Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hej, te szél!


Aranyosi Ervin: Hej, te szél!

Hej, te szél, te szél, te szél!
Kapj fel engem és vigyél!
Messzi tájra, innen el!
Hol csak élni, s lenni kell!

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd el, a Nap mit mesél!
Égen járva merre jár?
Felhők mögött merre száll?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd az Isten merre él?
Lát-e engem, hogyha kell,
szebb világról énekel?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd, az ember mennyit ér?
Hogyha szívéből szeret,
s megvigasztal lelkeket?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Aki elmegy visszatér?
Máshol nem értik szavát,
máshol nem talál hazát!

Hej, te szél, te szél, te szél!
Hozz hát vissza, pont ezért.
Itthon végre én vagyok,
csillagom is itt ragyog.

Aranyosi Ervin © 2014-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein...

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Ázott fáknak levelein égi könny csorog,
apró szálra összefűzött, fénylő gyöngysorok.
Csillognak majd elgurulnak, amint fúj a szél,
összezördül, táncba rebben sok, fázós levél.
Szürke égen, ólom szárnyon, felhő száll tova,
villám végén mennydörög, az Isten ostora.
Összerezzen minden állat, szívük megremeg,
messze szállt a múló nyár, a napfény. a meleg.
Templom tornyán szól a harang, hangja elidőz,
temetjük az elmúlt nyarat, itt van már az ősz.

Aranyosi Ervin © 2014-09-01.
A versek és a festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sors könyve

Aranyosi Ervin: A sors könyve

Aranyosi Ervin: A sors könyve

Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy  lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?
Ki szúr tört szívedbe, s ki ad ajándékot?
S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?
Ha egy vagy Ő véle, s része is vagy, egyként,
s testvérként tisztelhetsz minden más teremtményt?
Akkor a Teremtőd, mért sújtana téged?
Ez léted alapja és ha ezt megérted,
úgy, változhat sorsod, változhat világod,
mert nem csak életed bevégzését várod,
hanem Te teremtesz, sorsodat Te írod,
s hited szerint telik minden új papírod.
Minden egyes napot tiszta lappal kezdhetsz,
s csak te rajtad múlik: rombolsz, vagy teremtesz?

Vajon elhiszed, hogy meg van írva sorsod?
Hiszed, hogy a létet, rossz gúnyaként hordod?
Nem tudod levetni? Hited meghatároz?
Ragaszkodsz a mindent lezáró halálhoz?
De akkor miért élsz, mért jöttél e földre,
szenvedni, bolyongni, földi testet öltve?
Elhinni, hogy lelked eredendőn vétkes?
Boldogulni néked, nem is lehetséges?
Akkor ez a POKOL, s Istened van távol,
s illúzió minden, ami elhatárol.
Csak a sorsod lökdös, nincs beleszólásod,
nincs saját döntésed, csak sírodat ásod.
Csak irigykedsz másra, kinek „szebb a léte”,
kin nem kérik számon, törvény ellen vét-e?
Kinek van hatalma, mesés gazdagsága,
akit tenyerén hord Istene, világa.
Rútság, nyomorúság, rád varrott szegénység,
s néhány hasonszőrű, hogy sírásod értsék,
ezek kísérőid, s töltik ki a napod.
Ez az üzeneted, s válaszul ezt kapod.

Mi lenne, ha tudnád, sorsod nem más írja?
Élted minden súlyát, lelked vinni bírja!
Minden újabb nappal, újabb lapot kezdhetsz,
boldogulhatsz, szállhatsz, őszintén szerethetsz!
Kezdd el hát leírni vágyaidat szépen,
s váljon mind valóra, úgy mint a mesében!
Benned él Istened, teremtő a vágyad,
ne a módját keresd, hogyan is csináljad!
A mikéntjét tudja, ha kell kitalálja,
annyi kell, hogy lelked epekedve várja.
Bármi tiéd lehet, tisztességgel, szépen.
(A repülő is képes fenn szállni az égen.)
Emeld hát fel lelked, ne hagyd lenn a porban,
ne élj nyomorultul, a sárba tiportan.
Találd meg értelmét a csodás földi létnek,
ne csak letaposott füve légy a rétnek!
Istentől kérj erőt, hitet, szabadságot,
formáld egyre szebbé elvadult világod!
Szeresd kicsit jobbá az emberiséget,
kívánd, hogy az élet boldogítson téged!

Keresed az értelmét, miről szól a sorsod!
– Ne keress mindenben jó üzletet, boltot!
Ne hidd, hogy az boldog, kit érdek vezérel,
aki háborút vív késpenge eszével!
Ki itt él a Földön, mind szolgálni jöttünk,
a többinél különb, hidd el, egy sincs köztünk.
Mind csodásak vagyunk, más-más képességgel,
s az a legkiválóbb, mit másokért végzel.
Részei vagyunk egy szétesett világnak,
melyen élősködők, öncélúak rágnak.
Nem benned a hiba, de még te sem látod,
te tehetnéd jobbá, a megtévedt világot,
mert ha te változol, más is követ téged,
változásra épült mindig is az élet.
Ha belül változol, a világ megy utánad
– egyre több az öröm, s menekül a bánat.
Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
ne félj mások szívét közelebb engedni.
Írd hát azt a könyvet, írd hát Te a sorsod,
a jövőd csíráját lelked mélyén hordod!

Aranyosi Ervin © 2014-04-22.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…

Aranyosi Ervin: Hála a kutyának...

Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…

Kicsi voltál, s azt hittem én tanítlak,
én mutatom az életet neked.
S ahogy a közös évek lassan teltek,
akkor láttam: – mit is köszönhetek?
Megtanítottál önzetlenül adni,
odafigyelni, és gondoskodni tán.
Ez volt bizony a legnagyobb ajándék,
a tanulásom, az életiskolám!

Szeretet, hűség, s az őszinte tettek,
sok együtt megélt csodás pillanat.
Érezni azt, hogy őszintén szeretnek,
s megannyi emlék, mely lelkemben marad.
S tudtál osztozni másokkal is rajtam,
tudtad, a szívem nem veszítheted.
S velem tartottál, ha én mást akartam,
mert neked én voltam imádott istened.

Olyan csekély volt, mit cserébe kértél,
hely a szívemben, csak egy közös világ!
Tanúja legyek kedves életednek,
– aki e létben téged élni lát…

Aranyosi Ervin © 2014-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
– s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, – mert Ő a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2014-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Tanulj meg élni!

Nincsen itt más feladatod, csak tanulj meg élni!
Hagyd el végre az aggódást, nincs is mitől félni!
Az iskola nem lehet más, mint rabszolgaképző!
Az életből kirekeszt így! – Mi leszel Te, néző?

Eladod a lelkedet is, és pénzt kapsz cserébe.
Vásárolgatsz rossz kütyüket, s azt hiszed megérte?
Közben megtaposnak, beteggé is tesznek,
szét stresszelt nap után, rémálmaid lesznek.

Hol van a szeretet, az emberi érzés?
Már csak a halálhoz érezhetsz kísértést?
Nem hiszem, hogy ezért születtél a földre,
hogy nyomor, s szenvedés jusson mindörökre.

Nem kell hát mást tenned, csak tanulj meg élni!
Próbálj meg célokat, álmokat cserélni!
Ne legyél gyapjáért „védelmezett” birka,
találd meg önmagad! Mert meg vagyon írva:

Isten neked adta ezt a szép világot,
és a teremtést is, legyél te is áldott.
Fejezd hát ki önmagadat, éld a földi létet,
hisz jó Atyád is pont ezért teremtett meg téged!

Aranyosi Ervin © 2014-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin © 2014-01-18.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten galambjai

Aranyosi Ervin: Isten galambjai

Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?
Minek is gyűjtenek mesés gazdagságot,
ha éhezni hagyják, majd a fél világot?

Aranyosi Ervin © 2014-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Az én drága, sudár fenyőm kint él az erdőben.
Nem kap télen meleg szobát, szép díszeket tőlem.
Illatozó, zöld karjait vastag hó takarja,
nincsen keresztre feszítve, feldíszítve karja.
Lehet talán földhözragadt, – gyökerei által.
Soha nem is kacérkodik egy másik hazával.
Az én drága, sudár fenyőm karjait kitárja,
Isten égi madarait öleléssel várja…

Aranyosi Ervin © 2013-12-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Aranyosi Ervin © 2013-10-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva