Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…


Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…

Ha nem leszel jó, majd nem fognak szeretni,
és sohasem fogsz úgy, majd a mennybe menni!
Elhitted ezt önként, s megküzdöttél érte,
és úgy tettél, ahogy a sok tanítód kérte.
A szeretet-éhség volt a te rabláncod,
így életed végig, a kijárt úton járod.
Bezárták lelkedet a hitek börtönébe,
s nem szabadulsz onnan ki már talán élve!
De, vajon ez így most a te saját léted,
vagy a mások által neked írtat éled?
Mert az ember mindig szeretetre vágyna,
s azért mindent tenne, bármit megcsinálna!
Bár valójában csak jól szeretni kéne,
s akkor szeretetet kaphatnál cserébe!

Elvárások szegélyezték eddig is a sorsod,
bár a tiszta fényed, a lelked mélyén hordod,
mégis mások által elvárt szerep vár rád,
minthogy saját pályád, lelked útját járnád!
Van még azért esély, gondolkozz csak róla,
hiszen nincs lelkednek vesztenivalója?
Hogyan tudnád saját sorsodat átírni,
hogy élvezni is tudd, és ne csak kibírni!
Mit jelenthet az, hogy jónak kéne lenned?
Hiszen ott van minden  élő csoda benned,
csak fel kéne végre szépen szabadulnod,
s végre szeretettel élni kell tanulnod!

Légy oly jó, és kezdd el önmagad szeretni,
s szeretettel élve, boldogabbá tenni!
Aztán szórd a  szíved szeretetét széjjel,
töltsd meg a világod érző, tiszta fénnyel!
Ha majd fényed végre másokra kiárad,
nem lesz majd gazdagabb, boldogabb tenálad!
Szereteted folyton visszatér majd hozzád,
s ráébredsz, hogy itt van, a földi mennyország!
Szeress és meglátod, téged is szeretnek,
s mikor tudod, tanítsd ezt az embereknek!
Így mutass utadon a társaidnak példát,
és az örömöknek minden percét éld át!

Aranyosi Ervin © 2023-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kitalált háború!


Aranyosi Ervin: Kitalált háború!

Minden háborúhoz kell egy kitalált ok,
amit ti odafent könnyen kitaláltok,
elrejtve igazi, fondorlatos okát,
így gerjesztve halált, a századokon át!

Mondd csak, a háborút kinek kell megvívni?
Kinek kell a bőrét vágóhídra vinni?
Nem annak, ki bőszen, azt jól kitalálta,
nem ő háborúzik, nem ő megy halálba!

A háborúk oka gazdasági érdek,
s akik belehalnak, többnyire szegények.
A népnyomorítók pedig gazdagodnak.
Ezt hívhatjuk tehát a háborús oknak!

Oly sokat papolnak a honvédelemről,
de az kiviláglik a történelemből,
hogy a háborúkat hatalomért vívták,
az okot a nagyok csak életre hívták.

Ármány és cselszövés kreálta az okát,
adta erőszakhoz a támadó jogát.
Az egyszerű nép meg nem akart harcolni,
úgy kellett csatákhoz mind-mind összefogni.

Mi is a háború? Tömeges gyilkosság,
hogy az idegen nép életét kioltsák.
Hazug az indok is, hogy béketeremtés,
sosem hozott békét ágyú, vagy kifent kés!

Ma a háborút már félelemmel vívják,
már a csecsszopót is félni megtanítják.
A háborúk oka gazdasági érdek,
fájdalom jár vele, mégpedig temérdek!

A harc vizet hajt a gazdagok malmára,
hirtelen felszalad mindennek az ára!
Bűnbakot is könnyű nekik megkeresni,
másra mutogatva árakat emelni.

Amíg háború van, félelem igazgat,
nincs félni valója, annak aki gazdag,
csak a szegény félti és védi hazáját,
a békért is csak ő nyitja a száját.

Nem kell a háború, teremtsünk hát békét,
adjuk szívvel vissza az ember reményét!
Szeretet fényében fürdessük világunk,
legyen a valóság, valóra vált álmunk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kemény munka eredménye


Aranyosi Ervin: A kemény munka eredménye

Meg kellett néznem,
hogy miből van a párna!
A kemény munkámért,
most dicséret járna!
Ám mégsem dicsérsz meg.
– Miért kell haragudni?
Ezen a párnán már
úgysem fogsz aludni!

Aranyosi Ervin © 2023-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életre álmodva!


Aranyosi Ervin: Életre álmodva!

Élni akarok,
dalolni bátran,
helyet találni
a zajló világban!
Megnyitva szívemet,
tisztábban élni,
elfásult tegnapom
jobbra cserélni!

Álmodott vágyaim
valóra váltva,
teremtve holnapom,
két lábon állva!
Szívemet megnyitva,
élőn szeretve,
jóérzést öntve
megfáradt szívekbe!

Élni akarok
csak derűsen, bátran,
helyemet meglelve,
egy boldog világban!
Akarnám, jobb legyen,
s tennék is róla,
s akkor az életem
a jóról szólna!

Álmodnám holnapom,
s tennék is érte,
kihúznám magamat,
s nem esnék térdre!
Lehetnék önmagam,
akivé váltam,
megkapnám álmaim,
amire vágytam!

Élni akarok,
szebb létbe vágyni,
amit még nem mertem,
mind kipróbálni!
Álmodva holnapot,
boldogan élnék,
elveszett perceket
újra cserélnék!

Aranyosi Ervin © 2023-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legkisebb panasza


Aranyosi Ervin: A legkisebb panasza

Nem vagyok egy árulkodós,
mégis elmondom neked:
− A kajától elkergetett
a két másik gyereked.
Bánat, éhség keseríti
a legkisebb kis korát.
Éhgyomorra ki kell hagynom
az oroszlán-iskolát!

Aranyosi Ervin © 2023-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőben fázva


Aranyosi Ervin: Esőben fázva

Esőben fáznak a lombok, a fák,
esőben fürdik az egész világ,
esőtől nedves a föld és az ég,
őszi ború száll csöndben fölénk!

Őszi borúban a szív szomorú,
esőben ázik a völgykoszorú,
nedves a hegyhát, a földi avar,
sárguló ősz, lám a lombokba mar.

Borúsnak látom a szürke eget.
Napom is elbújt, már rám se nevet!
Magára húzott felhőtakarót,
köd fedi éppen a szépet, s a jót!

Esőben fázik az ember szíve,
két szemem bámul kihűlt semmibe,
mind, ami szép volt az emlék maradt,
most visszasírom az elmúlt nyarat!

Fázósan dobban meg bennem a szív,
melegre vágyva, most szeretni hív!
Vigaszra lelni, ez lenne a cél,
érezni lelkünket, még ma is él!

Esőben fáznak a lombok, a fák,
borúsan néz rám az egész világ!
Reményt kell gyújtanom, szép zene kell,
melyben a holnapom életre kel!

Aranyosi Ervin © 2023-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni és az almák


Aranyosi Ervin: Süni és az almák

Körülöttem alma-hegyek,
csak azért, hogy boldog legyek.
Lassan elmúlik a bőség,
– véget ér a nyári hőség.
Ezért ezt mind hazaviszem,
szükség is lesz rá, – azt hiszem.
Az almákat hazahordom,
így ősz táján, az a dolgom!

Aranyosi Ervin © 2023-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eldalolnám a világnak


Aranyosi Ervin: Eldalolnám a világnak

Úgy szeretném eldalolni az egész világnak,
hogy a szívem szebben dobban, valahányszor látlak,
hogy a szívem érted dobban szeretettel telve,
a világom fényesebb lesz téged ünnepelve!

Úgy szeretném eldalolni mindazt, amit érzek,
a világom kivirágzott, tőled jó és szép lett,
tiszta fényed elűzte az árnyékot felőlem,
megváltoztam, s tán jobb embert faragtál belőlem!

Refrén:
Talán látod, talán érzed,
bármit megtennék teérted,
talán érzed, talán látod,
szebbé teszed a világot,
szebbé teszed a világom,
terólad szól minden álmom!

Úgy szeretném eldalolni, a világ szebb volna,
ha a lelkünk együtt szállna, szeretetet szórna!
Ha a lelkünk megfürödne szeretet vízében,
jobbá tennénk világunkat, álmodozva, szépen!

Refrén:
Talán látod, talán érzed,
bármit megtennék teérted,
talán érzed, talán látod,
szebbé teszed a világot,
szebbé teszed a világom,
terólad szól minden álmom!

Aranyosi Ervin © 2023-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Mike Balázs grafikája: Mén asszonya – Menyasszony

Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Szerelemben együtt futottak,
együtt messzebbre is jutottak,
hajtotta vágy a szívüket,
felszítva élőn szép tüzet!

Aztán, végül eljött a nász,
beérett, mint a jó kovász,
kenyérbe sült, jövőt adott,
termőre váltott ősmagot!

És egyesült a Föld, s az Ég,
így lett kettőből szép egység,
befogadta a mindenség,
hogy öröklétét hirdessék!

Az életből teremtetett,
csodát adott, új életet,
s hordta a ménnek asszonya,
áldás szállt rá, de jókora!

Méhében az áldott teher,
mely gondoskodást érdemel,
mely hordoz egy szebb holnapot,
amit a boldog perc adott!

Menyasszonyból szép anya lett,
büszkén lépdelt a föld felett,
s világra hozta szép fiát,
akit nagybüszkén élni lát!

Csikója lett, fickándozó,
reményt, holnapot hordozó,
csillag ragyogott homlokán,
s futott szülei nyomdokán.

Boldog volt a mén asszonya,
rálelt a lét aranykora,
beteljesült, mit álmodott,
a létbe értelmet hozott!

Holnapnak adott életet,
s hitet, hogy az majd szép lehet!
A lét-patak tovább folyik,
s lesz még ki jövőt álmodik!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva