Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét
Tags: Aranyosi Ervin, bolygónk, csillagok, csoda, felemel, fény, föld, Isten, Más ez a Karácsony, szeretet, Ünnep, vers, világ
Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony
Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!
A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!
A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!
Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.
Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!
Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások