Aranyosi Ervin | Aranyosi Ervin versei

nov
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kakas-szó

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: aludni, Aranyosi Ervin, hold, Kakas-szó, Kutyus, lármázol, nap, pajtás, róka, tollas, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kakas-szó

Én még idejében szóltam:
– a Nap feljött az égre!
Ne lustálkodj kutyus-pajtás,
ébredezz már végre!

Éjjel kellene aludnod,
nem ugatni a Holdat,
veszekedéssel keresni meg
a csontra-valódat!

Nem hagysz minket sem aludni,
ha éjjel lármázol!
Minden tyúkom kialvatlan,
az agyunkra mászol!

Azt hisszük, hogy jön a róka,
minden tollas reszket,
ilyenkor meg itt szunyókálsz,
s így várod az estet?

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, idő, jövő, képzelet, Könyv, Múlt, Tanítsd meg olvasni gyönyörű gyermeked, történet, tudás, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin:
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
hiszen okos felnőtt belőle így lehet!
De ne csak tanítsd meg, könyvet adj kezébe,
hogy amikor felnő is jusson eszébe,
hogy a képzeletét a betűkhöz adva,
teremtsen világot, jövőbe haladva!

Hiszen az olvasás lelkünk mozivásznán,
új világba repít képzeletünk szárnyán.
Amikor olvasol, önmagadban látod,
a könyvíró által álmodott világot.
Az olvasás közben más bőrébe bújhatsz,
röpke percek alatt bármit megtanulhatsz.

Az idő kerekét forgathatod épp el,
ami múltba vihet, vagy jövőbe képzel.
Láthatod, ami volt, s azt is, ami nincs még,
magadnak tudhatod mások vágyott kincsét.
Lehet Deja Vu-d is, amit már megéltél,
egy könyvből már ismert történetbe léptél.

Mint színész ezernyi új szerepet játszhatsz,
álmokat, vágyakat valóságként láthatsz.
Bejárhatod szinte az egész világot,
szemed elé tárul, amit csak más látott!
Találkozhatsz akár múltban élt személlyel,
lehet télen nyarad, vagy nappalod éjjel.

Nem csak képzeleted emel fel magasra,
s nem kell más tudása előtt esned hasra,
hiszen az a tudás mind a tiéd lehet,
az olvasás ekképp szolgálja életed.
Több leszel általa, gazdagodsz is tőle,
életedben előnyt kovácsolsz belőle.

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
ahogy elődeid bölcsen tették veled!
Hiszen, ha a lelke a nyelvtől gazdagabb,
könnyebben lebont majd tudást rejtő falat.
Az olvasás közben kitárul a világ,
s könyvvel a legkönnyebb a tudást adni át!

Adj hát örökségül könyvbe zárt világot,
táguló értelmet, örök szabadságot!
Szabadítsd fel lelkét, engedd könnyen szállni,
könyv által, világot teremtővé válni!
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
s olvass, az olvasás a jó példa lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álarc, Aranyosi Ervin, csoda, Ha látnád ha értenéd, igaz, igazság, jó, képes, sors, teremtő, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd

Elhitették veled, hogy nem vagy rá képes,
s képtelenné tettek, ellopták erődet?
Igazságnak vélted, pedig a szó téves,
frusztrált, tehetetlent faragtak belőled!

Nincsen elég pénzem! – mondogatod gyakran,
elzárod forrásod hömpölygő vízét!
Pedig gazdagságod ott hordod magadban,
csak nem kóstolod meg, nem érzed ízét!

Szolgaként, munkával mennyi időt töltesz,
saját álmaidra sosem jut időd.
Naponta magadra csúf álarcot öltesz,
és a tartozásod az, ami kinőtt!

Látod, még nem érted ezt a szép világot,
mely hatókörödön kívülre esett!
Keresd hát a választ, leld meg igazságod,
mert addig a léted úgy sem élvezed!

Ide-oda lökdös utadon a sorsod,
azt hiszed más írja előre neked.
Pedig születésed óta benned hordod
az erőt, amellyel magad tervezed!

Ne higgy hát a téged degradáló szónak,
légy azzá, aki vagy, ismerd meg magad!
Akarj megmaradni igaznak és jónak,
ki tervezett útján, jó felé halad!

Képes vagy megélni dédelgetett álmod!
Teremtő a lelked, létrehoz csodát!
Csak ha az engedélyt, a bólintást várod,
akkor odázod el, s egy álmot alszol át!

Aranyosi Ervin © 2018-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A cicák és a Föld

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, A cicák és a Föld, Aranyosi Ervin, este, gömbölyű, lapos, macska, nap, reggel, szórakoztat, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A cicák és a Föld

Hej, ha a Föld lapos lenne,
róla minden leesne!
Minden cica lelökhető,
játékokat keresne!
Tán a cicák találták föl,
azt a gravitációt,
mely eséssel szórakoztat
minden macska nációt!
Ám, mivel a Föld gömbölyű,
inkább minden elgurul,
és a macskák pofozgatják
elölről, meg „hátulrul”.
A Napot is lepofoznák,
és az égről leesve,
kora reggel eljöhetne
világunkra az este…

Aranyosi Ervin © 2018-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Leánykérés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, Leánykérés, mancsod, megkérem, párom, szereémem, szív, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Leánykérés

Te vagy az én nagy szerelmem,
rólad álmodtam sokat,
ezért aztán úgy döntöttem,
megkérem a mancsodat!
Azt szeretném, légy a párom,
osszuk meg a csontokat,
aztán együtt nevelgessünk
apró, kis porontyokat.
Hozzám jössz-e? Ez a kérdés,
úgy várom a válaszod!
Hidd el, szívedért cserébe,
az enyémet megkapod…

Aranyosi Ervin © 2018-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Beszélgetek a kutyámmal

Category: 1 kép 1 vers Tags: Aranyosi Ervin, Beszélgetek a kutyámmal, érzés, kedves, lelkem, megőrzi, szívem, titkaim, türelmes, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Beszélgetek a kutyámmal

Azt hiszed, hogy bolondság,
hogy a kutyámmal beszélek?
Amióta beszélgetünk
sokkal szebben élek!
Okos szeme rám irányul,
minden szavam érti,
nem bántja meg, amit mondok,
szavam sosem sérti.
Végighallgat, nem szól közbe,
végtelen türelmes,
tanácsokkal sem ostromol,
csak hallgat a kedves.
Kiönthetem szívem-lelkem,
titkaim megőrzi,
és a fájó érzéseket
sem kell elkendőzni!
Beszélgetünk séta közben,
s ha ötletem támad,
megerősít, hogy az jó lesz:
Vakkant egy vidámat!

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, emberek, emlékek, enyészet, omladozó, Rozoga ház, tanúja, vén, vers 2 hozzászólás

Festmény: Nógrádi Katalin – NOSZTALGIA

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Mennyi kincs és mennyi érték van itt a vén falak között?
Még szebb napokat látott egykor, de lakója elköltözött.
Rég voltak benne boldog évek, éltek itt boldog emberek,
s a vén ház most, megrogyadozva, az elszállt időn elmereng.
Látott születést – éltek benne – volt gazdagság, és volt nyomor,
– volt fényűzés és nagy mulatság – de mára megkopott, s komor.
Mesélhetne szép szerelemről, és őriz sötét titkokat,
s a vén cserép is beereszt már, mikor az ég is sírogat.

Egyik felét már nem használják, üres az ól, s a pajta is,
a padláson nincs széna, szalma, üresen kong, s a hang hamis…
Elmondaná, mi mindent látott, minek volt szem-, s fültanúja,
görnyedten hajlik gerendája, s a múltba bámul a mulya.
Tégláiban még ma is élnek, s elmondaná, ha lenne kinek!
Mire valók a szép emlékek, ha titkuk nem kell senkinek?
Elöl még ma is laknak benne, de hálni járnak csak bele,
a többit marja az enyészet, nem is törődnek már vele.

Mára a gaz is körbefonta, virágos kertje rég kihalt,
Nincs aki táncot ropna benne, s énekelné a régi dalt.
Máshová költözött az élet, megélni itt már oly nehéz,
városban talál menedéket, aki még hetyke, tettrekész.
Hiába veszi körbe birtok, ha azt senki sem műveli,
szobáin szél rohan keresztül, s hozott porral szórja teli.
Ácsorog még, jövőt remélve, akit így sorsa megaláz.
Omladozón néz fel az égre, a hitét vesztve ez a ház…

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne ázz meg!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bundád, cicám, dorombolás, Ne ázz meg!, szeretet, szőrméd, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne ázz meg!

Hoztam neked egy esernyőt,
ne ázzon el a bundád!
Az én esőkabátomat
nem szívesen adom rád!
Ám ha szőrméd jól megázik,
fázni fogsz, s azt nem hagyom,
keresnünk kell egy jó gazdát,
aki szeret majd nagyon!
Én nem tudlak hazavinni,
mert már van saját cicám,
és nem akar osztozkodni
a szeretett gazdiján.
De ne félj hiszen találunk
neked is egy jó szívet,
aki majd dorombolásért,
gondoskodással fizet.
Aki szeret veled élni,
hálás szívvel úgy szeret,
hogy nélküle nem is tudod
elképzelni életed!

Aranyosi Ervin © 2018-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, együtt, élet, jószándék, jövő, köszönteni, őszintén, Szeretnélek téged..., szeretni, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, élet, Élőn haldokló, félelem, halál, lelked, megbénít, vágy, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva