Aranyosi Ervin versei

márc
21

Aranyosi Ervin: Van ilyen!?

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, elefánt, fészek, krokodil, megtanul, repül, részeg, sas, Van ilyen!?, vers, Viziló, zsiráf Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Van ilyen!?

Fészket rakott az elefánt,
leszállt egy nagy fára.
Arra repült a zsiráf is,
később, vacsorára.
A víziló észrevette,
hogy azok repülnek,
hát azóta mind a hárman
a fészekben ülnek.
A krokodil is be akart
a fészekbe ülni,
úgy döntött, hogy közéjük áll,
s megtanul repülni.
Ha ez így fog folytatódni
megtelik a fészek,
csak a sas jár már négykézláb,
de azért mert részeg…

Aranyosi Ervin © 2014-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Éhes vagyok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, dorombolok, Éhes vagyok, kaja, korog, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Éhes vagyok

Mikor ilyen szépen nézek
nem tudsz nekem ellenállni.
Nem tudnál egy kis kajával,
csak úgy, csak most, megkínálni?
Látom, füled hallgatózik,
azt hiszed, hogy dorombolok…
De ez most nem hízelkedés,
hanem a kis gyomrom korog!

Aranyosi Ervin © 2014-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Minőségellenőr

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bélyegző, ennivaló, Minőségellenőr, tappancsnyom, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Minőségellenőr

Tartozéknak jöttem ide,
ennivaló vagyok, látod?
Előkóstolást is vállal,
beépített jó barátod.
Bélyegzővel is ellátom
mindazt, ami jó lesz neked!
Amiben a tappancsnyom van,
azt nyugodtan megeheted!

Aranyosi Ervin © 2014-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örömmel jelentem…

Category: Könyvajánló Tags: ember, jövő, könyvvel, kötetem, szeretettel, szívből 1 Comment

Aranyosi Ervin eddig megjelent verseskötetei megrendelhetők számodra is, ha a képre kattintasz

Aranyosi Ervin: Örömmel jelentem…

Egy újabb könyvvel gazdagodtam,
versekkel írtam én tele!
Szép érzésekkel megrakottan,
s nézd csak, milyen a fedele?

Egy SZÍVBŐL JÖVŐ kis fát láthatsz,
– belőle nő – általa él.
Talán e könyvtől jobbá válhatsz,
s én szeretném, hogy jobb legyél.

Nem is kell más csak szeretettel,
szívedbe zárni másokat.
Attól válik jobbá az ember,
ha elesettet támogat.

Korábban már egy kötetemben,
megsúgtam lelkem titkait.
A tiédet is felkerestem,
keresve benned mi lakik?

Olvasd el hát, mi mindent írtam,
– keresd szívedben holnapod!
Ha megtalálod, hiszem, hogy nyíltan,
álmaidat így folytatod…

Aranyosi Ervin könyvei megrendelhetők az alábbi linkre kattintva:
http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2014-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Enyém – tiéd…

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, barátod, beleugat, élet, Enyém - tiéd..., fázol, fekszel, miattad..., takaró, vers, veszekszel Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Enyém – tiéd…

– Nem adom a takarómat!
Ne mondd azt, hogy fázol!
Úgy látom, az életembe
mélyen belemászol.
Beleugatsz, és azt várod,
adjak a szavadra,
de nekem a „vau-vau”,
érthetetlen, zagyva!

A helyeden van takaród,
mindig rajta fekszel,
ha nem adom az enyémet,
naná, hogy veszekszel!
Nem lehet minden a tiéd,
úgy is széjjelrágod!
Ne akard hát, hogy miattad
fázzon a barátod!

Aranyosi Ervin © 2014-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hálás ébredés

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, éjjel, fák, hálás, lelkem, nap, vers, világnak, virágok 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hálás ébredés

Feljött a Nap, elmúlt az éjjel,
virágok nyílnak szerte széjjel,
amerre néz és lát szemem.

Arcomat fényben fürdetem meg,
hálás vagyok a végtelennek,
hogy élek én, hogy létezem.

Dobog a szívem, hajt a vágyam,
itt hagyom párnám, éji ágyam,
derűsen várom a napot.

Kitárom lelkem a világnak,
köszönök fűnek, s minden fának,
s mindennek, amit láthatok…

Aranyosi Ervin © 2014-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nagy lábon

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, elkísér, gazdám, irigyel, kicsike, más, nyomot hagy, Séta, test, vers Nagy lábon Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nagy lábon

Azt mondják, nagy lábon élek,
pedig kicsike vagyok!
Irigyelnek, akik látják,
mert így nagy nyomot hagyok.
Elárulom, ez a két talp
a gazdámé, s bár lehet,
minden sétámra elkísér,
más testben él életet…

Aranyosi Ervin © 2014-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Éhes szíveket etet

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, csuda jó, Éhes szíveket etet, érzés, Lélek, megölellek, szeretet, szívek, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Éhes szíveket etet

Megölellek, – te is érezd –
mit jelent a szeretet?
Ez az, ami szépre vágyó,
éhes szíveket etet.
Közelebb hoz ez az érzés,
tapasztalni csuda jó!
S nincs a földön olyan lélek,
akinek ez nem való!

Aranyosi Ervin © 2014-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A remete és a vándor, Aranyosi Ervin, csillagok, élet, emberek, Erdő, hála, növények, Nyár, Ősz, remete, tavasz, tél, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Erdő mélyén, kis kunyhóban
vén remete éldegélt,
körülötte erdő fái,
lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek,
– lelke tiszta, mint a hó.
Nem volt nagyra vágyó terve,
– az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket,
– Isten teremtménye mind –
Ölelte az öreg tölgyet,
simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér
adta napi ételét,
korsójában hazahordta,
fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást
víg napfény ragyogta be,
s boldog volt, ha arra tévedt
pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt,
s Holdanyának áldozott,
úszó felleget csodált meg,
amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt,
rá nevetett a világ.
Lelke megtelt áhítattal,
neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte,
máskor meg a kis patak.
Tűzfényénél imádkozott,
s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték,
s nem vonzotta más vidék.
Birodalma lett az erdő,
így élte le életét.

Az idő elszállt felette,
nem számolt órát, s napot.
Minden percért hálás szíve,
amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak,
mint a Nap jár odafönt.
A négy évszak kedves vendég,
egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette,
tudta, melyik, mire kell.
A Tavasz a megújulást,
a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész,
átfest minden levelet.
S jött a Tél a hópelyhekkel,
s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz,
a Föld forgott, meg nem állt,
és a lélek minden szépben,
nyugalmára rátalált.

A második rész, ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2014-03-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

márc
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ételrendelés

Category: 1 kép 1 vers Tags: Aranyosi Ervin, Ételrendelés, gazdám, húsos, pizza, vers, webáruház Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ételrendelés

Kutyatápos webáruház?
Lássuk, milyen kell nekem!
Pár kattintás, s ami csak kell,
azt mind ide rendelem!
Na meg kell egy húsos pizza,
– az desszertnek megteszi,
Remélem, ha megérkezik,
majd a gazdám átveszi…

Aranyosi Ervin © 2014-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Van ilyen!?

Aranyosi Ervin © 2014-03-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Éhes vagyok

Mikor ilyen szépen nézek nem tudsz nekem ellenállni. Nem tudnál egy kis kajával, csak úgy, csak most, megkínálni? Látom, füled hallgatózik, azt hiszed, hogy dorombolok… De ez most nem hízelkedés, hanem a kis gyomrom korog!

Aranyosi Ervin: Minőségellenőr

Tartozéknak jöttem ide, ennivaló vagyok, látod? Előkóstolást is vállal, beépített jó barátod. Bélyegzővel is ellátom mindazt, ami jó lesz neked! Amiben a tappancsnyom van, azt nyugodtan megeheted!

Aranyosi Ervin: Örömmel jelentem…

Egy újabb könyvvel gazdagodtam, versekkel írtam én tele! Szép érzésekkel megrakottan, s nézd csak, milyen a fedele?

Egy SZÍVBŐL JÖVŐ kis fát láthatsz, – belőle nő – általa él. Talán e könyvtől jobbá válhatsz, s én szeretném, hogy jobb legyél.

Nem is kell más csak szeretettel, szívedbe zárni másokat. Attól válik jobbá az ember, ha elesettet támogat.

Korábban már egy kötetemben, megsúgtam lelkem titkait. A tiédet is felkerestem, keresve benned mi lakik?

Olvasd el hát, mi mindent írtam, – keresd szívedben holnapod! Ha megtalálod, hiszem, hogy nyíltan, álmaidat így folytatod…

Aranyosi Ervin: Enyém – tiéd…

– Nem adom a takarómat! Ne mondd azt, hogy fázol! Úgy látom, az életembe mélyen belemászol. Beleugatsz, és azt várod, adjak a szavadra, de nekem a „vau-vau”, érthetetlen, zagyva!

A helyeden van takaród, mindig rajta fekszel, ha nem adom az enyémet, naná, hogy veszekszel! Nem lehet minden a tiéd, úgy is széjjelrágod! Ne akard hát, hogy miattad fázzon a barátod!

Aranyosi Ervin © 2014-03-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hálás ébredés

Feljött a Nap, elmúlt az éjjel, virágok nyílnak szerte széjjel, amerre néz és lát szemem.

Arcomat fényben fürdetem meg, hálás vagyok a végtelennek, hogy élek én, hogy létezem.

Dobog a szívem, hajt a vágyam, itt hagyom párnám, éji ágyam, derűsen várom a napot.

Kitárom lelkem a világnak, köszönök fűnek, s minden fának, s mindennek, amit láthatok…

Aranyosi Ervin: Nagy lábon

Azt mondják, nagy lábon élek, pedig kicsike vagyok! Irigyelnek, akik látják, mert így nagy nyomot hagyok. Elárulom, ez a két talp a gazdámé, s bár lehet, minden sétámra elkísér, más testben él életet…

Aranyosi Ervin © 2014-03-17. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Éhes szíveket etet

Megölellek, – te is érezd – mit jelent a szeretet? Ez az, ami szépre vágyó, éhes szíveket etet. Közelebb hoz ez az érzés, tapasztalni csuda jó! S nincs a földön olyan lélek, akinek ez nem való!

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Erdő mélyén, kis kunyhóban vén remete éldegélt, körülötte erdő fái, lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek, – lelke tiszta, mint a hó. Nem volt nagyra vágyó terve, – az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket, – Isten teremtménye mind – Ölelte az öreg tölgyet, simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér adta napi ételét, korsójában hazahordta, fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást víg napfény ragyogta be, s boldog volt, ha arra tévedt pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt, s Holdanyának áldozott, úszó felleget csodált meg, amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt, rá nevetett a világ. Lelke megtelt áhítattal, neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte, máskor meg a kis patak. Tűzfényénél imádkozott, s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték, s nem vonzotta más vidék. Birodalma lett az erdő, így élte le életét.

Az idő elszállt felette, nem számolt órát, s napot. Minden percért hálás szíve, amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak, mint a Nap jár odafönt. A négy évszak kedves vendég, egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette, tudta, melyik, mire kell. A Tavasz a megújulást, a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész, átfest minden levelet. S jött a Tél a hópelyhekkel, s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz, a Föld forgott, meg nem állt, és a lélek minden szépben, nyugalmára rátalált.

A második rész, ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2014-03-12.. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában, csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges! Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ételrendelés

Kutyatápos webáruház? Lássuk, milyen kell nekem! Pár kattintás, s ami csak kell, azt mind ide rendelem! Na meg kell egy húsos pizza, – az desszertnek megteszi, Remélem, ha megérkezik, majd a gazdám átveszi…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Aranyosi Ervin © 2014-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mikor ilyen szépen nézek
nem tudsz nekem ellenállni.
Nem tudnál egy kis kajával,
csak úgy, csak most, megkínálni?
Látom, füled hallgatózik,
azt hiszed, hogy dorombolok…
De ez most nem hízelkedés,
hanem a kis gyomrom korog!

Tartozéknak jöttem ide,
ennivaló vagyok, látod?
Előkóstolást is vállal,
beépített jó barátod.
Bélyegzővel is ellátom
mindazt, ami jó lesz neked!
Amiben a tappancsnyom van,
azt nyugodtan megeheted!

Egy újabb könyvvel gazdagodtam,
versekkel írtam én tele!
Szép érzésekkel megrakottan,
s nézd csak, milyen a fedele?

Egy SZÍVBŐL JÖVŐ kis fát láthatsz,
– belőle nő – általa él.
Talán e könyvtől jobbá válhatsz,
s én szeretném, hogy jobb legyél.

Nem is kell más csak szeretettel,
szívedbe zárni másokat.
Attól válik jobbá az ember,
ha elesettet támogat.

Korábban már egy kötetemben,
megsúgtam lelkem titkait.
A tiédet is felkerestem,
keresve benned mi lakik?

Olvasd el hát, mi mindent írtam,
– keresd szívedben holnapod!
Ha megtalálod, hiszem, hogy nyíltan,
álmaidat így folytatod…

– Nem adom a takarómat!
Ne mondd azt, hogy fázol!
Úgy látom, az életembe
mélyen belemászol.
Beleugatsz, és azt várod,
adjak a szavadra,
de nekem a „vau-vau”,
érthetetlen, zagyva!

A helyeden van takaród,
mindig rajta fekszel,
ha nem adom az enyémet,
naná, hogy veszekszel!
Nem lehet minden a tiéd,
úgy is széjjelrágod!
Ne akard hát, hogy miattad
fázzon a barátod!

Aranyosi Ervin © 2014-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Feljött a Nap, elmúlt az éjjel,
virágok nyílnak szerte széjjel,
amerre néz és lát szemem.

Arcomat fényben fürdetem meg,
hálás vagyok a végtelennek,
hogy élek én, hogy létezem.

Dobog a szívem, hajt a vágyam,
itt hagyom párnám, éji ágyam,
derűsen várom a napot.

Kitárom lelkem a világnak,
köszönök fűnek, s minden fának,
s mindennek, amit láthatok…

Azt mondják, nagy lábon élek,
pedig kicsike vagyok!
Irigyelnek, akik látják,
mert így nagy nyomot hagyok.
Elárulom, ez a két talp
a gazdámé, s bár lehet,
minden sétámra elkísér,
más testben él életet…

Aranyosi Ervin © 2014-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Megölellek, – te is érezd –
mit jelent a szeretet?
Ez az, ami szépre vágyó,
éhes szíveket etet.
Közelebb hoz ez az érzés,
tapasztalni csuda jó!
S nincs a földön olyan lélek,
akinek ez nem való!

Erdő mélyén, kis kunyhóban
vén remete éldegélt,
körülötte erdő fái,
lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek,
– lelke tiszta, mint a hó.
Nem volt nagyra vágyó terve,
– az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket,
– Isten teremtménye mind –
Ölelte az öreg tölgyet,
simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér
adta napi ételét,
korsójában hazahordta,
fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást
víg napfény ragyogta be,
s boldog volt, ha arra tévedt
pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt,
s Holdanyának áldozott,
úszó felleget csodált meg,
amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt,
rá nevetett a világ.
Lelke megtelt áhítattal,
neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte,
máskor meg a kis patak.
Tűzfényénél imádkozott,
s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték,
s nem vonzotta más vidék.
Birodalma lett az erdő,
így élte le életét.

Az idő elszállt felette,
nem számolt órát, s napot.
Minden percért hálás szíve,
amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak,
mint a Nap jár odafönt.
A négy évszak kedves vendég,
egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette,
tudta, melyik, mire kell.
A Tavasz a megújulást,
a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész,
átfest minden levelet.
S jött a Tél a hópelyhekkel,
s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz,
a Föld forgott, meg nem állt,
és a lélek minden szépben,
nyugalmára rátalált.

Aranyosi Ervin © 2014-03-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

Kutyatápos webáruház?
Lássuk, milyen kell nekem!
Pár kattintás, s ami csak kell,
azt mind ide rendelem!
Na meg kell egy húsos pizza,
– az desszertnek megteszi,
Remélem, ha megérkezik,
majd a gazdám átveszi…