Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
14

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

a könyv tündére 7Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Egy újabb szép napnak
vége immár, végre!
Napunk el búcsúzott,
s Hold jött fel az égre.

Kivettem a könyvjelzőt,
és folytattam a könyvet,
a mesébe visszajutni,
így volt a legkönnyebb.

Siettem a Tündéremhez,
úgy, ahogy csak bírtam,
s amit nekem elmesélt Ő,
rögtön le is írtam.

Túl voltunk a farkasokon,
emberünk túlélte,
és a tündér ezt a mesét,
most tovább mesélte.

A Fekete erdőn többé
nem ült már az átok,
legalábbis gonosz farkast
többé itt nem látok.

Visszatért a fény és ettől
kivirágzott minden,
szerethető lett a világ
égi, s földi szinten.

Szegény emberünk elindult,
hogy célját elérje,
hogy a végén, majd a jussát
a királytól kérje.

A vasorrú banya házát
kezdte hát keresni.
De nem volt ott sem útjelző,
s nem utalt rá semmi.

A tisztásról hét út indult,
bizony, hét irányba.
Az egyik volt, amelyiken
idehozta lába.

Elindult hát egy másikon,
bízva szerencsében,
elszántsága tükröződött
mind a két szemében.

Eledele nem volt néki,
s korgott már a gyomra,
hazagondolt kedvesére,
a meleg otthonra.

Felesége, kicsi fia
kedves arcát látta,
és ilyenkor a lépteit
meg is szaporázta.

Az út mentén szamóca nőtt,
édesítve napját,
itt ott néhány finom gomba
lengette kalapját.

Össze is gyűjtötte őket,
este majd megállva,
tüzet gyújt és ebből lesz
a szerény vacsorája.

Fenn a fákon, s bokrok között
madarak daloltak,
őzek, nyulak egy darabon
kísérői voltak.

Később keskeny, tiszta vizű
patak állta útját.
Megtöltötte a kulacsát,
s szomjúsága kútját.

Lassan be is esteledett,
s kiért egy tisztásra,
ami nagyon ismerős volt,
nem is gondolt másra.

Látta, hogy egy egész napja
ráment a sétára,
s útja végén, honnan indult,
magát ott találta.

Tüzet gyújtott, vacsorázott
gombáit megette,
Tarisznyáját kispárnának
feje alá tette.

– Aludjunk rá, segítsenek
jó útra az álmok!
Remélem, hogy holnap
majd a jó útra találok.

Így gondolta, s el is aludt,
és mikor felébredt,
másik utat kiválasztva,
új ösvényre lépett.

Egész nap csak gyalogolt,
és nem is gondolt másra,
ez az út is visszavezet
arra a tisztásra.

– Három a magyar igazság,
el is jött a három,
alszom egyet és a banyát
holnap megtalálom.

Sajnáltam a szegény embert,
ám az időm lejárt,
elbúcsúztam, mert a tündér
meseboltja bezárt.

Elindultam hazafelé,
könyvemet bezártam,
lelkemben már a holnapot,
a folytatást vártam…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
14

By

Aranyosi Ervin: Napi tanítás

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , 1 Comment

napi tanítás
Aranyosi Ervin: Napi tanítás

– Na, kisfiam, akit ott látsz, az nekünk az „Isten”!
Őt kell mindig kiszolgálni, és más dolgunk nincsen…
Megvédjük az értékeit, őrizzük épségét,
folyamatos műszak lesz ez, s nem tartunk hétvégét.
Ő ad nekünk lakóhelyet, ő az, aki táplál.
Ha kedve van játszik velünk, kedvesebb a vártnál.
Ám a többi „sima szőrűt” tartsd jó távol innen,
idegennek, itt a házban semmi dolga sincsen.
Nincs más dolgunk a világban, mint „Istent” szolgálni,
akkor tudunk a szemében jó kutyákká válni…

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
13

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 6. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , 3 hozzászólás

sötét farkasok
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 6. rész

Halihó, itt vagyok
véget ért a napom,
A kitartásomért
mai mesém kapom.

Mint egy törzsvendégre,
úgy vár rám a sámli,
így tudok könnyebben
hallgatóvá válni.

– Kérlek kedves tündér,
sződd tovább mesédet,
legyen olyan színes
amilyen az élet!

S lám, drága tündérem,
kedvemért folytatja,
és a szép szavait
egymás mögé rakja.

Elindult hát útján
a jó szegényember,
– célja volt, kedve is –
hát nógatni nem kell!

Hosszú útja végén
megérkezett végül.
A Fekete erdő
látja most vendégül.

Ám, ne hidd, hogy rögtön
étellel kínálták,
erdő közepében
már ordasok várták.

Nem törődtek vele,
hogy az ember éhes,
azt hitték élete
általuk lesz véges!

Amint ment, mendegélt
útján szegény pára,
egyszer megérkezett
egy sötét tisztásra.

Sötét magas fáknak
sűrű lombja fedte,
mely a szép napfényét,
ott át nem engedte.

Csak a szél fújt, zúgott,
rázott bokrot, fákat,
és csak a farkasok
szemei szikráztak.

A szegényembernek
szíve összeszorult,
s hitte, hogy a pokol
burája rá borult.

Mert a farkasok mind
reá vicsorogtak,
szájukból nyálaik
éhesen csorogtak.

Az ember remegett,
rátört a félelem:
– Hogy meneküljek meg,
mi lesz most én velem.

S lám egy mentőötlet
agyába hasított,
előszedte gyorsan
a manótól nyert sípot.

Belefújt a sípba,
ám nem történt semmi,
csak az égen kezdtek
sűrű felhők lenni.

És a fák lombja közt
eső kezdett hullni,
de olyan, amitől
meg lehet vakulni.

A farkasok szeme
mind kialudt szépen,
s üvölteni kezdtek
a kínzó sötétben.

s lám, az emberünkre
bíz’ egy csepp sem hullott.
Csendben felsóhajtott:
– ez kevésen múlott!

Az ázott farkasok
kőbálvánnyá váltak,
s mint megannyi szobor,
varázslatra vártak.

Majd feltámadt a szél,
mit angyalok fújtak,
és a farkas-szobrok
darabokra hulltak.

Az összeborult fák
kiegyenesedtek,
a lombjaik közé,
szép napfényt engedtek.

Kivirult a tisztás,
életre kelt minden,
világos lett végre,
égi, s földi szinten.

Amikor ideért
a tündér a mesében,
sámlimról felállva
megköszöntem szépen.

Elbúcsúztam tőle,
s megígértem néki,
hogy a folytatást majd
holnap elmeséli!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
13

By

Aranyosi Ervin: Légy a gazdánk!

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment

légy a gazdánk
Aranyosi Ervin: Légy a gazdánk!

Gazdikat keresünk, vajon megtaláljuk?
Nincs túl nagy igényünk, szeretetre vágyunk!
Amilyen a bundánk, oly tiszta a lelkünk,
segíts nekünk, kérlek, jó gazdára lelnünk.
Nem adunk keveset: Szeretetet, szépet,
s ennél nincs fontosabb, egyszer tán megérted.
Minden kedves szóért szívünkben a hála,
hajlamosak vagyunk szép dorombolásra!
Szeress belénk, kérlek, és vigyél magadhoz,
ilyenkor a lélek közel ér a Naphoz.
Ne félj melegünktől, mert az meg nem éget,
csak még jobb emberré változtathat téged!

Aranyosi Ervin © 2016-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
12

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 5. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

könyvtündér2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 5. rész

Tegnap a mesének
hirtelen lett vége.
Nem kérdezte tündér,
hogy vajon  elég-e?

De szerintem tudta,
úgyis visszatérek,
és a meséjéből
új szeletet kérek.

Hát eljöttem ma is,
elhozott a lábam.
Az utat idáig
újra végig jártam,

lásd hát, most itt ülök
a folytatást várva.
– Kérlek, drága tündér,
kezdd el valahára!

A könyv tündére most
mosolyt csalt arcára,
mindig örült nekem,
hogy figyelek szavára.

– Hol is hagytuk tegnap
mi a szegény embert?
– Reggelizett éppen,
s ennek időt szentelt!

Lám, ahogy ott hagytuk
árokparton ülve,
ott van, csücsül ma is,
s helye sincs kihűlve.

Készült menni tovább,
kissé elmélázott,
s lenézve a fú közt
egy kis manót látott.

Apró, zöld kabátban,
piros kis sapkában,
ahogyan egy manó
kinéz általában.

S a manó szólt hozzá:
– Hej, te szegényember,
meg tudnál kínálni
egy kis élelemmel?

– Tudsz jó szívvel adni
nekem egy falatot,
vagy csak útnak indulsz,
s én éhen maradok?

Hej, a szegény ember
gondolta magában,
– adnék én szívesen,
úgy, mint általában.

Nekem is kevés van,
nem tart ki az úton,
de megesett szíve
a kis nyomorulton.

– Nesze vidd, és edd meg,
többem úgy sem maradt,
úgy sem segít rajtam
már ez a pár falat!

Így hát a kis manót,
vendégéül látta,
aztán el is akart
indulni, utána.

A manó élelmét
mind becsemegézte,
a vendéglátóját
hálás szívvel nézte.

– Ide figyelj ember,
hálás vagyok néked,
mert, hogy nekem adtad,
legutolsó étked.

A hálám jeléül
hadd adjak valamit,
ami megsegíthet,
ami megszabadít.

Fogjad ezt a sípot,
s ha bajba kerülnél,
akkor jársz legjobban,
ha ezzel fütyülnél.

Kiszabadít bajból,
fondorlatosságból,
bűvös varázslatból,
börtönből, fogságból.

Elvette emberünk
manótól a sípját,
bár sípok az éhét
már nem csillapítják.

Azért illendően
megköszönte szépen,
hála és a kétség
kavargott szívében.

Aztán útnak indult,
Fekete erdőhöz,
kövessük az útját,
Ő az egyik főhős.

Hát idáig értünk
a mai mesével.
Búcsúzkodni kezdtem
sietve, nagy hévvel!

Ide illesztettem,
be a könyvjelzőmet,
s elmentem aludni,
becsuktam a könyvet.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
11

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás

könyvtündér2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

Ahogy megígértem,
ma is visszatértem.
Adott szót tartani,
úgy gondolom, érdem.

Ám a kíváncsiság
komoly hajtó erő,
nem látott világok
kerülnek így elő.

A könyv tündéréhez
ma is megérkeztem.
Oda, ahol magam
eddig jól éreztem.

Fogtam a sámlimat
és leültem ottan,
vártam a folytatást
kicsit izgatottan.

És a drága tündér
mesélni is kezdett.
– Hol is hagytuk abba?
Legyen az a kezdet!

No, a szegényember
elindult hát messze,
hogy a szerencséjét
végre megkeresse.

Először is indult
a királyi várba,
hogy megtudja hol él
a vasorrú bába.

Hát a kapu előtte
nagy tömeget látott,
mert a félországra
sok-sok ember vágyott.

Voltak ott hercegek,
daliák, leventék,
kik a feladatot
mind komolyan vették.

Meglátva, emberünk
el is gondolkodott:
– Mit is keres ő itt,
s miről is álmodott?

Ám, ha egyszer eljött,
nem fordulhat vissza,
a feladás mérgét
ő biz’ meg nem issza!

Beállt hát a sorba,
s bejutott a várba.
Bent egy íróasztal
meg pár tudós várta.

Felírták a nevét
egy öles papírra.
Csak az juthat célba,
aki fel van írva!

Aztán, kérdésére,
hogy majd merre menjen,
vasorrú boszorkányt
vajon merre leljen?

Útmutatást kapott:
A Fekete erdő,
odaindul ma el
mindegyik tekergő

ki a gonosz banyát
meg szeretné lelni,
ki a kihívásnak
meg akar felelni.

A Fekete erdőn
farkasok tanyáznak,
akik a banyára
roppantul vigyáznak.

Aki megküzd velük,
az ritkán éli túl,
ám egy próbát megér,
vagy csellel, vagy vadul.

– Ha neki indultam,
visszalépés nincsen,
ha célja van velem,
majd segít az Isten!

A szegényemberünk
így hát neki vágott,
a kaland is hívta,
– még sohasem járt ott!

Messze volt az erdő,
hosszú volt az útja,
fogyott a kenyere,
vajon meddig futja?

Árok partján aludt,
reggel ott is ébredt,
messze volt az erdő,
s messzire sötétlett.

Mielőtt az útnak
újra neki vágna,
hazai kenyérből
kis szeletet vágna.

– Jut még talán arra
hazai szalonna,
ami jól lakatna.
Legyen szép napom ma!

A tündér mesének
pont itt ért ma véget,
mielőtt elalszom,
talán hazaérek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
11

By

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

hogyan juss a csúcsra
Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
11

By

Aranyosi Ervin: Árva rigó

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 3 hozzászólás

Árva rigóAranyosi Ervin: Árva rigó

Kiestem a fészekből, és meg kellett menteni,
szerencsémre nem jött macska, s nem akart megenni.
Szerencsémre gondoskodó, kedves hölgy talált rám.
Így most akad eledelem, s alvásomhoz párnám!

Lágy madár eledelt kapok, keze etet szépen,
szeretetet, gondoskodást látok a szemében.
Ilyen őrzőangyal mellet, persze könnyű élni,
nem akarok más rigókkal még helyet cserélni.

Bár hiányzik az anyukám, jól viselik gondom,
a szeretet puha fészek – tiszta szívből mondom!
Anélkül a rigó szíve magányos és árva,
a szeretet szabaddá tesz, nem bírnám bezárva…


Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
10

By

Aranyosi Ervin: Zebra

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , 1 Comment

Zebra
Aranyosi Ervin: Zebra

Csikos az oldala és csíkos a háta,
divatos és csinos, csíkos pizsamája.
Szavannák vándora, a meséknek hőse,
gyalogátkelőnek nem fekszik le Ő se.
Ha beáll a fűbe, néha nem is látszik,
van, hogy csapatostul is bújócskát játszik.
Csíkjait, ha nézed, hát nem vonalkódok,
ettől a festéstől minden zebra boldog.

Aranyosi Ervin © 2016-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
10

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

Egy nap megint elszaladt,
eljött hát az estem.
Egész nap e perceket,
s a könyvet kerestem.

Kiveszem a könyvjelzőt,
– újra belevágok,
néhány szó és már megint
a könyvtündérnél járok.

Elém rohan lelkesen,
repked örömében,
én is jól érzem magam,
bűvös, szép körében.

Leülünk, s én hallgatom,
induljon a móka,
folytatásra várok én
tegnap este óta.

A tündér mesélni kezd,
szót, szavába ölti,
érzem hogy a történet,
lelkemet betölti.

Életre kel a tanya,
jószággal és kerttel,
családjával éldegélt
ott a szegény ember.

Történt aztán, egy napon,
a vásárban jártak,
ami otthon nem terem,
pont olyat találtak.

Tojásért, meg zöldségért,
ruhát, cipőt vettek,
mondhatnánk, hogy ennyivel
gazdagabbak lettek.

Egyszer lovas érkezett
vásár közepére.
Dobolása hangos volt,
– ne gondolj zenére!

Kihirdetni érkezett
a király parancsát,
s kezdte: – Ezer pénz üti
annak majd a mancsát…

…aki képes a gonosz
boszorkányt legyőzni,
s ezzel minden nyavalyát
meg tud majd előzni.

Mert a király beteg lett,
– a vasorrú átka
fertőzte meg csúfosan,
s elkapta a nátha.

Éjjel-nappal didereg,
eldugult az orra,
s az orvosa sem talált
gyógyszert még e kórra.

Király szíve megfagyott,
olvadni nem képes,
szeretni is képtelen,
csak fájdalmat érez.

Gyógyírt erre nem talált
ezer tudós doktor.
Így járt bizony a király,
– rossz helyen volt rosszkor.

Ha akad hát valahol
tiszta szívű ember,
ki az átkot leveszi,
nagy szakértelemmel,

vagy megöli a gonoszt,
a varázsló boszorkát,
azt meg ajándékozom,
– övé a félország!

Hej, kapkodott mindenki,
gazdag akart lenni.
s törni kezdte a fejét,
mit kellene tenni.

S lám a szegény ember is,
hazaszalad rögtön,
vele futott asszonya,
s a gyerek, a pöttöm.

Mert a szegény emberünk
szerencsét próbálna,
hátha egyszer sikerül,
és gazdaggá válna.

Felesége csomagolt
útravalót néki,
és a poros országútig
szépen kikíséri.

– Aztán Kend vigyázzon ám
mindig önmagára!
Addig nekem gondom lesz
itthon dolgára.

A szerencse kísérje,
s intézze a dolgot!
Legyünk aztán gazdagok
s legyen szívünk boldog!

A szegény ember búcsúzott.
Én is búcsút vettem.
A mesével egy kicsit
gazdagabbá lettem.

Holnap újra eljövök,
ígértem meg újra.
Várt az ágyam, indultam
az álmokon túlra…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »