Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, ember, ház, idő, kocsi, lakás, munka, munkahely, nyugdíj, pénz, rohanás, szabad, vers
Aranyosi Ervin: Rohanás
Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?
Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová „hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.
Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!
Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.
Nem így volt?
Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Aranyosi Ervin: Megtaláltalak magamnak
Legutóbbi hozzászólások