Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

júl
25

By

Aranyosi Ervin: Te, te bizony!

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Te, te bizony!

Te, te bizony! – Neked szólok,
titkot súgok teneked!
– Tudod azt, hogy mindent gyógyít,
a mosoly, a szeretet?
Ne dugd hát el mosolyodat,
add csak, mikor adhatod!
Mosolyodban szereteted
ölthet vidám alakot!

Aranyosi Ervin © 2018-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
25

By

Aranyosi Ervin: Depresszió

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Depresszió

Depresszió. Lélekbe zártan,
csak önmagadba fordulsz.
Rossz kedvet ontva, nem túl bátran,
szeretetet koldulsz.
Le kéne dobnod vállaidról,
akár egy rossz kabátot.
Felnyitni lelki szemedet,
mely szebb napokat látott.

Hiába villantok mosolyt,
azt hiszed kigúnyollak!
Életkedved a múltba folyt,
s nem izgat már a holnap.
Felrázni hát hogyan lehet,
kedved mi adja vissza?
Őrület méregpoharát
a lelked meddig issza?

Miért vonz mélység, szakadék,
miért hullasz le a mélybe.
rossz álmod súlyos adalék,
de tán reggelre vége!
Hiszen reggel már kel a Nap,
fénye lelkedet éri.
S a depresszió elköszön,
s ma nem fog visszatérni!

Ha orkán zúg kívül-belül,
lelked kínozza bánat,
a múltba réved szép szemed,
s az újra, s újra támad.
Fogódzkodsz mégis őbelé,
pokolra ránt le téged,
szemed a fényt nem is lelé,
ördögöd játszik véled…

Kihozni onnan hogy lehet?
Hisz magad tetted rabbá!
Mérgezi fájón életed,
zsibbasztja kődarabbá!
Napod egedről eltűnik,
homály takarja fényét,
s itt ülsz az élet közepén,
s várod a világvégét.

Aranyosi Ervin © 2018-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

júl
24

By

Aranyosi Ervin: Édes dorombolás

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Édes dorombolás

Édes dorombolás, szeretet visszhangja,
dallamát ütemét, cicám szíve adja.
Csodálatos válasz a simogatásra,
s amíg így szeretünk, nem figyelünk másra.
Egy gyönyörű dallam árad most belőle,
s ettől kap a lelkünk ismét új erőre.
Könnyebb megbirkózni a magunk bajával,
nem törődni tovább a világ zajával.
Megmártózunk mélyen a dorombolásban,
s meglelem kincseim, mit mélyen elástam,
hisz a lélek mélyén szeretet a kincsem,
aminél a Földön értékesebb nincsen!

Aranyosi Ervin © 2018-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
18

By

Aranyosi Ervin: Mutasd ki!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Mutasd ki!

Mutasd ki a szereteted,
nem kell mondogatnod,
csupán csak a figyelmedet,
s magadat kell adnod!

Néhány jó szó sokat jelent,
egy egész világot,
egy dicséret, egy kis hála
nyújthat boldogságot.

Kis figyelem, gondoskodás,
együtt töltött percek,
ezek azok, mitől érzem,
engem is szeretnek!

És ha érzem, tovább adom,
hadd érezze más is!
Tudja meg, ki még nem érez,
s az is, aki mást hisz!

Nem elég, ha szíved érzi,
add egy öleléssel!
Szereteted kifejezni,
hát sohase késs el!

Meglátod a világ szépül,
sokkal jobbá válik.
Ne felejtsd el megmutatni!
Szeress mindhalálig!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
5

By

Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Sírhatnék én is vers helyett,
s írhatnék sírós verseket,
de vajon pont az kell neked?
Fájdítsam én is lelkedet?
Én inkább megvigasztalom,
azért van íróasztalom,
hogy írjak rajta szép mesét,
s érezd, az élet csodaszép!

Azért is írok verseket,
hogy felvidítsam kedvedet,
és lehet bármily rossz napom,
a te lelked vigasztalom.
Tudom, a vigasz visszajár,
hányszor is adtad vissza már,
csak megdicsérted versemet,
s Napom ismét reám nevet.

Belőled kapok én erőt,
ahogy kedved egekbe nőtt,
úgy lettem megkedvelve én,
s már ragyogott is rám a fény.
Írhatnék búst, de nem írok,
sírhatnék én, de nem sírok.
Tudom, a lelkem egy veled,
s ez így csodás kis egyveleg.

Szeretetet küldök feléd,
és jó érzést töltök beléd,
talán kicsit tanítalak,
s leomlanak gránitfalak,
melyektől elvész szép hited,
s józan elméd sem érti meg,
mert amit nem lát, nem hiszi,
s vaksága tévútra viszi.

Legyél hát bölcsebb boldogabb,
vidám ember és szorgosabb,
és teremtésre képesebb,
kinek a léte édesebb!
Ne sírj, hisz arra nincs okod,
cseppet sem él ki itt zokog!
Legyél boldog, legyél vidám,
sose felejts gondolni rám!

Aranyosi Ervin © 2018-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
4

By

Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy „se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!

Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.

Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.

Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!

Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Minden perc értékes, mit a földön töltünk,
minden pillanatnak szép értelme van.
Néha szeretettől boldog ruhát öltünk,
néha poklot járunk félve, naivan.

Mindennek oka van, éltető értelme,
s lélek-szemeinkkel láthatjuk csak át!
Néha tévutakra csábít el az elme,
s nem látjuk az érem másik oldalát!

Még a hibáink is, mind-mind értünk vannak,
tapasztalni jöttünk, tanulni talán.
Melléfogásaink tanulságot adnak,
hogyan lépjünk át a lét tükörfalán.

Egyre többet tudunk, s egyre kevesebbet,
világot akarunk végre érteni.
Közben árva szívünk a haláltól retteg,
pedig a lelkünket nem kell félteni.

Félelmeink helyett, inkább élni kéne!
Meglátni a szépet, megélni a jót!
Szép álmokat szőni, elmenni elébe,
s hinni az igazat, élni a valót!

Kiélvezni mindig minden élő percet,
vágyaink nyomában járni szabadon.
Hagyni, hogy történjen! Felásni a kertet,
ami lelkünkben nő, az a kincs, vagyon!

Élményekkel telve jóllakik a lelkünk,
emlékek sorától új életre kel.
E világban kéne boldogságra lelnünk,
követni a vágyat, azt, mi érdekel!

Értékeset adni ennek a világnak,
megetetni széppel, üres lelkeket.
Ha kitárod szíved csodás dolgok várnak,
s ezzel önmagad is gyakran megleped.

Használd ki a percet, így légy gazdagabbá,
teremts boldogságot, melegíts szívet.
Számtalan a koldus, ki bús lelkét adná
egy kis szeretetért, ha lenne ki fizet.

Minden, s minden ember szeretetre vágyik,
ezért mindent megtesz, csak épp nem szeret.
Félelem kíséri a halálos ágyig,
amit az elmúlás pora betemet.

Vedd hát ki a létből saját, büszke részed,
váltsd valóra álmod, féltett vágyaid.
Sok-sok szeretettel töltsd meg az egészet,
hiszen, amíg szeretsz az létet alakít.

Legyen hát értékes minden egyes perced,
tartalmakkal töltsd meg ezt az életet!
Nincs sohasem késő, lelked jóra lelhet,
amikor világod, s léted élvezed…

Aranyosi Ervin © 2018-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
15

By

Aranyosi Ervin: Találj ki új varázslatot!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Találj ki új varázslatot!

Találj ki új varázslatot,
tüntess el minden bánatot!
Gyógyíts meg sérült, bús szívet,
mely fáj, mert senki sem érti meg!
Teremts csak szebb világot itt,
amelyben csak jóság lakik,
ahol majd szívünkre hallgatunk,
ahol csak egymásért vagyunk.

Álmodjunk közös álmokat,
tegyünk boldoggá másokat!
Legyünk hát földi angyalok,
legyenek szárnyaink nagyok!
Éljünk egy boldog életet,
legyen világunk szép keret,
Legyen a Földünk tiszta szép,
tegyünk hát érte itt, ma még!

Refrén:
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
adni hitet, hogy nyerhet boldogságot,
adni neki egy élhető világot.
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
szívünkből adni, a fénybe lépve,
tenni a dolgunk a napjaink megélve!

Varázsolj szebb világot itt,
amiben egykor lelked hitt,
Fogd meg az emberek kezét,
mosolyod szórd csak szerteszét!
Tegyed a dolgod, légy erős,
legyen mindenki ismerős,
varázsold jobbá magadat,
éld meg a jót, s az igazat!

Refrén:
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
adni hitet, hogy nyerhet boldogságot,
adni neki egy élhető világot.
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
szívünkből adni, a fénybe lépve,
tenni a dolgunk a napjaink megélve!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
7

By

Aranyosi Ervin: Én és a cicám

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Én és a cicám

Mikor bejön, köszön nekem.
Vajon minek köszönhetem
ezt a bájos cicahangot,
mely megtisztel, adva rangot?
Mert én vagyok a gazdája,
s hogy ezt tudjam, ügyel rája!
Ha tehetem, fel is veszem,
simogatom, kényeztetem.

Dorombolva hálálkodik,
és a lelkünk találkozik.
Nem is tudja az az ember,
aki így szeretni nem mer,
életéből mi hiányzik,
ha a lelke végre játszik.
Hisz jó, ha van kit szeretni,
és viszont szeretve lenni.

Nem véletlen, hogy a macskám
szeretete mindig hat rám.
Mikor éhes, megint jelez,
egy kis figyelmet így szerez.
Megyek vele a konyhába,
tápot öntök cicatálba.
Simogatom, biztatgatom,
s rögtön fogy a kaja-halom.

Gyakran végig is kell várni,
nem elég csak kiszolgálni!
Jó, ha ott állok mellette,
s végig nézem, hogy megette.
Aztán megyünk a dolgunkra,
engem persze vár a munka,
Lefekszik a közelemben,
vagy épp leül velem szemben.

Innentől ő vigyáz engem,
s tán a lelket tartja bennem.
Teszem dolgom, ő már alszik,
már a szuszogás sem hall’szik
De tudjuk, hogy ott a másik,
a szeretet szinte látszik,
ami összeköti lelkünk.
De jó, hogy egymásra leltünk!

Aranyosi Ervin © 2018-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
4

By

Aranyosi Ervin: A négy elem dala

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A négy elem dala

Lángból jöttél, tűzzé váltál.
Annyi mindent megpróbáltál.
Szíved égő, lelked lángol,
mégsem értesz a világból,
semmit, ami jobbá tenne,
csak mint a gyertya égsz el benne!

Légy hát a tűz, ami éltet,
ne sodorjon el az élet,
ne pusztíts, csak csendben lobogj,
legyél kedves és ne morogj!
Legyél a szeretet lángja,
meleget hozz a világba.
Ne olyan légy mely megéget,
jószándék vezessen téged!

Vízből jöttél, jéggé váltál,
keménykedni megpróbáltál,
de a szerep nem a tiéd,
hisz nem is vagy igazi jég.
Szíved szeretettől olvad,
nem találod helyed, hol vagy?

Légy csak a víz, ami éltet,
itasd át a mindenséget.
Fűnek, fának inni adjál,
élet adó víz maradjál.
Oldódjon fel minden bánat,
adj új erőt a világnak.
Jó célokra használd erőd,
gyógyíts beteget, a szenvedőt!

Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél.
Hisz a lelked halhatatlan,
élő minden pillanatban.
haláltól már nem kel félni.
Kezdj el élni, kezdj el élni!

Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy tevéled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!

Légből jöttél, égen szállni,
lélekkel emberré válni.
Repülj hát a szavak szárnyán,
ne búsulj a tegnap árnyán,
Valósíts meg minden álmot,
amit egykor lelked látott!

Légy lélegzet, ami éltet,
legyél, ami nem ér véget.
Legyél magad a varázslat,
tegyél jót hozó csodákat!
Legyél az, ki megtapasztal,
égen együtt száll a Nappal!
Legyél felhő tágas égen,
élj örömmel, élj csak szépen!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »