Aranyosi Ervin versei

jún
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne nyúlj az őzgidához!

Category: Állatok, természet Tags: anyja, békén, fű, illatod, istenadta, Ne nyúlj, őzgida, ragadozó 2 hozzászólás

Elfektetett őzgida (fotó: Polster Gabriella)

Aranyosi Ervin: Ne nyúlj az őzgidához!

Ha erdőn-mezőn jársz, s őzgidára lelnél,
kérlek, ne nyúlj hozzá, tudom, kedveskednél,
csak megsimogatnád, lelked erre vágyna,
ám ne tedd! A gida hátrányára válna!

Tudd, azért, mert fekszik, nem beteg, nem árva,
így van biztonságban, az anyjára várva.
Kérlek, hagyd őt nyugton, ne kezdjen el félni,
menj tovább utadon, hagyd a gidát élni.

Anyja fektette el, legyen biztonságban,
a magas fű között hagyja általában.
Több oka is lehet, hogy magára hagyta,
talán csak enni ment el az istenadta.

Olyankor is így tesz, mikor veszélyt érez,
s így a ragadozó nem jut kicsinyéhez.
Az anya ilyenkor feltűnően „meglép”,
s így vonja magára a támadó figyelmét.

Ha gidát találnál, kérlek, hagyd őt békén,
ne hagyd az illatod gidán, vagy vidékén,
ne ejtsd szeretetből, rajongásból túszul,
mert anyja ott hagyja, s akkor éhen pusztul.

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Category: Állatok, természet Tags: álom, fű, lát, nap, őzgida, réten, szabadság, szökken, te félj, virág 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Őzgida könnyedén szökken a réten,
virágok illata ámítja el.
Később, ha elpihen anyja ölében,
a virág illata életre kel.
Álmában szökkenve ugrik a Naphoz,
labdának képzeli a tűzgolyót.
Vissza és visszatér a pillanathoz,
amikor látta a széles folyót.
Élete félelem, álma szabadság,
életét félteni, menteni kell!
Megélni álmait, kell csak a vadság,
rettegve Napjához nem jutna el.
Őzgida könnyedén szökken a réten,
fű közé bújik, ha jön a veszély.
Álmában nem töri fejét a léten,
ébren a szíve azt súgja: – Te félj!

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ború, derű, gondolatok, lelked, nagyszerű, nap, ragyogtatod, reggel, sugarak 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fekete sereg

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, dorombolnak, fekete, gazdi, nyávog, sereg, törökverők, vigaszdíj 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fekete sereg

Megjött, nyávog, ébreszt a fekete sereg.
Mert korog a gyomra, s lelke kesereg.
Dorombolnak, kérnek, könyörögnek ők,
ők akarnak lenni a finomat evők…
Ébred, s kibotorkál álmos gazdijuk.
Tálkájukba kerül a vigaszdíjuk.
Közben körbe járnak, dörgölőznek ők,
éhes kicsi macskák, nem törökverők!

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmodom, amikor, emlék, olvasok, vagyok, varázsolok, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, megáll a világ.
– Nem repülnek felhők, nem futnak a fák.
Másik úton járok, fényről álmodom,
lelkem tarisznyáját telerámolom.
Igaz kincset gyűjtök, nem kacatokat,
képzeletem képes megélni azokat,
feldíszíti széppel, jóval gazdagon.
Amikor mesélek, majd tovább adom.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Amikor olvasok, én varázsolok,
s élővé változik száz halott dolog.
Lelkem tiszta filmje lassan lepereg,
ismerőssé válnak tárgyak, emberek.
A világban járok, ott, hol soha még,
lábam régen elfolyt, vén folyóba lép.
Hegyen, völgyön megyek, szállok hogyha kell,
földre húz a béklyóm, léggömböm emel.

Amikor olvasok, egész más vagyok,
nem bántanak gondok, lelkem kiragyog.
Félelmeim súlyát végleg lerakom,
angyalok figyelmét érzem magamon.
Minden megtörténhet, látom és hiszem,
új tapasztalatként magammal viszem,
és mikor a könyvem végül leteszem,
őrzi ezt a kincset emlékezetem.

Aranyosi Ervin © 2016-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ég, fürdenek, madarak, nap, süt, verebek 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

Lázasan süt a nyári Nap,
fürödnek hát a madarak.
Pancsolnak szürke verebek,
elpilledt madárgyerekek.
A vízben ázik száz veréb.
– Inni, strandolni, jaj de szép!
Frissül a meleg tollazat,
miközben szikrát szór a Nap.
Vidáman néz a fényes ég,
hogyan tisztul meg száz veréb,
aztán megszárad, s szárnyra kap.
Toll szárítójuk volt a Nap!

Aranyosi Ervin © 2016-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Pöttyös a divat

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, bundánk, divat, ing, mintás, nagykabát, pöttyös Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Pöttyös a divat

Idén pöttyös lesz a divat!
Mi már hordjuk, látod?
Te is cseréld mintásabbra,
inged, nagykabátod!
Ám a példát ne rólunk vedd,
nem adjuk a bundánk!
Ha pöttyeink elvesznének,
rosszabbul aludnánk!

Aranyosi Ervin © 2016-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egyik gyík

Category: Állatok, természet Tags: egy, egyik, figyel, fülel, gyík, kettő, szeszély, veszély 1 Comment

Aranyosi Ervin: Egyik gyík

Nézd, ez egy gyík,
vagy tán kettő?
De nem látszik csak az egyik,
mivel láthatóvá lett ő,
figyel, fülel nincs-e veszély,
kell-e futni, elszaladni?
Ez persze nem holmi szeszély,
mert életben kell maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Category: Állatok, természet Tags: Debrecen, Debreceni Nagyerdő egyesület, élet, ember, Erdő, pályázat, természet, város, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Category: Állatok, természet Tags: állat, csemete, együtt, élni, fa, fű, illat, pusztul, szeméthegy, tanulni 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne nyúlj az őzgidához!

Ha erdőn-mezőn jársz, s őzgidára lelnél, kérlek, ne nyúlj hozzá, tudom, kedveskednél, csak megsimogatnád, lelked erre vágyna, ám ne tedd! A gida hátrányára válna!

Tudd, azért, mert fekszik, nem beteg, nem árva, így van biztonságban, az anyjára várva. Kérlek, hagyd őt nyugton, ne kezdjen el félni, menj tovább utadon, hagyd a gidát élni.

Anyja fektette el, legyen biztonságban, a magas fű között hagyja általában. Több oka is lehet, hogy magára hagyta, talán csak enni ment el az istenadta.

Olyankor is így tesz, mikor veszélyt érez, s így a ragadozó nem jut kicsinyéhez. Az anya ilyenkor feltűnően „meglép”, s így vonja magára a támadó figyelmét.

Ha gidát találnál, kérlek, hagyd őt békén, ne hagyd az illatod gidán, vagy vidékén, ne ejtsd szeretetből, rajongásból túszul, mert anyja ott hagyja, s akkor éhen pusztul.

Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Felébredsz reggel, kitárod ablakod. Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod! Lelkedből rögtön árad a derű, s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el? Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell! Lelkedből ömlik reád a ború, s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap! Felhők mögött is ragyognak sugarak, lelkedben mindig ott él a derű, csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok, mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok! Saját borúdtól nem látod lelkedet, mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet, álmodd világod, teremts szebb életet! Lelkedben mindig ott él a Napod, s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Aranyosi Ervin: Fekete sereg

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, mind életre kel, s díszítem, a múltam emlékeivel. Szereplőkre arcot, ruhát aggatok, s aki csak szeretnék, azzá válhatok. Én adom a hangot, s én értelmezem, dallam virág nyílik, régi lemezen. Újra élnek bennem az emlékeim, régi álmok lesznek a vendégeim.

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

Aranyosi Ervin: Pöttyös a divat

Idén pöttyös lesz a divat! Mi már hordjuk, látod? Te is cseréld mintásabbra, inged, nagykabátod! Ám a példát ne rólunk vedd, nem adjuk a bundánk! Ha pöttyeink elvesznének, rosszabbul aludnánk!

Aranyosi Ervin: Egyik gyík

Nézd, ez egy gyík, vagy tán kettő? De nem látszik csak az egyik, mivel láthatóvá lett ő, figyel, fülel nincs-e veszély, kell-e futni, elszaladni? Ez persze nem holmi szeszély, mert életben kell maradni!

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét. Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét! Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet: – hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát? Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát? Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot, hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll, aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll! Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen! Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Ha erdőn-mezőn jársz, s őzgidára lelnél,
kérlek, ne nyúlj hozzá, tudom, kedveskednél,
csak megsimogatnád, lelked erre vágyna,
ám ne tedd! A gida hátrányára válna!

Tudd, azért, mert fekszik, nem beteg, nem árva,
így van biztonságban, az anyjára várva.
Kérlek, hagyd őt nyugton, ne kezdjen el félni,
menj tovább utadon, hagyd a gidát élni.

Anyja fektette el, legyen biztonságban,
a magas fű között hagyja általában.
Több oka is lehet, hogy magára hagyta,
talán csak enni ment el az istenadta.

Olyankor is így tesz, mikor veszélyt érez,
s így a ragadozó nem jut kicsinyéhez.
Az anya ilyenkor feltűnően „meglép”,
s így vonja magára a támadó figyelmét.

Ha gidát találnál, kérlek, hagyd őt békén,
ne hagyd az illatod gidán, vagy vidékén,
ne ejtsd szeretetből, rajongásból túszul,
mert anyja ott hagyja, s akkor éhen pusztul.

Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Idén pöttyös lesz a divat!
Mi már hordjuk, látod?
Te is cseréld mintásabbra,
inged, nagykabátod!
Ám a példát ne rólunk vedd,
nem adjuk a bundánk!
Ha pöttyeink elvesznének,
rosszabbul aludnánk!

Nézd, ez egy gyík,
vagy tán kettő?
De nem látszik csak az egyik,
mivel láthatóvá lett ő,
figyel, fülel nincs-e veszély,
kell-e futni, elszaladni?
Ez persze nem holmi szeszély,
mert életben kell maradni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.