Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?


Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?

Mindennek felment az ára,
mára,
a néptömeg riadalmára.
A hatalom
szekere gurul, ha tolom,
de én a nép
énekét
dalolom.
Ébresztőt fújva
vetkőzöm ingujjra,
kiállok,
s kiáltok:
– Szabadok csak akkor lesztek,
ha a bátorságból esztek,
ha önmagatokért kiálltok!

De csuklótokon lánc csörög,
a lélek-zetetek hörög,
s féltek, hogy majd a rendőrök,
taposnak rátok,
s haláltusátok,
sikolyotok száll az égre…
Meg kéne értenetek végre,
hogy ez nem élet!
Végítélet!
A rút korbács húsunkba váj,
s nem oszlik mégsem a homály,
őrzitek, hisz a félelem,
bennetek mára végtelen!

Felvitték hát az élet árát,
s elérték vele az ég határát,
s ti ültök,
s tűrtök,
drága lelkek,
csodát vártok,
s tenni nem mertek!
Ül rajtatok az ősi átok!
Csak annyit látok,
hogy egy dolog a vágyatok,
s ezért nyomjátok ágyatok.
Visszakapni az életet!
Igaz csak annyit érhetett
eddig is csak az ember,
hogy éppen
csak ne halljon éhen,
a mások által élt jólétben.

Hisz vannak, akik lubickolnak,
hiszik miattuk lesz a holnap,
s már vezetékből van a póráz,
és az jól ráz!
Azért mégiscsak pénz az úr,
s a póráz feszül, nem lazul!
Mert fentről parancsszó irányít,
s több hatalmat és kincset áhít,
s nem érték régen már az ember,
és ennyi sok… Hát végképp nem kell!
Elegendő lesz egy kevés,
indul hát a selejtezés!

Mindennek felmegy már az ára,
ahogy húzzák a kaptafára.
Rozsdás szegekkel felszegezve
feszítenek modern keresztre!
Nem véd meg téged senki más,
nem lesz idén feltámadás!
S ha nincsen benned lelemény,
kifogy a szívből a remény,
csepp sem marad,
nincsen szabad
elme!
Anélkül pedig, nincs értelme!

Nekünk csak fel kellene állnunk,
s szabaddá,
jobbá,
igazzá válnunk!
Ébreszteni az alvó népet,
csak a szeretet,
etet,
éltet,
s az adhat békés emberséget,
s az vethet minden rossznak véget!
Ami volt, az már többé nem kell,
ébredjen rá hát minden ember!
Adj ehhez erőt és hitet!
Világunkat ez menti meg!

Aranyosi Ervin © 2022.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kalitkába zárt jövő


Aranyosi Ervin: Kalitkába zárt jövő

Elfeledett érzéseket
ébresztgetek néha fel,
mert ha múlt is, álmodozni,
szebb holnapban hinni kell!
Nem hagyhatjuk mind kihűlni,
mert a lelkünk nem halott!
Nélküled is megtörténik,
csak mással, ha nem vagy ott!

Hisz az álmok varázsolnak,
majd éltre keltenek,
figyeld csak meg, mitől boldog
játék közben egy gyerek!
Mert ő beleéli magát,
s mit elképzel, létezik,
s kik elveszik ezt az élményt,
mi a céljuk, mért teszik?

Mért zsúfolják iskolába,
hol a játék elmarad,
mért zárják be kalitkába
a még szabad madarat?
Mért nem nyitják meg a kaput,
világát ismerje meg!
Mért nem lehet az, pont aki:
– Álmot látó kisgyerek!

Miért fontos csendben ülni,
hol megáll a gondolat,
arra, mért nem tanítják meg,
hogy oldjon meg gondokat?
Egy sémára alakítva,
mind-mind ugyanazt tanul,
fegyelmet és agy-feltöltést,
s mindezt változatlanul.

Nem is tud emberré válni,
sosem lesz egyéniség,
elveszti hozott tudását,
mit el lehet venni még.
Égiekkel kapcsolata
egycsapásra megszűnik,
és egy idegen világban,
harcol, küzd és küszködik.

Másoknál kell jobbá válni?
Ezért kap hát jegyeket?
Versenyezni kell a célért,
összemérni gyereket?
Halat, majmot, madarat,
hogy legszebben melyik repül?
Megalázni, ki másban jó,
s másra képes remekül?

Aztán majd, ha körülnézünk,
a selejt uralkodik,
tehetségtelen celebek
lehetnek csak valakik.
A butaság követendő,
megvezetni így lehet,
sosem tudnak csőbehúzni
gondolkodó gyermeket.

Fejét tömik maszlagokkal,
közben lelke sorvad el,
tudatlanság terjed szerte,
mert a sok rabszolga kell!
Az ember ne gondolkozzon,
csak dolgozzon jó sokat,
s vásárolja fel a gyártott,
bóvlivá tett dolgokat.

A művészet elsilányul,
megvett lesz a tudomány,
csak a bankok trezorjában
gyűlik össze a dohány!
A természet leigázva,
állatok sora kihal,
s a hatalom tovább játszik
kisded játékaival.

Ez csupán egy terepasztal,
bábu minden kisgyerek,
törvény nem véd, s a gyógyszerek
nép pusztító fegyverek.
Marad hát kenyér, s a cirkusz,
s az életnek látszata,
küzd az ember, bízván bízva,
és semmihez nincs szava.

Gyermekkorban megtanulta,
gondját más oldhatja meg,
csak be kell állni a sorba,
ahogyan más emberek.
Vegetál az ember-massza,
s lassan érzi, nincs kiút,
s hiszi, ezt az Isten adta,
vagy véletlen alakult!

Önmagáért tenni sem tud,
mert azt nem tanulta meg,
de naponta használ minden
beletángált képletet…
Pontosabban sosem használ
fizikát, vagy kémiát,
számoláshoz számológép
ad csak matematikát.

Kikerül az egyetemről,
tud számos elméletet,
csak a legfontosabb nincs meg,
hogyan éljen életet.
Dolgozni a munkahelyén,
persze, végül megtanul,
de a bemagolt tudását
kidobhatja hanyagul.

Mi lenne, ha gyermekkortól
életre tanítanánk,
természetet megismerve,
csak tanulva játszanánk?
Logikusan gondolkodva
figyelnénk az életet,
tartalommal töltenénk meg
mind, a gyermekéveket.

Mi lenne, ha gondolkodni
hagynánk még gyermekeink?
Önmagukat kifejezni
belső érzések szerint!
Írni kéne megtanulni
és olvasni rendesen,
és számolni, hogy fejekben
amikor kell, rend legyen.

Megkeresni, a tehetség
melyikükben lakozik,
érdeklődés, mi iránt van,
mikor nagyot álmodik?
Támogatni azt tudással,
ott elvetni a magot,
a tudásszomj adhat ehhez
boldogító alapot.

Talán egyszer megvalósul,
ám ma még utópia,
az igazi megoldásnak
ki kéne tudódnia!
Együtt kéne és egymásért,
tennünk csak a dolgokat,
én hiszem azt, hogy az ember,
így lehetne boldogabb.

Sokat futottunk előre
és a tudás lemaradt,
technokrata társadalom,
öngyilkosságba szalad.
Az ember épp kihaló faj,
s robotokká válhatunk,
közeledik a szakadék,
de most még megállhatunk!

Elméleti ez a vers csak,
s talán csak én látom így,
rajtad múlik, a világban
kire hallgass, kinek higgy!
Bár már nincs szólásszabadság,
gondolkodni még lehet.
Adhatunk-e jövőképet,
mikor adunk életet?

Aranyosi Ervin © 2022.02.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve


Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve

Összedugjuk a fejünket,
s a szívünk is összeér,
nem adnánk mi ezt az érzést
soha oda semmiért!
Milyen jól esik szívünknek,
s megszépül a külvilág,
szeretetem szép ruháját,
mindig oly jó adni rád!
Szeretetbe öltöztetve,
mind a ketten jól vagyunk,
szívünk telik a jósággal,
s már jó úton haladunk!
Bárcsak tudná a sok ember,
ennyit kell csak tennie,
jóllakatni a világát,
érzéssel etetnie!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?


Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

(A Creedence Clearwater Revival:
Who’ll Stop The Rain című dala alapján)

Emlékszem egyszer régen
az eső csak egyre hullt,
rejtélyes felhők szálltak,
s a Napnak bealkonyult,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Messzire bujdokoltam
a nagy vihar elöl,
hiába vártam új hírt
a varázsló felől,
kellene már egy lépcső,
amin majd felszalad,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Dalnokok énekeltek
és mi szurkoltunk tovább,
imádkoztunk az éghez
és vártuk a nagy csodát,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem


Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem

Én itt, és magyarnak születtem,
ez az ország az én hazám!
Síkságát, napsütötte dombját,
sok jó elődöm hagyta rám!
Mindezt még védi ősi törvény,
s ma mégis rablók, árulók,
minden rögöt uralni vágynak,
s egy megtűrt nép tagja vagyok!
Egy régi, ősi, büszke népé,
mely összetartott, s osztozott,
s őrizte Isten adományát,
mely rá dicső múltat hozott!

Én itt, és magyarnak születtem,
de lelkem bilincset visel,
idegen szórja kincseinket,
tolvaj, enyves kezeivel.
S a magyar régen elfeledte
szeretett népét, Istenét,
s vele elveszti szép hazáját,
összetartó természetét.
Árpádnak népe igába hajtva,
s felette mások döntenek,
elveszett rég a nép hatalma,
s lelkünkre epét öntenek.

Én itt, és magyarnak születtem,
édes hazámért lázadok,
népünkre hazug álmot hoztak,
vérzivataros századok.
Mások írták történetünket,
nem áldjuk, s tudjuk Istenünk,
más Istent tettek a nyakunkra,
a magyaroké nincs velünk!
A más isten, maga az ördög,
s a nemzetünk fogy, elkopik,
árulók szolgálják a sátánt,
s a nép csak nyög, s szomorkodik.

Én itt, és magyarnak születtem,
s ébreszteném a népemet,
nincs választás, hiszen megosztva,
egy nemzet teljes nem lehet!
Ébredned kell magyar testvérem,
hét vezér vére összeköt,
ne rettegj folyton túlerőtől,
ne hajolj meg a gaz előtt!
Ha élni akarsz a hazádban,
s nem csak tengetni életed,
hinned kell ősök igazában,
mert ez ősi jussod neked!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
és mind-mind egy vérből vagyunk,
a teremtőnk példáján lettünk,
s a Földön szép nyomot hagyunk!
Hát áldd meg Isten nemzetünket,
és kell, hogy végre megsegíts,
add hát vissza régi hitünket
és elénk szép jövőt vetíts!
Emeld fel néped méltó helyre,
adj élő célt, megélhetőt,
hogy végre, újra összefogjon,
adj hát hozzá elég erőt!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
s él még a magyar Istene,
hadd dobbanjon együtt a szívünk,
kísérje azt magyar zene!
Hegyek, folyók, alföldi tájak,
magyar falvak és emberek,
segítsetek, hogy azzá váljak,
egy hős nemzet vére legyek!
Tisztuljon végre meg az ország,
ne marjon féreg foga már,
tegyük e hont ma ismét naggyá,
hol ránk e Menny otthona vár!

Aranyosi Ervin © 2022.01.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…


Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Manók és tündérek,
egyéb csodalények,
szereplői lettek
néhány szép mesémnek.
Talán megmutatják,
jóvá, hogy kell válni,
Földön szebb világot,
hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is
mesehőssé válnánk,
szeretettel élni
nem csak megpróbálnánk,
hanem minden napon
varázsolnánk szépet,
s életre keltenénk
a saját mesénket.

Így lehetsz te manó,
jót akaró tündér,
angyal, vagy varázsló,
mielőtt eltűnnél,
de ha kedved támad,
huncutságod tegyed,
s váljon a világod
gazdagabbá veled!

Addig varázsoltam,
míg könyv lett belőle.
Ha olvasod, talán,
tanulsz is belőle!
Manókról, Tündérről,
sok-sok csodalényről
megtudhatsz titkokat,
kilépnek a fényből.

De vajon mit tudnak,
tanítani néked?
Hiszem, hogy csupa jót,
mesés emberséget!
Hogyan bánj másokkal,
hogy legyél önmagad,
s hajód vitorlája
máris széltől dagad!

Tudd meg, az ember is
csodalénynek számít,
szerető szíve van,
s ha mással jól bánik,
bizony, a világa
naponta megszépül,
csak hívd a meséket
olykor segítségül!

SOK SZERETETTEL AJÁNLOM MESEKÖNYVEM.
MEGRENDELHETŐ AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA:
ARANYOSI ERVIN WEBÁRUHÁZA

Aranyosi Ervin © 2022.01.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

0 Festmény: Martin Wiegand – Csiga és a törpe

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

Hogyan történt, hogy is kezdjem,
a fontosat ne feledjem,
hogy apránként elmeséljem,
s a mesémbe beleférjen…
Szóval, volt egy kicsi törpe,
ki jókedvét összetörte.
Hogyan lett csepp lelke árva,
egy napon a boltban járva?

Az úgy történt, úgy kezdődött,
gombát talált, aztán főzött,
azaz csak éppen elkezdte,
mosolyogva kevergette,
aztán megnézte a polcot,
mindenféle fűszer volt ott,
ami kell, hogy jókat egyél,
s ízeiktől jobban legyél.

Gomba már a vízben ázott,
néhány fűszer még hiányzott,
kezdte hát leszedni sorban,
nem csalódott borsban, sóban,
a fűszertartóból kivett,
majorannát, kakukkfüvet,
ami még a fazékba fér,
csakhogy nem volt babérlevél.

– Na, anélkül meg nem főzöm,
a hiányát le nem győzöm!
Mondta, s pufogott magában,
hirtelen jött haragjában.
A jó kedve messze futott,
elmesélem, mire jutott.
Itthon nincs, hát lesz a boltban,
s indult felindultan, szótlan.

Elment hát a boltba érte,
szokott helyén keresgélte,
találni nem volt esélye,
mert mást tettek a helyére.
Majd egyszer csak észrevette,
jó pár méterrel felette,
ott volt a sok babérlevél:
– Nyújtózz érte, bátran vegyél!

Na jó, ha épp óriás volna,
a babérért lehajolna,
de belátta, ő egy törpe,
ezért hát a fejét törte.
Kellene egy hosszú létra,
azon érhetne tán célba,
vagy egy olyan daruskocsi,
amivel csak leemeli.

Ám, de egyik sem volt kéznél,
mérgeskedett, nem volt észnél,
mért is rakták oly magasra?
Nem tud mászni, mint egy macska!
Egyre csak a fejét törte,
hogy jut hozzá egy kis törpe,
akit senki sem vesz észre,
nem juthat oly magas részre.

Jaj, ez a polc olyan magas,
hogy lesz ebből gomba-vadas?
Aztán végre csodát látott,
mert épp egy eladó járt ott,
Rögtön kiabálni kezdett,
az meg nagy szemet meresztett,
körbe nézett, jobbra, balra,
csak pont nem tekintett arra.

Nem nézett le ő a földre,
hol a törpe üvöltötte,
hogy segítsen már neki,
a melák, nem szúrta ki.
Rohant tovább. Ki kereste?
Tessék! Ki szólt? Csak azt leste,
de mert nem bökte ki szemét,
vállat von, majd gyorsan lelép.

Kicsi törpénk toporzékolt,
szeme villámokat szétszórt,
de a hangja nem mennydörgött,
vékony hangján zsörtölődött!
– Míg itt vagyok fő a gomba,
beleég a fazékomba,
csak egy babérlevél kéne,
bárcsak jönne bácsi, néne.

Talán ők észre is vennék,
s ha látnának, én is ennék!
Mert lehajtott fejjel járnak,
ha meglátnak, megsajnálnak.
Ám a boltban alig voltak,
épp kevesen vásároltak.
Vajon, ki segít hát néki,
babérlevelét elérni.

Aztán jött egy pöttöm lányka,
mögötte az anyukája,
bevásárló kocsit tolva,
fűszer után szimatolva.
Pöttöm lányka földre hajolt,
mikor meglátta a manót,
amint ott lent bosszankodott,
mert nagyra nőni nem tudott.

– Szia Törpe, mért vagy mérges?
Ugye szíved még nem kérges?
Segíthetek neked talán?
– így szólította meg a lány.
A kis törpe morcos hangon,
válaszolt – nem tudsz galambom,
mert kicsi vagy, ahogy én is,
s nekünk messze van az ég is.

– Oly messze a babérlevél,
törpe karom oda nem ér,
nem tudom onnan levenni,
s nem tudom ebédem enni.
De te szintén pici vagy még,
pedig, tudod mit nem adnék,
csakhogy legyen már babérom,
s gombám töltse meg tányérom.

– Hát, igaz, én kicsi vagyok,
a polcok meg olyan nagyok,
de ha szólok a mamámnak,
elmúlik majd ez a bánat!
– Anyu, nézd csak, babérlevél,
a kezembe párat tegyél,
hadd adjam a kis törpének,
nagyon kellene szegénynek!

Anyukája szót fogadott,
s néhány csomaggal lekapott,
a fent magasodó polcról,
végre juthatott a jóból.
Odaadta kislányának,
vége lett a galibának,
végre megkapta a törpe,
hálás szívvel megköszönte!

– Figyelj Picur, ha arra jársz,
az erdő mélyén megtalálsz,
legyél vendégem énnekem,
hadd osszam meg az ételem!
Hálám fejezném véle ki,
s ha anyukád is kedveli,
főznék egy jó gomba-vadast,
hozd el hozzám, hogy jól lakasd!

Meglátjátok majd mennyit ér,
ha van benne babérlevél,
eszünk és elbeszélgetünk,
hogyan éljük az életünk.
Barátra leltél, hát örülj,
nálam a legfőbb helyre ülj!
A törpének is van szíve,
s hálaként eléd teszi le!

Mert jó tettért, bizony jót várj!
Ne azért tedd, hogy majd jól járj!
Csak, hogy szíved melegítse,
a másikat megsegítse!
Ha te adsz, majd visszakapod,
csupa jóval telik napod!
Ne vizsgáld hát, hogy: – Megéri?
Segíts, ha a másik kéri!

Aranyosi Ervin © 2022.01.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva


Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva

Ő megbecsül minden szépet!
Megérinti, megcsodálja.
Tudja, miről szól az élet.
Ő a létezés csodája.
Szeretetet, gyengédséget
és figyelmet öröm adni!
A világgal eggyé válni,
s boldog gyermeknek maradni…

Felfedezi a világát,
s élvezi annak szépségét,
nem uralja, s nem is várja
épp ezért a világ végét!
Beleolvad csodálkozva,
megnyílva és felfedezve,
nem vezérli önös érdek,
leigázó, gyilkos eszme.

Élvezi a látványt, szépet,
az érintés nagy csodáját,
ebből alkot saját képet,
ezek színezik az álmát.
Talán, ha jobban figyelnénk,
tanulhatnánk szebben élni,
s megérthetnénk, a világtól
az embernek nem kell félni!

Hisz egy gyermek lelke tiszta,
amíg felnőtt nem fertőzi,
amíg megengedő létét,
beidegzés le nem győzi!
Míg nem teszik rabszolgává,
míg együtt él a világgal,
harmónia, együttérzés,
megfér benne a jósággal…

Ha az ember az maradna,
eredendőn tiszta lélek,
tanulhatna gyermekétől,
s szebbé válhatna az élet!
A hatalom, a birtoklás
életéből kimaradna,
megélhetné szép világát
s emberségből többet adna!

Aranyosi Ervin © 2022.01.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!


Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!

Vannak jó és rossz napok,
van, hogy mosolyt sem kapok,
de nekem mégis adnom kell,
dolgomat sosem adnom fel!

Teremtenem új holnapot,
mit megélek, hol ott vagyok,
mi a lelkemből kiragyog,
hogy megláthassák, ki vagyok!

Vannak még jó és rossz napok,
én mégis reményt adhatok,
hiszem, hogy jó úton vagyok,
lelkem vezet és felragyog!

Fényem majd új utat mutat,
s megnő bennünk az öntudat,
hogy lesz még szebb is a világ,
s virulni kész a sok virág!

Bár vannak jó és rossz napok,
szeretetet adok, s kapok!
Mosoly ragyog az arcomon,
s nem veszi senki sem zokon!

Mosoly a mag, s talán kikel,
s én nem érem be ennyivel!
Biztatlak téged is: – Szeress,
hogy te is boldoggá lehess!

Múljanak el a rossz napok,
jók legyenek a holnapok,
szívem sok árvát megetet,
és hatni fog a szeretet!

Jobbá lesz tőlünk a világ,
s boldogabb lesz mind, aki lát,
s naponta szépül életünk,
s a földi mennybe érhetünk!

Aranyosi Ervin © 2022.01.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad álmodtam


Aranyosi Ervin: Rólad álmodtam

Rólad álmodtam ma éjjel,
és tegnap, és tegnapelőtt,
s na lám, a jó érzés szívemben
teirántad csak egyre nőtt!

Láttam az arcod mosolyogni,
s boldogabb lettem, úgy hiszem,
megkaptam minden szép csodádat,
s átmelegedett a szívem!

Láttam a közös valóságunk,
az egybe forrott életünk,
ölelő összefonódásunk
annyi csodát tesz még velünk.

A sok kis hétköznapi élmény,
amit nem lát a nagyvilág,
amit megélünk, összenézvén,
miből kibomlik száz virág.

Én rólad álmodtam ma éjjel,
de mindig rólad álmodom!
Remélem, ez már sose vész el,
adok, s szeretet fényt lopok!

Érzem, hogy minél többet adnék,
annál több jutna énnekem,
s mégis örök koldus maradnék,
mert így éltet a szerelem.

Te hajtod szívem szép motorját,
s ha nem szeretsz, tudom, megáll!
Nem bírja el az idő sodrát,
örömöt csak benned talál!

S én őrzöm szíved lüktetését,
hadd adjon boldog, szép zenét,
s mesélem életünk meséjét,
s a dallam szárnyán szállni szép!

Rólad álmodok minden éjjel,
s nappal is élem álmomat,
s nem tépheti azt senki széjjel,
hisz nappal is meglátogat.

Mikor napközben elmerengek,
akkor is hozzád száll szívem,
élvezni az igaz szerelmet,
minél nincs szebb, én így hiszem!

Aranyosi Ervin © 2022.01.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva