Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: egy, jövő, Lemondanék, szebb, szeretet, világ, világom
Lemondanék a haragomról,
arról, mi lelkem mérgezi!
S megpróbálnám megérteni,
hogy ezt a másik, miért teszi?
Lemondanék a fájdalomról,
amely egy apró jel csupán,
hogy letértem az igaz útról,
s rossz felé megyek csak bután.
Lemondanék a kincseimről.
A pénz, lelket nem boldogít!
És élményekkel gazdagodnék,
– szeretnék szívből valakit.
Lemondanék a hatalomról,
nem uralnék más lelkeket.
Örömöt adnék, boldogságot,
szétosztható szeretetet.
Lemondanék a lemondásról,
s elfogadnám, amit kapok.
Befogadnám e szép világot,
s érezném, vele egy vagyok.
Lemondanék rangról és címről,
maradnék porszem, boldogan.
Porszem csupán, az út porából,
aki a szél hátán rohan.
Lemondanék a fájó múltról,
amin már nem segíthetek.
A mában élném szép világom,
s örülnék, hogy itt lehetek.
Lemondanék a jóslatokról,
s teremtenék egy szebb jövőt.
Szabaddá tenném, felemelném,
s támogatnám a felnövőt.
Lemondanék a terheimről,
amit az élet rám rakott.
Hiteimről, amit megtanultam,
s hittem, hogy velük egy vagyok.
Lemondanék a harcaimról,
s nem lennék rögtön ellenem.
Nem háborúznék a világgal,
így lenne minden EGY velem.
Lemondanék a KÉTségekről,
tudván a jó, s rossz egy dolog.
Eggyé szeretném a világot,
legyünk MI mind-mind boldogok.
Legutóbbi hozzászólások