Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

ápr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: elme, hit, látom, Minden, teremtés, vágy, világ 2 hozzászólás

Fotó: http://szepjovot.blogspot.hu

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Különös egy mágnes az emberi elme.
Azt vonzza, amire fókuszál figyelme,
amire a vágya, félelme sugárzik:
attól melegszik fel, vagy épp attól fázik!
Kicsinyes vágyakkal csodát nem hoz létre,
oly keveset fizet az alacsony tétre!
Ám, ha működését egyszer majd megérted,
s mersz nagyot álmodni, dolgozni kezd érted!

A világon minden, MINDEN tiéd lehet,
amit képes látni színes képzeleted.
Az elérésében csak a hited gátol,
mert a teremtésed működik magától.
Mert tudatalattid buktatókat állít,
– hogy ez nem jár neked – s megkapja egy másik!
Vagy: – Nem vagy elég jó! – vagy: – Nem érdemled meg! –
vagy: – Az ilyen dolgok mesékben teremnek.

Ha irigyled mástól, sosem lehet tiéd,
sohase kívánd hát, magadnak senkiét.
Buta az a mondás: „hiszem, majd, ha látom!”,
mert így sosem tudod meglátni barátom!
Előbb meg kell látnod elméd mozivásznán,
mert: – „ha hinnék benne, előbb-utóbb látnám”!
Mert a hited, vágyad mindent meghatároz,
ekképp vonz az elme jót, s rosszat magához.

Használd hát mágnesed, s jól használd az elmét,
vágyott céljaidra fókuszáld figyelmét.
Nem kell erőlködnöd, mert az inkább fékez,
s támogatja célod, mit a szíved érez.
Ha a vágyad tisztán képes vagy már látni,
már csak az a dolgod: – hagyd valóra válni!
Nem kell megharcolnod, megküzdened érte,
nem is kell gondolnod hogyanra, miértre!

A létrehozása, az nem a te dolgod,
te csak várd a csodát, attól legyél boldog,
mikor megjelenik végre életedben.
Rájössz: – világomat, csakis én teremtem.
Mikor egy kis magot elültetsz a földbe,
s várod, hogy kikeljen és boruljon zöldbe,
elméd vásznán látod, hogyan hoz virágot,
akkor épp teremted, s éled a világod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Értsd meg!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: halott, Isten fia, Jézus, szeretet, szeretetlen 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Értsd meg!

Nem érted? Jézus nem azt akarta:
leborulj elé és Őt imádd!
Hidd el, hogy nem segíthet rajta,
az érte elmormolt imád!

Jézus a példát adta nékünk,
mire is jó a szeretet?
Nagy áldozatot hozott értünk,
s nem játszott holmi szerepet.

A világ keresztjét cipelte,
hitet és új reményt adott.
Jézus a szépet hinni merte,
s létével példát mutatott.

Ne úgy imádd, mint aranyborjút,
kövesd inkább a lépteit!
Add azt, mi az önvalódból jut,
s hidd, szereteted majd segít.

Isten vagy, s teremtésre képes,
– éppúgy, mint Ő – Isten fia!
Te érted tért meg Istenéhez,
érted kellett meghalnia.

Sajnálatra nincs szüksége,
mert harmadnap feltámadott.
Csak a gonosz a szeretetlen!
S ki nem szeret, csak az halott!

Aranyosi Ervin © 2015-04-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tehetség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: földi, hit, képzelet, tehetség, teremt 1 Comment

Ogasawara Ildi kalligráfiája

Aranyosi Ervin: Tehetség

A tehetség ott szunnyad benned,
s hidd, varázsolni sem nehéz!
Ha tudod azt, hogy mit kell tenned,
segít a szív, s a józan ész!
Kezed munkája látható lesz,
s előcsalva, már fényben áll.
Tedd, hát a dolgod, mihez értesz,
s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben,
fedezd hát fel értékeid!
Ne bolyongj elvakult sötétben,
hited vezesse lépteid!
Mert hinned kell egy új világban,
amit a képzelet teremt!
S megtestesül az izzó vágyban,
hogy felfedezd a végtelent!

Aranyosi Ervin © 2015-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
A kalligráfia másolása, megosztása
engedélyhez kötött
Minden jog fenntartva

márc
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A jövő hírhozója

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, fény, hírhozó, jó ember, jövő, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: A jövő hírhozója

Szinte súlytalan még, s alig néhány centi,
van, akinek mégis a világot jelenti,
Földre szálló angyal, apró, pici lélek,
aki megérkezett, s jelezte: – Hát élek!

Feladat is vagyok, tanulni is jöttem,
előttem az élet, semmi sincs mögöttem!
Segíts megérteni e furcsa világot,
mutass nekem példát, s utat, amely áldott!

Szeress jó emberré, én is így szeretlek,
hadd adjam majd tovább, ezt az embereknek,
hadd segítsek nekik jobban, szebben élni,
múltjukat, egy boldog jövőre cserélni!

Segíts, hogy megértsem azt, hogy mi a dolgom,
tetteimnek súlyát így könnyebben hordom.
Ha a feladatom, tiszta szívvel látom,
hordhatóvá válik szép lélek-kabátom.

Hadd tanítsak embert, szeretettel élni,
ahol szeretet van, nem kell többé félni.
A fény is kisöpri egyszer a sötétet,
tegyük hát fénylővé ezt, a földi létet!

Üzenetet hoztam, magja itt él bennem,
segíts megtalálnom, mi mindent kell tennem?
A világ legyen jobb, a feladat adott,
segíts felnevelnem a szeretet-magot!

Aranyosi Ervin © 2015-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás, Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: hála, hirnök, Hóvirág, Lélek, lelkünk, szeret, tavasz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Hóvirág, hóvirág, tavaszt hozó szépség,
engedd, üzeneted az emberek értsék!
Mindegyik zord télre, tavasz hoz lezárást,
kikelet virága, könnyítsd meg a várást!
Hogy a nehézséghez legyen kis türelmünk,
hogy a világunkba színeket keverjünk,
gazdagítsa szívünk madarak trillája,
emelje fel lelkünk szeretet és hála!
Hóvirág, hóvirág, üdvözöllek téged!
Tanuljon példádból a reményt vesztett lélek!
Higgyen a jövőben, higgyen a holnapban,
örüljön a létnek, minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2015-03-22.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: MOSOLY utca

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: éhező, emberség, jóság, mosoly, Mosoly utca, szeretet, vidámság 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mosoly utca

Gyere el a mi utcánkba!
Mosoly utca a neve.
Mindenki, ki idetéved,
már mosolyog eleve!

Vidámsággal van kövezve,
szeretet a korlátja,
minden arcra mosoly kúszik,
rögtön, amikor látja.

A szomorút felvidítjuk,
etetjük az éhezőt,
emberekből előcsalunk
szerethetőt, létezőt!

Itt a jóság nagyon fontos,
használd te is a szíved!
Az itt kapott mosoly terjed,
s látod majd, ha elhiszed.

Van benned egy csepp emberség?
Hozd magaddal, add tovább!
Fessünk mosolyt minden arcra,
varázsoljunk ma csodát.

Ha szeretnél segíteni,
– ha már jó vagy eleve –
gyere el a mi utcánkba!
Mosoly utca a neve.

Aranyosi Ervin © 2015-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

https://www.facebook.com/pages/Mosoly-utcaWorld-Smile-Streets/1414146192224602

febr
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Uram, kérlek, sétálj át házamon!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: eszközöd, fény, Földön, lény, szeretet, szívvel, Uram 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Uram, kérlek, sétálj át házamon!

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
Vidd el fájdalmam, oldd fel a bánatom!
Add hogy a létben boldogabb legyek!
Segíts tanulni, hogy kedvedre tegyek.

Ó, nem csak megfelelni vágyom én,
csak tenni dolgom, önként és könnyedén,
hogy a világ vidámabb hely legyen,
s ne uralkodjon ember, emberen.

Ó, jó Uram, nem várok új csodát,
csak legyen itt is úgy, mint odaát.
Jusson a Földre elég tiszta fény,
lehessen több a hívő, tiszta lény.

Én nem hiszem, létünknek ára van,
hogy nem lehet álmunk határtalan,
hogy a szeretet pénzben mérhető,
vagy nyitott szívvel el nem érhető!

Uram, engedd, hogy eszközöd legyek,
minden szavam töltse meg szeretet,
s úgy mint magot, igédet szórva szét,
legyen hasznos a vers, a szóbeszéd!

Hadd nyissam végre fel a szemeket,
az élet célja csak a szeretet!
S nem kell se harc, se véres küzdelem,
annak, ki így él, majd együtt, velem.

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
A lét ne legyen teher vállamon,
élhessek végre szabadon, boldogan,
s kövessék léptem a Földön oly sokan!

Aranyosi Ervin © 2015-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egyetlen út

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: kenyér, Napod, rabszolga, szemed, szeretet, tanít, üdvözül 3 hozzászólás

Fáradt mosoly ragyog az arcomon,
amint derülök buzgó harcodon!
A múltad fáj, a holnapodtól félsz,
s a jelenedben, rettegésben élsz!
Szabadulj meg! A múltad visszahúz!
Ha nem változol, semmit sem tanulsz!
Felnyitnod kéne lezárt szemedet,
egyetlen út van, és ez, a szeretet!

Napod múlik, melletted elrohan,
s te dolgozol, s veled még annyian,
ám amit kapsz, odalökött kenyér,
hogy holnap is „jó dolgozó” legyél.
Nem vagy fontos, csak egy, a sok közül,
ki elhiszi, hogy egyszer üdvözül.
Ám csukva tartod fáradt szemedet,
s a világodban nincsen szeretet.

Rabszolga vagy, éhbérért dolgozol,
s bár minden napba új reményt hozol,
nincs magas cél, amely értelmet ad,
fillérekért aprózod el magad.
Ha elhinnéd, Istened benned él,
s csak arra vár, hogy magadért tegyél,
hogy becsüld végre többre magadat!
Csodákra képes a hit, az akarat!

Hogyan mutassak jó utat neked,
hogy nyissam fel, a megfáradt szemed?
Naponta írok lelkes verseket,
remélve azt, hogy utad megleled.
Eljutnak hozzád, s nyitják szívedet,
mert mindegyik a jó útra vezet.
Mert szeretettel, hidd el élni könnyebb,
szeress, nevess és ne hulljon a könnyed.

Én jól vagyok, a verseimet írom.
s ha megjelennek nyomtatva, papíron,
eljutnak majd hozzád, s megnyitják szíved,
s hogy jobb lehet a lét, talán már elhiszed!
Köszönöm jól vagyok, legyél hát jól te is,
a szeretet az, mely szép holnapba visz,
s bár ez az út nehéz, de ily módon tanít
így segít megélni a hétköznapjaid!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy emberséges

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: állat, Aranyosi Ervin, hajléktalan, kóbor, Légy emberséges, lelkek, szeretettel, szívedet, Teremtőd, vers 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy emberséges

Kitaszított lelkek az utcákon élnek,
a múltjuktól fájnak, a jövőtől félnek.
Mondd, miért dönthet más, az Ő fejük felett?
Mondd, miért is ilyen rosszak az emberek?

A sok hajléktalan, a sok kóbor állat,
részei ennek a rút, gonosz világnak,
amely oly állati módra embertelen.
Akard, hogy ez mától kezdve máshogy legyen!

Te, aki talán az Istened féled,
vajon, nem történhet ugyanez meg véled?
Gondolkodj el, hiszen fordulhat a kocka,
lásd, ők sem akarták, a sorsuk így hozta!

Tudod, a Teremtőd, pont ily módon tanít.
Meg kéne Ismerned a létnek titkait!
Nőjél már fel hozzá, legyél végre ember!
A szívedet nyisd meg, hidd el, hogy más nem kell!

Könyörülettel és sok-sok szeretettel,
csodát teremteni is képes az ember…
Emeld hát magadhoz, a még csüggedőket,
vigasztald lelküket, és etesd meg Őket!

Szeretet vízével locsolj meg virágot,
változtasd, alakítsd szebbé a világot!
Teremtsd meg e földön a mennyei létet,
a fényeddel űzd el, a földi sötétet!

Aranyosi Ervin © 2015-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: hinta, holnap, jelen, jövő, teremtő 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!

Aranyosi Ervin © 2015-01-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Aranyosi Ervin © 2015-04-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Értsd meg!

Nem érted? Jézus nem azt akarta: leborulj elé és Őt imádd! Hidd el, hogy nem segíthet rajta, az érte elmormolt imád!

Jézus a példát adta nékünk, mire is jó a szeretet? Nagy áldozatot hozott értünk, s nem játszott holmi szerepet.

A világ keresztjét cipelte, hitet és új reményt adott. Jézus a szépet hinni merte, s létével példát mutatott.

Ne úgy imádd, mint aranyborjút, kövesd inkább a lépteit! Add azt, mi az önvalódból jut, s hidd, szereteted majd segít.

Isten vagy, s teremtésre képes, – éppúgy, mint Ő – Isten fia! Te érted tért meg Istenéhez, érted kellett meghalnia.

Sajnálatra nincs szüksége, mert harmadnap feltámadott. Csak a gonosz a szeretetlen! S ki nem szeret, csak az halott!

Aranyosi Ervin © 2015-04-05. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tehetség

A tehetség ott szunnyad benned, s hidd, varázsolni sem nehéz! Ha tudod azt, hogy mit kell tenned, segít a szív, s a józan ész! Kezed munkája látható lesz, s előcsalva, már fényben áll. Tedd, hát a dolgod, mihez értesz, s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben, fedezd hát fel értékeid! Ne bolyongj elvakult sötétben, hited vezesse lépteid! Mert hinned kell egy új világban, amit a képzelet teremt! S megtestesül az izzó vágyban, hogy felfedezd a végtelent!

Aranyosi Ervin: A jövő hírhozója

Szinte súlytalan még, s alig néhány centi, van, akinek mégis a világot jelenti, Földre szálló angyal, apró, pici lélek, aki megérkezett, s jelezte: – Hát élek!

Feladat is vagyok, tanulni is jöttem, előttem az élet, semmi sincs mögöttem! Segíts megérteni e furcsa világot, mutass nekem példát, s utat, amely áldott!

Szeress jó emberré, én is így szeretlek, hadd adjam majd tovább, ezt az embereknek, hadd segítsek nekik jobban, szebben élni, múltjukat, egy boldog jövőre cserélni!

Segíts, hogy megértsem azt, hogy mi a dolgom, tetteimnek súlyát így könnyebben hordom. Ha a feladatom, tiszta szívvel látom, hordhatóvá válik szép lélek-kabátom.

Hadd tanítsak embert, szeretettel élni, ahol szeretet van, nem kell többé félni. A fény is kisöpri egyszer a sötétet, tegyük hát fénylővé ezt, a földi létet!

Üzenetet hoztam, magja itt él bennem, segíts megtalálnom, mi mindent kell tennem? A világ legyen jobb, a feladat adott, segíts felnevelnem a szeretet-magot!

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Aranyosi Ervin: Mosoly utca

Gyere el a mi utcánkba! Mosoly utca a neve. Mindenki, ki idetéved, már mosolyog eleve!

Vidámsággal van kövezve, szeretet a korlátja, minden arcra mosoly kúszik, rögtön, amikor látja.

A szomorút felvidítjuk, etetjük az éhezőt, emberekből előcsalunk szerethetőt, létezőt!

Itt a jóság nagyon fontos, használd te is a szíved! Az itt kapott mosoly terjed, s látod majd, ha elhiszed.

Van benned egy csepp emberség? Hozd magaddal, add tovább! Fessünk mosolyt minden arcra, varázsoljunk ma csodát.

Ha szeretnél segíteni, – ha már jó vagy eleve – gyere el a mi utcánkba! Mosoly utca a neve.

Aranyosi Ervin: Uram, kérlek, sétálj át házamon!

Uram, kérlek, sétálj át házamon! Vidd el fájdalmam, oldd fel a bánatom! Add hogy a létben boldogabb legyek! Segíts tanulni, hogy kedvedre tegyek.

Ó, nem csak megfelelni vágyom én, csak tenni dolgom, önként és könnyedén, hogy a világ vidámabb hely legyen, s ne uralkodjon ember, emberen.

Ó, jó Uram, nem várok új csodát, csak legyen itt is úgy, mint odaát. Jusson a Földre elég tiszta fény, lehessen több a hívő, tiszta lény.

Én nem hiszem, létünknek ára van, hogy nem lehet álmunk határtalan, hogy a szeretet pénzben mérhető, vagy nyitott szívvel el nem érhető!

Uram, engedd, hogy eszközöd legyek, minden szavam töltse meg szeretet, s úgy mint magot, igédet szórva szét, legyen hasznos a vers, a szóbeszéd!

Hadd nyissam végre fel a szemeket, az élet célja csak a szeretet! S nem kell se harc, se véres küzdelem, annak, ki így él, majd együtt, velem.

Uram, kérlek, sétálj át házamon! A lét ne legyen teher vállamon, élhessek végre szabadon, boldogan, s kövessék léptem a Földön oly sokan!

Fáradt mosoly ragyog az arcomon, amint derülök buzgó harcodon! A múltad fáj, a holnapodtól félsz, s a jelenedben, rettegésben élsz! Szabadulj meg! A múltad visszahúz! Ha nem változol, semmit sem tanulsz! Felnyitnod kéne lezárt szemedet, egyetlen út van, és ez, a szeretet!

Napod múlik, melletted elrohan, s te dolgozol, s veled még annyian, ám amit kapsz, odalökött kenyér, hogy holnap is „jó dolgozó” legyél. Nem vagy fontos, csak egy, a sok közül, ki elhiszi, hogy egyszer üdvözül. Ám csukva tartod fáradt szemedet, s a világodban nincsen szeretet.

Rabszolga vagy, éhbérért dolgozol, s bár minden napba új reményt hozol, nincs magas cél, amely értelmet ad, fillérekért aprózod el magad. Ha elhinnéd, Istened benned él, s csak arra vár, hogy magadért tegyél, hogy becsüld végre többre magadat! Csodákra képes a hit, az akarat!

Hogyan mutassak jó utat neked, hogy nyissam fel, a megfáradt szemed? Naponta írok lelkes verseket, remélve azt, hogy utad megleled. Eljutnak hozzád, s nyitják szívedet, mert mindegyik a jó útra vezet. Mert szeretettel, hidd el élni könnyebb, szeress, nevess és ne hulljon a könnyed.

Aranyosi Ervin: Légy emberséges

Kitaszított lelkek az utcákon élnek, a múltjuktól fájnak, a jövőtől félnek. Mondd, miért dönthet más, az Ő fejük felett? Mondd, miért is ilyen rosszak az emberek?

A sok hajléktalan, a sok kóbor állat, részei ennek a rút, gonosz világnak, amely oly állati módra embertelen. Akard, hogy ez mától kezdve máshogy legyen!

Te, aki talán az Istened féled, vajon, nem történhet ugyanez meg véled? Gondolkodj el, hiszen fordulhat a kocka, lásd, ők sem akarták, a sorsuk így hozta!

Tudod, a Teremtőd, pont ily módon tanít. Meg kéne Ismerned a létnek titkait! Nőjél már fel hozzá, legyél végre ember! A szívedet nyisd meg, hidd el, hogy más nem kell!

Könyörülettel és sok-sok szeretettel, csodát teremteni is képes az ember… Emeld hát magadhoz, a még csüggedőket, vigasztald lelküket, és etesd meg Őket!

Szeretet vízével locsolj meg virágot, változtasd, alakítsd szebbé a világot! Teremtsd meg e földön a mennyei létet, a fényeddel űzd el, a földi sötétet!

Egy ág végére ültem én és az, mint hinta leng velem. Így született e költemény, e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott, s bár túl komolyan vettem én, a mozgás vidámnak hatott, s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet, bár gyenge még a sugara, még nem küld nyári meleget, de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog, Mindennap tudja, kelni kell! Hite hívja a holnapot, s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt, lelkében holnapot teremt. Szabadság vágya hajtja Őt, s éli a teremtő jelent!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nem érted? Jézus nem azt akarta:
leborulj elé és Őt imádd!
Hidd el, hogy nem segíthet rajta,
az érte elmormolt imád!

Jézus a példát adta nékünk,
mire is jó a szeretet?
Nagy áldozatot hozott értünk,
s nem játszott holmi szerepet.

A világ keresztjét cipelte,
hitet és új reményt adott.
Jézus a szépet hinni merte,
s létével példát mutatott.

Ne úgy imádd, mint aranyborjút,
kövesd inkább a lépteit!
Add azt, mi az önvalódból jut,
s hidd, szereteted majd segít.

Isten vagy, s teremtésre képes,
– éppúgy, mint Ő – Isten fia!
Te érted tért meg Istenéhez,
érted kellett meghalnia.

Sajnálatra nincs szüksége,
mert harmadnap feltámadott.
Csak a gonosz a szeretetlen!
S ki nem szeret, csak az halott!

Aranyosi Ervin © 2015-04-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A tehetség ott szunnyad benned,
s hidd, varázsolni sem nehéz!
Ha tudod azt, hogy mit kell tenned,
segít a szív, s a józan ész!
Kezed munkája látható lesz,
s előcsalva, már fényben áll.
Tedd, hát a dolgod, mihez értesz,
s lépj magad is a fénybe már!

Mert dolgod van e földi létben,
fedezd hát fel értékeid!
Ne bolyongj elvakult sötétben,
hited vezesse lépteid!
Mert hinned kell egy új világban,
amit a képzelet teremt!
S megtestesül az izzó vágyban,
hogy felfedezd a végtelent!

Szinte súlytalan még, s alig néhány centi,
van, akinek mégis a világot jelenti,
Földre szálló angyal, apró, pici lélek,
aki megérkezett, s jelezte: – Hát élek!

Feladat is vagyok, tanulni is jöttem,
előttem az élet, semmi sincs mögöttem!
Segíts megérteni e furcsa világot,
mutass nekem példát, s utat, amely áldott!

Szeress jó emberré, én is így szeretlek,
hadd adjam majd tovább, ezt az embereknek,
hadd segítsek nekik jobban, szebben élni,
múltjukat, egy boldog jövőre cserélni!

Segíts, hogy megértsem azt, hogy mi a dolgom,
tetteimnek súlyát így könnyebben hordom.
Ha a feladatom, tiszta szívvel látom,
hordhatóvá válik szép lélek-kabátom.

Hadd tanítsak embert, szeretettel élni,
ahol szeretet van, nem kell többé félni.
A fény is kisöpri egyszer a sötétet,
tegyük hát fénylővé ezt, a földi létet!

Üzenetet hoztam, magja itt él bennem,
segíts megtalálnom, mi mindent kell tennem?
A világ legyen jobb, a feladat adott,
segíts felnevelnem a szeretet-magot!

Gyere el a mi utcánkba!
Mosoly utca a neve.
Mindenki, ki idetéved,
már mosolyog eleve!

Vidámsággal van kövezve,
szeretet a korlátja,
minden arcra mosoly kúszik,
rögtön, amikor látja.

A szomorút felvidítjuk,
etetjük az éhezőt,
emberekből előcsalunk
szerethetőt, létezőt!

Itt a jóság nagyon fontos,
használd te is a szíved!
Az itt kapott mosoly terjed,
s látod majd, ha elhiszed.

Van benned egy csepp emberség?
Hozd magaddal, add tovább!
Fessünk mosolyt minden arcra,
varázsoljunk ma csodát.

Ha szeretnél segíteni,
– ha már jó vagy eleve –
gyere el a mi utcánkba!
Mosoly utca a neve.

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
Vidd el fájdalmam, oldd fel a bánatom!
Add hogy a létben boldogabb legyek!
Segíts tanulni, hogy kedvedre tegyek.

Ó, nem csak megfelelni vágyom én,
csak tenni dolgom, önként és könnyedén,
hogy a világ vidámabb hely legyen,
s ne uralkodjon ember, emberen.

Ó, jó Uram, nem várok új csodát,
csak legyen itt is úgy, mint odaát.
Jusson a Földre elég tiszta fény,
lehessen több a hívő, tiszta lény.

Én nem hiszem, létünknek ára van,
hogy nem lehet álmunk határtalan,
hogy a szeretet pénzben mérhető,
vagy nyitott szívvel el nem érhető!

Uram, engedd, hogy eszközöd legyek,
minden szavam töltse meg szeretet,
s úgy mint magot, igédet szórva szét,
legyen hasznos a vers, a szóbeszéd!

Hadd nyissam végre fel a szemeket,
az élet célja csak a szeretet!
S nem kell se harc, se véres küzdelem,
annak, ki így él, majd együtt, velem.

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
A lét ne legyen teher vállamon,
élhessek végre szabadon, boldogan,
s kövessék léptem a Földön oly sokan!

Fáradt mosoly ragyog az arcomon,
amint derülök buzgó harcodon!
A múltad fáj, a holnapodtól félsz,
s a jelenedben, rettegésben élsz!
Szabadulj meg! A múltad visszahúz!
Ha nem változol, semmit sem tanulsz!
Felnyitnod kéne lezárt szemedet,
egyetlen út van, és ez, a szeretet!

Napod múlik, melletted elrohan,
s te dolgozol, s veled még annyian,
ám amit kapsz, odalökött kenyér,
hogy holnap is „jó dolgozó” legyél.
Nem vagy fontos, csak egy, a sok közül,
ki elhiszi, hogy egyszer üdvözül.
Ám csukva tartod fáradt szemedet,
s a világodban nincsen szeretet.

Rabszolga vagy, éhbérért dolgozol,
s bár minden napba új reményt hozol,
nincs magas cél, amely értelmet ad,
fillérekért aprózod el magad.
Ha elhinnéd, Istened benned él,
s csak arra vár, hogy magadért tegyél,
hogy becsüld végre többre magadat!
Csodákra képes a hit, az akarat!

Hogyan mutassak jó utat neked,
hogy nyissam fel, a megfáradt szemed?
Naponta írok lelkes verseket,
remélve azt, hogy utad megleled.
Eljutnak hozzád, s nyitják szívedet,
mert mindegyik a jó útra vezet.
Mert szeretettel, hidd el élni könnyebb,
szeress, nevess és ne hulljon a könnyed.

Kitaszított lelkek az utcákon élnek,
a múltjuktól fájnak, a jövőtől félnek.
Mondd, miért dönthet más, az Ő fejük felett?
Mondd, miért is ilyen rosszak az emberek?

A sok hajléktalan, a sok kóbor állat,
részei ennek a rút, gonosz világnak,
amely oly állati módra embertelen.
Akard, hogy ez mától kezdve máshogy legyen!

Te, aki talán az Istened féled,
vajon, nem történhet ugyanez meg véled?
Gondolkodj el, hiszen fordulhat a kocka,
lásd, ők sem akarták, a sorsuk így hozta!

Tudod, a Teremtőd, pont ily módon tanít.
Meg kéne Ismerned a létnek titkait!
Nőjél már fel hozzá, legyél végre ember!
A szívedet nyisd meg, hidd el, hogy más nem kell!

Könyörülettel és sok-sok szeretettel,
csodát teremteni is képes az ember…
Emeld hát magadhoz, a még csüggedőket,
vigasztald lelküket, és etesd meg Őket!

Szeretet vízével locsolj meg virágot,
változtasd, alakítsd szebbé a világot!
Teremtsd meg e földön a mennyei létet,
a fényeddel űzd el, a földi sötétet!

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!