Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

a mosoly gazdagít
Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

Milyen gazdag vagyok, tudok mosolyogni!
Egy egész világ fog köröttem forogni!
Mert mosolyom szórom, mintha magot vetnék,
s mosolyt is aratok, nálam örök vendég!

Nem fukarkodhatok, van belőle bőven!
Mosolyt fogok vetni egész esztendőben.
Szeretet vizével locsolom a lelked,
neked is így kéne folyton ünnepelned!

Mosolyod gazdagít, feltölt, elvarázsol,
Jókedvet szórsz széjjel, szép mosolyt kapsz mástól.
Járja át szívedet, hagyd, hogy melegítsen,
hagyd, hogy az életet megélni segítsen!

Legyen hát mosolyod gyakori vendéged,
szíved ragyogása gazdagítson téged!
Úgy, mint szabad madár engedd elrepülni,
a mosolyod mását más arcára ülni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek

Tanácsok szülőknek
Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,
mert mikor így teszel, az őt inspirálja!
Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,
nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,
tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!
Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,
bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,
s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?
Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,
s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,
engedd őt a saját ösvényére lelni!
Nem arra született, hogy helyetted éljen,
hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,
engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!
Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,
hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,
s nem a tulajdonod a saját gyermeked!
Azért jött, hogy saját életét megélje,
boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:
emberiességre, támogató szóra!
Tudjon felelősen magáért kiállni,
mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,
légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!
Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,
s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,
ami neked is fájt, neki sem hiányzik.
Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,
olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremts magadnak!

Teremts magadnak
Aranyosi Ervin: Teremts magadnak!

Mikor reggel felkelsz, s felébred a hála,
akkor Istennél jársz, s boldog lehetsz nála.
Légy csak hálás azért, amit eddig kaptál,
ne zsongjon úgy fejed, mint felbolydult kaptár!
Elméd csillapítsd le és szívedet tárd ki!
Gondolj önmagadra, mert nem vagy akárki!
Egy vagy teremtőddel, annak fontos része,
s körül vesz a többi, a világ egésze.

Nem csak a semmiből, nem csak úgy születtél.
Okkal, tiszta céllal, tapasztalni lettél!
Megélni világod, javítani rajta,
akad itt feladat, mindenféle-fajta.
Ne akarj küzdeni, s ne akarj harcolni,
nem kell életednek háborúról szólni!
Mosolyt, szeretetet ajándékozz másnak,
s lásd a többieket éppen úgy, hálásnak.

Rajtad múlik minden, alakítsd a sorsod,
hiszen a teremtést adományként hordod!
Gondolatod figyeld, szép dolgokon járjon,
akarj változtatni ezen a világon!
Ahhoz, hogy változzon minden körülötted,
legyen gondolatod saját újszülötted!
Olyat indíts útnak, mit szívesen kapnál,
ami boldoggá tesz, amit elfogadnál.

Dédelgess magadban néhány kedves álmot,
olyat, melyre lelked már régóta vágyott.
Képzeld el, vetítsd le lelked mozivásznán,
mint egy kincskereső, kincsekre találván.
Lásd, hogy már a tiéd, teljesült a vágyad,
érezd, nincs boldogabb lény a Földön nálad,
s tudd, hogy megkaphatod, hidd el, hogy jár neked,
érted teremti meg drága, jó Istened.

Azzal meg ne törődj, hogyan lesz a tiéd,
váratlan csodáktól hemzseg a földi lét!
Csupán szegény lelkek nem merik elhinni,
hogy aki hittel él, többre tudja vinni.
Sokan gondolják úgy: – hiszem majd, ha látom!
Pedig máris látnád, ha hinnél, barátom!
Mert, ha kifogást gyárt az emberi elme,
elkerüli a célt teremtő figyelme!

Régi, rossz hiteddel te építesz gátat,
ezért van hogy vágyad nem teljesül, várat.
Ha a képzeleted szabadon használnád,
s hinnéd már a tiéd, s nem csak úgy elvárnád,
teremtésed tárgya végre megjelenne,
valóságod része, tényleg tiéd lenne!
Lásd, érezd. hogy megvan, élvezd ki egészen,
mert ha elképzeled, látni fogod, készen!

Aranyosi Ervin © 2017-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyalok kísérnek

Angyalok kísérnek
Aranyosi Ervin: Angyalok kísérnek

Bármerre is járok, bármerre is nézek,
angyalokat látok, gondoskodást érzek.
Körülvesznek engem, vigyázzák a léptem,
lesik mit cselekszem, s mire vágyom éppen.

Mostantól azt hiszem, figyelek reájuk,
önmagamra öltöm szép angyalruhájuk!
Én is angyal leszek, jóságos és kedves,
felszárítom könnyét, kinek szeme nedves!

Kinek fáj a szíve, annak gyógyírt adok,
érezze, hogy én is jó, kis angyal vagyok!
Lelkét melegítem, megóvom a bajban,
szeretet vezérel minden pillanatban.

Előbb családomban leszek kicsi angyal,
ki fájó szíveket vidít, megvigasztal.
Ha már ők boldogok, jönnek a barátok,
s mindenkin segítek, ha búsulót látok.

Telecsepegtetem szívét szeretettel,
legyen vidám, boldog, mától minden ember!
Így majd mindenkiből angyalt varázsolok,
szeretettel telve, nem lesz nehéz dolog.

Ha mindenki jó lesz, s már mindenki boldog,
megfogják érteni, hogy miért mosolygok.
Bármerre is járok, bármerre is nézek,
örül az én szívem, mert angyalok kísérnek.

Aranyosi Ervin © 2017-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istent

Megtaláltam Istent
Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istent

Drága jó Istenem, mindig attól féltem:
mikor imádkoztam – magamban beszéltem.
Pedig, hidd el, mindig csak hozzád akartam,
elhitették velem, hogy kívül vagy rajtam.
Imádkozás közben kifelé, figyeltem,
s azokat, kik láttak, szívből irigyeltem.
Kérdeztem, hogy: – Tényleg, hol lehet az Isten,
kiabálnom kéne, hogy rajtam segítsen?
Aztán az imámat befelé mormoltam,
elmondtam némán is, csak úgy csendben, szótlan.
És lám, csoda történt, imám meghallgattad,
végre rád találtam, hitem visszaadtad!
Mert, aki megtalál, nincs boldogabb nála,
mert szívét kitölti szeretet és hála!

Rájöttem, hogy itt élsz a lelkembe zárva,
ezért nem lehetek magányos, vagy árva!
Ha hozzád szólanék, nem kell ahhoz menni,
elég csak lelkemre, és terád figyelni.
Drága jó Istenem, mindig is itt voltál,
mikor jót akartam, a szívemből szóltál.
Máshol kerestelek, de rád leltem végre,
magamba tekintek, nem a magas égre.
Ha kitárom karom, magamhoz ölellek,
ha magamba nézek, lelkemben meglellek.
Ahogy bennem itt élsz, úgy élsz a világban,
s tudom, megtalállak fűben, kis virágban,
s mindenben a Földön, mi a teremtményed,
onnan reám köszön a szerető fényed.

Aranyosi Ervin © 2017-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

lásd meg a fényt
Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

Mit adhatnék, amid ma még ne volna?
Mi az, mi hiányozhat teneked?
A szeretet, ami csak rólad szólna,
a mindent adó, őszinte szeretet?
Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel,
és boldog fénye reád visszaszáll,
s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel,
s kinyílik, mint egy élő rózsaszál.

Szíved tüzéből, úgy mint forrás árad,
ne fojtsd hát el, örülj, hogy adhatod!
A szív szeretni el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!

Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
Elmondom én, hogyan kellene élned,
ez nem szabály, csupán útmutatás,
a holnapodtól nem kellene félned,
lelkedben él még az ősi tudás.

Keresd a kincset mélyen, önmagadban,
s ha megleled, legyél hát boldogabb
Istenben élsz te minden pillanatban,
ne tagadd meg isten-mivoltodat.
Teremts itt lent egy boldogabb világot,
uralja fény, hála és szeretet.
Lásd meg a fényt, s higgy benne, hogyha látod!
Hisz látni kaptad fénylő szemedet!

Aranyosi Ervin © 2017-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk
Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk. Mind azok vagyunk!
Amerre járunk nyomokat hagyunk
mások lelkében. Születő álmokat,
s ha szeretünk, az öröm látogat.

Küldjük világgá a fényt, mi bennünk él,
hadd kapja meg, ki ma még csak remél!
Hadd nyissa fel szemüket szeretet,
lelkünkkel gyújtsunk megóvó meleget!

A tél, a fagy, az elhidegülés,
rablánc a szíven, s nincsen enyhülés.
Bilincsét nyissa simító szeretet,
szeressük jobbá az embereket!

Nincsen gonosz, csak tudatlan. Csupán
az érdek szipolyoz ki másokat bután.
Hisz elhiszi, a több örömöt ad,
a gazdagabb csak búsulva vigad.

Mert ott a világ kívülről csillogó,
akár a jég, megfagyott hógolyó.
De a meleg a szívünkben lakik,
lelkünktől leszünk mind-mind valakik!

Figyeljünk hát a többiekre mind,
éljünk szeretet törvénye szerint,
küldjük lelkünkből, vigyük el gyalog!
Legyünk megváltó, szerető angyalok!

Aranyosi Ervin © 2017-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

teremtő gondolat
Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Tudod, a jó Isten nem lakik a mennyben,
mert ő itt van köztünk, itt a közeledben!
Amit épp cselekszel, Ő azonnal látja,
s minden gondolatod valóra is váltja.

Jót, vagy rosszat gondolsz, előbb-utóbb meglesz!
Hiszed Ő csinálja? Csudát! Te teremtesz!
Ha a jó dolgokon járna csak az eszed…
De te félsz, haragszol, és ezt rosszul teszed!

Tudnál teremteni sokkal szebb világot,
kár hogy sok mindenben az ördögöt látod.
Pedig nem létezik. Elméd szüleménye!
Ott él, hol kifogyott az ember reménye!

A jó Isten azt ad, amit el tudsz hinni,
amit csak képes vagy teremtésbe vinni.
Amiről van képed, s képes vagy meglátni,
azt tudod a létben, élőn megcsodálni!

Itt lakik az Isten, itt lakik te benned,
csak el kéne hinned és komolyan venned.
Mert a szíved tudja, mi is az igazság,
szereteten nem fog álnokság, vagy gazság!

Ha rossz Istent szolgálsz, azt is te teremted,
nem kéne ily tettre sosem vetemedned.
Megértened kéne a teremtő elmét,
s feledni a lelked sok rossz hiedelmét!

Van egy „varázspálcád”, szeretetnek hívják,
helyesen használni sajnos nem tanítják.
Amikor leszületsz máris megvan benned,
míg lelkedben mások nem csinálnak „rendet”.

Szabályok, tiltások, rút fenyegetések,
amit „jó szándékkal” az elmédbe vésnek,
s akad néhány köztük, mely életed védi,
de többségük káros, ördögi, s nem égi.

Eltanult dolgokkal lesz tele a fejed,
ez lesz hitrendszered, mert komolyan veszed.
Ezen a szűrőn át nézed a világot,
azt hiszed, így találsz egyszer boldogságot.

Pedig, ha igazán szívedre figyelnél,
az érzéseidtől boldogabb lehetnél,
ám te ragaszkodsz a mások igazához,
azért szenvedsz tőle, mert az meghatároz!

Mennyivel jobb lenne, ha szabad lehetnél,
szíved motiválna, őszintén szeretnél!
Képes lennél látni létedben a szépet,
s ebből képzelnél el sok-sok kedves képet.

Csak jót teremtenél, gyönyörű világot,
élő természetet, kinyíló virágot,
mosolygós arcokat, szerető szíveket,
s mindazt a sok csodát, amit vetít neked.

Próbáld hát világod boldoggá szeretni,
álmodd meg, és várjad, a dolgod csak ennyi!
A jó Isten pedig segít, ahol várod,
képzeleted szerint teremti világod!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresek…

keresek
Aranyosi Ervin: Keresek…

Igazságot keresek,
mondd, hány van belőle?
Mért van az, hogy annyian
futnak el előle?
Mért rejtik el szüntelen?
Mi a titok nyitja?
Mért nem jár a végére,
ki létét gyanítja?

Szeretetet keresek,
hol lehet elrejtve?
Lehet élni nélküle,
kincseket keresve?
Mért nem ad, ki hirdeti,
mért zárja magába,
mért taszítja híveit,
fájdalmas magányba?

Békességet keresek,
ám háborúk dúlnak,
mindazok, kik hirdetik,
ellenem fordulnak.
Az a baj, hogy odakint
keresem a békét,
pedig magamban lelem
lelkem menedékét.

A hitet is keresem,
s hiszem majd, ha látom?
– Keresheted évekig
ily módon barátom!
Előbb hinned kellene,
majd lelkedben látni,
elképzelni magadban
valósággá válni!

A reményt is keresem.
Van, ki visszaadja?
Vagy az emberi tudást
e vágy meghaladja?
Lehet, lelkem legmélyén,
ma még megtalálom,
s lehet még az életünk
oly szép, mint egy álom…

Jó utakat keresek
az emberek szívéhez:
Elmesélve, a lelkem
mit gondol, mit érez.
Hit, remény és szeretet,
igazság vezessen!
Békés legyen a szívünk,
s boldog is lehessen!

Aranyosi Ervin © 2017-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva