Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
7

By

Aranyosi Ervin: Ébredjen a szíved!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ébredjen a szíved!

Minden új nap lehetőség,
új életet kezdeni.
Az nem mindegy,
hogy a napod
mivel rakod
majd teli.
Kezeld tehát ajándékként,
adj magadnak új esélyt!
Ezt folytatva,
utat adva,
engedd hatni a reményt!

Álmodozva szebb az élet,
hálás szívvel, boldogabb!
engedd csak el
ami bánthat,
bú és bánat
nélkül lásd el dolgodat!
Nem kell másnak megfelelned!
Légy csak más, és egyedi!
hisz az élet,
sodor téged,
szép lelkedet eteti!

Refrén:
Ébredjen a szíved
hálával telve!
Minden újabb napot
élőn ünnepelve!
Szeretettel tekints
a rád váró napra,
tegyél fel ma mindent,
erre az egy lapra!

Ne törődj a tegnapokkal,
az sem számít, hogy mi lesz!
Álmaidat
most építed,
most szépíted,
talán lassan élni kezd.
Van, aki már meg sem élte,
ám te itt vagy, létezel,
ha élvezed,
az életed,
akkor lelked érzi ezt!

Refrén:
Ébredjen a szíved
hálával telve!
Minden újabb napot
élőn ünnepelve!
Szeretettel tekints
a rád váró napra,
tegyél fel ma mindent,
erre az egy lapra!

Aranyosi Ervin © 2019-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
17

By

Aranyosi Ervin: Békélj meg!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Békélj meg!

Nem harc az élet!
Az csupán a látszat!
Hiába jártad végig iskoládat,
ha nem érted az élet lényegét.
De amíg futsz,
versengsz csak elvakultan,
vagy sérelmek közt hánykolódsz a múltban,
lemarad lelked, s elméd mit sem ért.

Nem harc az élet!
Megbékélni kéne!
És átérezni, hogy mit jelent a béke.
Megélni végre a szépséges jelent.
Jelekre lelni
az éppen zajló mában,
megmártózni a bőség áramában,
s keresni azt, hogy melyik, mit jelent?

Nem harc az élet!
Nem áldozat az ember!
Csak együtt kéne élned Isteneddel,
s megélni egyként isteni valódat!
A lelkedet
a jelenben találod,
s míg retteged nem létező halálod,
magadra húzod árnyék-takaródat.

Alatta nem látsz,
csak fájdalmat érzel.
Nem tudsz kezdeni semmit az egésszel,
mert félelmeid elvakítanak.
Ettől beteg
az ember teste, lelke,
ezért nem szállhat fennen, fellegekben,
s elhiszi azt, amit tanítanak.

Nem harc az élet!
Csak észre kéne venni!
Nem kell nekünk mind-mind pokolra menni,
ne higgyük el, hogy bűnösök vagyunk.
Szeretni kell!
Ezt kéne megtanulni
és nem fogunk pokol tűzébe hullni!
Szívvel éljünk, s használjuk bölcs agyunk.

Nem harc az élet!
Ideje lenne másnak!
Egy nagyszerű, közös álmodozásnak,
mely bőségbe, boldogságba vezet.
Ha lelkünkben
végre a béke élne,
ha jövőjétől az ember nem félne,
ha átjárna az élet-szeretet.

Nem harc az élet,
ha nincsen ellenséged!
Ha nem rettegve várod épp a véget,
ha értelmet nyer lelkedben a lét.
Hiszen Teremtőd
ellát minden jóval!
Élelemmel, s átgondolni valóval,
s ha kész vagy rá, csodákat tesz eléd!

Nem harc az élet!
Békélj meg magaddal!
Legyél a jóság, a csodát hordó angyal,
kitől világunk boldog, s szép lehet!
Békélj meg hát,
lelked nyugtára leljen,
és aki lát örömmel ünnepeljen!
Szeresd valódat, élvezd az életed!

Aranyosi Ervin © 2019-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
13

By

Aranyosi Ervin: Találd meg a saját utad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Találd meg a saját utad!

Találd meg az utat, a saját utadat,
a lelked vezessen, belsődben a tudat!
Igazság kísérjen, saját igazságod,
hisz a válaszokat utadon találod!
Probléma, nehézség? Ne térj ki előlük,
próbáld értelmezni, tanulni belőlük!
Bár könnyebb elfutni, mégis szembe jönnek,
s mint rossz útonállók, újra beléd kötnek.
Akkor léphetsz tovább, ha gondod megoldod,
ekkor lehet lelked elégedett, s boldog.

Saját szép utadra neked kell rá lelned,
a térkép, a módszer le van írva benned.
Önmagadba nézve reá kell találnod,
segítenek benne a vágyak és az álmok!
Saját igazságod muszáj megtalálnod,
akkor lehetsz boldog ha ösvényed járod!
Nem lehetsz úgy boldog, ha más létét éled,
akkor más árnyéka takar ködbe téged.
Magad teremtheted igaz valóságod,
amit nem találsz meg, ha mások útját járod!

Figyeld érzéseid: – Mit üzen a lelked?
Jó érzés vezessen, s mindent úgy kell tenned,
hogy az öröm Napja ragyogja be szíved!
Kell egy szebb világban, s önmagadban hinned!
Ne engedd, hogy mások eltántorítsanak,
figyeld milyen érzést keltenek a szavak!
Élvezd az örömöt, s add szívedből másnak,
így lehetsz részese boldog szabadságnak!
Ha a visszajelzés boldoggá tesz téged,
jó útra találtál, s igazol az élet!

Éld hát életedet, de csak a sajátod!
Ha lelkedre figyelsz könnyen megtalálod!
Akkor tudni fogod, nem hiába jöttél,
ha a boldogságban, fényben megfürödtél.
Hidd el, egészséged nagyban ettől függ majd,
és a jó érzés is a jó útra űz, hajt!
Élvezd ki utadat, hisz azért születtél,
egy boldog életet végig élni lettél.
Tanulni a rosszból, s élvezni a szépet.
Találd meg utadat. Erről szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2019-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
4

By

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
9

By

Aranyosi Ervin: A tavasz pillanatai

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Textil-festmény: Kerekes Éva

Aranyosi Ervin: A tavasz pillanatai

Eljött lám a tavasz. Kertészkedni kezdek,
életet lehelve kiskertembe én.
Tavaszi bimbókból szép virágok lesznek,
s kibújik a földből a zöld vetemény.
Kis ásó, gereblye, és a metszőolló,
tudja már a dolgát, hát szorgoskodom.
Madárdal is hangzik, a tavaszról szóló,
megújul a kertem, mert gondoskodom.

Így járulok hozzá én a teremtéshez,
megtisztul a világ, takarít a szél.
Egy kis eső kéne a korai vetéshez,
mely életet adva a földhöz beszél.
Egy fekete rigó fütyül fenn az ágon,
szerelemre hívó, kedves szerenád.
– Ettől keletkezik új élet a nyáron,
ha leendő párod felfigyel reád?

Éled a természet millió csodája,
nárcisz és tulipán kidugja fejét.
Apró, kis rügyekkel az orgona ága
ígéri, virága lesz gyönyörű szép.
Ébred a szerelem és a gyümölcsfáink,
virágokat szórnak, méhcsalogatón.
Kezdődik a holnap, s gyönyörűnek látszik,
remény és hit éled, szívünkre hatón.

Aranyosi Ervin © 2019-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
3

By

Aranyosi Ervin: Másnak csak egy kutya

Category: Barátság, család Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Másnak csak egy kutya

Másnak csak kutya vagy, nekem a mindenem,
amióta te vagy, a világ fordult velem.
Te tanítottál meg őszintén szeretni,
egy másik lélekért felelősnek lenni.
Veled életembe a mosoly költözött,
szívem új ruhába, s örömbe öltözött.
Gondoskodom rólad, odafigyelek rád,
te hűséggel szolgálsz, s én vagyok a gazdád.
Egy jó csapat vagyunk, többek, mint barátok,
veled a világból sokkal többet látok.
A lét értelméből sokkal többet érzek,
mert a nagyvilágra szívemen át nézek.
Nem csak jó barát vagy – szeretet-tanárom!
Miről kéne szóljon az élet? Már látom!

Aranyosi Ervin © 2019-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By

Aranyosi Ervin: Boldognak kell lenni!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Boldognak kell lenni!

Borongtam tegnap a versemben,
s velem tartott az olvasó!
A valóságot lefestettem,
s nem írtam, hogy mi volna jó!
De nem elég azt megmutatni,
milyen a lét rossz oldala.
Ennél sokkal többet kell adni,
– omoljon le börtönfala!

Ne ássuk egyre közös sírunk,
ne haldokoljunk már tovább!
Életünkön akkor javítunk,
ha nem játsszuk az ostobát!
Keressük hát meg azt a szépet
amit az élet nyújt nekünk!
Nem haldoklásról szól az élet,
nem sorsszerűen szenvedünk!

Nem muszáj az árnyékban élni,
süssön Napunk fejünk felett!
Nem jó a holnapunktól félni,
hisz létezik még szeretet.
Használjuk bátran hát a szívünk,
adjunk mosolyt, erőt, hitet!
Mert van okunk még többre vinnünk,
hitünk a lelkünk menti meg!

Hiszem, hogy lehet jobb világunk,
te általad és általam!
Ha mindennap olyat csinálunk,
aminek szép értelme van!
Egy-egy gesztus a többieknek,
egy kedves szó, vagy egy mosoly,
próbáld ki és lásd, mit jelenthet,
hisz az öröm lehet komoly!

Változni úgy tud csak világunk,
ha mi magunk is változunk.
Ha nem csak bús könnyekben ázunk,
ha napjainkba fényt hozunk!
Mit veszthetünk, ha megpróbáljuk?
Meglátod, rosszabb nem lehet!
Kell, hogy végre sarkunkra álljunk,
legyünk hát érző emberek!

Kezdjük el egymást felemelni,
ne horgasszuk le bús fejünk!
Egymásban tudunk jóra lelni,
örömöt egymásban lelünk.
Emberré kéne végre válnunk,
akik szeretni képesek!
Nem kéne ezzel tovább várnunk,
– a rossz helyek már népesek!

Tegyük szebbé a nagyvilágot,
kezdjük előbb magunk körül!
Úgy hordjunk mosolyt, mint a lángot,
lássák, a mi szívünk örül!
Hadd legyen sok arc a mi tükrünk,
honnan jó kedvünk visszatér!
Mosolyt gyújtani, a mi trükkünk,
hálásnak lenni mindenért…

Hiszen, ma felkeltem az ágyból,
fénylő Napom rám ragyogott!
Kilépek hát a megszokásból,
– hadd tudjam, már nem vagyok ott!
Mozgatni tudom kezem, lábam,
mosolyra húzhatom a szám!
Van még mit ennem, van még vágyam,
és létezik még a hazám!

Olyan is van, kivel szót ejtsek,
ki elfogadja mosolyom!
Ami meg bántott – hadd felejtsek,
megbocsájtom, kútba dobom.
Keressük együtt hát a szépet,
a létünk szebbik oldalát,
s legyen varázslat, szép igézet,
hadd mutassa a lét magát.

Energiánk az égig érjen,
erősítse bennünk a jót!
A szívünk többé sose féljen,
találjon szeretni valót!
Vidámság, jókedv legyen társunk,
s vele a bús emberiség!
Megsúgom: – Van még választásunk,
boldognak kell itt lenni még!

Aranyosi Ervin © 2019-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
4

By

Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok

Mit kellene cserébe adnom,
hogy neked jusson, s nekem is maradjon?

Adok, kapok, hát erről kéne szóljon?
Elég szeretnem, hogy szíved válaszoljon?

Hát tényleg erről szólna csak az élet?
Adok, kapok, és folyton csak cserélek?

Nem szólhat inkább az önfeledt csodáról,
mikor csak nézel, s az élet elvarázsol?

Ha csak azért élsz, mert jól érzed magad,
s vágyod, legyen örök ez a szép pillanat!

Mikor szeretet költözik szívedbe,
s örömöt okoz egy kis virág, egy lepke.

Vagy csak a kék ég, s ragyogó szép Napod
megmosolyogtat, mert ma is megkapod!

Talán nekünk is úgy kellene adnunk,
elvárás nélkül! A küzdelmet feladnunk?

Csak álmodozva, élvezve a létet,
szeretni napfényt és csillagos sötétet!

Tán adni kéne, cserébe nem is várva!
A lelkünk kincsét mástól el nem zárva.

Nyílt szívvel adni, hogy más is hozzáférjen,
hogy mindenki jót várjon, jót reméljen!

Lelkünkben van egy csodálatos kincsünk,
kell, hogy magjából naponta szertehintsünk!

Szétszórva azt, engedni, hogy kikeljen,
lelkünk naponta csodát ünnepeljen!

Nem lenne szükség a csere-berére,
nem volna igény munkára, munkabérre!

Hiszen a jóból mindenkinek jutna,
mivel a lélek teremteni tudna.

Hiszen a világban bármi megteremne,
s mi meg végre örömöt látnánk benne!

Szeretetet és víg mosolyt cserélnénk,
s nem rabszolgaként, de angyalokként élnénk!

Meglelhetnénk az értelmét a létnek,
nem menne annyi ember el cselédnek.

Nem uralhatna senki másik lelket,
eggyé válnánk, kik folyton ünnepelnek.

Az ember végre emberül szolgálna,
ha magáért, s világáért kiállna!

Aranyosi Ervin © 2019-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
1

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

febr
25

By

Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Kell az a perc, mikor megáll az élet.
Az elrohanó idő megszakad.
Hol megpihen, és megnyugszik a lélek,
mert kővé dermed a szép pillanat.
Eljön a perc és megfagy létünk sodra,
nem fut tovább, szoborrá merevül.
és kisimul a múlékonyság fodra,
és elpihen a késztetés belül.

Az elernyedt tenyér sem szorít többé,
a benne lévő víz csak elfolyik.
Egy egész élet válhat sajgó köddé,
s a lelkünk egész másról álmodik.
Csend feszül a tájra, mint keresztre,
s mint örök festmény a létkép ráfagyott,
nincs idő már a néma döbbenetre,
a percbe fagyva mélyen ott vagyok.

Van-e halál a rút hétköznapokban,
s van-e esély ebből támadni fel?
Görnyed a lelkünk kínoktól rakottan,
s a kérdésekre vajon ki felel?
És mégis jó, ha jéggé fagy az élet,
és kell a perc, ha szavad bent szakad.
Mert rájövünk, hogy lelkünk újraéled,
s az időtlenségtől lelkünk szabad!

Kell az a perc, hogy véget ér egy álom,
s indul egy új, mely holnapba emel.
A kezdőpontját a mában találom,
s hittel tudok innen indulni el.
A jéggé fagyott idő újra éled,
a képzelet újólag szárnyra kél.
Megélheted az újjászületésed,
s érezheted, megfagyott lelked él!

Aranyosi Ervin © 2019-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »