Hamer emlékére (1935-2017)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , 11 hozzászólás


Aranyosi Ervin:
Dr. Ryke Geerd Hamer emlékére (1935-2017)

Elment, becsukott ajtót-ablakot…
Amit tudott, azt mindent itt hagyott!
Bár meggyötörték, hitéért kiállt,
s a tudománynak az élére állt!
Tisztelte ő a bölcs természetet,
elfogadott örök törvényeket,
tudta, az élet nem harcot jelent,
logikával épített szebb jelent.

Sok milliónak új hitet adott,
összegyűjtve sok tényt, sok adatot,
bizonyította számos tételét,
megmentve ezzel az ember életét.
Nem kellenek az ártó vegyszerek,
ha lelkedben az okot megleled,
kezedben van a kulcs, a gyógyulás,
a változtatás, a végtelen tudás.

Ő nem szolgált pénzéhes „tudományt”,
mely nem fejtett meg soha egy talányt:
– hogy a betegség honnan is ered?
A szeretet a legfőbb gyógyszered!
Csak keresd meg a kórodnak okát,
mely létrejött pár konfliktuson át,
amit a lelked mástól szenvedett.
Csak látnod kell, rányitni szemedet.

A testünk képes gyógyítani magát,
s megújítja elhasznált anyagát,
s van segítsége még megannyi-sok,
s nem ellenségek tán a vírusok,
baktériumok, gombák, egyebek,
ők segítők, hogy jobbá legyetek.
A tüneteket kell megérteni,
az életünket nem kell félteni.

Mert Istenünk csodásat alkotott,
tökéletes, érző ruhát adott.
Mely szolgál minket életünkön át,
s mi mérgezzük e szép, csodás ruhát!
De volt egy orvos, ki megmutatta tán,
élhetnénk szebben, egy új kor hajnalán.
S eldobhatnánk gyilkoló szereket,
gyógyíthatna végre a szeretet!

Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi e-könyvet:
http://vilir.gportal.hu/portal/vilir/upload/717530_1327607630_02389.pdf

Aranyosi Ervin © 2017-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
3

By

Aranyosi Ervin: Isten gyermekei

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Isten gyermekei

Isten gyermekeként születtünk a földre,
angyali lélekkel, földi testet öltve.
Teremtő tudással is meg lettünk áldva,
csodákat tehetünk a létet csodálva.
Gondolatainkkal, s tettekkel teremtünk,
ehhez meg van minden szép képesség bennünk.
Figyelmünket kéne jó felé terelni,
s az egész világot boldogabbá tenni!

Naponta árad ránk Isten tiszta fénye,
s a lelkünkben él a szeretet erénye.
Ezt, mint gazdag vetést, széjjel kéne szórni,
szerető szavakra, jóként válaszolni.
Segíteni egymást, kezet nyújtva szépen,
a porból az embert felemelni készen.
Szeretetet adva jó példát mutatni,
mások jó szándékát kedvesen fogadni.

Ha angyallá válnánk máris jobbak lennénk,
egymás hétköznapját szebbé, jobbá tennénk!
Élveznénk a létet, nem a halált várnánk…
Mi lenne, ha végre, együtt megpróbálnánk.
Mennyet építenénk idelent a földön,
nem lenne többé bűn, nem kellene börtön!
Nemcsak elképzelnénk, tudnánk Istenünket,
így válna számunkra minden napból ünnep!

Aranyosi Ervin © 2017-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »