Nincsen itt más feladatod, csak tanulj meg élni!
Hagyd el végre az aggódást, nincs is mitől félni!
Az iskola nem lehet más, mint rabszolgaképző!
Az életből kirekeszt így! – Mi leszel Te, néző?
Eladod a lelkedet is, és pénzt kapsz cserébe.
Vásárolgatsz rossz kütyüket, s azt hiszed megérte?
Közben megtaposnak, beteggé is tesznek,
szét stresszelt nap után, rémálmaid lesznek.
Hol van a szeretet, az emberi érzés?
Már csak a halálhoz érezhetsz kísértést?
Nem hiszem, hogy ezért születtél a földre,
hogy nyomor, s szenvedés jusson mindörökre.
Nem kell hát mást tenned, csak tanulj meg élni!
Próbálj meg célokat, álmokat cserélni!
Ne legyél gyapjáért „védelmezett” birka,
találd meg önmagad! Mert meg vagyon írva:
Isten neked adta ezt a szép világot,
és a teremtést is, legyél te is áldott.
Fejezd hát ki önmagadat, éld a földi létet,
hisz jó Atyád is pont ezért teremtett meg téged!
Aranyosi Ervin © 2014-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Aranyosi Ervin: Van, akinek
Legutóbbi hozzászólások