Így nézek rád, és ez már szerelem.
Szép a világ, mert itt vagy te velem,
s elviseled sok apró rosszaságom,
türelmes vagy, s a legjobb a világon!
Vágyom kezed, hogy újra megérintsen,
boldogabb perc az én számomra nincsen.
Lelkem dorombol és hozzád bújok én,
hallgasd és érezd, ez az örömzeném.
Így nézek rád, szívemben áhítat,
lenyűgözöl, s a lelked átitat.
Raboddá tettél, s mégis szabad vagyok,
szívedben én is kedves nyomot hagyok.
Így nézek rád…
Ellentétek vonzzák egymást.
Hát ilyen a szerelem!
Elcsábított mosolyával,
gyengéd, kedves is velem.
Leszokott a húsevésről,
mást eszik, vagy éhezik.
Nem hittem, hogy ilyen érzés
itt a Földön létezik…
Elhagytam a tyúkudvart is,
többre vágyott a szívem!
Lelki társam megtaláltam,
most így érzem, így hiszem.
Ne higgyetek külsőségnek,
– engem szeret a róka!
Én tudom, hogy összeillünk,
és csak a kép csalóka!
Az Egyesületünk lakatfalat állít,
ami majd mutatja, hány szerelmes járt itt.
Lakat lesz jelképe hosszú szerelmüknek,
– a lakat zárása, fogadalmi ünnep.
Mert a lakat jelkép, kiállandó próba,
maradandóbb e nyom, mint lábnyom a porban.
Két hűséges szívet lakat kapcsol egybe,
akik már a Földön, eljutnak a mennybe.
Szerelmi vallomás, örök szerelemmel,
amilyet az útján ritkán tesz az ember.
Mert tudod a lakat, őszinte üzenet,
s komolyan gondolja, aki szívből szeret.
A lakat odaköt egy helyszínhez téged,
ahol boldogságod pároddal megélted.
E kis zár egyúttal, szép titkok őrzője,
szájra is, és szívre, egyként jut belőle.
Hidd, aki lakatot csatol fel e falra,
az e pillanatot őrizni akarja,
ám nem csak emlékként, a lelkében szépen,
hanem az anyagban, itt e földi létben.
Maradandó módon akar nyomot hagyni,
örökre szívedben ott akar maradni.
S visszatérni újra e csodaszép helyre,
ahol kivirágzott élete szerelme.
A lakat az képes sorsot összekötni,
van, hogy a szív másképp nem képes működni,
Ellenáll gonosznak, rémes jégverésnek,
megőrzi a titkot, mit a szívbe vésnek.
Ha van, akit szeretsz, kit szívedbe zárnál,
állj meg a szerelem szép lakatfalánál,
legyen a lakatod örök fogadalom,
hűséged záloga itt, a lakatfalon!
A Pápai Nagycsaládosok Egyesületének felkérésére íródott vers.
Szeretnél egy csodát, úgy, mint a mesében?
Szívesen lennél egy hercegnő helyében?
Látod ezt a békát? Meg kéne csókolnod,
s meglátod, az Isten felviszi a dolgod!
Ha hercegre nem is, egy cicára lelhetsz,
ha a zöld békára csókokat lehelgetsz!
Macskává változik, béka nem maradhat,
legalább egy esélyt adhatnál magadnak!
Mert ugye egy béka, csak unalmas “holmi”,
nem képes szeretni, nem tud dorombolni!
A cicával könnyebb a hercegre várni,
vagy egy másik cicát könnyebb megtalálni!
Ha megcsókolsz, ígérem, macskává változom,
s álmaid hercegét neked majd elhozom,
hogy ő szerelmével téged kényeztessen,
álmodó szívedbe szép szerelmet fessen!
De egyet ígérj meg, ha eljön a herceg,
a cicád örömét naponta megszerzed,
ugyanúgy szeretgetsz, ahogy eddig tetted,
én meg itt maradok örökre melletted!
Sőt lesz másik cicád, nekem is lesz párom,
akivel napközben, a palotád járom,
akivel játszhatok, akit szerethetek,
amíg a figyelmed leköti herceged.
Szeretnél egy csodát? Csókold meg a békát,
és amit meséltem, egytől egyig éld át.
Mert jó tett helyében, megjutalmaz macskád,
jól kitervelt terve bűverővel hat rád!
Egy fényesebb nap, amely csak róla szól.
– Vajon ki Ő? – A szíved válaszol!
Hogy lénye neked, és nekem mit jelent?
Ott volt a múltban, betölti a jelent,
s jövőt alkotni, lénye inspirál,
lüktető fény, egy végtelen spirál,
mely születéstől figyeli lényedet,
s általa érted csupán a lényeget!
Világkapu, rajta át jutsz e földre,
bár más, mint te, meghatároz örökre!
Körülvesz, mint egy csillámló patak,
– a NŐ csoda – akármit mondanak!
Kíséri lépted, legelső indulásod,
általa bővül gyermeki tudásod,
érezni, élni csak tőle tanulsz,
nélküle csak a végtelenbe hullsz.
Újra és újra belép az életedbe,
táplálja lelked, s testedet etetve.
Az egész lénye önfeláldozás,
állandó mozgás, örök változás.
Minden mi szép a szívnek és a szemnek,
most egybegyúrva, benne ott lebegnek,
s bár elnéző, de mindig mást akar,
kit szívén át érinthet csak a kar.
Szeretetével ápol, megvigasztal,
étellel telik általa az asztal
és mint madár, úgy épít puha fészket,
s mint Őrangyal, úgy óvja az egészet.
S ha jó az est, megveti puha ágyad,
ha szomjazol rá, csillapítja vágyad,
s bár néha kelthet vihart, zivatart,
de megnyugszol, ha két karjában tart.
Mennyei szépség és olykor gyötrelem,
odaadó vagy épp könyörtelen,
néha az élet szép harmóniája,
s olykor a földi értelem halála.
A szerelemnek földi helytartója,
az életnek fűszere, tiszta sója,
s minden miért még élni érdemes,
tudod, a NŐ, az mind tökéletes!
Mit szólsz az új frizurámhoz, ugye csábos, ugye szép? Láttam, hogy egy agár-fiú elvesztette az eszét. Követte a lábam nyomát, s le nem vette a szemét, ám a póráz visszahúzta, így lemaradt, el nem ért! Holnap ismét itt sétálok, hátha újra erre jár. Rám férne egy kis szerelem, s talán Ő is jelre vár…
Apró kis egérke talált egy nagy almát.
Ezzel legyőzheti éhsége hatalmát.
Néhány napig jó lesz az alma ebédre.
Minden nap jól lakik végre az egérke…
Büszkén gurította, hazafelé futva,
ám a kerek alma nem fért be a lyukba.
Kicsi volt a nyílás, hatalmas az alma,
apróra szétrágni, mikor lesz alkalma?
Mert a macska les rá, kint lenni veszélyes,
mikor a fenevad egérhúsra éhes.
Ám ha segítséget kér más egerektől,
osztozni is illik, s fogy az alma egyből!
Mit lehet hát tenni? Ezen gondolkodott,
s közben megéhezett, hát hozzá is fogott.
Így az alma héját körbe, mind lerágta,
így már betolhatta apró odújába.
Csakhogy az egérlyuk megtelt az almával,
egérke kint maradt a riadalmával.
– Jó, az alma megvan, de ő hol fog lakni,
hol fog az almával kettesben maradni.
Aztán jött egy ötlet, az jutott eszébe,
nem túl messze lakott egy kedves egérke,
aki tetszett neki, kit szívesen látna,
úgy döntött elhívja almavacsorára.
Fel is kerekedett, már a szíve hajtja,
másik egérlyukat rejt a szomszéd pajta.
Az egérleányzó ott lakott magában,
várta a hercegét egérpalotában.
Egerünk sem volt rest, bekopogott szépen,
szép szerelem lobbant, apró kis szívében.
Ha az egérlányka ezt majd viszonozza,
esküvőjük napját még közelebb hozza.
Ha egy szív felizzik, azaz lángra lobban,
jobb ha érzéseit nem tartja titokban.
Jött hát a lánykérés, az egyenes beszéd,
egerekhez méltón, megkérte a kezét.
Így lett hát valóság a kettőjük álma,
meg is volt a lagzi, nagyon gyorsan. Már ma!
Vajon mi lett volna, ha nincs az az alma?
Győzött volna úgy is a szerelem hatalma?
Így e naptól kezdve a lánykánál laktak,
almát enni pedig gyakran átszaladtak,
és ha az almából egy darab még volna,
talán ez a mese sokkal tovább szólna.
Ő ott van, én meg itt vagyok,
ez plátói szerelem.
Bökdösöm a billentyűket,
az egeret szerelem,
ám nem jutok közelébe,
nem csökken a távolság.
Oly jó lenne találkozni,
tudom, csodás pár volnánk.
Az érintés, az ölelés
napról, napra hiányzik,
ami kell egy kapcsolathoz,
az mi nálunk hiánycikk.
Úgy szeretnék vele lenni,
de a világ kegyetlen,
én itt élek, lent a völgyben,
Ő meg fent, a hegyekben.
Gólya, gólya hazajöttél?
Vártunk már rád, jaj, nagyon!
Háztetején látom fészked,
kinézve az ablakon.
Remélem a poggyászodban
elhoztad a meleget.
Amíg tél volt, ez a világ,
fázott éppen eleget!
Gólya, gólya, nagyon vártunk,
hiányoztál már nagyon.
Meséld el, hogy merre jártál,
milyen messzi tájakon?
A szerelem hozott vissza,
vagy várt vissza szép hazád?
Vagy az a sok magyar ember,
aki gondolt néha rád?
Búgó, szép galambok fák ágára ülnek, megjött hát a tavasz, itt a szerelem. A zord téli napok, végképp menekülnek, virágzik a remény, s itt vagy Te velem! Ragyog a napsugár, felderül a lelkünk, csalogat a világ: – Bújj végre elő! Tárd ki Te is szárnyad, magunkra kell lelnünk, ereinkben árad az életerő!
Földanya szívéből új üzenet árad: – Ébredj álmaidból – üzeni neked. Váltsd valóra végre, dédelgetett álmod, legyen példaképed a szép kikelet! Vágyad bízd a szélre, repítse az égig, vegye át a világ szíved ritmusát! A megkezdett utad, most már járd csak végig, s élvezd az életed új Márciusát!
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
TÁMOGATÁS Kedves Olvasóm!
Ha szívesen olvassa verseim, és szeretné támogatni a munkásságom, kérem, az alábbi számlaszámra helyezze el a nekem szánt összeget:
Legutóbbi hozzászólások