Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban
Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban
Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!
Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.
Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!
Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.
De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.
Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!
Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!
Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.
Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.
Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!
De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.
Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!
Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások