Aranyosi Ervin: Beszélgettem a tükörrel

Aranyosi Ervin: Beszélgettem a tükörrel

Beszélgettem a tükörrel,
sok mindent mondott nekem.
Megsúgta, hogy akit látok,
azt az embert szeretem!

Az életét kéne élnem,
s megmutatni ki vagyok!
Azt is mondta. – A tehetség,
ha engedem, kiragyog.

Mikor más munkáját végzem,
nem lehetek önmagam,
elveszítem szabadságom,
s annak bizony ára van.

Erőlködöm, rabszolgaként
fillérekért dolgozom.
Pedig itt, a lelkem mélyén,
a géniuszt hordozom.

Meg kell engednem magamnak,
hogy végre azzá legyek,
aki lelkem mélyén alszik,
s megálmodtam, mint gyerek.

Nem robotnak születtem én,
akit betanítanak,
teremtésre képes lelkem.
Eljött hát a pillanat!

Beszélgettem a tükörrel
és magamba néztem én!
Elmondta, hogy nincsen másom*,
e hatalmas földtekén.

Különleges képességgel
áldott meg az Istenem,
s örömre akkor találok,
ha e titkot meglelem.

Ki leszületik a Földre,
mindenkinek dolga van!
Saját létét kéne élni,
és élvezni boldogan.

Mindenkiben van tehetség,
csak rá lelni kellene.
Egyediség, kiválóság?
Ezt rejti a jelleme.

Mert mindenki tehetséges,
csak még nem tudja miben.
Ezért él más árnyékában,
s nem hisz szinte semmiben!

Inkább átkozza a sorsát,
s hiszi, megvan írva rég.
Nem tudja, hogy sorsot írni,
pont Őnéki illenék.

Vágyait kéne megélni,
beváltani kincseit,
örömöt lelni a mában,
s a Jó Isten is segít.

Beszélgettem a tükörrel,
s rájöttem, magam vagyok,
s megtudtam, hogy naggyá válni
nem is olyan nagy dolog.

Nem kell nagy dolgokat tenni,
sokkal inkább élni kell!
Ám aki másokat szolgál,
gyakran ezt felejti el.

Keresed a lét értelmét,
önmagadban megleled.
Merülj csak el a lelkedben,
a tükröd segít neked!

* másom = hasonmásom

Aranyosi Ervin © 2015-07-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva