Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek

Mosollyal üzenek
Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek

Én még képes vagyok csodát észrevenni!
Én még képes vagyok őszintén szeretni!
Annyi szép dologra vagyok én még képes,
könnyedén eljutok mások szép szívéhez!

Minden pillanatban még a csodát látom,
ezért van énnekem annyi, sok barátom.
Sosem ítélkezem, még hiszek a jóban,
a tiszta lélekben, igazságos szóban.

Kicsi világomnak úgy tudok örülni,
játékban, avarban mélyen elmerülni.
Arcomon a mosoly szívemből virágzik,
s tudom, ha mosolygok, más szíve sem fázik.

Bárcsak a felnőttek, tanulnának tőlem,
ha a szeretet úgy áradna belőlem,
hogy belőle mások örömre lelnének,
s szeretetről szólna mától minden ének.

Próbálj hát szeretni, legyen ez a dolgod,
s aki téged meglát, legyen tőle boldog,
a mosolyod legyen csodás gazdagságod,
tegyük élhetőbbé együtt a világot!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán megélni kellene!

Csupán megélni kellene
Aranyosi Ervin: Csupán megélni kellene!

A csoda itt van, az életedben,
megfogható, a két kezedben,
látvány, varázs a szép szemedben.
Csupán megélned kellene!
Látnod kéne és felfedezni,
örömöt, mosolyt megfelezni,
osztozni mással minden jóban,
nyári Napban, szikrázó hóban.
Csupán megélned kellene!
Nem félni, itt a mában élni,
szeretetcseppeket cserélni,
álmodni nappal, s minden éjjel,
mindig a jót, azt szórni széjjel,
s csupán megélned kellene!

Aranyosi Ervin © 2016-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Naptánc

Naptánc
Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

A szeretet magja

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

Tudod, a virágok csak egy helyben ülnek.
Napnak és esőnek egyformán örülnek.
Elkezdenek nőni, s álomra találnak,
bimbót nyitogató álmodóvá válnak.
Aztán az álmaik szél szárnyára ülnek,
felszállnak az égbe, messzire repülnek.
Magvas gondolatuk másik földre száll át,
ott kelti életre gondolat virágát.

A virág, s az álom, így terjed a Földön.
Látod? Álmaimat szép szavakba öntöm,
s jön a szél, felkapja, s elviszi majd hozzád,
s talán egy új álmot, gondolatot hoz rád.
Mert, akár a virág, mely szétszórja magvát,
az én gondolatom messze száll, és hat rád.
Légy tovább adója a szép gondolatnak,
ne tartsd meg magadnak, mert a szavak hatnak!

Álom és gondolat egyaránt teremthet,
ezt kell érteniük a jó embereknek.
A szeretet magját kell csak elültetnünk,
ez segít a mában szebb világra lelnünk.
A gaz is így terem, és csak rajtunk múlik,
hogy a termő földre majd milyen mag hullik.
Éltesd hát a szépet, a szeretet virágát,
szíved szép vízével gondozd nyíló ágát!

Tápláld a szép álmot hited erejével,
s figyeld a teremtést, hogy csodákat ér el.
S lám, minden csodának benned nő a magva,
hagyd hát elrepülni, szél szárnyán suhanva,
s mikor földre talál, jó talajra hulljon,
kikelve örüljön, szépen boldoguljon!
A szeretet magját így szórd szét a szélbe,
jusson el sok ember vágyódó szívébe!

Aranyosi Ervin © 2016-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

harmatcsepp
Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

kezdj el élni
Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!
Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,
s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.
Lám már az is csoda: – hála él szívedben,
és az, hogy élni jó, erősít hitedben.
Ha látod a Napot feljönni az égen,
s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.

Mikor szép színesnek látod a világot,
mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,
s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,
hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.
Az életet hagyod bő medrében folyni,
s nem akarsz bántani, s másokat okolni!
Minden szépen folyik, testi, lelki szinten,
és végre megérted, hogy te rólad szól minden.

Hiszen a világod mindig téged szolgál,
s aki ezt megérti, az boldogul, jól jár!
Nem kell erőlködni, mert az élet árad,
s aki szembe úszik, hamarabb elfárad.
Az élet egy folyó, és csak az függ tőled,
hogy erősen fogod meg az eveződet
és szembeszállsz vele, le akarod győzni,
vagy úszol az árral, s létben tudsz időzni.

Tudd, az erőlködés nem szolgálja léted,
nem a harc a fontos, hanem, ha megérted:
csupán szeretned kell, tedd hát így a dolgod,
élvezd eredményét, s légy általa boldog.
Légy hát életednek az irányítója,
sodorjon magával életed folyója!
Ne küszködj az árral, hadd szolgáljon téged,
hagyd, hogy odavigyen, hol álmaid eléred.

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
éld meg világodat, s nem kell többé félni!
Nem kell megfelelni semmi elvárásnak,
mert az elvárások csúf sírokat ásnak.
Vágyaid vigyenek, s bontsd ki vitorládat,
hagyd el a múltadat, s inkább éld a mádat!
Egy dolog a fontos: – Élvezd életedet!
Hidd el, a jó Isten azért adta neked!

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Uram légy útjelzőm
Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Én csak visszatértem, mikor leszülettem,
mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem.
Apró emlékmorzsák vezetnek az úton,
amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon,
nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom!
Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok,
szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét,
kaptam érző szívet, gondolkodó elmét,
s társakat az útra, akik elkísérnek,
és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak,
s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak.
Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok,
jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom.
S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom.
Sorsom csapdájába gyakran belelépek,
sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat,
hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat.
Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem,
hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni,
másoknak is mindig örömet okozni?
Boldoggá szeretni sok-sok útitársat,
s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak?
Akik hittel élnek, boldogok maradnak?
Hát akkor csak segíts a jó utat járnom,
jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csoda

csodaAranyosi Ervin: Csoda

Az ember minden nap várja a csodákat,
s csak azt látja mindig, hogy a csoda várat.
Pedig bizony ott van, csak nem veszed észre,
mert nem figyelsz oda sok aprócska részre.
Mert, tudod, a mában felgyorsult a tempó,
az idő úgy szalad, akár egy versenyló,
s ha magával ragad, nincsen időd várni,
ezért nem sikerül csodára találni.

Pedig, ha lassulnál, s behúznád a féked,
a világ mélyebben érintene téged.
A szemed is tudna jobban fókuszálni,
könnyebb lenne, hidd el, csodára találni!
Ha már képes lennél szeretettel nézni,
s hagyni a lelkedet többször megigézni,
ha tudnád, életed gyakran elvarázsol,
talán te is többet tudnál a csodákról.

Felmerülhet benned, mi is az a csoda?
Talán csak egy kérdés: Kicsoda-micsoda?
Vagy talán világunk minden élő része,
vagy az Univerzum teljes, nagy egésze?
Vagy csak az újdonság, mit még sosem láttál,
vagy csak olyan dolgok, pont amikre vágytál?
Nézőpont kérdése, te mit érzel annak,
ám a lényeg az, hogy csodák bizony vannak.

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csepegtess örömöt

aranyosi_ervin-a_bor_szuletese
Aranyosi Ervin: Csepegtess örömöt

Egy nap mind meghalunk. Azt a napot várod?
Nem kéne a többit addig kihasználnod?

Ameddig a meséd, ócska végét féled,
biztos nem a saját életedet éled!

Csurgass hát örömöt, mindig, minden napba,
a jó kedvű létet, soha ne hagyd abba!
És ha egyszer mégis az út véget érne,
rájössz bőröndödbe még mennyi minden férne!

Ne sajnáld magadtól azt, amit szeretnél,
legyél boldog ember! Akárki lehetnél!

Minden meg van benned, hogy teljesüljön álmod
s mindent, mire vágynál, biztos megtalálod…

Csurgass hát örömöt, s jó bort a pohárba,
Ha a kulcs nálad van, bátran dugd a zárba,
ott az ajtó mögött a világ kitárul,
s minden rút akadály előled elhárul.

Egyszer mind meghalunk. Kezdj el végre élni,
hogy az unokádnak legyen mit mesélni.

Napi kalandokat, kis csodákat élj meg!
A bút, a bánatot mosolyra cseréljed.

Csepegtess örömöt mások rossz napjába,
ne hagyj búslakodni senkit egymagában!
Ne engedd hogy lelkük élve haldokoljon,
segíts, hogy a daluk reád hangolódjon!

Aranyosi Ervin © 2015-10-25.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A szív és az agy

A szív és az agy
Aranyosi Ervin: A szív és az agy

Az agy olyan mester,
mint a munkás ember,
aki végzi dolgát,
nagy szakértelemmel.

Ám az eredményből
hiányzik a lélek,
s az agy büszke is rá:
– az anyagban élek!

Lám, a szívünk tudja,
van fontosabb ennél:
– mi lenne, ha élnél,
s őszintén szeretnél?

Hidd el, hogy érzéssel,
többre lennél képes,
mert csodát alkotni,
csak együtt lehetséges!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva