Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg Őt!

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
– s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, – mert Ő a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2014-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Tanulj meg élni!

Nincsen itt más feladatod, csak tanulj meg élni!
Hagyd el végre az aggódást, nincs is mitől félni!
Az iskola nem lehet más, mint rabszolgaképző!
Az életből kirekeszt így! – Mi leszel Te, néző?

Eladod a lelkedet is, és pénzt kapsz cserébe.
Vásárolgatsz rossz kütyüket, s azt hiszed megérte?
Közben megtaposnak, beteggé is tesznek,
szét stresszelt nap után, rémálmaid lesznek.

Hol van a szeretet, az emberi érzés?
Már csak a halálhoz érezhetsz kísértést?
Nem hiszem, hogy ezért születtél a földre,
hogy nyomor, s szenvedés jusson mindörökre.

Nem kell hát mást tenned, csak tanulj meg élni!
Próbálj meg célokat, álmokat cserélni!
Ne legyél gyapjáért „védelmezett” birka,
találd meg önmagad! Mert meg vagyon írva:

Isten neked adta ezt a szép világot,
és a teremtést is, legyél te is áldott.
Fejezd hát ki önmagadat, éld a földi létet,
hisz jó Atyád is pont ezért teremtett meg téged!

Aranyosi Ervin © 2014-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin © 2014-01-18.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten galambjai

Aranyosi Ervin: Isten galambjai

Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?
Minek is gyűjtenek mesés gazdagságot,
ha éhezni hagyják, majd a fél világot?

Aranyosi Ervin © 2014-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Az én drága, sudár fenyőm kint él az erdőben.
Nem kap télen meleg szobát, szép díszeket tőlem.
Illatozó, zöld karjait vastag hó takarja,
nincsen keresztre feszítve, feldíszítve karja.
Lehet talán földhözragadt, – gyökerei által.
Soha nem is kacérkodik egy másik hazával.
Az én drága, sudár fenyőm karjait kitárja,
Isten égi madarait öleléssel várja…

Aranyosi Ervin © 2013-12-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Aranyosi Ervin © 2013-10-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Imádkozom


Aranyosi Ervin: Imádkozom

Imádkozom, hogy közelebb lehessek,
hogy jobban hallhasd szívem szép szavát!
Imádkozom, hogy őszintén szeressek,
s álmodjak nappalt, boldog éjszakát!

Imádkozom, mert így váltom valóra,
amit a vágyam kijelölt nekem.
Így jön felém, a cél, a boldog óra,
mert ima közben még elképzelem.

Imádkozom és általa teremtek,
a mában írom sorsom, s holnapom.
Imádkozom magamnak, s Istenemnek,
s tudom, mit kérek, azt meg is kapom…

Aranyosi Ervin © 2013-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Egérfogó”

Egérfogó

Aranyosi Ervin: „Egérfogó”

A  „vadász ült hosszú, méla lesben”,
s várt rejtekéből óvatlan vadat.
Figyeltem őt, – a „kúszó szobrot” – lestem.
mivel vadászni, nem könnyű feladat.

Az egér jött is, hosszú percek múlva,
mozgó orrával kereste a vészt.
S a macska várt még, hosszan, ellapulva,
– sosem láttam még, ilyen jó színészt.

Mint felajzott íj, megfeszült a teste,
s várta, hogy jön, egy biztos pillanat,
a pontos ugrás ütemét kereste,
s hitte, egere örökre itt marad.

Az egér döntött – uccu – neki vágott,
s a macska íjként repült már felé.
Az egér csak egy szálló árnyat látott,
s a gyilkos mancsa, kis testét meglelé.

Ám nem volt vége, kezdődött a játék,
– az egér éppen repülni tanul.
Életének minden perce ajándék,
apró remény, hogy tán jól alakul.

De a vadász figyelme lankadatlan,
a játék sport, s a cél a győzelem.
Újjá születhetsz tán egy új alakban,
de egér pajtás, nincs megmentő elem!

S az egérnek elfogy minden reménye,
megadja magát, jöjjön hát a vég!
Az áldozatnak nincs egyéb esélye:
– valaki majd, felülről közbelép?

Fontolgatom, vajon, mit kéne tennem?
Védjem a gyengét, bántsam a támadót?
És egyre forr a mély dilemma bennem,
játsszam-e el én a mindenhatót?

Jogomban áll mások felett ítélni?
S ki felettem áll, az joggal teszi?
Vagy hagynom kell mindenkit halni, élni,
s hinni abban, hogy a terv isteni?

Aranyosi Ervin © 2013-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Majomkodás – majomszokás?

Aranyosi Ervin: Majomkodás – majom szokás?

Utánozás – majom szokás
– ezt mondják az emberek!
S mást se tesznek, majomkodnak,
mert szerintük nem lehet
jó fej, ki kilóg a sorból,
akit nem az „ész” vezet.
Hitrendszerek nyomorítják
a hiszékeny lelkeket.

JóIstennel példálóznak,
aki mindent megtorol!
– Ha nem úgy élsz, ahogy mondják,
akkor vár rád a pokol!
Ezért már a földi létben,
égetik a feneked.
Mondj le minden szépről, jóról,
hogy jó legyen teneked.

Kínok között éled léted,
a haláltól mégis félsz.
Nem tudod, hogy vár-e másik,
de addig is rosszul élsz.
Teszed mindig, amit várnak,
s elhiszed, hogy így helyes.
Bank és Kormány, Egyház, Multi,
rajtad mindig jól keres.

Érzed azt, hogy ez így nem jó,
de a többi épp így él.
Attól félsz, hogy nem lesz,
aki megmondja, hogy mit higgyél.
Hagyd abba a majomkodást,
legyél végre, aki vagy!
Engedd magad boldogulni,
– szív vezessen, ne az agy!

Aranyosi Ervin © 2013-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Magad is teremtő vagy!

naplemente hegyek felettAranyosi Ervin: Magad is teremtő vagy!

Akit tehetséggel áldott meg az Isten,
miért is nem képes, hogy önmagán segítsen?
Annyi gondolattal, emberi érzéssel,
bánhatna tán jobban, a „jó” teremtéssel!
Ám míg a megoldást istenétől várja,
a teremtés módját biztos nem találja.
Mert nem csak kérni kell neki az Istenit.
„Segíts önmagadon, s az Isten megsegít!”
Ha Te azt szeretnéd, teljesüljön álmod,
a teremtő erőt magadban találod.
Izzítsd hát fel vágyad, határozd el célod,
s ne csak álmaidban, ébren is legyél ott!
Vágyad, cselekvésed, hangold össze végre,
s nézz a lábad elé, ne csak fel az égre.
Mert a „földi kincset” ott fent nem találod,
– nyisd ki két szemedet, s ne várd a halálod.
Nem kell egy élten át a haláltól félni,
elég felébredni, s elkezdeni élni!
Minden ember ilyen, csak hát, nem hisz benne,
hogy Isten gyermekeként, isten is lehetne!

Aranyosi Ervin © 2013-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva