Aranyosi Ervin: „Egérfogó”

Aranyosi Ervin: „Egérfogó”

A  „vadász ült hosszú, méla lesben”,
s várt rejtekéből óvatlan vadat.
Figyeltem őt, – a „kúszó szobrot” – lestem.
mivel vadászni, nem könnyű feladat.

Az egér jött is, hosszú percek múlva,
mozgó orrával kereste a vészt.
S a macska várt még, hosszan, ellapulva,
– sosem láttam még, ilyen jó színészt.

Mint felajzott íj, megfeszült a teste,
s várta, hogy jön, egy biztos pillanat,
a pontos ugrás ütemét kereste,
s hitte, egere örökre itt marad.

Az egér döntött – uccu – neki vágott,
s a macska íjként repült már felé.
Az egér csak egy szálló árnyat látott,
s a gyilkos mancsa, kis testét meglelé.

Ám nem volt vége, kezdődött a játék,
– az egér éppen repülni tanul.
Életének minden perce ajándék,
apró remény, hogy tán jól alakul.

De a vadász figyelme lankadatlan,
a játék sport, s a cél a győzelem.
Újjá születhetsz tán egy új alakban,
de egér pajtás, nincs megmentő elem!

S az egérnek elfogy minden reménye,
megadja magát, jöjjön hát a vég!
Az áldozatnak nincs egyéb esélye:
– valaki majd, felülről közbelép?

Fontolgatom, vajon, mit kéne tennem?
Védjem a gyengét, bántsam a támadót?
És egyre forr a mély dilemma bennem,
játsszam-e el én a mindenhatót?

Jogomban áll mások felett ítélni?
S ki felettem áll, az joggal teszi?
Vagy hagynom kell mindenkit halni, élni,
s hinni abban, hogy a terv isteni?

Aranyosi Ervin © 2013-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva